Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-27 / 84. szám
18. oldal 1927. márcus 27. BÁCSMEGTEI NAPLÓ dig számtalanszor mondtam neki, hogy nem bánom, olvassa el a legújabb könyveimet előbb, mint én (legalább iölvágja őket), de a kézirataim közt ne turkáljon. Az intésem hiábavalónak bizonyult. Azt mondtat annyira szereti az irodalmat, hogy a kéziratok még jobban érdeklik, mint a nyomtatott könyvek, mert ezeket mindenki olvashatja, mig a kéziratokat csak a választottak... A gourmand! Egyszer késő éjjel útról jöttem haza. Ejfél már rég elmúlt s az inasom szobájában még égett a lámpa. Azt hittem, tévedésből hagyta égve a villanyt, hát benyitottam hozzá, hogy lecsavarjam. Ilyenkor azt szokták mondani: »sajátságos látvány tárult elém«. Az ifjú ember nem feküdt az ágyban, nem hagyta feledékenységből égve a lámpát, hanem az asztal fölé hajolva irt. — Mit mivelsz? — kérdém. — Szomorujátékot irok, — felelte ö olyan hangon, mintha azt jelentené: vacsorátok. Meghökkentem. Az idegeim akkoriban különben se voltak jók, s a fiú nyugalma meg a készülő remekműve nagy mértékben fölizgatott. — Szomorujátékot, te szerencsétlen? — kérdeztem tőle indignálódva. Belepillantottam az írásai közé. helyesebben abba az iskolai füzetbe, amelybe a müvét beírta. Éppen abban a jelenetben. amelyen rajtakaptam, öltek meg három szépreményü fiatalembert, családjuknak s valószínűleg a müveit társadalomnak is diszét-virágát. De hát a titkos drámaírókban nincs irgalom s elsősorban is az különbözteti meg őket a nyilvánosaktól, hogy ez utóbbiaknál sokkal vérengzőbbek. Azt hiszik, mentül több vér folyik, annál jobb a darab s annál világosabb a tragikum. A fiú is ezen a nézeten lehetett, mert kérdésemre ezt a feleletet adta: —«- Igenis, nagyságos uram, egy nagyon szomorú játékot. —méltóztatik talán velem kompániában csinálni? — folytatta aztán a legnagyobb szemtelenséggel. Az ajánlatot persze nem fogadtam el. De a fiú műveltsége nagy méregbe hozott. Hogyan, már azt is tudja, hogy »társszerzők« léteznek s azok együtt dolgoznak a színpadok számára. Azt a lukszust, hogy ennyire irodalmi színezetű inast tartsak, nem engedhetem meg magamnak. gondoltam. — Fiam, —igy szóltam hozzá. — A mi viszonyunk ezentúl természetellenes lenne. Én nem tarthatok drámairó-inast. és nem pucoltathatom a cipőmet egy oly érző lélekkel, aki nálamnál is szomorúbb játékokat ir. Nekünk el kell válnunk. Kifizettem a bérét és kértem, hagyja el nyomban a házamat, amely két drámairó részére nem elég tágas. Sírva távozott, és én is könnyeztem. De ezen a szomorúságon túl kellett esnünk. A cipőim most nem fénylenek úgy, mint azelőtt, de a konkurrencia eltakarodott mellőlem. S ez is valami. Debreczeni József: Miért, minek mivégből? Lehetnék vak is, kancsal is élhetnék sóval, punccsal is Lehetne ez rosszabbul is Lehetnék vad matróz, utált Ezüstgé'gés vagy amputált Lehetnék őrült, víg vagy koldus Istennek aligha tetsző zsebmetsző Vagy templomlépcsőn százéves koldus Ur, aki aranynak emel oltárt Gályarab, bohóc, deportált Revolver, tőr, ostoba szablya, Mely élet drága posztóját szabja Minek hát sírni, panaszolni,, Mikor fáradt vagyok csak s holmi Messzi vágy kivan ’esés jó napot ha néha E tájra is leszáll az élet, a léha Minek hát sírni, panaszolni Végjátszmába beleszólni Hisz volt pár szép perc, óra, nap Jócska kedv, bohó harag Csodálatos kedv, toronnyi bál Toromtyi bál, ó kandi bál Víg orfeumban kannibál Volt minden napra levelem És szállt ajkamról »Ég veled« És voltál néha Te velem Szép volt a kármin villamos Szép volt a pöttöm korcsolya Piros regényben Orsolya Arc, melyet