Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
22. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 6. nak, mert a direktor megunja, mielőtt megismeri! erőszakkal fei kell olvasni a darabot Ha a direktor kibírja, a darab szinrekerül. Öreg iró csak beszéljen a darabjáról. És főleg hagyja beszélni a direktort Ha a direktor elég sokáig bírja. annyi ötletet kap tőle, hogy elöbb- Btóbb tényleg -megírhatja a darabját. És színre kerül. — Igaz-c, Monsieur Jean-Jacques, nogy Ön nem hajlandó édes Atyjával darabot írni? — Apám a világ legdrágább édes Apja. De én más fajta darabokat irok, mint ő. A mi generációnkat megérlelte a háború. Mi az emberi lélek eddig ismeretlen mélységeit kutatjuk. — Dolgozik darabon? — igen. noha a Société Universelle du Théatre, a Gémier Színház Világszövetségének titkári teendői nagyon lefoglalnak. — Sokat vár ettől a Világszövetségtől. — Sokat. De egyelőre csak tervekről beszélhetnék. És előkészítő munkáról. Az eredményeket majd megmutatja a holnap ... A mellékszoba szimfóniája fortisszimókba erősödik. Tristan Bemard viszszatért hozzánk, a Bemard fiuk pedig odaát egységes frontba tömörülve küzdenek a művészet jogaiért a kapitalizmus sziikkeblüsége ellen. Az unokák végleg fegyveres elintézést választottak a Csangesoün-Tristan Bemard dipl máciai konfliktus megoldására. Bemard mama pedig nagytakaritó hadai élén vezérkarával küzdőterének színhelyét átteszi a szalonba és igy Tristan Bcrnarddal hontalanokká váltunk. Búcsúzom- tehát. Az előszobában ínég egy utolsó kérdés. — Mester, ha az Akadémiába beválasztják. azután niár csal; a Nobel-dij következik. Hogy azután baj ne legyen, kérem nyilatkozzék, elfogadná-e? — Attól függ. feleli megfontoltan, mi !yen anyagi körülmények között találna a díj. Visszautasítani — elegánsabb. Élfogadni — jövedelmezőbb ... Becsapódott mögöttünk az ajtó. A Tristan szimfónia csak hangfoszlányokban hatol el hozzánk. És Bemard papa örök1 Lertmü'ífv-já, amelyet végső elkeseredésnél ismételget most mar egyezerre •• mindhárom Telefonba: holnap, holnap, holnap ... — És ki érdemes rá? Miudenki, aki odaadja a kezét a mesternek, hogy megír ghassa?... Kezdem magam kényelmetlenül érezni. Ennek a kislánynak nagyjábu! igaza van. És már alá is írom a nevemet. Egy könyvet tart elém, annak a kemény fedelén fekszik a kartonlap, de oly távol húzódik a kis gymnazista-lány, mintha télpoklos volnék. Mindketten megköszönik: az egyik, a bátrabbik szóval a másik: . a szemérmes-bájos, alig észrevehető fejWuantéssel és pirulással... És szinte futva hagynak ott Néhány lépés utáu ösztönszerü'.eg visszafordulok. Már messze vannak. Ér ők is épp e pillanatban fordulnak vissza. A bátrabbik közönyösen néz utánam, de a másik, a szemérmes kis gyáva... inni... csókot dob felém... Somlyó Zoltán Látogatás Ducsics Jovánnál a szerbek legnagyobb költőjénél PESTI KÉPEK Autogram A Rákóczi-uton, az Uránia tlőtt, Két lurkóleány áll meg előttem. Puiók ar cukor, a cslbészség legérettebb rózsái, az egyik félénken, de végül mégis határozottan előre lép és azt a kit csők.