Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-20 / 77. szám
68 96 Szombat délután finom ebéd után, fekete kávé melleit. Morgó nemzetes uram újságot olvasott. Elejétől végig elol, vasta a Bácsmegyei Naplót és az utolsó oldalon a következő hirdetést találta: — Hogyan tölthetjük el legkellemesebben a vasárnapot,? ügy, hogy kirándulunk Palics fürdőre. Reggel kilenckor autóbusz viiszi a kirándulókat és este visszahozza őket. Az autóbusz a városháza előtt áll. — Mordizomadta, — morfondírozott a nernzetes ur, — ez jó lesz nekem. Hadd szerezzek magamnak egy kellemes vasárnapot. Úgyis, mióta eljöttem az erdőből a városba, annyi bosszúságom volt, mint fűszál a réten. No, meg aztán pénz is nyomta a nemzetes ur zsebét. Hümmöge Zsuzsanna, a gazdasszony, akinek táviratban meghagyta, hogy adja el a méztermést és az árát küldje el, megfogadta a parancsot és annyi ezres bankót küldött, hogy alig féri el a nemzetes ur bőrtárcájában. — Mordizomadta, —> mondotta Morgó Mackó uram, — már csak azért is muszáj ebből a pénzből költeni, hogy a tömött bugyelláris ne nyomja olyan nagyon az oldalamat. Vasárnap reggel a nemzetes ur elment Muncurkóvaí a Morgó Mackó esetei >tsj Kábái a-Ut Huszonegyedik fejezet. melyben a nemzetes ur és Muncurkú kirándulnak Palicsra, de rosszul mulatnak és gyalog s éhesen érkeznek vissza. VII JjaqaíJiqoH :<?PHPiaö 30S pazssq pazsaq pjzsaq pazsaq pazsaq pazsaq Pintér Irén (Szenia). Nehezebbeket küldj be, ezek nem váltak be. — Rosenberg Miklós. Szeretjük az ilyen okos fiukat és nem értjük, hogy maradhatott ki a neved. A mackót nem küldhetem el egyszerre, hanem csak úgy részletekben, mint eddig is. Olvasgasd türelemmel és majd megtudod egyszer ennek is a végét. — Csdnyi Vilma. A bizonyítványod it magam is szeretném látni, remélem megírod, hogy milyen volt!? — Kenderesy Gizella. Te is ügyes leány vagy, reád is fogunk gondolni. — Stock Dina. Örülök hogy felgyógyultál. — Kasza Mariska. Csodálom hogy nem kaptad meg, pedig mi már intézkedtünk az ügyben. Majd újból utána nézek. — Sebők Liliké. Légy erős és bizakodó az Urban, nem fogsz meghalni! Különben is, te nem is vagy olyan nagy beteg! Pontosan tartsd be a doktor bácsi és anyuska utasításait és majd felgyógyulsz. Jobbulást! Viszontlátásra B. bácsi. — Temunovics Ilonka. Senta. Ügyes vagy. Majd leközöljük alakalomađtán. — Ormos és Szatmári. Dehogy haragszom! Tévedés lehetett. — Steiner György. Majd kerül rád is a sor. — Pritsche Sári. Nem értem a te panaszod! Minden számban irok neked és te sosem olvasod ! Légy figyelmesebb! — Schossberger Tibor. Csak tévedés lehetett. Legközelebb gondom lesz reád. — Kan Pannika. A szép lapot köszönöm. Jó Ízlésed van. —Biermann Ibolyka. Ügyes vagy. A mese szép. A rejtvényekkel lehet hogy van valami baj, de veled a legjobban vagyok. — Búcsúk Magduska. Jó lesz, csak írjad meg. tőle,, hogy a kádfürdőbe akár-c menni, vagy a hidegvíz gyógyintézetbe. — No, már inkább a hidegvíz gyógyintézetbe megyek, — felelt a nemzetes ur, — hiszen odakin az erdőn is mindig hideg vízben fürdők. — Uraságod bizonyára erdész, — jegyezte meg erre a kisasszony, aki a péi.ztá:bau ült és a íürdöjégyet. adta. Morgó ur belépett a fürdőhelyiségbe. Mutattak neki egy kis kab ut, azt mondták, hogy vetkőzzön le,.eztán felszólították, hogy üljön bele egy vízzel telt kádba. Ezt kétszer re moi dalta magának. Nyakig beleült a hideg vízbe és ez nagyon jól esett neki. Jókedvében