Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-27 / 84. szám
TIT 86 Rejtvényeink helyes megfejtése: Páratlan a tánc. Vörös hagyma. A helyes megfejtésért a jutalmat Jakabíatvy Gizella (Becskerek, Petrogradska ul. 2.) kapta. Jól megfejtették a következők: Tichy Béla, Komlós Csöppi, Fritz Anci, Bierman Ibolyka, Báfhori Vilma, Robitsek Ibi, Radák Icuka, Hauser Gyula, Kasza Mariska, Imre Margit, Stéger Ferike, Újvári Elizabet, Szalai Jucika, Klenauer Gyuszi, Szügyi Margitka, Szügyi Ilonka, Ábrahám Ilonka, Révész Franciska, Kása Jenő, Temunoivcs Ilonka. Bajai János, Locher Lajos, Bálizs Juliska, Búcsúk Magűuska, Székely Imre és Székely Gizi,, Fritze Sárika, Schiller Magda. Steiner György, Brenner Harry. Buligovics Janika és Bözsike, Jakabfalvy Gizi, Pintér Irén. Tripolszki Erzsébet. — A kislányt megtalálták: Csenál Juliska. Pintér Irén. Tripolszki Erzsébet Lédeszy Palika, Schilfer Magda, Eisele Ferike. Wéber Lőrincz, Cérna Annuska. László Jolánka. Temunovics Ilonka. Weisz Jóska. Révész Franciska, Dietrich Heini. Klenancz Gyuszi, Szalai Jucika. Újvári Elizákét, Nacsa Eszter. Wincer Gabriella, Báthory Vilma, Wolf Mariska. Wolf Vili. Szabó Pistike. A jutalmat Kriszhábcr Aliz (Subotica) nyerte meg. ÜZENETEK. Vid Mimmi. Rajzod nagyon ügyes, csak máskor a felesleges vonalakat hagyd el. — Szikom Nürulor. Nagyon ürülöK első levelednek. Máskor is irj. — Révész Imre. Na látod. Ezentúl még több olvasnivalót fogsz benne találni. — Robitsek Ibi. Leveled megkaptam. A mese nagyon ügyes. Csak irj máskor is. Biermann Ibolyka. Nem haragszom én rád kislányom. Majd ha sor kerül rá, közlök írásaidból. — Gergely Kató. és Singer lilza. A két első rejtvény jó, majd leközöljük. — Vukivs Bubi. Nagyon örülök, hogy te is beléptél a Habostorta olvasótáborába. írd majd meg, tetszenek-c neked a Habostorta meséi. — Wiener Ferenc. Rejtvényed jó, majd Ä vége a kirándulásnak az lett, hogy gyalog kellett bemenniük a városba. Mikor holtfáradtan bevánszorogtak, sehol egy kocsma se volt nyitva. Ide-oda csavarogtak és mikor hajnalfelé meglátták az uccán az első pékinast, megvették tőle az egész kosárnyi kiflit, melyet jóízűen befalatoztak. Azután hazaballagtak és lefeküdtek. Előbb azonban a nemzetes ur jól pofonyágta Muncurkót és igy szólt hozzá: — Nesze neked palicsi kirándulás! * Huszonötödik fejezet. melyben Muncurkó városi iskolába akar járni, diáksapkát kap, de az iskolába még sem iratkozik be. mert a városi fiuk kicsufolják. A habostorta sem fogyhat el gyorsabban, mint ahogyan a Morgó nemzetes urnák elfogyott a nyár. Elmúlt a nyár, eljött az ősz és vele együtt az iskolábajárás ideje is. Nem a nemzetes ur iskolába járásáról' van szó, mer hiszen neki nem kell már iskolába járni, mivel ő már olyan bölcs, mint tiz tudós együttvéve, hanem a Muncurkó iskolaiárásának következett el az ideje. Muncurkóra pedig ráfér az iskola, — mondotta a nemzetes ur, — mert olyan buta, mint egv emeletes ház. — Meg aztán, — morfondírozott magában a nemzetes ur, — már azért is jó lesz visszamenni az erdőre, mert rengeteg pénzt pocsékoltam el a városban. Meg aztán ősszel az erdőben az embernek, akarom mondani, a medvének mindenféle sok dolga akad. őszkor van a diószedés és a mézszüret ide-je. Mikor a nemzetes ur közölte Muncurkóval, hogy hazaviszi az iskolába, Muncurkó könyörgött, hogy szeretne a városban iskolába járni. — Mordizomadta, — mondotta a nemzetes ur. — nem bánom, hát beiratlak a városi iskolába, kosztba adlak, de aztán iszkirolok haza az erdőre . Ennek a bocs nagyon megörült és addig szekálta az apját amig vett neki egy diáksapkát. Csudálkozott a sapkacsináló, mikor a Muncurkó fején végigpróbálták az összes diáksapkákat. Mind kicsi volt. Végül csak úgy tudott egyet kapni, hogy külön kellett számára készíteni. Háromszor annyi posztó is kellett hozzá, mint a másikhoz. De szedett is ám érte a sapka Hófehérke SZEREPLŐK: A király. A királynő. Hófehérke királykisasszony. Egy herceg. Három nemes. Az udvari bolond. Hét :törpe és más udvari népség. (A szin a királynak a terme. A szín közepére hátul egy emelvényre két nagy karosszéket és egy kisebb karosszéket ketl állítani. Azután ezen emelvény mögött jobbra, balra egy ajtót és a szili jobb és bal oldalán szintén egy ajtót kell elhelyezni.) 