ír hóvirágot, ami a keblen fityeg, légies mozdulattal a kabátom gomblyukába illeszti. Alig térek magamhoz, a tnás.k kis Qiiartalaku karíonlapot tart elém. Autogramot kérünk! — De hát kik maguk? — kérdezem — mégis... tudni szeretném, kinek adok autogramot •.. összemosolyognak, mint akik valami rosszban törik a fejüket. És bemut lakoznak: — Sz... Manci és P... Viola gymnázium; tanulók... — örvendek — mondom — no és a kézfogás? Hol marad a kézfogás? Bemutatkozásnál a kézfogás is előírás .. — Ó. — mondja az egyik— én gondoltam rá, csak ... nem mertem... — Eh, mit! — mondja a másik — tessék! —■ És halálos elszánássak mintha valami keserű orvosságot hajtana V, denyujtja húsos, tintafoltos kis kezét. Megkapja tőlem az autogramot. De a másik is autogramot kér, viszont — kézfogásra egyáltalán nem hajlandó. Hát akkor magának nem is adok — mondom szigorúan. — Amíg nem fog velem kezet! — Pedig én kezet nem fogok... — mondja konokul — de mester azért csak adjon autogramot. Mi ez a mesternek? ... — Hogy mi az? — feleltem — az nagy dolog. Akárkinek nem írja oda az ember a nevét. — Hát kinek? — duzzogja. — Aki érdemes rá. Kairó, február hó. A Rue Soiiman Pacha egyik modern és előkelő bérházában kapott hajlékot az SHS királyság kairói konzulátusa s ugyanitt van a konzul magánlakása is. A konzul, Ducsics Jován a jelenleg élő legnagyobb szerb költő, a szerb nyelv és a szerb vers legtökéletesebb és legfinomabb művésze, aki ugyan már babérkoszorusan bevonult az irodalomtörténetbe. de aki még mindig eleven, újszerű élvezetet fakaszt olvasóiban. Modem művész, ha mindjárt klasszikus értelemben is. aki nem válik unalmassá, jóllehet az akadémiai, nemzeti és nemzetközi elismerés nagy költővé avatta. Ez a frissesé?, mely Írásaiból kiérződik. végig ömlik beszédén , megjelenésén. mozdulataiban, mint valami könynyii, tavaszos illat. Magas, kellemes alakja mindjárt az első pillanatra elárulia délszláv származását (Ducsics hercegovinál születésű), amelyet még színes eleganciája és lelkes beszédmodora is bizony it, noha az örökkön külföldön élés sokat tompított a származás jellegzetességein. — Már több mint busz éve hazámon kívül élek — panaszolja némi csodálkozással és szomorúsággal Majdnem egész. Európa s minden európai kultúra szerepel ,tarka, . tüneményes múltjában Évekig éft Rómában, Genf ben, Parisban. Athénben, Madridban s magába szíttá ezeknek a metropolisoknak múltját és művészetét. Az idegen nagymultu kultúrák nyoma erősen meglátszik és megérzödik modorán és gondolkozásán, mely finom, sima és előkelő, mint a sokat élt látott, utazott és élvezett embereké. Mindamellett az, i r tengermelléki délszlavokat ismeri, megtalálja Ducsicsban rgok sajátosságát. A sajátos, szláv bánat, a hegyek romantikái1, a völgybkók jósága, a tengerkörnyéki pásztorok végtelenbe futó képzelet'', a széniek ösztönös álmodása és keresése, a napsugárban gazdag népek bev.es rrionsása — mindez fellelhető Ducsics tekintetében, munkájában és hang hordozásé ban még akkor is, mikor Parisról beszél cs franciába csap át a tá'salgás. É, csapongó, csillogó beszéde alatt lassan feltárni meghittebb lelki világa, mely nem került ki a szonettekbe, a mesékbe a levelekbe. Egyedül van. T:lán ez. nem is annyira panasz, mint kis beismerés. Égy nagy fehér macska és négy berberin szolga van még a lakásban. amelyben a látogató teljesen megfeledkezik arról, hogy Egyiptomban v: n a nap. a nevető ég hazájában. Minden ablak siirü selyemmel födve, mely tompán. fuladtan engedi csak be a harsányan kacagó napsugár; t. A szinte teljesen sötét lakásban sápadt