Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-03 / 60. szám
KÖZGAZDASÁGI ' -■ - p ;\ : ■ »■ '■ S ► vjv V *ic>‘■ •. * A BÁCSME@YEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE A szuboticai törvényszék szakított az évtizedek óta fenálló csődjogi megtámadási gyakorlattal A bíróság jogerős Ítéletben kimondta, hogy a hitelezők által végrehajtás utján szerzett kielégítések nem támadhatók meg — A polgári íelebbviteli tanács előadója a bíró és a törvény viszonyáról Diamant Ernő dr. törvényszéki biró nyilatkozata A szuboticai törvényszék polgári felebbviteli tanácsa Carevics Vlaho tanácselnök elnöklete alatt a napokban több konkrét üggyel kapcsolatban foglalkozott a csődjogi megtámadással és jogerős Ítéletében kimondta, hogy a Vajdaságban érvényben levő csődtörvény értelmében csak q közadós jogcselekményeit lehet megtámadni, ellenben az egyes hitelezők által végrehajtás utján szerzett jogok még akkor' sem támadhatók meg, ha a megtámadásnak a csődtörvényben megállapított egyéb feltételei meg is vannak és az igy szerzett jogok a többi csődhitelező jogait sértik is. Ennek értelmében tehát nem lehet a csődtömeg javára megtámadni azokat a jogokat (kielégítést, vagy biztosítást), a melyeket a megtámadási időn belül és ennek különbeni előfeltételei mellett az egyes hitelezők végrehajtás írtján szereztek, illetőleg azokat^ jbgtSeMvérfyfc-' ket, amelyeket ugyanilyen körülmények között az egyés hitelezők véghez vittek, A törvényszéknek ez a1 határozata szakított azzal az ítélkezési gyakorlattal, melyet a vajdasági jogterületen a magyar bíróságok közel négy évtizeden át •folytattak és az imperium változás óta is a bíróságok eddig állandóan követtek. Ezek az Ítéletek jogászi körökben nagy feltűnést keltettek és igv szükségesnek láttuk felkeresni e tanács előadóját, dr. Diamant Ernő törvényszéki bírót, aki kérdéseinkre a következőkben ismertette azokat az okokat, amelyek a íelebbviteli tanácsot az ítéletek meghozatalában vezették: — Mint mindig, úgy ebben kérdésben is szívesen álfok a sa.itó rendelkezésére, mert az a jogbiztonságot növeli, a jogbiztonság pedig az igazságszolgáltatásnak talán legfontosabb kelléke. Előre kell bocsájtanom. hogy ezt a nyilatkozatot nem lehet egv tudományos jogi munka szigorával mérlegelni, mert ehhez sem a hely. sem az alkalom nem megfelelő: másrészt, bogy a kérdéssel csaknem kizárólag az itt érvényben levő magyar jog és arra vonatkozó magyar jogi irodalom felhasználásával foglalkozom és a külföldi irodalom és jogalkotás eredményeire csak az összehasonlítás és nemzetközi érvényű igazságok megállapitása miatt foglalkozom, különösen azért is, nehogy azzal a szemrehányással illessenek, hogy idegen jogterületről származom és nem hatoltam e'.éggé-bele ennek a jognak szellemébe. A megtámadási jog történeti áttekintése — A német csődtörvény, amely mintául szolgált a magyar csődtörvény meghozatalánál. indokolásában a megtámadási jog terén három rendszert különböztet meg: a rómait, az ófranciát és njfranciát. Ezen felosztás ezóta közelfogadást nyert. — Az actio pauliana kiinduló pontja a büntetendő cselekmény, a Csalás. Csakis abban az esetben, lia az adós egy harmadik személlyel összejátszik, hogy a hitelezőket kijátszik, adja meg a hitelezőnek a jogot, hogy ezt a cselekményt megtámadhassa. A kereset az obligatio ex delicto-n alapszik, előfeltétele, hogy az adós in fraudem creditorum járjon el és hogy a harmadik személy, akivel az adós az ügyletet megköti, ezt tudja, az adósnak bűntársa: particeps fraudis legyen. Ezt a rendszert a régibb magánjogok is elfogadták és az actio pauliana* nak a cél.a és eredménye teljes és korlátlan restitutio és.kártérítési kötelezettség. (Paudecta 1. 38. § 4. D. 22. 1.) — Szomorú tapasztalatok meggyőzték a kereskedőket és jogászokat, how ez a római' rendszer nem képes a hitelezőt a csalárdság ellen megvédeni és ezért behozták a csőd intézményét, amely az adós rendelkezési képességének korlátozásával tar.- De mivel a rendelkezési képesség elvesztése a csödnyitással egyidejűleg nem nyújtott elegendő védelmei!. a törvényhozók kimondták, hogy a rpiidcjke/.v'«. .képesség elvesztésének visszamenőleg áítóí az időponttól kell számítani, amikor az adós már .nem tudott e!egct tenni kő telezett séeginek. (Code de, commerce .