Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-25 / 82. szám
4. oldal, 927 március 25, BÁCSMEGYEI NAPLÓ Bankó helyett újságpapír volt a pénzeslevélben ‘ -4* újságpapírral bélelt pénzesUvél Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszék Gomirac-tanácsa szerdán tárgyalta Rakics Miláír sztarifutaki községi pénztárnok és Riiszinov Konstantin községi végrehajtó bünperét. akik ellen az volt a vád, hogy egv pénzes leveliről tizenhatezer dinárt kivettek és helyébe újságpapírt tettek. A futaki községi jegyző utasította Rakics Milán sztarifutaki községi pénztárnokot, hogy a községhez befolyt és a megyét megillető pótadót haladéktalanul küldje cl Szomborba. Rakics eleget is.tett az utasításnak és 1925 november 1'2-én pénzeslevélbe 14.436.50 dinárt tett, azt Ruszinov Konstantin községi végrehajtó jelenlétében leragasztotta és feladta. November 16-án a szembori kerületi pén»iigyigazgatóságnál, ahova a pénzeslevél címezve volt, egy bizottság nyitót.a ki a pénzeslevelet és abban a borítékon jelzett összeg helyett összevagdalt újságpapírt találtak. A pénziigyigazgatóságnál jegyzőkönyvet vettek fel az esetről és arról jelentést tettek az alispáni hivatalnak, amely viszont a noviszadi ügyészségnél tett telcfonfeljelentést. A nyomban megindult vizsgálat folyamán a csendőrség örizetbevette Rakics Milán sztarifutaki községi pénztárnokot és Ruszinov Konstantin községi végrehajtót, akiket átadtak a noviszadi ügyészségnek. A vizsgálóbíró mindkét gyanúsított ellen elrendelte a vizsgálati fogságot. A vádtanács helybenhagyta a vizsgálóbíró végzését, de később Rakics Milánt húszezer és Ruszinovot tizenötezer dinár óvadék ellenében szabadiábrahelyezte. A szerdai főtárgyaláson Rakics Milán pénztárnok elmondotta, hogy a végrehajtó olyan időben, amikor már nem volt hivatalban, üzent érte, hogy jöjjön azonnal be. Amikor bement, a végrehajtó kezében egy megcímzett pénzesboritékkal, amelyen már a feladandó összeg pénznemek szerint fel volt sa*. tolva, felhívta, hogy’ a borítékon lévő pénznemek szerinti összegét adja át ... •• . • v f: **;->• : il '* A széna meg a ponty Irta : Szász Géza Marinkó Illés hajnalban felköltötte sógorát. — Árad a Duna. Gyere, átmegyünk a kaszálóra- Megnézzük a szénát. A sógornak nem volt kaszálója a Duna szigetén, de mindig szívesen ment, ha a szigetre hívták. A falu szélén már várta őket Marinkó fia és ve je vasvillával, kötéllel és gereblyével. A füvet levágták, vontatókba gyűjtötték két hét előtt, most csak arról volt szó, hogy biztos helyre hordják. A községi legelőn keresztül vezetett az ut. A laposokban már csülökig jártak a marhák a vizben. A megtelt Duna-árok felnyomta a talajvizet és a gáttal védett legelő is tele volt fakarfással. Marinkó Illés megelégedetten nézte a veszedelmet és büszkén jegyezte meg: — Na, aki eddig le nem vágta a szénáját, most már hiába vágja. Megmondtam előre, hogy igy lesz. A révész legkisebb csikkjén nekivágtak a szétterjeszkedett, hömpölygő Dunának. Úszni csak a két fiatal tudott, de az öregek már százszor átmentek a Dunán rosszabb időben is és nem féltek a víztől. A túlsó parton megreggeliztek, azután elindultak a gyaloguton, mely egy begyepesedett hajdani védőtöltés tetején vezetett Marinkó kaszálója felé. A kaszálók laposai mind tele