árnyas pilla mos Minek hát sírni, birkózni, kérni Elmenni, ottlenni, visszatérni Fázni, ha fagy, bújni, ha ég dől Háromszor irom Ide, lássák: Miért, minek, miyéqböl'i A szarajevói merénylet kulisszatitkai A katonai párt álmerényletet rendezett Ferenc Ferdinánd ellen — Klobucsarics henő zagrebi detektivfőnök szerepe Tvrdoréka Dusán beogradi történetiró nyilatkozata Becskerekről jelentik: A napokban Becskereken járt Tvrdoréka Dusán, az ismert beogradi publicista és történetiró, aki a külügyminisztérium megbízásából évek óta gyűjti az adatokat nemsokára megjelenő könyvéhez, amely Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és Zsófia főhercegné meggyilkolását, annak előményeit és kulisszatitkait, valamint a merénylet -után lefolytatott vizsgálat titkait fogja tárgyalni. Munkatársunknak alkalma vol beszélgetést folytatni az érdekes könyv írójával, aki elmondta, hogy négy év óta kizárólag a nagy merénylet kérdésével és adatok összegyűjtésével foglalkozik és rengeteg ügyiratot, fotográfiát, féltve őrzött titkot és más meglepő adatot gyűjtött össze, úgy hogy könyve — amely először a Newyork Tribune hasábjain fog megjelenni, bizonyára nagy feltűnést fog kelteni az egész világon. Ki volt Kiobucsárics? Tvrdoréka Dusán ezután elbeszélte, hogy milyen érdekes adatokat szerzett egy jelenlegi nyugdíjazott magyar miniszteri tanácsos és egy zagrebi ügyvéd szerepéről ebben a nagyhorderejű merényletben. A miniszteri tanácsos neve Klobucsarics Benő, aki jelenleg Zita excsászárnő személye körül teljesít szolgálatot és beszerzett adatai szerint valószínű, hogy néhai Ottó főherceg természetes fia. Klobucsarics (valószínűleg Klobucsár) Benő csak egy gimnáziumot és fogtechnikus tanfolyamot végzett, majd a zagrebi rendőrséghez került, ahol 1914-ben, a merényletet megelőző időben detektiviönök volt és a katonai hirszoigáiat titkos megbízottja. Klobucsarics jó ismeretségben volt dr. Galjardi Márkó zagrebi ügyvéddel, akinek egy napon bemutatott egy fiatalembert, névszerint Csabrinovics Nedeljkótr aki, mint isméretes, később az első merényletet követte el: bombát dobott a trónörökös autójába, de a merénylet nem sikerült. Dr. Galjazdi nyilatkozata Csabrinovics három napot Klobucsár lakásán töltött és ez idő alatt úgyszólván állandóan együtt voltak mind a hárorr.an: Csabrinovics, Klobucsarics és dr. Galjardi. Kétségtelen, hogy ez idő alatt beszélték meg a bombamerénylet tervét, amit legjobban az bizonyít, hogy mikor öt hónappal később a merénylet bekövetkezett, dr. Galjardi nyilatkozatot küldött a »Magyarság«-nak, amelyben közli, hogy ő már öt hónappal előbb tudta, hogy merénylet készül és értesítette is erről a zagrebi rendőrséget, a mely azonban nem akadályozhatta meg, mert nem volt meg hozzá a teljes felhatalmazása. — Beszéltem erről dr. Galjardival — mondja Tvrdoréka — aki azt mondta nekem, hogy neki tényleg Klobucsarics mutatta be Csabrinovicsot, de arról nem volt tudomása, hogy ők merényletről beszéltek. Ennek azonban ellentmond a »Magyarság«-ban megjelent nyilatkozat, amelyben elismeri, hogy öt hónappal előbb tudott a merényletről. De ő nem tudta, hogy kezemben van ez a nyilatkozat. Álmerénylet készült — 'Tudni kell ugyanis, hogy Klobucsarics a katonai hatóságok megbízásából dlmerényletet készített elő. Az volt a katonai hatóság terve, hogy Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatása alkalmával bombamerényletet rendeznek, amely természetesen nem fog sikerülni, de kitűnő jogcím lesz arra, hogy Boszniát annektálják és esetleg Szerbia elleni céljaikat megvalósíthassák. Hogy ez igy van, hogy Csabrinovics