1. FELVONÁS. ELSŐ NEMES: A királynő, a mint láttam, nem volt legjobb kedvében ma. MÁSODIK NEMES: Én még nem láttam ma a királynői. Azt mondod rosszkedvű. Mi történt, hisz ma örömünnepet ülünk? Sápadt volt, vagy sirt. vagy csak búslakodva magába roskadt? Nem? (Rövid szünet.) Te, én szerelmes vagyok a királynőbe! ELSŐ NEMES: Egek ura! a királynőbe? MÁSODIK NEMES: Hát mondd. uram. ismersz-e csodásabbat, szebbét és jóságosabbat a királynőnél? Tudsz-e lányt, asszonyt, a ki bűbájosabb volna nála. És hányszor kitüntetett már engem ... ELSŐ NEMES: És ez mind azóta van, hogy visszatértél Klodvig király udvarából. MÁSODIK NEMES: Igen azóta... ELSŐ NEMES: (Élesen mondja ezt): És mióta veled jött Klodvig herceg! MÁSODIK NEMES: Klodvig herceg! Olyan különösen mondtad ezt. Mit akarsz ezzel...? Gyanakszol tán a királynőre? ELSŐ NEMES: Még ha megtennem, akkor seni tehetném. 0 felségére nem lehet gyanakodni! HARMADIK NEMES (jön): Jó szerencsét urak! (Üdvözlések.) Urak, azt hallom, dicső királynőnknek bánatos kedve van ma. ELSŐ NEMES: Igen, rémülettel beszélik a palotában. segítségével gödröt kapart neki a vékony hóréteg alá és oda temette el tollas kis barátját. Ekkor már körülötte álltak a korcsolyázó fiuk és látva ezt az őszinte mély bánatot, amit durva játékukkal okoztak, nem volt kedvük a fennhéjázáshoz. Jóska elmondta nekik, hogyan eteti a madárkákat mindennap s ezek viszont hálából egész nyáron át tisztogatták a gyümölcsfákat, leszedvén róluk a kártékony hernyókat., lepkéket és bogarakat. A nagy szeretet, amellyel a kis madárkákról beszólt, lassanként megnyerte a fiuk rokonszenvét és ők is mecigérték, hogy ezután védeni és ápolni fogják az énekes madarakat. Mikor meghallották, hogy Jóska nagyon szereti a könyveket, régi iskoláskönyveiket elhozták néki. Ezek voltak ezután a fiú legnagyobb kincsei és szorgalmasan olvasgatta őket. Tavasz jöttével újból megkezdődött a mezei munka, de azért Jóska nem feledkezett meg sem a madárkáiról, sem a könyveiről. Szorgalmasan dolgozott, mikor dolgozni kellett, de boldog volt, ha valamelyik könyvet magához véve, a patak partján olvasgathatott. így történt ez egy szép nyári vasárnap délután is. Jóska boldogan dőlt végig a puha fűben, kezében egy könyv, feje felett éneklő, kacagó madárdal, mellette egy-egv kő, köriilzázegve fodrosodó kristálytiszta patakocska s ameddig a szem ellát, hullámzó sárguló buzavetós, bolongató piros pipacs, kissé merev búzavirág és közbül az ők kis gyümölcsösük. A fák levelei közül itt-ott kikandikáló, piros, zöld feilődő.almácskák, barack, körte. ’ * * Feje a karjára hullott és álmában is látta üde, szép gyümölcsfáikat. És egyszer csak hipp-hopp az egyik fáról leugrik egy kis törpe, kényelmesen mellé telepszik a fűbe. Jóságosán megfogja a kezét és sok szeretettel igy szól hozzá. — Jóska fiam! Sok jót tettél a madárkákkal és látom, hogy helyén van a szived, ezért elnyered jutalmad. Kis kertetekben annyi gyümölcs fog teremni, hogy mindenki csodájára fog járni és sok pénzt fogtok érette kapni, úgy hogy nem fogtok szükséget szenvedni. Úgy is lett. őszkor, amikor a gyümölcsszedés ideje elérkezett, alig győzték a szekerek behordani a sok termést, a mit aztán jó pénzért eladtak. így ment ez éveken keresztül, úgy hogy vagyonos emberekké váltak. Jóska iskolába járhatott, ahol nagyon szorgalmasan tanult és okos, müveit ember lett. belőle. De a madárkákról sohasem feledkezett meg. 106 103 i
