Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-06 / 63. szám

4 oldal 1927- rr árcius 6. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Nem halt meg csak csalt A löki pártelnök csalásokat követett el s öngyilkossági komédiát rendezett Egész Délbácskában nagy meglepetést keltett az a liir, hogy Gardinovce köz­ség -közelében a Dunába vetette magát Igics Szteván jómódú toki gazdálkodó, a radikális-párt löki szervezetének elnöke. Amint a »Bácsmegyei Napló« megirta Sgy halász tett jelentést a gardinovcei csendőrségnek, hogy a Duna-parton egy télikabátot és egy pár papucsot talált. A kabátban egy levél volt — mint kiderült -- Igics búcsúlevele. A levélben Igics be­jelenti, hogy öngyilkosságot követ el és a Dunába ugrik. A csendőrség nyo­mozást indított a titokzatos öngyilkos­ság felderítésére, amelynek okát Igics nem árulta el. Intézkedés történt a holt­test felkutatása iránt is, a halászok egész Szlankamenig átkutatták a folyót, de nem sikerült a holttestre bukkanni, ami, mint az alábbiakban kitűnik, teljesen érthető is. A nyomozás ugyanis a szombati nap folyamán szenzációs fordulatot vett. Kiderült, hogy Igics nem követett el ön­gyilkosságot, hanem megszökött és a búcsúlevelet csupán a hatóságok félre­vezetésére itta. Igics öngyilkossági ügyében a titeli csendőrség is nyomozást indított, mi­után gyanúsnak találta az esetet. A nyo­mozás során megállapították, hogy Igics különböző csalásokat követett cl az el­tűnését megelőző hónapokban. Többek között eladott tizenegy vagon kukori­cát, amelynek az árát felvette, de csak négy vagonnal szállított le, mert nem volt több kukoricája. A vevők, akik többszöri sürgetésre sem kapták meg a kukoricát, telekkönyvileg akarták biz­tosítani követelésüket, de ekkor kiderült, hogy Igicsnek jóval kisebb vagyona van mint amennyit a követelések összege kitesz. A csendőrség megállapította azt is, hogy Igics.Prekáján Mika löki ga­bonakereskedőnek három és fél, vagon kukoricával, Schossbergcr Oszkár és Oarrtner Jakab titeli gabonakereskedők­nek szintén három és fél vagon. Mityin Mijo löki földinivesnek pedig fél vagon kukoricával tartozik. A csendőrség arra a feltevésre jutott, hogy Igics attól fél­ve, hogy csalásért feljelentik, megszö­kött és ezért körözőlevelet adott ki el­lene. Kapandó Irta: Tamás I Iván Hogy miért állt’ meg enné! a város­nál? Maga se tudta. Nem szükséges mindent megokolni. Az ember szabadít­sa fel tudatalatti akaratát az értelem rabigája alól és teljesítse ámuldozó pa­rancsait. Pompás mulatság ez! Mint mikor egy koldust fényes asztalhoz ül­tetnek és írakkos szolgák hajlonganak körülötte, hogy méltóztassék parancsol­ni, minden kívánsága teljesül! Mert a szegény ember mindig talmi paradicso­mok után vágyódik. Ali, nem dolgozni, urnák lenni és csodáitatni magunkat! Egy magánháznál bérelt szobát, tiszt­viselő lehetett, vagy más eféle, az ebéd­lőn kellett keresztül járnia, amely sö­tét volt, hüs és a cellára emlékeztette, a cellára, amelyben a vén rablógyilkos mellett töltött hosszú unalmas hónapo­kat. Az árnyékos sarokból olykor hal­lani vélte a szuszogását is. ' A háziasszony kétszer is meg akarta kérdezni, hogy kicsoda? honnan és miért jött? de úgy tett. mintha nem hal­laná és keresztül nézett a molett terem­tésen. A bejelentőlapra ezt irta: Sötét Mátyás közvetítő. — Közvetítő? Üzleti ügyekben jött bizonyára? — faggatta ' az asszony, a mire János csak ennyit felelt: — Üzleti ügyekben, igen, meglehet. — Talán házasságközvetitő? — vil­lant át az anya tején és bimbózó leá­nyára