bombavetését maga az osztrák hatóság készítette elő és rendezte meg, arra kétségtelen bizonyítékaim vannak. Az a katonai párt, mely Ferenc Ferdinánd környezetét képezte, meg akarta ^oldani a Jugoszláv kérdési Ausztria javára és ezért ürügyet keresett arra, hogy megindulhasson az ellenségeskedés Szerbiával. Régóta várták, hogy Szerbia alkalmat adjon az összeütközésre, de ezt Szerbia mindig óvatosan kerülte. Tudvalevő, hogy Ferenc Ferdinánd ellen többször akartak merényletet elkövetni, de azok mindig meghiusaltak. Valószínű, hogy igy támadt az eszme, hogy rendezni kell egy álmerényletet, amelyért Szerbiát lehessen felelőssé tenni. Csabrinovics karaktere Csabrinovics személyének megválasztása nem volt rossz. Csabrinovics különös jellem volt. Volt valami szikeszicsség, beteges ambíció élt benne, azonkívül tuberkulotikus volt és tudta, hogy nem él soká. Fiatal volt és intelligens, a forradalmi körökkel érintkezett és hol nacionalista,'hol anarchista szellemű felfogást hirdetett. Az osztrák hatóságok üldözték Csabrinovicsot, aki iránt a nacionalista körök bizalmatlansággal viseltettek, a forradalmi körök pedig agent provokatőrnek tartották, amiért az ambiciózus, feltűnni vágyó fiatalember nagyon el volt keseredve. Mindenáron meg akarta mutatni a forradalmi köröknek, hogy forradalmár, a nacionalistáknak, hogy nacionalista. Nem volt müveit és furcsa, zavaros és változó felfogások uralták. Azt hirdette egyszer, hogy a lélek anyag, a levegő azonban anyagtalan. Csabrinovics Triesztben megismerkedett néhány osztrák ágenssel, köztük Miljasics Szvetozárral, akiről megállapítást nyert, hogy az osztrák titkos alaptól fizetést húzott. Ez a Miljasics vitte el Csabrinovicsot Zagrebba és összehozta Klobucsariccsal. Ettől a pillanattól kezdve az eddig üldözött Csabronivics kedvelt személyiséggé változott, akit az osztrák hatóságok mindig támogattak. Egyszer, például 1913-ban Zemunon keresztül átment Beogradba minden igazolvány nélkül olyan időben, amikor az osztrák-magyar határőrség minden átmenőt szigorúan ellenőrzött és például dr. Horstek bécsi diplomáciai tisztviselőt nem engedték át ugyanakkor Beogradba. Csabrinovics igazolványa A beogradi vasúti komeszárnak gyanús volt Csabrinovics és bekísérte a rendőrségre. Az osztrák-magyar konzulátus azonban vldelmére kelt és igazolvánnyal látta el. Mikor aztán Beogradból eltávozott, a közös pénzügyminisztérium olyan igazolványt állított ki Csabrinovics részére, amely szerint az osztrák-magyar monarchia egész területén szabadon járhatott és a hatóságoknak támogatni kellett Csabrinovicsot* Csabrinovics Szarajevóba ment, ahonnan régebben kitiltották. Pollák rendőrfőnök meglátta az uccán és le akarta tartóztatni, de felmutata ezt az igazolványt, mire elbocsátotta. Princio és Csabrinovics Csabrinovics Szarajevóban megismerkedett Pricip Gavrával, aki heves és lelkes nacionalista volt és csakhamar nagy befolyást gyakorolt Csabrinovicsra, Csabrinovics elárulta neki megbízatását, mire Princip rábeszélte, hogy valódi merényletet kövessen el, amit Csabrinovics meg is Ígért és valóban meg is akart tartani. Ezzel igazolta volna magát úgy a nacionalista, mint a forradalmi körök előtt. De Princip nem bízott benne teljesen és elhatározta, hogy Csabrinovics után ő is merényletet követ el a trónörököspár ellen. Álmerénylet és valódi merénylet A szarajevói rendőrség szigorú utasítást kapott, hogy Ferenc Ferdinánd fogadása és annak előkészületei ügyébe egyáltalában ne avatkozzék bele, mert azt kizárólag a katonai hatóságok végzik. Dr. Gerde Edmund szarajevói rendórtaaáesQgg^ tudomása volt a