Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
20. oldal. 1927. március 6. Mesét mond egy hétesztendős kisfiú Ennek' a mesének tulajdonképen a gyerekmellékleten, a Habos Tortá-ban volna a helye. Hogy mégis itt közöljük annak oka, hogy az elfogod ott büszkeség kvalitásokat sejt abban a hétéves kisfiúban, aki ezt a mesét irta. Szerencsefia János »szerző«-je most februárban töltötte be életének hetedik évét. Szerb iskolába jár, az iskolában csak szerbül tanul, otthon tanult meg olvasni magyarul, németül. Játék közben magacsinálta meséket mond el a kis öccséinek, illetve az olvasott és halott mesék motívumaiból uj mesét állított össze. Az egyik ilyen mesét minden változtatás nétktíl úgy, amint ő a maga kis hét éves eszével kifundálta s papírra vetette, itt leközöljük: kreefia Járni — Mese — Szerencseíia Jánosról mondok mosót. aki olyan gazdag volt, hogy két marókkal szórta a pénzt. Fogyott is a pénz és egyszerre csak azon vette észre magát, hogy egy vas garasa sincs. János koldusbotra került. Egyszer mikor a város végén ül, jön vele szembe egy kikent-kifent ur és mondja: János akarsz Te újból gazda lenni? Hogyne akarnék, monda János. Akkor azt mondja az ur: Nesze adok neked égy erszényt ennek csak mondd nyílj meg erszény, folyjon belőled az arany. De azzal a feltétellel adom neked ezt az erszényt, hogy egy évig, két hónapig és két napig nem mosakodhatsz, nem válthatsz ruhát, nem fésülködhetsz és ha az az egy év, két hónap és két nap elmúlik, egy másik lelket elviszek és ejtv másikat hozok helyébe. Tudta János, hogy ez az ur ördög, bánta is ő. elfogadta az erszényt és mondta: nyílj meg erszény, folyjon belőled az arany. Egyszer János beült égy uraság kastélyába és mikor az uraság jött, rá'kiálltott: — Takarodj innen te világ mocsokja. — Csak kicsit lassabban, mondd János, mert kifogyasztom az urat a palotájából. — Na lássuk, monda az uraság. Abban egyeztek meg. hogy ha János két hét alatt tizenkét zsáik aranyat elhoz, az uraság rögtön kiköltözködik a palotából. János a város végén egy piszkos vendéglőben szállást kért. Kapott is és mondá a szobájában: Nyílj meg erszény és folyjon belőleg- az arany. fis folyt, folyt . a csengő arany éjjel, nappal. Mikor a két hét letelt János elvitte az aranyat és az uraság rögtön ki is költözött. Híre is ment a városba, hogy milyen ember van a városban, olyan piszkos és még a királynál is gazdagabb. Na ez nem lett volna olyan nagy csuda, mert a király épen akkor jött haza a háborúból és egy vasgarasa sem volt. Pénzt akart kölcsönkérni és épen Jánoshoz fordult. Kapott is tizenkét kocsival, alig birta el hat ökör is. Álmélkodott a király, még akkor jobban álmélkodott, mikor visszaküldte a kölcsönt és János azt mondta, hogy nem ke'll nekem, annyi pénzein van, hogy nem is tudom hova tegyem. Azt mondta a királynőnek: Te. ez az ember jóval gazdagabb, mint én, szívesen nekiadnám a nagyobbik lányomat és mondják a lánynak, hogy mit határoztak el. egy sióval sem mondta a lány. hogy nem, csak előbb azt mondta, hogy küldjék el annak az embernek az arcképét. El is küldték János arcképét, de mikor a királykisasszony meglátta földhözcsapta magát és azt mondta, bogé ő inkább az onerenciás tengernek ii£Tik, uern lesz. annak a piszkos BACSMEtrm NAPLÖ embernek a’ felesége. De ä király azt mondta, hogy ő a királyi szavát megmondta és ndm változtat rajta. De a királykisasszony igy sem, ngy sem akart a felesége lenni annak a piszkos embernek. Mondta a kisebbik királykisaszszony, én leszek majd akkor a felesége. mert király apám nem változtathatja szavát no küldtek is mindjárt hintót Jánosért és mondták, hogy jöhet. De János azt üzente vissza", hogy várjanak még két hónapig. Azért üzente azt, mert az egyik hónapban letelt az egy esztendő, kei hőnap és két nap. ä másikban pedig mindig mosakodott fésülködött hajat vágatott és mikor elment a királyhoz, olyan szép volt hogy a napra inkább lehetett nézni, mint ő rá. j Mikor ézt a nagyobbik lány meglátta. mérgében az Óperenciás tengernek szaladt no ott is volt ám az ördög, kapta vitte a lelkét eladni. A kisebbik királykisasszony nem ugrott a tengerbe, hanem a nyakába tborult Jánosnak és mondta: Te az enyém, én a tied, ásó. kapa és a nagyharang válasszon el bennünket Lányi Sarolta: Nyáron, földön, égen... A nap, a szél, a tenger és a csillag, ezek örök barátaim. Szeretnek. A nap bőrömre barna bársonyt csókol a szél a mellbimbóim borzogatja, — !