villanygyertyácskák égitek akkor, amikor kint ít nap {elmarja az emberek szemét. Boldogan, szinte gyermeki örömmel kalauzol a sötét szobákon át és mutogatja képeit, szőnyegeit, emléktárgyait. Nem tudom, akad-e kétszáz évnél fiatalabb festmény vagy metszet a lakásban. Ó-spanyol oltárképek, füstös bizámi madonnák, prerafaclita szentek, a grand siécle danfinjai, a nagy Latour hamvas hercegnői nézegetnek ránk az ájult villanyfénynél fekete múltakon és finom patinán keresztül. A tapéta mindenütt setét, a szőnyegek, függönyök, székek és a/sztalok mind elnyelik a fényt komor színükkel. Sehol egy rikító, nyugtalan színfolt Ducsics lakása messzi és illatos múltak kincsesládája, melynek fedele lecsapódik a profán jelen előtt. S most tűnik csak fel az ellentét a friss, eleven házigazda és sötét, komor, mult-illatu lakása között ő azi egyedüli modem jelenség a sok halott emlék és antikvitás között De ez az ellentét csak látszólagos, hiszen Ducsics a múltak; a múlt szépségeinek áhltatos tisztelője, régi, magashomioku humanista ő, bolyongó Child Harold, hedonista főpap, álmodozó, fe'térkezü, toszkánai heTceg, aki egyszerre lelkesedik Vergiliusért és a risorgimento harcosaiért A könyvtárhoz érünk. Hamarosan észre veszem a gyűjtőt, a könyvrajongót. Csupa bőrkötés, ódon kiadások, illatos sárga lapok s a legtöbb kötetnek története, élménye van. Ezt a Vergiliust Rómában vettem... Szent Teréz életének ez a legrégibb kiadása. Egv toledói antikváriumban . kadtain rá . . . Maidnetn csupa klasszikus. Legnagyobb számmal talán a franciák szerepelnek. azután jönnek az olaszok, latinok. spanyolok, angolok, görögök, németek. A szerb és horvát könyvek külön polcot kaptak. A fiatal szerb költőkről beszélünk s Ducsics szomorkásán állapítja meg, hogy nincsenek nagy, napsugaras tehetségek. Talán egyedül Krklec hordoz magában izmosabb ígérete^ . . . Tin Ujevics betegesen finom, de nem nagy művész A nők: iszidora Szckulics, Deszánka Makszimovics, Jéla Szávics azonban nem kék harisnyák. Komoly és nagy tehetségek. A legújabb törekvésekben nem lát tartalmat, csak harcot cél. szépségek és eredmények nélkül. Nem szereti a vers Hitre-1, mert igy elvesz a költemény formai szépsége. Mivé lesz a vers. ha annak tarjalom-szegénysége még rendes köntöst sem kap? A l'art pour l'art elvét gúnyolják, ósdinak nevezik, de hoztak-e jobb jelszót a niu’trombolók? Mikor Théophile üautier-vel és Herediával példálódzóm, szeme felcsillan. — Ó igen. a parnrsszisták . . Sully- Prudhommc. Heredia . . . Gauthier . . . Nem tagadja a rokonságot. Nem vitatkozik a kritikusukkal, róla különben se inak soha kellemetlent, de fájlalja, hógv nincsenek nagy szerb kritikusok, ak k kézen fognak az ingadozó és kereső tehetségeket . . . Szkerlics élesszetnü bíráló volt. de egyoldalú, szociális nézeteitől erősen befolyásolt. Bogdán Popovics nehezen és kényelmesen formálja megállapításait. Talán Iszidora Szekulics a legügyesebb meglátó és bíráló sok filozófiai készséggel csak az a kár, hogy el kell apróznia, tehetségét... A nagy fehér cica, amely eddig a parketten csörgő labdáival játszott, most az. íróasztalra ugrik és a tintatartó válójából lassan kipofozza a tollszárakat, meg a ceruzákat. Ducsics visszateszi a tollszár: kát, a macska azonban ismét kipeckeli őket. De ez a játék is unalmassá válik, az. asztalról