Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-20 / 77. szám

1927. március 20. BACSMEGYEX NAPLÓ 21. oldal. — A bűnözők velünk együtt civilizá­­lódnak. Fejsze helyett morfiummal, vil­lanyossággal ölnek. Mindössze ennyi a haladás. A természet egy. Éhség és szerelem rángatja a világot. Az ember gonosz. (Szinte kiabál.) Homo hontini lupus... (Már oly sokáig maradtam itt, hogy szinte magánlaksértést követtem el. Szívesen hallgattam a kedves, tapasz­talt Öregurat. Mióta a foglalkozásokat bújom, még nem találkoztam olyan em­berrel, aki ilyen kerek mondatokban be­szélt volna. Az élőszó mesterségéhez tartozik. Beszéde lendületes, tele ké­pi hkcl, ellentétekkel, látszik, hogy sze­reti Cicerót, a világ első fiskálisát s imádja hivatását. Egy élet után majd­nem szegény, nem szerzett vagyont. A sok betörő, tolvaI azt is elvitte. Még a régi. mait századbeli, megindító ügy­véd. Kérem védencem fölmentését.) ' Kosztolányi Dezső El áruerezték Schiller hajfürtjét Hét évvel ezelőtt volt utoljára Becsben hajvásár, amikor nem kevésbbé hires embernek, mint magának Liszt Ferenc­nek őszbecsavarodó hajtincsével ke­reskedett a hálás utókor. Liszt Ferenc tnedaillonba foglalt, piros masnival át­kötött hajfürtje 350 schillingért volt ki­rakatba téve egy körúti üzletben és az ereklye vevőjére akadt. Azóta nem hal­lottam, hogy nevezetes főkről származó hajat kínáltak volna eladásra, avagy ilyenekben kereslet mutatkozott volna. Kereskedelmi nyelven mondva, mintha Liszt Ferenc hajával együtt egyenesen elvágták volna a bécsi hajüzletet. Két évi szünet után most újból meg­tört a jég. Ezúttal Schiller Frigyes, a halhatatlan költő néhány szőke hajszála került az üzleti forgalomba. A Dorothe­um bocsátotta önkéntes árverés alá a drága fürtöt, amely Ludwig August Franki pecsétjével hiteles bizonyítvány szerint valaha Schiller Frigyes koponyá­ján volt otthon. Ki akarta eladni a Schil­­ler-hajfürtőt? Ezt nem tudjuk megmon­dani. A tulajdonos, aki ezt a hajfürtöt a Dorotheumba adta eiárvereztetés végett, névtelenül óhajtott maradni. Annyit si­került csak megtudni, hogy az S alakú hajfürt, amely üveg alatt van és fekete rámába van foglalva, annak a hajfürtnek egy része, amelyet Schiller legfiatalabb leánya, Emilie von Gleichcn-Nusswurm ajándékozott Ludwig August Franki bé­csi költőnek. Franki azután valakit na­gyon ki akart tüntetni és neki adta Schil­ler hajfürtjének egyik felét, amely a Do­rotheum árverési csarnókába került... Vájjon ez a fürtöcske volt-e az, ame­lyet a szigorú Magister Jahn meghuzi­gált, valahányszor a zseniális gyerek valami rendetlenséget követett el. Mert hogy költőnk gyermekkorában nagyon rendetleu volt, úgyhogy minden szigorú sága sem tudta rendre szoktatni. Mi­kor nyisszentette le olló ezt az aranyfürtöcskét, amikor már ez a fej, amelyből kinőtt, ugy ragyo­gott, mint a fényes nap? Laura játszott-e ezzel a hajfürttel vagy Lőtte ujja csavarta maga körül? Ki tud ezek­re választ adni. Én nem, mintahogy arra a kérdésre sem tudnék hamarjában meg­felelni, hogy honnan vettem volna azt a 400 schillinget, amelyre ez a Schiller­­hajfürt az első árverésen értékelve volt. Hiába téptem a hajamat, nem tudtam volna semmi okosat kitalálni, hogy hon­nan szerezzek 400 schillinget Schiller hajfürtjére. Az első árverésen nem is akadt vá­sárlója a Schiller-hajfürtnek. Ott maradt a Dorotheum nyakán. Tegnap aztán új­ból dobra ütötték a nevezetes hajfürtöt, ezúttal csak száz schilling volt a kikiál­tási ára. ami ha meggondoljuk, hogy előtte egy perzsaszőnyeget 1200 schilliti­­gért bocsátottak eladásra, nem is drága. Az árverésen nagy közönség vett részt. Megjelentek az árverési hiénák, a »rablók« és főképpen sok nő. öt perc alatt el volt adva a hajfürt. 