— nem bániák 6k, hogy hány nyár van • lmögöttem, \ nekik mindegy, öreg, vagy fiatal, ■tudós, művész, vagy bamba Ubapásztor, nemes, vagy korcs fa], egykép szeretik,— aranycsiUámu lányhajak között a csapzott, ritkuló ősz fejek tenyérén egyforma cábér kedvvel játszadoznak. A tenger is mindenki szeretője, ölébe dőlök s kéjt ölel teám. akár az özlábu, sudár szüzekre, a lubickoló csöppnyi kis babákra s a partvidéki aggnő potrohúra. Egyformáit boldogít 5 téged, engem, a méltóságoson fürdő libákat, a nagy halat, a nyüzsgő békanépet s kövek mohán tenyésző rákhadat. És hogy szeret és hogy megért az égbolt! És hogy figyel ránk milliárd szemével! — Ó, fényszemek, ti rámnéző világok, a gondolat közétek fölrepiti kis lényemet örök — nagy csillagai: Lenézek onnan bus, vak földházamra S nem látom. Vagy nem ismerem meg.' A « / rr josno A házasságközvetitő, -Bécs, március hó A jósnö, Schermann egyik kültelki konkurrense. az Erdberg egyik zegzugos mellékuccájában lakik, a harmadik emeleten, szerény szoba-konyhás lakásban. A lapolt nem foglalkoznak vele hasábos cikkekben és filmet se készítenek róla. mert nem tudja adminisztrálni tehetségét és közönsége kizárólag szegény emberekből áll. Bibula Máriának hivják és ötven osztrák garast kér egy vizitért. A konyhában maró lugszag terjeng, kifeszitett köteleken idomtalan fehérneműk gőzölögnek. Szegény emberek fantasztikus rongyai. Ugylátszik, nagymosás volt A jósnő füstölgő petróleumlámpa mellett kártyát vet a konyhaasztalon, egy kretondirndlis erdbergi szépségnek, aki a szenesládára támaszkodva csillogó szemekkel figyeli. — Rögtön kész vagyok — szól Bibula és a leány is udvariasan marasztal. A kártya szerint a nö beteg lesz, de meggyógyul. Egy magas férfi jelentkezik az életében, aki sok pénzt hoz, de ö nem fogadja el. A kretondirndlis ennél a résznél elégedetlenül rázza a fejét Ugylátszik, ö se hiszi, hogy nem fo- I gadja el a pénzt Netn olyan nő. Továbbá vigyázni kell a vőlegényére, mert a pikk ász hűtlenséggel fenyeget s ha ezt meg tudja akadályozni, úgy igen boldogok lesznek, ami abból következik, hogy mindketten páros napon születtek. Tudniillik a dirndlis és a vőlegénye. A leány általában meg volt elégedve a jóslattal és boldogan távozott. Bibula nem sokat kérdezősködik jövetelem célja felől. Gyorsan összekeveri a piszkos kártyát, megköpködi, hogy jobban csússzon és már rakja is ki a konyhaasztalra. Azután meg fogja a kezem és a tenyeremen húzódó ráncokat figyeli. A kaszinókártyáknak és a ráncoknak nyilván van valami titkos összefüggésük és ebből alakul ki további sorsom. Nem tudom, miért iiaragszik rám Bibula, de tény, hogy gyors egymásutánban egy csomó kellemetlenséget vág a fejemhez. — Ön mindig elégedetlen és sohasem lesz boldogsága a földön. Ön hiú és nagyravágyó, azonban nem biztos, hogy déri célját Ön reménytelenül szerelmes egy előkelő hölgybe. Nagy útra készül, de nem biztos, hogy elutazik. Ha legyőzi hiúságát még boldog is leshet... Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, bogy a reménytelen szerelemnél- a temetkezési vállalat is tévedett. Egyszer voltam csak reménytelenül szerelmes, de később kiderült, hogy a nőt Szidinek hivják és visszament az egész. Ezt azonban nem közöltem Bibulával. — ön vőlegény — folytatta tovább igen ötletesen, mintán iátta. hogy jegygyűrűt viselek. — Mit tagadjam. Igen. : — Mutassa a ' menyasszonya írását! Ki tudja? — gondoltam, hátha most igazat mond. Félelemmel vegyes kíváncsiság fogott el — egyszóval bedőltem — és lázas izgalommal kotorásztam elő zsebem mélyéből menyasszonyom levelét. Hosszan nézte az írást aztán szánakozva fordult hozzám. — De uram, hiszen ez a nő gyűlöli magát! Kihasználja, kiszipolyozza, a meddig csak lehet, aztán kirúgja. Ez a nö egy hárpia és alig várja a pillanatot, hogy szabaduljon öntől. Ez egyébként kitűnik, a levél szövegéből is, de nem veszi észre, mert a férfiak mind