voltak vízzel- Az ő kaszálójuknak fele is viz alatt volt már. Azonban volt esze az öregnek, mikor a szénát gyűjtötte, a vontatókat mind a göröndökre rajta, úgy hogy most csak egy-kettőnek lábát nyalta az ár. — fiát most mit csináljunk? — kérdezte elképedve a sógor. neki. Minthogy a borítékon tizennégy darab ezres volt felirva, a pénztárnok tizennégy darab ezrest vett ki a pénztárból és adott át a végrehajtónak, aki azokat, noha szétnyitott állapotban is elfértek volna, összehajtotta, leragasztotta és átment a másik szobába, hogy ott a borítékra a pecsétet rányomja. A végrehajtó a lepecsételt borítékkal jött vissza, átadta azt a pénztárnoknak, aki a levelet a hajdúval elküldte a postára. Ruszinov Konstantin végrehajtó hasonlóan adta elő a történteket, de azt állította, hogy nem látta, hogy a pénztárnok a borítékot átadta volna a hajdúnak, csak hallotta, hogy a pénztárnok a hajdúnak szólt, hogy maid el kell mennie a postához. Szembesítették a két vádlottat. A pénztárnok ekkor azt állította, hogy soha azelőtt a pénzt nem küldték pénzeslevélben, hanem mindig postautalványon és ő tiltakozott az ellen, hogy ezalkalommal pénzesboritékban küldjék el a pénzt. A végrehajtó ezzel szemben azt állította, hogy a pótadót mindig pénzeslevelekben továbbították. A biróság ezután tizenhárom tanút hallgatott ki, köztük a szombori pénzügyigazgatóság hivatalnokait, akik bizottságilag nyitották ki a teljesen sértetlennek talált pénzesboritékot. amelyben a Deutches Volksblatt szétvágott papírlapjai voltak. Pavlovics Branimir ügyész vádbeszéde után dr. Aradszki Mita és dr. Matics Misa ügyvédek tartották meg védőbeszédeiket, majd a biróság rövid tanácskozás után kihirdette az Ítéletet, a mely szerint bizottyitékok hiányában mindkét vádlottat felment?. Az ügyész felebbezétt. Franciaország mindenesetre törekedni fog régi pozícióját visszaszerezni. Wolff Károly örömmel üdvözölte a miniszterelnök római útját, amely Magyarország külpolitikai aktivitásának az első jele. A szláv törekvésekkel szemben Olaszországnak szüksége van Magyarországra, tehát Magyarországnak fenn kell tartani Olaszországgal a barátságos viszonyt. Ezzel szemben Peid! Gyula szociáldemokrata a Jugoszlávia felé valp orientációt , tartja fontosnak. A mai Olaszországtól Magyarország nem várhat semmit, ellenben a demokratikus Jugoszláviához jégi történelmi kapcsolatok íüzik. Ahhoz azonban, hogy Magyarországnak barátai legyenek, más belpolitikai irány kívánatos. Rámutatott, hogy áz emigráció egyrésze nem azonosítja magát a bolsevizniussal és ezekkel szemben más eljárás volna követendő. A vita folytatását ezután elhalasztották. A magyar szocialisták jugoszláv orientációt sürgetnek: Valkó külügyminiszter bejelentette, hogy Bethlen Rómában barátsági és düntőbirósági szerződést köt Olaszot szággal Budapestről jelentik: A képviselöház és felsőház külügyi bizottságainak vitája során óriási feltüntést keltett Valkó Lajos külügyminiszternek a felsőház külügyi bizottságában tett nagyiontosságu bejelentése, amely szerint Bethlen miniszterelnök római tartózkodása alkalmával olasz-magyar barátsági és döntőbírósági szerződés megkötésére is sor fog kerülni. Valkó külügyminiszter hangsúlyozta hogy Jugoszláviával folyamatban vannak a döntőbírósági szerződésre voftatkozó