gondolt, Elizabetre, az édesre. János háttal az ablaknak bontogatni kezdte kofferjét és a nagy régi módi re­volvert kitette az asztalra. A háziasz­­szony ijedten hátrált és- szivdobogva nézett a barna szekrényre, amelyben az ezüstjeit őrizte. — A viszontlátásra — köszöntette hidegen s amint betette maga mögött az ajtót szépen, letérdelt a kulcslyuk elé. figyelmesen beleskelődött Az uj A titcli csendőrség feltevése helyesnek bizonyult és a szökevény már szomba­ton kézre is került A noviszadi vasúti rendőrségnek szombaton feltűnt egy em­ber, akit elöáflitottak. Az igazolás al­kalmával derült ki, hogy az előállított ember Igics Sztevánnal azonos, mire le­tartóztatták és Titelre szállították. Igics kihallgatását vasárnap kezdi meg a ti teli csendőrség. Anglia keleti szövetséget létesít Szovjetoroszország ellen Chamberlain Németországot is be akarja vonni a szovjet ellenes szövetségbe Berlinből jelentik: Párisi informá­ciók alapján Berlinben szombaton olyan hírek terjedtek el. hogy Chamberlain angol külügymi­niszter genfi tartózkodását első­sorban arra akarja felhasználni, hogy keleti szövetséget hozzon létre Szovjetoroszország ellen és bogy belevonja ebbe a szövetség­be Németországot is. Chamberlain bir szerint már mdegkezdte a sző-1 vétség létrehozása érdekében az elő zetes tárgyalásokat és az angol külügyminiszter állító­lag a Rajiia-vidék idöelötti ki­ürítésének szorgalmazását he­lyezte kilátásba a német kor­mánynak. ha Németország haj­landó lenne a szovjeteHenes szövetséghez csatlakozni. Hivatalos német körökben ezt : kombinációt alaptalannak minősitik. A rossz bakkanesok A noviszadi Zad/uzsna Banka hú rom n egyed milliós pere a volt temesvári szerb kormány biz os ellen egy tönkrement gyár részvényei miatt Nem jött létre a megegyezés a vrsaei cipőgyár hitelezői között Vrsacról jelentik: Érdekes per tárgya­lását kezdte meg tegnap a befaerkvai törvényszék. A noviszadi Szrbszka Za­­druzsna Banka indított pert dr. Filipon Martin ismert vrsaei ügyvéd, volt temes­vári kormánybiztos, a csőd bejutott vrsa­­ci cipőgyár egyik főrészvényese ellen. A Varga-tanács foglalkozott most ezzel a perrel, melyben a bank 70S.000 dinárt követel Filpontól. A Zadruzsna Banka, amelynek fiók­­intézete van Vrsacqn is, beadványában azt állítja, Jiogy Éilipou dr.. 575 darab vrsaei cipőgyári részvényt vásárolt meg tőlük 375.Ö00 dinár értékben, ennek ;Vej feláráért s ezenkívül 333.000 dináros fo­lyószámla tartozásáért perli az ügyvédet. Dr. Filipon kihallgatása során azt álli­­tota, hogy ő a kérdéses részvény meny* nyiségre csak előszerződést kötött, a vásár nem jött létre s így nem lett perfektuálva, a. jogügylet. A bank képviselője ezzel szemben azt állítja, hogy Filipon határozott vételi nyilatkozatot és a vételár megfizetésére kötelező kijelentést tett sajátkezű le­velében, melyben elismeri, hogs'- a rész­vényeket megvásárolta, azoknak érté­kével tartozik, csupán a bankkamatot nem akarja elismerni. Becsatolták ezen­kívül a bank vrsaei fiókjának közgyű­lési határozatát, amelyben Filipon dr. mint .az., igazgatóság tagja nyilatkozott „hogy., a, kérdéses .cjpügyáti .részvénye­ket megvásárqltft, . _ . _ , A törvényszék ■Í1‘¥elek',í'‘klvanságárá elrendelte a bizonyítás kiegészítését és a következő tanuk beidézését: Dr. Kobrcl Ivan, Radovics Veljkó és Bos­­nyakovics Szvetiszláv Noviszadról. Bradvarol Boris ICariovácról és Dragics Vladimir dr., Jovanovics Koka, KrcSa­: lakó az asztalnál ült és a szanaszétszórt papírdarabokra irt valami lázas buzga­lommal. A cédulákat nagy körültekin- I