vakok. Szerencséje, hogy hozzám fordult. Szomorúan hallgattam Bibulát. Már eddig is sejtettem, hogy nein születtem valami szerencsés égöv alatt, de cnynyire sötétnek mégsem képzeltem a jövőt. Ahogy én kinézek a házasságommal — gondoltam és szórakozottan búcsút vettem. A kezemben görcsösen szorongattam a kérdéses levelet. Lenn az uccdn mégegyszer megnéztem és hangosan felnevettem. A háziasszonyom levele volt, melyben most már tizedszer és végérvényesen felmondja a lakásomat ... * A jegygyűrűmet egy ledér mozdulattal a mellényzsebembe csúsztattam mint valami augusztusi szalmaözvegy és elindultam a házasságközvetitő irodája felé, akit »Goldene Onkel« néven ismernek és állítólag már több embertársamat vezette a házasság, sokak által vitatott boldog révébe. A házasságközvetitő irodája, mint bármely más rendes kereskedelmi vállalaté. Gépirókisasszonyok kopogtak, csengett a telefon és egy csokornyakkendős fiatalember komoly arccal temetkezett be valami hatalmas könyvbe. Ebből is látható, hogy a házasságok nem az égben köttetnek. Bevezettek a főházasságközvetitőhőz, akinek elárultam, hogy nősülni akarok. A evikkeres főnők helyeslőén bólint és valami olyasfélét mormol, hogy egysze.r úgyis... mindenki... stb... Aztán faggatni kezd. — Ml a foglalkozása? — Hírlapíró. A evikkeres savanyúan mosolygott. — És most hol tetszik dolgozni? — Jelenleg sehol. De van politikai múltam, melyben nincs őröm és van remény is, de az rá van hímezve a lakásadónőm háziátdására a konyhafalon — tettem hozzá biztatóan. — Kérem ne tessék viccelni. Ez komoly dolog — intett le a evikkeres. Uraságod mindenesetre jobb partit csinálhatna, ha valami szolid foglalkozása lenne, debát igy is megpróbálhatjuk. Körülbelül tudok is már valakit. Intelligens özvegy. Vagyonos. Van önnél fénykép? — Nincs. — Ez fontos. Tessék azonnal csináltatni egyet. Lehetőleg kabinet képet. Útlevél fénykép nem felel meg. Rosenfeld kisasszony majd felveszi az adatait és lajstromozza. Mihelyt a dolog aktuális megjelenik Önnél egy bizalmi emberünk és megismerteti az illető hölgygyei. — És mit fizetek? — kérdeztem. — A beiktatásnál huszonöt schillinget* amit a költségeknél elszámolunk, perfektuálás esetén a hozomány négy százalékát. Látszólag beleegyeztem. — Rendben van. Akkor kimegyek Rosenfeld kisasszonyhoz. A evikkeres udvariasan az ajtóig kisér. — Remélem rövidesen eredményt érünk el — szólt búcsúzóul. Óvatosan elkerülve Roseufeld kisasszonyt, sietve távoztam... * A temetkezési vállalat szomorú üzlet. Egy redingotos, komor ur fogad. — Kérem — mondom — egy temetésről van szó. — A megboldogult talán családtagja volt? Igen. — Fogadja részvétemet —, szólt szertartásosan. — Megjegyzem sokáig gondolkoztam, hogy a halotthamvasztás vagy a temetés mellett döntsék — kezdtem froclizni a redingotost. — Ah kérem — halotthamvasztás — legyintett megvetően. Maradjunk csak a régi szép tradíciók mellett. Nincs szebb dolog egy szép te« metésnél. Uraságod direkt kedvet fog kapni a halálhoz, ha meglátja a mi rendezésünket Áraink a legolcsóbbak egész Bécsben. Önnek amellett szerencséje van, hogy a megboldogult a Messe előtt halt meg. Messe alatt felemelt árakkal temetünk. Önnek most alkalma van potom hat és félmillióért fényes elsöosztályu temetéssel kisérni a megboldogultat utolsó útjára. A másodosztályú te-1 metés valamivel szerényebb, de még mindig elég elegáns. Ennek ára öt«, millió. — Kérem — mondom — a megboldogult igen szerény ember volt. Jó lesz; neki a harmadik osztály is. — A harmadik osztály három és fék millió — jelentette ki egy fokkal hidegebben. — Mindenesetre ezt is meg kell beszélnem előbb a nagynénémmel, csak aztán adhatom fel a rendelést — búcsúztam el a r.edingotostóL — Azt igazán nem mondhatom meg neki, hogy én vagyok a hulla. Kinn az uccán, összegezve a tapasztaltakat, megállapítottam, hogy megházasodni nem érdemes, de meghalni még kevésbé. Kénytelen vagyok hát tovább élni... ha ez is élet? Andor Leon RÁDIÓAMATŐRÖK I szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, uj készülékek szakszerű fel.Vitását, mindennemű alkatrészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL & 111 SUBOTICA isi HASSAK KOVA «.
