Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
iy27. március 6. BÁCS MEGYEI NAPLÓ 23. oldal A GYEREK JÁTSZANI AKAR Most azt fogják hinni, hogy ez egy vicc, ez egy cikk, ez egy kroki, akinek a tárgyát kiagyaltam, valami mesterkélt tanulság, vagy groteszk fordulat kedvéért. Errevaló tekintettel és ebben a reményben, hogy mesterségem — nem létező dolgok kitalálása — gyakorlásában nem vesztettem még el utolsó foszlányát is saavahihetöségeninek, illetve szavamliihetőségének —- egyszerűen elmondom a puszta tényállást, minden megjegyzés nélkül. Bevallom, nehezemre esik elfojtani megjegyzéseimet — az eset számomra több, mint tanulságos: könyvet tudnék Írni hozzá, kommentárral, kimutatv i, hogy a jelentéktelennek látszó kis megfigyelés az emberi lélek végső mélységéibe világit be, de senki se hinné el4 hogy nem a filozófiához meséltem a történetet, hanem a történethez a filozófiát. Maradjunk a puszta fénynél. Tehát. Többször említettem már, bogy van egy kitűnő négylámpás vevőkészülékem. Gyermekes rajongással szeretem az én kis rádiómat, érthető, hogy másoktól is elvárom, legalábbis felteszem ezt a rajongást, — főként pedig éppen a gyerekekről. Nem elégedtem meg vele, hogy töviröl-hegyire elmagyaráztam Gabinak, Tominak és Gidának a rádió jelentőségét s a tiszta örömöknek azt az ezer forrását amit kiapadhatatlan hullámai árasz-Férfiak tűzben Ufa mestermü. Főszerep ő Olga Čehova. A mi anoi Scala színház kcz emüködésével. A film külön eseménye egy v rosrész égése, melyet a berlini tűzoltóság halálos bátorsággal lo1 a'irá’ tának. Igyekeztem ezenfelül megkönnyíteni számukra hogy a rádiót bármikor és bárhol élvezhessék. Nem ment a dolog minden harc nélkül. Ragaszkodtam hozzá a család más tagjának ellenvéleményével szemben is, hogy a rádió mindenkié, sőt igenis elsősorban a gyerekeké. Főként az 5 kedvükért szereztem be, igenis. Költséget és fáradtságot nem kiméivé valósággal aláaknáztam a lakást. Huzalok vezetnek a készülékektől a legelrejtettebb sarkokba. Mindegyik szobában van egy vagy két kontaktus, amibe be lehet kapcsolni a nagyszámban beszerzett fejhallgatókat — többet is egyszerre, hiszen ki ne ismerné ezt a gyönyörű kis szerszámot, az ötös elosztót, ami lehető, teszi, hogy egyszerre öten hallgassák ugyanazon a helyen a rádiót. Úgy intéztem a dolgot, hogy a gyerekek az ágyban, a tanulópadjukban, a fürdőszobában — mit részletezzem, egyszóval mindenütt hallgathatják a világ négy sarkából érkező hangokat. El voltam ragadtatva a berendezéstől. Meglepetésnek csináltattam az egész hálózatot egy délelőtt, mikor a gyerekek iskolában voltak. Mire hazajöttek, kész volt a nagy mü — sugárzó arccal mutattam meg nekik a technika legújabb csodáját. Udvariasan örültek és türelmesen figyeltek, miközben megmutattam, milyen egyszerűen lehet használni mindezt — a ház tetején elhelyezett antenna keskeny drótja elég hozzá, hogy ha kell, huszonöt ember is élvezhesse a rádiót egyszerre, a lakás különféle sarkában. Néhány napig használták is. Én nyugodtan bezárkóztam a rádióval, fogtam az állomásokat és csengetéssel jeleztem, hogy elfoglalhatják helyüket az állomásoknál. Két bét múlva némi lanyhulás állt be az érdeklődésben. A gyerekeket figyelmeztetni kellett, hogy ne hanyagolják el a rádiót. Három hét