készülő merényletekről, de azt az utasítást kapta, hogy ne avatkozzék bele semmibe. Pedig még a helyet is todta pontosan, ahol a merényletet el fogják követni. Végre elérkezett a merénylet kitűzött napja: Csabrinovics felállt azon az útvonalon, amelyen a trónörököspár autójának el kellett haladni, a részére kijelölt helyre. Mellette állt egy titkos katonai megbízott, aki a jelet megadta és ekkor Csabrinovics a bombát az autó felé elvetette. A merénylet, tudjuk, nem sikerült bár Csabrinovics komolyan akarta csinálni. Potiorek ekkor vissza akarta fordítani a trónörökös autóját, amire maga Ferenc Ferdinánd is hajlandó volt, de dr. Gerde megadta az utasítást a soffőrnek, hogy csak menjen a program szerint megállapított útvonalon. A menet tovább ment és a legelső sarkon kétszer egymásután eldördült Princip Gavra revolvere, nyomában pedig két halál kőzet kezeit: Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége abban a pillanatban elköltöz tek az élők sorából. , Csabrinovicsot persze letartóztatták és a melette álló titkos ügynököt is, de utóbbit csakhamar szabadonbocsátották. Csabrinovics a fogházban halt meg tü dővészben. * Még számos egyéb részletet és' dokumentumot említ Tvrdoréka, amelyek az álmerénylet körülményeit világítják meg és amelyekben hiteles formában fog közölni nemsokára megjelenő könyvében. Dr. Hesslein József A fehér méreg Eltűntek a berlini országos törvényszékről a nemzetközi kokain* csempészek bűnügyének összes iratai Berlinből jelentik: Eddig még ki nem derített módon a berlini országos törvényszékről eltűntek az összes akták, amelyek a nemzetközi kokain- és morfiumcsempészek bűnügyével kapcsolatosak. Szinté bizonyos, hogy az aktákat a csempészek még szabadlábon levő bűntársai topták el. A berlini bűnügyi rendőrség még a múlt év decemberében kézrekeritett egy egész bandát, amely nemzetközi kereskedést folytatott ezekkel a mérgekkel. A bűnszövetkezet vezetője két állítólagos orosz kereskedő vök, akik az ügynökök egész hadával dolgoztak. A két kereskedő kézrekeritése után letartóztattak Berlinben egy orosz orvost is tizenegy honfitársával együtt, továbbá egy berlini gyógyszerészeti gyár volt vegyészét és egy szállítási cég alkalmazottját, akik a bűnszövetkezet tagjai voltak. A csempészbandának az egész világot behálózó szervezete volt, áruraktáruk és vezérképviseletük Koppenhágában volt, de Párisban és másutt is volt lerakatok és magát a fehérmérget stuttgarti, hamburgi és berlini vegyészeti gyárakból szerezték. A központ Berlinben volt és a csempészbanda rengeteg pénzt keresett. A bűnszövetkezetnek szigorú alapszabályai, sőt becsiiletbirósága is volt és ha valamely tag kijátszotta a vállalatot, vagy áron alul árusította a mérget, akkor az illetőt kizárták és társai gondoskodni tartoztak arról, hogy többé ne jusson kokainhoz vagy morfiumhoz, nehogy az árakat rontsa. A csempészek a legkörmönfontabban játszották ki a hatósági ellenőrzést. Szakavatott vegyészek a fehérmérget megfestették olyan anyagokkal, amelyek ismét könynyen voltak belőle elvonhatók, vagy tégelyekbe rejtették olyanformán, hogy köröskörül ajakzsirral vonták be, végül tubusokban szállították a mérget mint arckrémet és a tubusok két végén csakugyan kenőcs volt, amelyet a szállítmány rendeltetési helyén ismét vegyészek távolítottak el a kokaintól, morfiumtól vagy heroinidtól. A rendőrség lefoglalta a vállalat üzleti könyveit is, amelyekből kitűnik, hogy a csempészek milyen rengeteg mennyiségű mérget hoztak forgalomba az egész világon. Most ezek a lefoglalt üzleti könyvek is eltűntek a berlini országos törvényszékről,
