Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-20 / 77. szám
9fi 06 Jól fejtették meg: Bucsák Magduska, Szügyi Margitka és Ilona, Blerman Ibolyka, Terfaloga György, Robitsek Ibi, Bordás Lacika, Boschán György, Kun Pannika, Fritshe Sárika. Dftrich Heini és Adi, Schossberger Tibor, Steiner György. Oszvald Pál, Koinlós Csöppi, Thierjung József, Mixich Irénke Vida István Pecze, Sebők Liliké, Temunovics Ilonka (Szenta) Vig Viti és Dezső, Imre Margit, Klauzer Gyula, Stock Dina, Vöd a Palkó, Sebeiken Józsika, Kasza Mariska, Stein Liliké, Kenderes! Gizella, Mészáros Katica, Szatmári Ilonka és Ürmös Margit, Breitner Katica, Hilkene Károly, Csányi Vilma, Weniríiann Gyuri. Rosenberg Miklós, Vig Laci. Hefter Jenő, Tripolszki Erzsébet (Senta), Pintér Irén (Senta), Kása Jenő, Vo'ikenfeld Józsi. ÜZENETEK: Mind annyit ok örömére és kívánságára u Habos Torta következő szúrna az eddiginél kétszerié nagyobb terjedelemben fog megjelenni. Rejtvényeink helyes megfejtése a következő: Bence, légkör, Helyes megfejtésért a jutalmat Nejmann György kapta. rályi palotába, itt megint azt mondja: Irgundum-burgundum, ebben a pillanatban szép aranyos ruha lesz rajta, bemegy a kírálykisasszonyhoz, ott ült egyedül. Mutogatja neki János az üveget, a király kisasszony íredig csak integet. János nem soká morfondált magában, hanem megitatta a' királykisasszonnyal ami az üvegben volt. A királykisasszony felsikoltott: Apám, anyám. Abban a pillanatban beszaladt a király ós a királyné és ahogy meghallották, hogy a lányuk tud beszélni, megiutlmazták Jánost. Jánosból herceg lett, a király nekiadta a lányát és fele királyságát és mikor meghalt övé lett az egész királyság. Azokat a gyerekeket, akikkel együtt volt annál a rossz embernél, magához vette apródnak, a gonosz embert pedig felakasztatta. az ember neki egy kést és azt mondja: Menj lopni. János azonban azt felelte: Akármit csinálhatsz velem, asyon is üthetsz, mégsem megyek lopni. Azt mondja erre az ember: Jó, nem bánom, do akkor cipőpucoló lesz belőled. Itt von egy láda van benne kefe, rongy, állj ki cipőpucolónak. János cipőpu-^ coló lett. De hogy szavamat egymásba ne öltsem, abban az országban. ahol János élt. a királynak volt egy egyetlen leánya, aki néma volt. A király kihirdette, hogy aki a leányát meggyógyítja, ahhoz feleségül adja a leányt és neki-adja a fele királyságát, ha meghal, akkor övé lesz az egész királyság. Egy varázsló megmondta, hogy mikép lehet meggyógyítani a királyleányt. Van az erdőben öt kigyó, azt meg kell ölni. Nem ineszsze a kígyóktól van egy nagy kő, annak a belsejében van egy iiveg. A kígyók nyelvét ki kell venni, bele kell tenni az üvegbe s ha azt megissza a királylány, nyomban meggyógyul. A kő azonban csak akkor nyílik ki, ha kitalálják a varázsszót. Ha öt perc alatt nem találják ki, akkor a kígyók megint felélednek, sokkal erősebbek lesznek, mint voltak s megölik azt az emberi aki az üveget keresi. János egyszer, mikor egy urnák a cipőjét megpucolta, ráragadt. valami a lábára. Egy kis cédula volt, arra rá volt Írva: frgundiim-Burgundion. János megkérdezte a gazdáját, mit jelent az a szó, de az rákiáltott: Hogy mersz te engem megszólítani. János zsebébe dugta a cédulát és kiszökött az erdőbe, ott elaludt, mikor felébredt, körülötte volt az öt kigyó. Volt ott egy jó nagy fatuskó. felkapta, megölte a kígyókat. Megtalálta a követ is. de nem találta meg a