múlva nem lehetett rávenni egyiket se, hogy odaüljön a hallgató mellé. Füstbementek ragyogó álmaim, hogy a gyerekek zenei kultúráját, nyelvkészségét, ismeretkörét milyen remekül kifejleszti majd a rádió. Az emberi természet állhatatlanságának gondoltam és sóhajtva napirendre tértem a dolog felett. Mft délelőtt véletlenül benyitok a gyerekek szobájába. Ott ülnek, mozdulatlanul. halálos komolyan, az asztal körül. Mindegyiknek a fülén fejhallgató. Majdnem felkiáltottam örömömben. Gida látott meg először, szájamratett ujjal figyelmeztettem, hogy ne zavarja a másik kettőt. De ő felugrott. — Apuka! Apuka... Nézdd. milyen nagyszerű rádiót csináltak a Gabi, meg a Tomi! Odamentem az asztalhoz. Az asztal közepén régi kartonpapirból és ujságlapokból, valamint széttépett könyvek fedeléből, továbbá spárgából és néhány elhasznált keménygalléíromból bonyolult skatulyaféle épület áll, rozsdás szögekkel és madzagokkal egybeeszkábálva. A szerkezetből különféle cipőpertlik vezetnek, a két szekrény tetejére — ezt a két szekrényt spárgák zagyva zűrzavara köti össze. A remek szerkezet antennája, nyilvánvalóan. Ebbe a papirtákolmányba kapcsolták bele a fejhallgatókat. Es csillogó szemmel, visszafojtott lélegzettel, elmerülve a játék eszméletlen bűvöletébe, hallgatták a nagy semmit, ami a fejhallgatókban kongott — hallgatták, mintha a Szférák zenéje muzsikálna, a százmilliomodik hullámhosz szón. ' Karinthy Frigyes ' TERE-FERE Hány orosz él a világon? A szovjetkormány megszámláltatta a népességé:, erre a célra kétszázezer embert mozgósított s harmincezer rubelt folyósított. Végre-valahára megtudjuk, hány oro:z él a világon. Eddig sohasem tudtuk pontosan. Azok a számok, melyeket emlegetnek, a hivatalos kimutatásokban is, csak inegközelitöek: mind a régi és kétes népszámlálás adataiból valók. Oroszországban a statisztikai tudomány még gyermekcipőkben jár. Az első népszámláló Nagy Péter cár volt, aki összeiratta ugyan a lakosságot, de csak a férfiakat, mert a nőket nem lehetett besorozni a cár hadseregébe s igy nem is igen érdekelte őket. 1897-ben tartották a második népszámlálást már komolyabb igényekkel, de kezdetleges eszközökkel. 1917-ben és 1920-ban — a zel rámutat arra, hogy mit csinálnék ...azt, amit már eddig is csináltam. Zamacois. a költő: — Ha föltesszük, hogy uj életemet úgy kezdhetném el, hogy már ismerem a régit, akkor semmiesetre se készítenék belőle »második kiadást«, hanem »javított kiadást«. Kidobnám a káprázatokat, az öncsalásokat és tilalmakat, óvóintézkedéseket tennék helyükn». Alfonse Franck, a színigazgatók szövetségének elnöke: — Tizenhatéves koromtól kezdve munkára logott az apám. aki szabó volt: kereskedelmi utazó lettem, biztosítási ügynök, segéd az apámnál, színész, újságíró. színházi titkár, színigazgató, szinházbérlö és sok minden egyéb. Ha újra kezdeném életemet, ismét csak ezt csinálnám. Brissonné, a hires Sarcey leánya: Ismeretlen katona Mary katonája A béke himnusza 6 felvonásban. Rendezte Ascher Leo operettje a mosolygó arcú ’ Cecil ds MiHe . Htry LiedK c Orient Film Subotica ■'fjrirm .r* vv■< m parádés szerepe háború miatt — csak hozzávetőleges adatokat kaphattak. Azt hiszik, hogy a lakosság most 140 és 150 millió közt Jog ingadozni. Oroszországban statisztikusnak lenni háládatían feladat. A nép tudatlansága, babonás volta megannyi kerékkötője a munkájának, azután óriási távolságokat kellene beutazni, a közlekedési eszközök még mindig gyatrák. Az 1897-iki népszámláláskor a félvad hegyi’akók fegyverrel támadtak a hivatalnokokra, Jeniseiben a rémült lakosság az erdőbe menekült, hogy ne érje a »gonosz szellem szemverése«. Huszonötén elevenen eltemették magukat, a döbbent falvak arról beszéltek, hogy vége a világnak. A mostani népszámlálástól sem várhatunk pontos adatokat. Ma is fél a nép az Antikrisztustól, ki minden bajt rázudit. Ezenkívül a sok százezer csavargó gyermekről szintén lehetetlen fölvilágositást kapni. Oliutorszkban a lakosság annyira ellenszegül minden európai műveltségnek, hogy megközelíthetetlen, elvágta magát az anyaországtól. Még egy akadálya van a népszámlálásnak. A hivatalnokokat a parasztok leitatják vodkával. Ennélfogva duplán fognak látni. Ki hihet az ilyen népszámláióknak? £ Ha újra kezdhetné az életét, mit csinálna? Ezzeí a furcsa kérdéssel lepte meg egy párisi uiságiró a közélet szcrcplő't, tudósokat, politikusokat, színészeket. Poincaré elökelöen kitért a közvetlen válasz elől. Csak ezt felelte: — Mit tudom én, hogy mit is csinál nék? Csak egyben vagyok bizonyos, megint barátokat keresnék, olyan jóbarátokat, mint — ön. Rohan hercegnő: — Fogas kérdés. Isten tudja mit csinálnék. Ha erre gondolok, az ábránd virágos szemhatárok, vidám partok felé ringat, de értelmem elmetszi szárnyaimat. a valóság» ébreszt s kemény, kéz— Minthogy ugyanazok a véralkati tehetségeink és hibáink vannak s az átöröklés ctlcn nem küzdhetünk, csak úgy élnék akkor is, mint ebben az életemben. Sadi-Carnot, a meggyilkolt köztársasági elnök fia: — Nem mi vezetjük az életünket, hanem az életünk vezet bennünket: sohase menekülhetünk meg az átöröklés a nevelés következményeitől, öreg korunkban talán bánkódunk életünk miatt, talán lelkiismeretfurdalásunk is van, de vajmi ritkán fordul elő, hogy elmúlt életünk ne. tetszenék előttünk egvedülvaióan lehetségesnek és végzetesnek Szóval mindenki a mostani életét élné újra. * A napok egyre hosszabbodnak . . . Nem azért, mert a tavasz télé. megyünk, hanem általában. A csillagászati nap 23 órából, 56 percből és 4091 másodpercből áll. Semmi okunk sincs hinni. hogy ez mindig igy volt s mindig igy lesz: az uj csillagászat azt tanitja. hogy a föld forgásának gyorsasága alig észrevehetően csökken. Az a föltevés, hogy az ősidőkben egy nap négy órával rövidebb volt, mint most és az éter ellenállása a főid forgási gyorsaságát azóta egy hatodával kisebbítette. Ezt különböző erők közreműködésének tulajdoníthatjuk. Elsősorban a hold vonzásának, mely a dagályokkal és apályokkal bizonyos tekintetben gátolja a földnek tengelye körül való forgását. Ezenkívül a föld belsejében is vannak bizonyos áramok, melyek folytán a földrétegek összezsugorodnak, kiterejdnek. Az a talaj, melyen járunk, nem szilárd, folyton emelkedik, vagy sülyed pár centimétert Még erősebbek a földréteg eltolódásai a földrengések következtében. Ezek a rétegváltozások a föld forgását is befolyásolják. Ha most máT millió és millió évre tekintünk vissza,. nyilvánvaló, hogy a mai és az őskori nafl között nagy a különbség. Ezt egyébként az újabban fölfedezett kinai