§§. 441..44?.). Ez az úgynevezett materiális csőd a formális csőddel szemben. Ezt az időpontot a bíróságok a. csődnyitás alkalmával megállapították. ami nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat volt. Ennél a rendszernél, amelyet ófranciának szoktak nevezni, a megtámadás alapja már nem az adós delietuma. hanem az ő rendelkezési képessegének korlátozása. A megtámadás célja és eredménye pedig az abszolút érvénytelenség. — A szociális jogfejlődés következtében ezen rendszer idejét múlta és az egész csődintézményt más alapra kellett fektetni. Az egész jog szocializáláshoz való közeledésének a kielégítési jogintézményeknél kellett legjobban érvényesülni. Ami a csődöt -illeti, azt mondták, hogy egy adósnak, aki nem tud kötelezettségeinek eleget tenni, a hitelezői egy szükségszerű közösséget képeznek és a közösség minden tagjának szociális- kötelessége követeléséből annyit elengedni, hogy minden hitelező aránytógosan kielégítést nyerjen. Ez Köhlernak úgynevezett Verlustgemeinschaft-ja. A csődnek most már fő elve par conditio creditonun, tudniillik az összes hitelezők aránylagos kielégítési jogigényéjiek megsértéalapja most már a hitelezők ezen aránylagos kielégítési jogigényének megsértése. célja és eredménye pedig ezen sértés helyrehozatala, tudniillik a jogcselekményeknek — legyenek ezek az adós. vagy egyes hitelezők cselekményei — mint a csödhitelezökkel szemben hatálytalanoknak megtárnadlu tósáca. Ennek a megtámadásnak jogi konstrukciója itt nem. tárgyalható. (Zsögöd: Fejezetek a kötelmi jog köréből I. 549.) — Ezt a kis történeti áttekintést azért kellett előre bocsájtani. hogy tulajdonkénem érvelés érthetőbbé váljék. A magyar csödjcg rendszere .. — Az itt érvényben levő törvény _ a megtámadási jog szabályozásánál eltért a német csődtörvénytől, amely különben mintául szolgáit és fő elveiben visszatért az actio pauliamöioz. A törvény a jogcselekvények megtámadásáról szóló fejezetének indokolása és magyarázata olyan, hogy csak a fejezet feliratánál hiányzik a megtámadás helyett az actio pauliana kifejezés. E hiány pótolva van a törvényalkotójának tankönyvében. Aoáthynak a »Magyar csődjog rendszeré«-ben az egész rész a megtámadási jogról »Az aktio pauliana« címfelirattal van ellátva. Teljesen nem lehetett ezt a törvényt úgy kihasználni, hogy tiszta actio pauliana maradjon, de ahol alkalom nyílt, ott nyomban belenyomulnak a résbe az actio pauliana szabályai. A magyar törvény megalkotásnál a parlamenti jogügyi bizottságban sok helyen ezeket a változtatásokat mellőzték és ismét felvették a német csődtörvény intézkedéseit, ez azonban nem történt meg annál a kérdésnél, amelyről itt szó . van. Mellékesen megjegyzem, hogy a bizottságban eszközölt változtatások miatt néhány kérdésben még nagyobb zavar keletkezett .Utalok csak a 27. § 3. ponEa'a vagv a 33 §-ra. Az előző S-nái a tervezet kiindulva actio paulianából nem vette át a német törvénynek azt a rendelkezését: .»amennyiben annak akkor még. vagv ezen a formában nem volt joga«. A jogügyi bizottság hozzátette »vagy akkor még joga nem volt« ellenben nem tette hozzá azt is, hogy »vágy ezen .. .nnnadik személv, A bírói gyakorlat formában«, ami nagy hátránnyal járhat. Ami a 33-ik szakaszt illeti, a bizottság meghagyta azt a rendelkezést, hogy az, ami a megtámadható jogcselekmény által a közadós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek visszatérítendő, a mi a restitutióra emlékeztet, de hozzátette a 26. §-ban»mlnt a csödhitelezökkel szemben hatálytalanok«, ami modern megtámadás-jogi gondolat. — Visszatérve kérdésünkre: a német csődtörvény javaslatában eredetileg »a közadós jogcselekvénvei« »Die vorgegenommenen Rechtshandlungen, des gerneitrschuldners« szavak a »jogcselekvćnyek« »die erfolgten Rechtshandlungen« helyett foglaltattak. Miután azonban a megtámadást harmadik személyek csclekvényeire is ki akarták terjeszteni, ezen kifejezést a fenti értelemben megváltoztatták. Ezzel szemben a mi csődtörvényünk elfogadta a hémet tervezetnek eredeti, ott rossznak talált szövegét és a 27. § második és harmadik pontja a »közadósnak jogcselekvényeiről« szól. ami által nyitván egy harmadik személy jogcselekvénye ki van zárva a megtámadható cselckvények közül. Hogy az eltérés a német törvénytől itt tudatos és célzatos volt, arról meggyőződhetünk, ha a csődtörvény (76 oldal) és Apáthy tankönyvének (120 oldal) erre vonatkozó részét elolvassuk, Apáthy többek között ezt mondja: »Ha a német birodalmi csődrendtartás a hitelezők megtámadási jogát azokra a jogcselekvényekre is kiterjeszti. amelyek egy harmadik által történnek, nyilván tul megy a kellő határokon.« Világos tehát, hogy itt nem szövegezési hibával állunk szemben, hanem a tévedés az alapgondolatban van, hogy tudniillik a mai megtámadási kereset azonos az actio paullanaval. Ez utóbbinál igenis szükséges volt, hogy az adós in fraudem creditorium járjon el. azi adós cselek vénye nélkül, tehát az actiónak nem volt meg a tényalapja, csak az adós csalhatta meg a hitelezőt, de nem ■ vele semmiféle jogviszonyban nem álló . — A törvény életbeléptetése után (1881) a bíróságok ennek a törvénynek rendelkezéseihez szigorúan tartották magukat, de nemsokára belátták, hogy a megtámadás ilyen szabályozása nem csak hogv nem felel meg a jogfejlődés követelményeinek, hanem az egész gazdasági életre rendkívül káros befolyást gyakorol és a száz és száz alakban feltűnő csalárdság ellen nem nvuit megfelelő védelmet. Talán dr . Gold Simon (Jogtudomány! Közlöny 1885. 182. sz.) és dr. fleck Hugó (Magyar Igazságügy XXII. hatodik kötet) voltak az elsők, a kik azt gondolták, hogy jogi alapon lehet segíteni a bajokon, még ezen törvények rendelkezései mellett Is. A bíróságok is kezdték jóindulattal1 kezelni a kérdést. amig a Kúria egy merész okoskodással nem segített magán és szemet hunyva azelőtt, hogy a törvény csak világosan a közadós jogcselekvényeiről szól. a törvényhozó állítólagos intencióiéból'kiolvasta azt, hogv ennek a törxtíinynek rendelkezései is megengedik, hogv nemcsak az adós. hanem az egyes hitelezők iogcselekvényeit is meg lehessen támadni. Már az 1884. évi 543 számú Ítéletében a Kúria a következőket mondja: »Az igazságügyi bizottság jelentésének következő tétele szerint: »a javaslat gondoskodik arról is. hogy lehetetlenné tétessenek következményei mindazon intézkedéseknek, amelyek a csődnyitás előtt a hitelezők megkárosítására irányzó szándékkal történtek.«, alig szenvedhet kétséget, hogy a törvényhozás nemcsak a közadós cselekvényét, hanem a végrehajtásilag kieszközölt kielégítést, vagy biztosítást is értette é.s így habár a csődtörvényünk a közadósnak cselekvéiivéröl szól, a törvénynek helyesen az az értelem tulajdonítandó. hogv annak alapján a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítés illetőleg biztosítás is megtámadható.« — A Kúria itt tagadhatatlanul tul megy a törvényen és a törvényt olykép tágítja és abból elvan kövekeztetéseket von le, amelyek a törvénytervezet intencióival annyira ellenkeznek, hogy a törvénytervezet alkotója maga is kényszerítve érezte magát ezen értelmezés ellen tiltakozni. A Kúriának az az akarata, hogv segítsen, ahol segítségre nagy szükség van. kétségtelenül üdvös. A Kúria hivatkozik a törvényhozó intenciójára. Most már. hogy mi volt a sokfejii törvényhozó intenciója, azt bajosan lehet megáiPiiapitani, de a tervezet alkotnia ezen értelmezés ellen tiltakozott és az idézett határozathoz csődjogi munkájának későbbi kiadásában a következő bírálatot fűzi: Úrdcmileg n Karúinak kétségtelenül Igaza van. de nincs formailag ... A mi törvényünk ellentétben a német birodalmi csődrendtartással, csak is a közadós cselekvényelt engedi megtámadni. de nem a harmadik faktumát) A Kúria felfogása nyilván tul megy a törvény intencióién, mely a támadó keresetet megszorítani akarta. Minden magyarázat tellát, amely a támadó keresetet a törvény betűin tul kiterjeszti, annak szellemével el’eukezik.« Legérdekesebb mindenestre, hogy Apáthy is kijelenti, hogy Kúriának érdemileg igaza van, csak hogy formailag nincs. Kétségtele« tehát, hogy a törvény rossz, mert nem találta meg a formát, amelyben a bíróság érdemileg Ítéljen. Kérdésünk
