Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-06 / 63. szám

20. oldal. 1927. március 6. Mesét mond egy hétesztendős kisfiú Ennek' a mesének tulajdonképen a gyerekmellékleten, a Habos Tortá-ban volna a helye. Hogy mégis itt közöljük annak oka, hogy az elfogod ott büszke­ség kvalitásokat sejt abban a hétéves kisfiúban, aki ezt a mesét irta. Szerencsefia János »szerző«-je most februárban töltötte be életének hetedik évét. Szerb iskolába jár, az iskolában csak szerbül tanul, otthon tanult meg olvasni magyarul, németül. Játék közben magacsinálta meséket mond el a kis öccséinek, illetve az olvasott és halott mesék motívumaiból uj mesét állított össze. Az egyik ilyen mesét minden változtatás nétktíl úgy, amint ő a maga kis hét éves eszével kifundálta s papír­ra vetette, itt leközöljük: kreefia Járni — Mese — Szerencseíia Jánosról mondok mo­sót. aki olyan gazdag volt, hogy két marókkal szórta a pénzt. Fogyott is a pénz és egyszerre csak azon vet­te észre magát, hogy egy vas gara­sa sincs. János koldusbotra került. Egyszer mikor a város végén ül, jön vele szembe egy kikent-kifent ur és mondja: János akarsz Te újból gazda lenni? Hogyne akarnék, mon­da János. Akkor azt mondja az ur: Nesze adok neked égy erszényt en­nek csak mondd nyílj meg erszény, folyjon belőled az arany. De azzal a feltétellel adom neked ezt az er­szényt, hogy egy évig, két hónapig és két napig nem mosakodhatsz, nem válthatsz ruhát, nem fésülköd­­hetsz és ha az az egy év, két hónap és két nap elmúlik, egy másik lelket elviszek és ejtv másikat hozok he­lyébe. Tudta János, hogy ez az ur ördög, bánta is ő. elfogadta az er­szényt és mondta: nyílj meg er­szény, folyjon belőled az arany. Egyszer János beült égy uraság kastélyába és mikor az uraság jött, rá'kiálltott: — Takarodj innen te világ mo­­csokja. — Csak kicsit lassabban, mondd János, mert kifogyasztom az urat a palotájából. — Na lássuk, monda az uraság. Abban egyeztek meg. hogy ha János két hét alatt tizenkét zsáik aranyat elhoz, az uraság rögtön kiköltözkö­dik a palotából. János a város végén egy piszkos vendéglőben szállást kért. Kapott is és mondá a szobájá­ban: Nyílj meg erszény és folyjon belőleg- az arany. fis folyt, folyt . a csengő arany éjjel, nappal. Mikor a két hét letelt János elvitte az aranyat és az uraság rögtön ki is költözött. Híre is ment a városba, hogy milyen ember van a városban, olyan piszkos és még a királynál is gazdagabb. Na ez nem lett volna olyan nagy csuda, mert a király épen akkor jött haza a háborúból és egy vasgarasa sem volt. Pénzt akart kölcsönkérni és épen Jánoshoz fordult. Kapott is tizenkét kocsival, alig birta el hat ökör is. Álmélkodott a király, még akkor jobban álmélko­dott, mikor visszaküldte a kölcsönt és János azt mondta, hogy nem ke'll nekem, annyi pénzein van, hogy nem is tudom hova tegyem. Azt mondta a királynőnek: Te. ez az ember jóval gazdagabb, mint én, szívesen nekiadnám a nagyobbik lá­nyomat és mondják a lánynak, hogy mit határoztak el. egy sióval sem mondta a lány. hogy nem, csak előbb azt mondta, hogy küldjék el annak az embernek az arcképét. El is küldték János arcképét, de mikor a királykisasszony