tárgyalások és a masjyar kormánynak az a szándéka, hogy a még függőben lévő gazdasági, pénzügyi, jogi és közlekedési kérdéseket szabályozó egyezményeket is kössön a jugoszláv - kor mánnyal. Hangsúlyozta még Valkó külügyminiszter. hogy az olasz-Jugosztáv feszültség nem béfolyásolbatja Magyarország külpolitikáját amelynek az a célja, hogy úgy Jugoszláviával. mint Olaszországgal barátságos jóviszonyt teremtsen. Az Olaszországgal való jóviszony konkretizálása céljából Bethlen miniszterelnök a közeljövőben Rómába fog utazni, ahol Mussolini miniszterelnökkel eszmecserét fog folytatni az aktuális politikai kérdésekről, elsősorban Magyarország tengeri forgalmának lebonyolítására a fiumei kikötő használatáról. Ezalkalommal előreláthatólag egy barátsági és döntőbírósági szerződés megkötésére is fog sor kerülni. A külügyminiszter bejelentésének visszhangja támadt a képviselöház külügyi bizottságának csütörtöki ülésén, amelyen folytatták a szerdán megkezdett vitát. Az első szónok Beck Lajos volt, aki azt mondotta, hogy egyelőre nem volna indokolt, ha Magyarország kilépne eddigi rezervált magatartásából. Keleteurópában uj csoportosulást, keresnek, a francia befolyás csökken, azonban Az orosz-francia adósságrendező tárgyalások A szovjetkormány a cári adósságok elismerése fejében nagyobb kereskedelmi hitelt kíván Párisból jelentik: Az orosz-francia adósságrendező tárgyalásokról a Matin illetékes helyen szerzett információ alapján közli, hogy az orosz kormány kész a iháboru előtti cári uralom tartozásait hatvankét éven át éverikint ötvenötmillió aranyfrankkal törleszteni, tehát e tekintetben közeledés mutatkozik, amennyiben Franciaország hajlandó az eddig követelt annuitást nyolcvanmillió aranyfrankra mérsékelni. Nehézséget okoz azonban a szovjetkormánynak az a kikötése, amely szerint a megegyezés előfeltétele egy nagy kereskedelmi hitel. De még ennél is nagyobb akadábna a megegyezésnek az, hogy az orosz kormány most is Ugyanúgy, mint eddig, vonakodik kárpótolni azokat a francia állampolgárokat és jogi személyeket, akiknek vagyonát Oroszországban kártérítés . nélkül t • szocializálták. I.. — Majd csak kitalálunk valamit szólt az öreg és nagy buzgalommal vakargatta tarkóját és rángatta bozontos szemöldökét. Ü tudta legjobb ban, hogy az egyetlen biztos hely á töltés teteje. De semmi kedve sem. volt egész nap a "tocsogókon keresztül petrencével és villával cipelni a szénát. Aztán csavaros esze szerette az újat. A szaíagalaku kaszáló közepe táján ölberakva hasábfa állott. A télen vágott ki két öreg nyárfát és még nem volt alkalma a fát hazavinni. Hát azt találta ki, hogy rakják .íz ölfát széles négyszögbe és annak tetejére hordják fel és építsék bogiéiba a szénát. Ez mindenkinek tetszett, mert kevesebb munkának látszott, mint a kaszáló szélén húzódó töltésre hordani fel mindent. Csak a Mari-nkó-gyerek okoskodott. Olyan volt, mint az apja- Akkor is gondolkozott, mikor nem volt muszáj. — De mi lesz édesapám, ha a viz felemeli az ölfát? — Mát úszik majd a boglya, az lesz. — Talán el is viszi. — Dehogy viszi, megakad a fákban. Közben az öreg Marinkó, meg a sógor megvizsgálták a tocsogókat, hogy van-e bennük hal. — Nincs egy pisze se! — bosszankodott az öreg. — Majd kijönnek, ha nagyobb lesz a víz — vigasztalta'a