téssel hajtogatta, össze, kettőt, érett megfontolás után, az öngyújtójával elégetett a hideg kandalló előtt, mig a többit elrejtette a inozsdó melletti ha­­sadékba. Aztán átöltözött, hosszan né­zegette magát a tükörben, a zsírpárnáit és a pórusokat, amelyek fényes árkok­ként barázdázták az arcát és arra gon­dolt, hogy ezekbe a zsirpocsolyákba mi­lyen könnyen beleíuladna egy kis szó­rakozott levéltetű. Mátyás gyönyörködve kószált a ki­csi, girbo-gurba uccákon. A nők és a detektívek mind utána fordultak. álta­lános feltűnést keltett a városkában a csinos, szőke fiatalember. Néhány percig a parkban üldögélt, aztán határozott léptekkel egyenesen a földszintes, sárga uriháznak tartott. Becsengetett. A kapu­ban borzas cselédleány-fej jelent meg: — ? — Itt lakik Kázmér Bendegúz a kard­nyelő? — Nem, ez a Kovácsék portája. — ügy? Köszönöm szépen! — és mig fütyörészve tovább sétált Kázmérra em­lékezett, a nagyszakállura, akit ezelőtt hat évvel felakasztottak a verduni piac­téren. Mátyás torkát a márciusi nap csik­landozta, örült a tavasznak és igy mor­fondírozott: — Miért megtermékenyíteni magun­kat szépségekkel? Miért elveket tűzni ki és miért hódolni rögeszméknek? Ki keres logikát az élvezeteiben? Igen, neki sikerült kibújnia a társada­lom fojtó öleléséből, olyan ügyesen, hogy jóformán senki se vette észre. És az emberek azt hiszik róla, hogy ö is... hahaha... pokolian jó mulatság igy ló­vá tenni az egész világot! Nem, ö nem ösmeri a lelkiösmeretfurdat'ást és min­den tette, a jósága és a komiszkodása isikivdncsisdg. Testet öltött gondolat a Mátyás, vagy inkább: eg5’ test, a mely a gondolat gólyalábain és sokszor a szárnyain járt-kelt a világban. A templom clptt egy feltűnően karcsú, fiatal leányt1 szólított meg levett ka­lappal: — Ezer bocsánat kisasszony, merre kell menni a postához? A leány, aki az első szónál tovább akart’ sietni, gyorsan megadta a kivánt útbaigazítást és kis kezeivel jobbra-bal­­ra beíeszabdalt a levegőbe. A keztyüje kopott, és foltozott volt. — Szóval a sarkon befordulni, a szo­bor mögött szembe a halpiaccal? ó, na­gyon szépen köszönöm kisasszony! — és kétszer is meghajolt, leplezetlen ra­jongással, hogy a nő belepirult. Vele szembe egy inanikürszalón táblá­ját lengette a szél. Mátyás benyitott. Öt perc múlva már azt is tudta, hogy a leány tanítónő és özvegy édesanyjával él együtt csöndes szegénységben. Este, mikor hazatért, előkereste az el­rejtett cédulákat. Mosolyogva szemlél­te a papír szélén a háziasszony széles újlenyomatát. Aztán bekopogott hozzá­juk. A család az asztal körül ült. Do­minóztak. — Asszonyom — kezdte Mátyás pa­tetikusan — bocsásson meg nekem, de vannak aljas gondolataim, amelyeket nem közölhetek senkivel. Az emberek manapság betegen jóizlésüek. A trágár­ságaimat tehát kénytelen vagyok leirni. Ezeket a jegyzeteket elrejtem, aztán idő­vel, amint elvesztik az aktualitásukat, elégetem. Ismétlem: bocsásson meg ne­kem! Az asszony úgy megrettent, hogy nem is mert tiltakozni a kémkedés vádja ellen. Csak állt sóbálvánnyá meredten a szoba közepén és mig a férfi lassú hát­rálássá 1 távozott, folyton a brutális fickót látta maga előtt, aki csitri leány korában rábirta őt, hogy egyedül men­jen le veié a rétre. * Mátyás álmatlanul hentergett az. gov ’ Nika, Sztojakovics Szvetiszláv és Gcrgecs Gyóka tanukat Yrsccról. A cipőgyári esőd előzményei A vrsaei ’ cipőgyár, amelynek az­előtt Krause Péter tekintélyes vrsaei szőlőtermelő és borkereskedő volt a tulajdonosa, egyike volt a Délbánát leg­virágzóbb üzemeinek. 