220 schillin­­gért senki sem óhajtott többet adni, elő­ször, másodszor és harmadszor 220 schillinget és licitálást lecsengettek. Egy magas fekete fiatalemberé lett Schiller hajfürtje, aki nyomban a pénz­tárhoz sietett, kifizette a 220 schillinget, (mintha a jó Körner adott volna Pénzt a megszorult költőnek) és zsebébe csúsztatta a rámába foglalt hajtincset. Hogy ki ő és merre van hazája, ezt nem volt hajlandó megmondani. Magasra emelt fővel távozott a teremből, amely napirendre tért Schiller felett. A követ­kező pillanatban a kikiáltó már egy álló lámpát hirdetett, fajenze, táncoló­­pár, Pierott és Pierette, selyem ernyő­vel hetven schilling. Achtzig, felelt rá egy hang a népből. A rogálytól az uszkocsiig Ethnografia Nagyon megörültem, amikor azt ol­vastam nemrég a Bacsmegyei Napló­ban, hogy valamelyik vajdasági bíró­ság felmentett a leányrablás vádja alól egy szerelmes legényt. Ugyan, minek is bántották volna szegényt, nincs an­nak semmi értelme, mert végtére is nem eszik a levest olyan forrón, mint amilyenen főzik. Valamikor a szegedi ítélőtábla mint másodfokú hatóság nagyon szigorúan bírálta el ezt a »barbár« szokást. Azon­ban az idők folyamán kikindai, meg becskereki, nemkülönben zombori bírá­kat neveztek ki a táblához s azok az­tán felmentő ítéletet hoztak, immár megértvén a helyzetet. Mert micsoda is az a. leányrablás, vagy nevezzük nevén a gyermeket, az uszkocsi? Előjátéka a »rogály.« Ez az uccasar­­ki estéli kaszinózást Jelenti, amit a magyar ember »darvadozás«-nak is hiv. Valamelyik népszerű sarkon, több­nyire szép lány közelében, ősszegyül a fiatalság és dévajkodik. Az öregje távolabb húzódik, a napi eseményeket tátgyalja. A sarkon szokik össze a fiatalság és szereti meg egymást. Semmi sem hi­ányzik immár a boldogsághoz, egyedül az esküvő. Mióta pedig anyakönyvi tör­vény van, ez sem okoz sok galibát. így lehetne, do nincs ig*. Mert hát hol marad az ősi szokás, a mii nem tud megváltoztatni semmilyen törvényhozás, semmilyen alkotása? A hagyományok ereje szembeszáll min­den szűkre szabott, egyszerűsített for­mulával és próbál diadalmaskodni. Ha semmiképen sem tud, keresi a kivezető utat, vagy kerülőket készít, de a maga jussából nem enged. De az igazi esküvő mégis csak a templomi, a nagy parádéval járó, ahol pap adja az emberre az áldást. Itt kell aztán egyet-mást elmondani, hogy ért­hető legyen a leányrablás lényege A lakodalmat megelőző este. mikor a vőlegény «megvette« már egy tehé­nen, vagy más valamin a menyasszo­nyát, a lány szülői lakásán vacsorát tartanak, amelyen kizárólag a násznép vesž részt. Ez! »jabuká«-nak hívják. (A Lipótvárosban: Polterabend.) Más­nap megesküszik a íiatalpár. Délben ugyancsak a lányos házban következik az ebéd, ezen <*ak a lány részéről meg­hívottak szerepelnek vendégekként. Szélesebb arányokat csak innen kezd­ve ölt a lakodalom. Mert ebéd végez­tével a legény lakására teszik át szék­helyüket az emberek, ahol már nagy lagzi van. mert ide meghivás nélkül is felmehet bárki. Nyilván ugy gondol­koznak, hogy minél teljesebb legyen a nyilvánosság. Szegény népek ilyenkor jóllaknak egy hétre és sóvárogva vár­ják az újabb esküvőt. Ez a mulatság reggelig tart. Szó! a duda, néha a citera, vagy tambura. Akármilyen nagy ur legyen azonban a szerb, a dudát nem engedik el. mert enélkül nem lakodalom a lakodalom. Éjfélkor a fiatal pár elmegy aludni. Alig alkatnak azonban sokáig, mert két órával később már visszatérnek s ek­kor a menyecske feje szimbólum gya­nánt (többnyire biz csak szimbólum gyanánt) be van kötve. Most kezdődnek a mulatságos és fő­leg változatos szórakoztató társasjáté­kok. