Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-26 / 83. szám

12 OLDAL » ÁRA t'„ DINAR Poštarina plaóena u gatovoml BACSMEGYEI NAPLÓ XXVÍÍI. évfolyam. Szubotica, 1927. SZOMBAT, március 28. 83. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 _ Szerkesztőség: ZrnaJ Jovin trg. 5. szám (Mlnerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotlca, Zmaj Jovin trg 5. (Minerva-palota) Eszmék halottas kam ája Két évi készülődés, tanulmányo­zás, előzetes megbeszélések végelát­hatatlan sora után végre kibocsátot­ta a Népszövetség a májusban össze­ülő világgazdasági konferenciára meghívóját- Újra világkonferencia, ujra bankettek, vigaszos szavak és összekoccanó poharak, ujra határo­zati javaslatok s az előre kinyomta­tott beszédek halotti leplei, miket ráljoritan^k minden eleven problé­mára, vérző kérdésre, élő feladatra. Ki hiszi még, hogy világkonferen­ciától szabad cselekvést is várni? Nincs az a kiléniázott francia park, amelyikben az elrendezettség és szabály olyan uralkodó volna, mint a világkonferenciák problémáinak dsungeljében. Itt minden problémá­hoz egyenes ut vezet, minden bozót­ba bevilágít egy elmélet reflektora, a megoldatlanságok göröngyeit jóté­kony seprűk távolitják el a sétálók andalogva botorkáló lábai elől. Csu­pa termőfa és semmi gaz: ám a ter­mőfákon elméletek gyümölcsei pi­­roslanak s a gyommal együtt leg­aktuálisabb feladatainkat távolították el a világkonferencia programjából, a diplomata-közgazdászok ez óriási téli kertjéből. Jókora termet töltenek már meg az előmunkálatok irományai. A ha­tározati javaslatok már készen vol­tak rég, most már csak a vita ké­szül, a vita, melyben nincs egyetlen disszonáns hang, uj terv, még ki nem taposott gondolat, a vita. minek úgy osztják ki szerepeit, mint a színdara­bét, melyben nincs intrikus, nincs bo­nyodalom és nincs ' — cselekmény. Csak vita van és határozati javas­lat. 1925 tavaszán határozták el a kon­ferencia összehívását és 1927 tava­szán ül össze a konferencia. Aki csak egy pillantást vet Európa gaz­dasági térképére, az meggyőződik róla. hogy 1927-ben merő anakro­nizmussá vált 1925-nek minden pro­blémája. A hitel, a forgalom, a ter­melés feltételei merőben megváltoz­tak s ha most a két évvel ezelőtt ki­tűzött kérdések megoldására jönnek össze az uj napnyugati bölcsek, ha most azokban a kérdésekben akar­nak dönteni, amikben az elmúlt két évben döntött az eleven élet, akkor a konferencia résztvevői csak a visz­­szaíelé jósoló próféták kialudt dics­­fényü szerepét tölthetik be. A világ nagykorúságát mégis csak lassan elérő népe kicsit gyanakvás­sal fogadja már ezt a szándékos ké­sést. A konferenciák közös sajátos­sága az, hogy vagy csak a már el­avult, vagy csak a messzi idők pro­blémáit tűzi ki tárgyalásra. Mintha fontosabb volna az ünnepélyes meg­egyezés, mint a gyógyítás és cselek­vés. A múltra nézve meg tudunk mindenben egyezni, ami nem a há­borús felelősség jogcímekül kifa­csart verdiktjére vonatkozik De meg tudunk egyezni a jövőre vonat­kozólag is mindenben, amiről’azt re­méljük, hogy a mi életünkben már nem lesz csoda, ami aktuálissá tudja tenni. Csak ott nem remélhető a megegyezés, amit ma kellene meg­valósítani, vagy amire a legközvet­lenebb holnap követel megoldást. Elméletekben meg tudunk egyezni tour és retour s minél ködösebb, mi­nél messzibb jövőre vonatkozó az elmélet, annál könnyebb a megegye­zés. Csak a tennivalókban, a cselek­vésekben nincs harmónia. Nem volt még konferencia, mely ne megegye­zéssel végződött volna, de nem volt még olyan konferencia sem, mely arról döntött volna, hogy mit végez­zünk ma, vagy mit kezdjünk holnap? Minden konferencia az eszmék ha­lottas kamrája lett, ami a konferen­ciák határozati javaslataiból meg­valósult, az nem azért valósult meg, mert megvitatták és elhatározták. De megvalósult a gazdasági élet predesztinációja következtében. Az élet nem lapozott utána, hogy mit ta­nácsolt a forgalomnak, a termelésnek, a politikának, a valutáris problémák­nak egyik-másik konferenciája. »Az élet élni akar« s nem törődhetik vele, hogy a fejlődésnek határozati javas­latokkal el nem térithető útját ho­gyan akarták eltorlaszolni kongresz­­szusok irományhegyeivel. És azután: ki is hallgat még kon­gresszusi határozatokra. Amerika megy a maga büszke, gőgös, arany­nyal kikövezett utján. Tőle fütyülhet a genfi gyors és tósztozhatnak az olajmezők, vagonparkok és vámfa­lak csőszei. Anglia magatartását in­diai, kínai, japán, egyiptomi, kana­dai problémái s az angol szén világ­poziciójának érdekei szabják meg. Megkövetelheti már tisztességből is, hogy mások hallgassanak a genfi szóáradatra, de ő maga csak a saját érdekeinek engedelmeskedik. Mintha Hamlet a konferenciákról mondotta volna: szó, szó, szó- Pro­blémák, miken az élet átlovagolt, kérdések, mik a messzi jövő opálos ködében úszkálnak, megegyezés azokban a kérdésekben, mikben vita sem volt s hallgatás azokban a kér­désekben, melyekben mindenki ér­deke követelné a harmóniát, ez a prognosztikonja a legközelebbi vi­lágkonferenciának. Lassan halad előre a költségvetési vita Az éjszakai ülések eüenére is bizonytalan, hogy megszavazzák-e idejekorán a költségvetést — A közlekedésügyi miniszter be elenteíte expozéjában a vasúti tarifa leszállítását — Vita a pénzügyi bizottságban a bírák kvalifikációjáról Enyhült a külpolitikai feszültség Beögradból jelentik: A költségve­tési vita gyorsított tempóban halad előre és miután a kormánynak még mindig nem sikerült megegyeznie az ellenzékkel a vita mielőbbi befe­jezésére nézve, a parlament kény­telen éjszakai üléseket tartani. Még igy is kétséges, hogy az alkotmány­ban előirt batáridőre meg fogja-e a parlament szavazni a költségvetést és • nem tehet tudni, hogy az exlex elkerülése céljából nem lesz-e szükség tízenketíed-törvónvre. A pénzügyi bizottság rap-nao után ülést tart. liogv letárgyalja azokat a pótiavaslatokat. amelyeket a kormány a pénzügyi törvénnyel egvidőben akar a parlamenttel el­fogadtatni. A pótiavasletok vitája a pénzügyi bizottságban meglehetősen lassan folyik, bár az ellenzék nem árul el obstrukciós szándékokat. Az általános belpolitikai helyzet­ben a pénteki rao folvamán nem merült fel újabb mozzanat és a po-A közlekedésügyi A parlament pénteken folytatta a köz­lekedésügyi költségvetés vitáját, amely csütörtökön az éjszakai ütésen indult meg Miloszavljevics Szvctiszlav tábor­nok. közlekedésügyi miniszter expozé­jával A közlekedésügyi miniszter rámutatott arra, hogy az idei Közlekedésügyi költ­ségvetés tizenöt százalékkal kisebb, mint a műit évi. Szükség van a takarékosság­ra, de olyan tormában, hogy az ne men­jen az egyes állami szervek rovására. A közlekedésügy válságban van. A vál­ság okai az elavult szervezetben, a rossz adminisztrációban, technikai elmaradott­ságban és a vasúti hálózat elégtelen­ségében rejlenek. Ezek az okok lehetet­lenné teszik a rendelkezésre álló anyag racionális kihasználását. Hozzájárul a közlekedésügy válságához az általános pénzügyi helyzet, továbbá a közlekedés­­ügy és az államigazgatás egyéb ágai közti viszony rendezése. A minisztérium technikai és közlekedés-kereskedelem­ügyi osztálya felesleges. Az államvasutak vezérigazgatósága nincs eléggé kifej­lesztve és a tartományi vasutigazgatósá­­gok túlságosán bürokratikus intézmé­litikai körök továbbra is azt várják, hogy a költségvetés megszavazása után nagyobb változások fognak be­állni. Ami a külpolitikai helyzetet illeti, azt a parlamenti körök lényegesen nyűgödtabban Ítélik mer. mint két nappal ezelőtt. Most már világos, hogy a .iugoszláv-olasz konfliktus nem fog súlyosabb komplikációkat elő­idézni és a nemzetközi aukétbi­­zottság kérdésében is sikerült a jugoszláv áláspontot elfogadtat­ni a nagyhatalmakkal. Annvi tény. hogy egyoldalú, csakis az SHS királyságra vonatkozó nem­zetközi ankétbizottságra már nem krül a sor. Hozzájárult ahhoz, hogy a parlamenti körök a külpolitikai helyzetet nyugodtál au ítéljék meg, az a megbeszélés, amelyet Perics Ninkó dr. külügyminiszter, a párt­vezérek kollégiumának ülésén az el­lenzék vezetőivel folytatott. miniszter expozéja nyék. Miután gyökeres reformokra van szükség, a kormány az alkotmány 97. szakasza alapján felhatalmazta a közle­kedésügyi minisztert egy szabályzat ki­dolgozására a közlekedésügy reorga­nizálása céljából. Ez a szabályzat már készen van és meg fog szüntetni néhány felesleges ügyosztályt. A pénzügyi tör­vényben a közlekedésügyi miniszter felhatalmazást kért. hogy a vasutakat minél inkább konimerciálja. A vasutak magánkezelése a közérdekbe ütközne. A.mi a vasútépítést illeti, az építés alatt álló vonalakat rövidesen befejezzük. Be­jelentette a közlekedésügyi miniszter, hogy a vasúti tarifákat le fogja szállí­tani. A csütörtök éjszakai ülésen még dr. Krajacs Iván volt kereskedelmi miniszter tartott több mint kétórás beszédet a köz­lekedésügyi politikáról. A pénteki vita A pénteki ülésen napirend előtt Mos­­kovljevics Milán földmüvespárti képvi­selő tiltakozott az ellen, hogy a csütör­töki ülésén az elnök nem adta meg neki a szót. — Odajutottunk — mondotta — hogy a képviselőknek fegyveresen kell a par­lamentbe jönni, hogy a szólásszabadsái got kikényszeritsék. Trikovics Márkó elnök megvonta a szót Moskovljevicstől azzal, hogy már lejárt a rendes beszédidő. A parlament ezután folytatta a köz­lekedésügyi tárca költségvetésének vi­táját. Zsanics horvát föderalista volt a vita első szónoka, aki részletesen fpg­­lalkozott a rossz közlekedés okaival. Ki­jelentette, hogy nem bízik a bejelentett reformok végrehajtásában. Hosszasan beszélt a spliti kikötőről és hivatkozott arra, hogy magyar szakértők is lentjár­­tak Splitben annak megállapítása végett, hogy alkalmas-e a kikötő a magyar tranzitóforgalom lebonyolítására. A ma­gyar bizottság megállapította, hogy a kikötő minden szükséges természeti lel­tétellel rendelkezik, azonban a kormány semmit sem tesz annak kiépítésére. Agatonovics Raniszlav demokrata a kihasználási hányadokról beszélt és ki­mutatta, hogy a yasuti tarifa most tizen­két százalékkal drágább, mint a háború előtt volt Szerbiában. Tiltakozott az el­len, hogy a költségvetés terhére építse­nek vasutakat. Az uj vasutak építésénél a gazdasági érdekek mellett stratégiai szükségleteket is figyelembe kell venni. Vilder Pribicsevics-párti képviselő ki­fogásolta, hogy a közlekedésügyi mi­niszter katonai • rangjának megtartásával lépett be a kormányba. A közvélemény azt várta, hogy végre rend és pontos szolgálat lesz a vasútnál, azonban Vil­der szerint a miniszter az erre vonat­kozó várakozásnak nem felelt meg. Nagy csalódást okozott — mondotta Vilder hogy a jelenlegi közlekedésügyi minisz­ter két és félmilliárdos költségvetéssel jön a parlament elé. Felmelitette még Vilder, hogy hiányzik a költségvetésből a vicinális vasutak megváltására, javí­tásokra és nyugdijakra szükséges ősz­­szeg. A délelőtti ülés utolsó szónoka Vule­­vics Száva montenegrói föderalista kép­viselő volt. aki a montenegrói vasutak állapotáról beszélt. Délután folytatta a parlament a közle­kedésügyi költségvetés vitáját. Bacsinies Rude, Kelcmina Frania, -Neudörfer Fra­jija és Sztankovics Radics-pártiak és Angyeliriovics demokrata beszéllek, fő-

Next

/
Thumbnails
Contents