1919-ben a gyár részvénytársasággá alakult át. Krause kivonult az üzemből s a részvények többségét dr. Éifipon Martin ügyvéd, volt temesvári kormánybiztos, dr. Gyu­­rics Nikola ügyvéd, Panta Nyagul Mi­­hajlovics és Gyomin Brátikó vették át. Dr. Gyurics azonban rövid múlva szint tén eladta részvényeit és kivonult a gyárból. A cipőgyár nagy szállításokat bonyo­lított le s különösen a hadseregnek adott cl rengeteg bakkancsot. 1975 októberében azonban váratlanul tízezer pár bakkan­csot, hatszázezer dinár értékben a ka­tonai intendatura visszautasitatta és an­nak átvételét a hadseregvezetőség meg­tagadta. Ennek következtében a gyár válságba jutott, a hitelezők foglalásokat eszközöl­tek, mire a cipőgyár vezetősége kényte­­í len volt csődöt kérni önmaga ellen. A I belacrkvai törvényszék a csődöt 1926 ; május 31-ikén megnyitotta és tömeggond- 1 nak dr. Agulár Izor ügyvédet nevezte ki. I A gyár tartozásainak összege meg ha­­\ ladja az ötmillió dinárt, az aktívák azon­ban alig tesznek ki másfélmilKó dinárt. A legnagyobb hitelezők a következő cé­­! gek: Deutsch Zsigmond Beograd 650.000 I dinár, Wilicu Freund Maribor 800.000 I dinár, Suboticka Industria Suboíica j 150.000 dinár, Mautner Testvérek Bu­dapest 150.000 dinár, Gyermauovics és Groj Pancsevó 200.000 dinár stb. Amikor a hitelezők nem tudnak megegyezni A hitelezők február 22-én értekezletre ültek össze, ahol az a terv merült fel, hogy a hitelezők követeléseik erejéig je­gyezzenek részvényeket s igy az uj rész­vénytársaság alakuljon. A telep tulaj­donosa, Sztojkovics Pera azonban csak 400.000 dinárt akart jegyezni, mig a hi­telezők azt követelik, hogy az egész te­lep értéké erejéig 1,200.000'dinárért je­gyezzen részvényt. Március másodikam ismét értekezletre gyűltek össze a hitelezők s ezalkalommal elhatározták, hogy nyilvános árverésen adják el az egész gyár berendezését és árukészletét. Az árverést március tizen­nyolcadikén tartják meg. ágyán és eszébe jutott a kievi elme­gyógyintézet, ahol az a kövér örült, ha vihar jött, mindig felmászott a villám­hárítóra és onnan ordítozta torkasza­­kadtából: »Éh alma vagyok! Éh alma vagyok!« És amikor nem akarta senki leszakítani, halálosan megvolt sértve. * Már két hete minden nap találkoztak. Véletlenül. Istenem, a város olyan kicsi, hogy felesleges randevút adni egy­másnak.-- A Csel ügyvéd azt állítja, hogy maga táncmester. — ? — A barátnőim viszont azt mondják hogy képviselő. Magda a fényképét is látta a Képes Újságban. Mátyás timmögött és kijelentette, hogy bizonyosan a bátyjával tévesztik össze, aki politikus. Neki semmi köze a köz­élethez. Aztán, mikor egy csendes; üres uccába értek, szépen átkarolta a leány derekát és felmondta neki a 47-cs szá­mú szérelmi vallomást, amit már annyi­szor alkalmazott óriási sikerrel tizen­nyolctól huszonháromig terjedő korú ur­­hölgyeknél. Valóságos »Szezám nyílj meg« az, amely a női szivekhez sza­bad bemenetét biztosit. Az eredmény most is ugyanaz volt. — Ő -- suttogta a leány könnyek kö­zött — csak ne lennék szegény, hogy segíthetnék az édesanyámon! Az özvegy, aki jobbmódu ösmerősel adományaiból tartotta fenn magát, egy napon óriási összeget kapott a postán, Afganisztánban elhalt unokatestvérétől. — De kérem, nekem nem is volt so­ha ilyen nevű rokonom! — tiltakozott — itt valami tévedés lesz a dologban. ügy kellett' ráerőszakolni a temérdek pénzt. — Érthetetlen — töprengett az ősz hölgy és még évek múlva se tudott bele­törődni az égből pottyant kincsekbe. — A pénzére pályázik! — mondták az

Next

/
Thumbnails
Contents