lubickolni kezdett, hogy a víz messzire kifröccsent a kádból. Úgy látszik. ho>y ez nem .tetszett. egy sovány embernek, akinek minden ruházata egy rövid fekete trikónadrág volt. mert odament a nemzetes úrhoz és.se szó, se beszéd, dögöryözni kezdte. Úgy meguyoinogalta a közeit, lábait, nyakát, hátát, oldalát, hogy minden csontja ropogott bele. Aztán azt parancsolta a nemzetes urnák, hogy menjen k: a káéból. Egy lelógó tölcsér alá állította, aztán forgatott egy kereket, miié a «ölesétbői egyszerre rettenetes zápor kerekedett, —- Szerencse. — morfondírozó: t a nemzetes ur -— mert nincsen niaiii esernyő és most a ruhám pociikká ázna. A mérges ember aztán egy díványra fekte,te a nemzetes, urat és újra. nekiesett, kemény- ökle Vei testé ek minden részét úgy megtapogatta hogy -majdnem félholt’ a olt. mire végre abbahagyta. Aztán rövidesen csak ennyit mondott.: — Lehet öltözni! Sietett, is öltözni a nemzetes ur. miebitt a sovány, mérges emberke még egy ze - nekiesne. Mikor azonban,távozni akart, a*mérges « mbor lák áUott: — Te sók fizetni! — MoTzomaJta, — szólt, a nemzetes ur. — miközben a pénzt kiguberálta, mogki'r,óztak, meggyötörtek és még most nekem kell fizetnem. No. tudom, hogy ebbe a fürdőbe se teszem be többé a lábamat. A nemzetes ur aztán elment a parkba hogy megkeresse Mnncurkót. Ide-oda járkált, de sehol nem találta. Nagyon dühös lett a nemzetes ur és gondolta magában, hogy csak kerüljön elő Muncurkó. olyan ryaklevest ad neki. hogy egész életére elmegy a kedve mindenféle levestől. Amint a nemzetes ur dühösen járt-ke,It, az esrvik fa lombja közül rászólt egy hang: — Elment már? — Kicsoda? — A csősz. , Ekkor megismerte a Muncurkó hangját. Ó volt a fán. Csak akkor mert onnan lejönni, mikor a nemzetes ur kijelentette, hogy a közelben nincsen senki. Aztán elmesélte, hogy amikor a nemzetes ur fürödni ment, megpillantott egy gyönyörű pillangót és utána iramodott. A pillangó a virágágyak fölé repült, de Muncurkó oda is utána szaladt. Egv csomó virágot földöntött és eltaposott. Éppen akkor jött a csősz és rákiáltott: — Megállj! Csak fogjalak meg! Majd fizetsz száz dinár büntetést. Muncurkó ettől nagyon megijedt és beszaladt a park belsejébe. ahol felmászott egy fára. Nagyon örült, mikor a csősz elfutott a fa alati és őt nem vette észre. Ez az elbeszélés nem tetszett a nemzetes urnák. Hogy elkerüljék a csősszel való találkozást és a büntetést, egész nap a park sűrűjében maradtak. Közben megéheztek, de nem mertek előbujni, hogy egyenek valamit. Folytatása következik.. A néma királykisasszony Elmeséli egy hétéves kisfiú Volt egyszer egy fiú, úgy hívták, hogy János. Jánosnak már csak az apja élt. egyszer ez is megbetegedett és nemsokára meghalt. Most már nem volt senkije, se apja, se anyja, se testvérei. János nagysirva kiment az uccára. nem volt semmije. csak mindössze ti-z fillérje. Ezzel elindult világgá. — Ahogy megy, találkozik egy szegény koldussal. Odaadja neki az utolsó tiz fillérjét. Aztán megy tovább sirva. egyszer szembe jön vele egy ember, aki megkérdezi: Mi bajod van fiam? Elmondja János, hogy meghalt az apja és most nincs senkije sem. Azt mondja erre az az ember: Gyere fiam hozzám, nálam majd jó dolgod lesz. Elfogadta János a tanácsot, de akkor niég nem tudta, hogy egy gonosz ember házába jutott, aki magához vett néhány szegény gyereket, akiket dolgoztatott., ütött, vert. János is ezek közé került. Mikor hazaértek, odaad «2 S3