meglátta föld­­hözcsapta magát és azt mondta, bogé ő inkább az onerenciás tenger­nek ii£Tik, uern lesz. annak a piszkos BACSMEtrm NAPLÖ embernek a’ felesége. De ä király azt mondta, hogy ő a királyi szavát megmondta és ndm változtat rajta. De a királykisasszony igy sem, ngy sem akart a felesége lenni an­nak a piszkos embernek. Mondta a kisebbik királykisasz­­szony, én leszek majd akkor a fele­sége. mert király apám nem változ­tathatja szavát no küldtek is mind­járt hintót Jánosért és mondták, hogy jöhet. De János azt üzente vissza", hogy várjanak még két hó­napig. Azért üzente azt, mert az egyik hónapban letelt az egy esz­tendő, kei hőnap és két nap. ä má­sikban pedig mindig mosakodott fé­­sülködött hajat vágatott és mikor elment a királyhoz, olyan szép volt hogy a napra inkább lehetett nézni, mint ő rá. j Mikor ézt a nagyobbik lány meg­látta. mérgében az Óperenciás ten­gernek szaladt no ott is volt ám az ördög, kapta vitte a lelkét eladni. A kisebbik királykisasszony nem ug­rott a tengerbe, hanem a nyakába tborult Jánosnak és mondta: Te az enyém, én a tied, ásó. kapa és a nagyharang válasszon el bennünket Lányi Sarolta: Nyáron, földön, égen... A nap, a szél, a tenger és a csillag, ezek örök barátaim. Szeretnek. A nap bőrömre barna bársonyt csókol a szél a mellbimbóim borzogatja, — !— nem bániák 6k, hogy hány nyár van • lmögöttem, \ nekik mindegy, öreg, vagy fiatal, ■tudós, művész, vagy bamba Ubapásztor, nemes, vagy korcs fa], egykép szeretik,— aranycsiUámu lányhajak között a csapzott, ritkuló ősz fejek tenyérén egyforma cábér kedvvel játszadoznak. A tenger is mindenki szeretője, ölébe dőlök s kéjt ölel teám. akár az özlábu, sudár szüzekre, a lubickoló csöppnyi kis babákra s a partvidéki aggnő potrohúra. Egyformáit boldogít 5 téged, engem, a méltóságoson fürdő libákat, a nagy halat, a nyüzsgő békanépet s kövek mohán tenyésző rákhadat. És hogy szeret és hogy megért az égbolt! És hogy figyel ránk milliárd szemével! — Ó, fényszemek, ti rámnéző világok, a gondolat közétek fölrepiti kis lényemet örök — nagy csillagai: Lenézek onnan bus, vak földházamra S nem látom. Vagy nem ismerem meg.' A « / rr josno A házasságközvetitő, -Bécs, március hó A jósnö, Schermann egyik kültelki konkurrense. az Erdberg egyik zeg­zugos mellékuccájában lakik, a harma­dik emeleten, szerény szoba-konyhás lakásban. A lapolt nem foglalkoznak vele hasábos cikkekben és filmet se ké­szítenek róla. mert nem tudja adminisz­trálni tehetségét és közönsége kizárólag szegény emberekből áll. Bibula Máriának hivják és ötven osztrák garast kér egy vizitért. A kony­hában maró lugszag terjeng, kifeszitett köteleken idomtalan fehérneműk gőzö­lögnek. Szegény emberek fantasztikus rongyai. Ugylátszik, nagymosás volt A jósnő füstölgő petróleumlámpa mel­lett kártyát vet a konyhaasztalon, egy kretondirndlis erdbergi szépségnek, aki a szenesládára támaszkodva csillogó szemekkel figyeli. — Rögtön kész vagyok — szól Bi­bula és a leány is udvariasan marasz­tal. A kártya szerint a nö beteg lesz, de meggyógyul. Egy magas férfi jelentke­zik az életében, aki sok pénzt hoz, de ö nem fogadja el. A kretondirndlis en­nél a résznél elégedetlenül rázza a fe­jét Ugylátszik, ö se hiszi, hogy nem fo- I gadja el a pénzt Netn olyan nő. Továb­bá vigyázni kell a vőlegényére, mert a pikk ász hűtlenséggel fenyeget s ha ezt meg tudja akadályozni, úgy igen boldogok lesznek, ami abból következik, hogy mindketten páros napon születtek. Tudniillik a dirndlis és a vőlegénye. A leány általában meg volt elégedve a jóslattal és boldogan távozott. Bibula nem sokat kérdezősködik jö­vetelem célja felől. Gyorsan összeke­veri a piszkos kártyát, megköpködi, hogy jobban csússzon és már rakja is ki a konyhaasztalra. Azután meg fogja a kezem és a tenyeremen húzódó rán­cokat figyeli. A kaszinókártyáknak és a ráncoknak nyilván van valami titkos összefüggésük és ebből alakul ki további sorsom. Nem tudom, miért iiaragszik rám Bibula, de tény, hogy gyors egy­másutánban egy csomó kellemetlensé­get vág a fejemhez. — Ön mindig elégedetlen és soha­sem lesz boldogsága a földön. Ön hiú és nagyravágyó, azonban nem biztos, hogy déri célját Ön reménytelenül szerelmes egy előkelő hölgybe. Nagy útra készül, de nem biztos, hogy el­utazik. Ha legyőzi hiúságát még bol­dog is leshet... Az igazság kedvéért meg kell jegyez­nem, bogy a reménytelen szerelemnél- a temetkezési vállalat is tévedett. Egyszer voltam csak re­ménytelenül szerelmes, de később ki­derült, hogy a nőt Szidinek hivják és visszament az egész. Ezt azonban nem közöltem Bibulával. — ön vőlegény — folytatta tovább igen ötletesen, mintán iátta. hogy jegy­gyűrűt viselek. — Mit tagadjam. Igen. : — Mutassa a ' menyasszonya írá­sát! Ki tudja? — gondoltam, hátha most igazat mond. Félelemmel vegyes kí­váncsiság fogott el — egyszóval be­dőltem — és lázas izgalommal koto­rásztam elő zsebem mélyéből meny­asszonyom levelét. Hosszan nézte az írást aztán szánakozva fordult hoz­zám. — De uram, hiszen ez a nő gyűlöli magát! Kihasználja, kiszipolyozza, a meddig csak lehet, aztán kirúgja. Ez a nö egy hárpia és alig várja a pillana­tot, hogy szabaduljon öntől. Ez egyéb­ként kitűnik, a levél szövegéből is, de nem veszi észre, mert a férfiak mind vakok. Szerencséje, hogy hozzám for­dult. Szomorúan hallgattam Bibulát. Már eddig is sejtettem, hogy nein születtem valami szerencsés égöv alatt, de cny­­nyire sötétnek mégsem képzeltem a jövőt. Ahogy én kinézek a házasságom­mal — gondoltam és szórakozottan bú­csút vettem. A kezemben görcsösen szorongattam a kérdéses levelet. Lenn az uccdn mégegyszer megnéztem és hangosan felnevettem. A háziasszonyom levele volt, melyben most már tizedszer és végérvényesen felmondja a lakáso­mat ... * A jegygyűrűmet egy ledér mozdulat­tal a mellényzsebembe csúsztattam mint valami augusztusi szalmaözvegy és el­indultam a házasságközvetitő irodája felé, akit »Goldene Onkel« néven is­mernek és állítólag már több embertár­samat vezette a házasság, sokak által vitatott boldog révébe. A házasságköz­vetitő irodája, mint bármely más rendes kereskedelmi vállalaté. Gépirókisasszo­­nyok kopogtak, csengett a telefon és egy csokornyakkendős fiatalember ko­moly arccal temetkezett be valami ha­talmas könyvbe. Ebből is látható, hogy a házasságok nem az égben köttetnek. Bevezettek a főházasságközvetitőhőz, akinek elárultam, hogy nősülni akarok. A evikkeres főnők helyeslőén bólint és valami olyasfélét mormol, hogy egysze.r úgyis... mindenki... stb... Aztán fag­gatni kezd. — Ml a foglalkozása? — Hírlapíró. A evikkeres savanyúan mosolygott. — És most hol tetszik dolgozni? — Jelenleg sehol. De van politikai múltam, melyben nincs őröm és van re­mény is, de az rá van hímezve a lakás­adónőm háziátdására a konyhafalon — tettem hozzá biztatóan. — Kérem ne tessék viccelni. Ez ko­moly dolog — intett le a evikkeres. Ura­­ságod mindenesetre jobb partit csinál­hatna, ha valami szolid foglalkozása lenne, debát igy is megpróbálhatjuk. Körülbelül tudok is már valakit. Intel­ligens özvegy. Vagyonos. Van önnél fénykép? — Nincs. — Ez fontos. Tessék azonnal csinál­tatni egyet. Lehetőleg kabinet képet. Útlevél fénykép nem felel meg. Rosen­­feld kisasszony majd felveszi az adatait és lajstromozza. Mihelyt a dolog aktuá­lis megjelenik Önnél egy bizalmi embe­rünk és megismerteti az illető hölgy­gyei. — És mit fizetek? — kérdeztem. — A beiktatásnál huszonöt schillin­­get* amit a költségeknél elszámolunk, perfektuálás esetén a hozomány négy százalékát. Látszólag beleegyeztem. — Rendben van. Akkor kimegyek Ro­­senfeld kisasszonyhoz. A evikkeres udvariasan az ajtóig kisér. — Remélem rövidesen eredményt érünk el — szólt búcsúzóul. Óvatosan elkerülve Roseufeld kis­asszonyt, sietve távoztam... * A temetkezési vállalat szomorú üzlet. Egy redingotos, komor ur fogad. — Kérem — mondom — egy teme­tésről van szó. — A megboldogult talán családtagja volt? Igen. — Fogadja részvétemet —, szólt szer­tartásosan. — Megjegyzem sokáig gondolkoz­tam, hogy a halotthamvasztás vagy a temetés mellett döntsék — kezdtem froc­­lizni a redingotost. — Ah kérem — halotthamvasztás — legyintett megvetően. Maradjunk csak a régi szép tradíciók mellett. Nincs szebb dolog egy szép te« metésnél. Uraságod direkt kedvet fog kapni a halálhoz, ha meglátja a mi ren­dezésünket Áraink a legolcsóbbak egész Bécsben. Önnek amellett szerencséje van, hogy a megboldogult a Messe előtt halt meg. Messe alatt felemelt árakkal temetünk. Önnek most alkalma van po­tom hat és félmillióért fényes elsöosz­­tályu temetéssel kisérni a megboldogul­tat utolsó útjára. A másodosztályú te-1 metés valamivel szerényebb, de még mindig elég elegáns. Ennek ára öt«, millió. — Kérem — mondom — a megboldo­gult igen szerény ember volt. Jó lesz; neki a harmadik osztály is. — A harmadik osztály három és fék millió — jelentette ki egy fokkal hide­gebben. — Mindenesetre ezt is meg kell be­szélnem előbb a nagynénémmel, csak aztán adhatom fel a rendelést — búcsúz­tam el a r.edingotostóL — Azt igazán nem mondhatom meg neki, hogy én vagyok a hulla. Kinn az uccán, összegezve a tapasztaltakat, meg­állapítottam, hogy megházasodni nem érdemes, de meghalni még kevésbé. Kénytelen vagyok hát tovább élni... ha ez is élet? Andor Leon RÁDIÓAMATŐRÖK I szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javítását vég­zem, uj készülékek szakszerű fel.Vitását, mindennemű alkat­részt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL & 111 SUBOTICA isi HASSAK KOVA «.

Next

/
Thumbnails
Contents