csakhamar az ölembe ugrik, onnan pedig az ébenfakarosszék karfáján gazdája vállára mászik. A társalgás mindamellett zavartalanul csobog tovább. Ducsics élénken érdeklődik a magyarok iránt. Érdekes és nyugtalan nép, lovaglás, regényes. Rokonszenves. Sok hasonlatosságot Iát a magyar és a délszláv mentalitás között. Sajnálja, hogy Adyt egy-két fordításból Ismeai s Bábicsoü — aki iránt már azért is érdeklődik, mert délszaláv származású — csak hírből, hiányos ismertetésekből. Mikor befejezzük a seregszemlét a rengeteg könyv felett, olvasmányai felől érdeklődöm. — Ön talán mosolyogni fog, de én azt hiszem, hogy ön is eljut egy idő múlva oda, ahová én: a klasszikusokhoz. Senecát, Platót, Szent Terézt olvastam eredeti szépségükben. A modern lélek lassan üres és unalmas lesz számomra. — És dolgozni szokott-e néha? — Igen. leveleket irok, mint Madame de Sevigné. Szeretném sajtó alá rendezni verseimet is, egy teljes, gyűjteményes kiadást szeretnék látni írásaimból, mert igy még magam se tudom áttekinteni munkásságom. A berberin szolga már másodszor jelenti, hogy a dejeuner kész. Felállunk. — Olyan jól esik végre valakivel költőkről és irodalomról beszélni. Higyje el, nagyon egyedül vagyok gondolataimmal. Élőre tessékel és lassan megindulunk a sötét falak, az illatos, fekete múltak között. A nagy, fehér cica előre megy. Mutatja az utat az ebédlő felé. Szenteleky Kornél Hcliai Jer. 6: •• Öreg ember íÓ, öreg ember, ki jársz görnyedezve Lógatóg fejjel, támaszkodva botra, Rozoga térdedet veri szanataa, Gyönge vagy a csókra,, gyönge a robotra. Vonszolod magadat, bus beteg állat. Gyönge vagy élni, meghalni gyönge. Nézed a földet tétova szemmel, Amelynek nincs már se fénye, se könnye. Ó, öreg ember, ó. öreg ember. Mely terhek alatt roskadt le a váltad?« Ó, dicső szultán, nem tudok felelni. Roskatad vállam feleljen helyettem, Kincstelen két kezem jajgasson helyet-Item. Keresek valamit, amit elvesztettem. Ó, dicső szultán, botorkálok váltig. Hátamon pappá, dagadtak az évek. Vagyok testvére a megrakott tevének. Nyomorult cipelőjc a gondnak. A gondok, az évek a földre lenyomnak Tétova két szemem a semmibe réved, Az ifjúságom, jaj. hova lett. hova tévedt? Itt fekszik a porba . . . Ó. dicső szultán, ó. dicső szultán, Keresem. Hiába! Nem tudom,, hol van. A S/ert Ró us ,£w lábsósfürd ő hálása NeFandik A Sze >t R kus Iái s hói egy csekély -ennviseget meleg M vízben ielodunk. Nyerünk e ál a1 oxigén el telitett vizet, m«dy c odrlatos n jité! ony hatást gyakorol a fájós lát ra, megszünteti a Hozásokat, mely-két a ripő szorítása okoz. Elmulasztja a legroak"csábi) fagy'agaratokat, a türhet t'en f i'.yás' visz eléseket. Hosszabb áztatás rn gp h l a a tyúkszemeket és bör- 1 eményedéset-ei o'y nnvira, hogy azok ké", bontva lékül el'ávoithatók. Egészen biztos, ogy a Szent Rókus iábsó a legelhanyagol a it láb: t is újjá alakítja annyira, hogy a scük, sőt uj cipő olyan kényelmes esz, min ha évekig hordta vo'na Já'kalhaí, amennyit akar, állhat egv helyen órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb ériére nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus lábsó á a 16 dinár. Kapható mindm gyógyszertárkan . — Ha r.em kapná, forduljon a szubotic i KOLLÁR ÉS GABRICS „Nada“ drogéria, Szubotic t Strossmayerova ulica Eredet csakis zöld csomagolásban.