szót. Mar elmúlt két perc. most se találta. Elmúlt a harmadik perc, ekkor eszébe jutott Jánosnak, hogy nála van a bicskája, majd azzal íelíesziii a követ. Benyúl a zsebébe, ahogy kotorász, a kezébe akad egy cédula. Ö már elfelejtette, hogy azt a cédulát a zsebébe tette, kiveszi, elolvassa: lrgundum-burgundum. Ebben a percben szétválik a kó és benne is van az üveg. János kivette, beletette a kígyók nyelvét és elment a királyi palotába. De az örök nem akarták beeresztciii, pedig eleget mutogatta az üveget. \ föör még börtönbe is vettette és egyszer azt mondja: Evvel a fiúval már nem lehet birni, fel kell akasztani. Mikor kivitték az akasztótérre, Jánosnak eszébe jutott a szó: Irgundum-burgundurn. Kimondta, ebben a pillanatban nagy füst támadt a téren, úgy. hogy a hóhér nem látott. János elszökött. Beszökött a kivárosháza elé, ahol a hirdetés szerint az autóbusz várakozik. Meglátta az autóbuszt és azt gondolta magában, hogy milyen furcsa egy szekér ez. Olyan mint más kocsi, csakhogy hatalmasabb és a kereke is vastagabb. Azonban a nemzetes ur inkább arra a hatalmas lóra volt kiváncsi, mely ezt az otromba kocsit húzni fogja. Azért hát nem is sietett fölszállni, mint mások, akik szintén kirándultak Palicsra és már szép számmal fölkapaszkodtak. — Az ur nem utazik? — kérdezte a nemzetes úrtól egy ember, aki a bakon ült és akit a nemzetes ur az autóbusz kocsisának nézett. * — Dehogy nem utazom! Hiszen azért várok itt a fiammal — Hát akkor csak tessék fölszállni, mert mindjárt indulunk. .., ............................................................... — Már mért szállanák föl olyan sietve, — dohogott Morgó ur. — mikor még a lovat se fogták be a szekérbe! Erre a kocsis é*s a többiek nevettek. — Nem is jön ez elé a kocsi elé léi. mert ez magától megy — magyarázkodó! t a bakon iilő ember. Ezt hallva. Morgó nemzetes uram és Muncurkó is fölszálltak. Egyszerre csak elkezdett ám a kocsi elo)en valami morogni. Morgó uram eleimén megijedt, mert azt hitte, hogy az autóbuszon vadászkutya vau elrejtve és most megérezte i közelállót. Azonban a morgás egyre erősödött és a nemzetes ur mindjárt észrevette, hogy e.z mégse kutyamorgás. És akkor a kocsi nagy iramodássai meg is indult. Akkor aztán a nemzetes ur mindjárt tisztában volt vele. hogy mi az, ami a kocsi elején morog. — Bizonyosan valami elvarázsolt ló van a kocsi elejében elbújtatva, — morfondírozott magában a nemzetes ur — most aztán húznia kell az autót a rajta levőkkel együtt és ezért haragszik. Olyan gyorsan mennek mint,a szélvész. A fák gyorsan elmaradoztak mellőlük. Morgó uram szerette volna megnézni a szép vidéket, azonban nagy szél fújt, folytonosan fognia kellett a kalapját és közben nem ért rá bámészkodni. Egy helyen azonban mégis látta, hogy egy hatalmas komondor kergetett egy rókát, Bizonyosan rokona volt Furíangi Fiilöpnek. Ennek örült a nemzetes ur, bár sajnálta, hogy az üldözött nem maga Furfnnei volt. Mikor végre megérkeztek Palicsra. a nemzetes ur azt mondta Muncurkónak, hogy menjenek fürdeni, ha már fürdőhelyen vannak. Munc.urkó ekkor azt súgta a nemzetes urnák: — Tudod, papa, én már régen nem mosakodtam alap > san és piszkosan szégyenleni magamat a többi fürdővendég előtt, menni fürdeni. Erre Morgó uram kijelentette, hogy ő bizony fürdik és megparancsolta Muncurkónak, hogy várjon rá a parkban. A nemzetes űr elment a. fürdőházba, ahol azt kérdezték 91