csillagászati iratok is megerősítik, melyek a nap- és holdfogyatkozksrói számolnak be. Akkoriban — évezredek előtt — a nap sokkal rövidebb volt, mint ma. Az angol csillagászok azt állítják, hogy a nap egy évszázadban körülbelül a másodperc századrészével, növekszik s tízezer év múlva a napunk egy másodperccel hosszabb lesz. Majd meglátjuk. í * Politika és fogadás. Az amerikaiak por litizálnak s még mindig dühösen fogadnak. Nincs olyan dolog, amire ne fogadnának. Észak-Amerikában fogadnak a versenyfutókra, a golf és tenniszjátékosokra és arra. hogy jó idő lesz-e, vagy rossz idő. A képviselőjelöltekre is éppúgy fogadnak, mint a versenylovakra. Jelöltjeik mellett szilárdul kitartanak. A legutóbbi választásokon valóságos őrjöngéssé fajult ez a fogadás. A Wall Street egy előkelő bankárja azt fogadta meg, hogyha győz a jelöltje, akkor Newyork egyik sugárutján egy diót hajt végig a botjával, mint a golflapdát szokás. Jelöltje csakugyan győzött s ez a komoly és tekintélyes ember állta szavát, barátjai jelenlétében végighajtotta a diót az ötödik sugárúton. Ezen az amerikaiak nem nevettek, sőt tisztelettel tekintettek rá: hogy ennyire szótartó. Egy másik ur viszont elvesztette fogadását. Ezért a Szabadság-szobor tetejébe kellett! fölmásznia, kezében egy meghámozott keménytojással, melyet villára tűzött. Sok nő megfogadta, ha a győz a jelöltje, akkor egy évig lemond a divatos ruháról és frizuráról. Vannak még önfeláldozó, jelleme* nők. * Vőlegények lámpaláza. Nemcsak a menyasszony irul-pirul a vőlegényeknek is van lámpalázuk. Közvetlen a lakodalom előtt olyan idegesség fogja cl Őket, mely futásra, menekülésre készt* sokszor arra, hogy eltűnjenek $ többé ne Hannibál iia Szőke Szakái pompás vigjátéka. Főszereplő Lione Hald Amerikán Film Subotica adjanak életjclet magukról. Ennek a Iclkizavarnak a lélekelemzés bizonyára tudja a nevét és okát is. Egy jókedvű angol összegyűjtötte az idevonatkozó históriákat, csokorba kötötte, amit ezennel átnyújtottunk olvasóinknak. Utóbb történt, hogy egy Somerset! bankár Londonba érkezett, két-három nappal az esküvőié előtt, azzal a szándékkal, hogy pontosan hazamegy, de többé nem láttak, azóta senkise kapott hirt felőle. Egy lanschiri polgár a városából pár órával az esküvője előtt tűnt el, még pedig nem szándéktalanul, mert előzőleg a bankból kivette egész betétjét. Többé nem jelentkezett Egy vőlegény elaludta az esküvője idejét, mire fölébredt látta, hogy a szertartásnak már rég le kellett volna zajlania. E miatt annyira szégyenkezett hogy többé sohasem került menyasszonya elé. Egy másik vőlegény az esküvője előtt jót mulatott, csak reggel vette észre, hogy a szájából hiányzik a fogsora. Valahol elhagyta. Világgá bujdosott Egy harmadik vőlegény a frakkját leöntötte valami savval, igy nem mehetett az oltár elé, azonnal vonatra szállt és elpárolgott. A legérdekesebb eset azonban Írországban történt A vőlegény bejelentette menyasszonyának, hogy nem megy el az esküvőre, mert »nagyon ideges.« Ezért a bíró a menyasszonynak 1500 sterling kárpótlást Ítélt meg. Két esztendő múlva vőlegény és menyasszony kibékült, újra kitűzték az esküvőt, de a vőlegény ekkor sem jelent meg. Ezt az ügyet már egymásközt intézték el. A menyasszony beérte egy p<enny büntetéspénzzel.