sógor. — Tudom, tudom. De aztán jöjjön is az a nagy viz, ha már ennyit vesződtünk érte! Mielőtt bazaindultak, az öreg elővett tarisznyájából egy üveg bort és végigkinálta vele a társaságot. — Már majd azt hittem, hogy máma se hal, se bor — mo8dt£ -jókedvűen a sógor, mikor az üveget a szájához emelte. Nyolc nap múlva Marinkó Illés újra elindult fiával a szigetre. Most csak ketten mentek, mert az öreg nem munkára készült— Gyere, fiam, megnézzük, mit csinált a viz. Az öreg fia vállára akasztotta a tarisznyát egész napra való elemózsiával és egy nagy üveg borral. A révészház előtt félméteres partja volt a Dunának, azontúl semmi. A Duna mindenütt kilépett medréből. A gondosan és ravaszul felépített farakás tetején nem volt boglya, de a farakás sem volt sehol. A fahasábok szerteszét hányódva lebegtek a vizen és néhány barnás szénakupac roskadozva domborodott ki az árból. Ez maradt meg a büszke építményből. Az áradás felemelte a fát, a három nap előtti szélvihar bizonyosan nekivágta a fáknak, a hasábok szétcsúsztak, a boglya leomlott és most ott feküdt a vizben. Marinkó Illés szorgalmasan va kargatta tarkóját. Nem annyira .a szénát sajnálta — volt neki tanyája, földje biztos helyen, a Duna másik oldalán — hanem inkább, hogy kitalálása kudarcot vallott. — A múlt heti nagy szél, az verte széjjel — állapította meg nagyokat fújva. — Ki a fene gondolt Ilyen nagy viharra! — Kár, hogy nem hordtuk a töltésre — mondta sunyi diadalérzéssel a fiú— Hát kár. látom. Morcos arccal bámult bele a vízbe. A fiú azt hitte, hogy apja nagyon haragszik és nem mert megszólalni. — Hozd le hamar a nyomót! ■ szólt hirtelen izgatott hangon, félig suttgpa. az ör«g. A fiú megértette, miről van szó: mozog a hal a vizben. Felragyogó szemmel rohatit fel a töltés tetejére, ahol apjának magacsinálta kunyhója állt. Gyű rice vesszőből és füzfaágakból erősen összerótt és sárral vastagon betapasztott kunyhó volt, vaspántos deszkaajtóval, melynek ravasz zárját furcsán hajlított dróttal lehetett csak kinyitni. Marinkó itt tartotta tilos halászszerszámait, néhány varsát, fenékhorgot, egy tapogatót és egy nyomót. A fiú ismerte a zár nyitját és pár perc múlva már ott állt apja mellett a lefordított siivegformáju hálóval, melyet kőrisfavesszők tartottak kifeszitve. Az öreg azalatt levetkezett és gatyáját íeltürte térden felül. Kikapta fia kezéből a hálót, megfogta hosszú rudjának végét és mohó sietséggel, de mégis óvatosan belelépdelt a vizbe. Arcát szenvedélyes akarás és megfeszített figyelem megifjitotta, nem érezte, hogy hideg a viz, meleg volt a szive, mert tudta, hogy most jön a nagy aratás, melyet évek óta várt. Egy villámgyors mozdulat — és a megfogott hal zörgött, csobogott a hálóban- Az öreg arca széles mosolyra derült és ficánkoló, aranypikkelyii, kétarasznyi pontyot tartott fel magasra, hogy csillogjon a napban. Eia ugv. ahogy volt, nadrágostul szaladt be érte a vizbe és mikor átvette, megemelgette és megcsodálta: — Tyii! Majd egy kiló! El volt feledve minden, kár és kudarc. Ragyogó arccal, boldog gyerekszivvel taposták a vizet az illanó halak után. Délig tele lett a tarisznya hallal. — Na, ennyi halért szívesen odaadtam volna a szénát, ha valaki kéri — mondta hamisan nevetve az öreg. jnikor a tarisznyákat megemelte.
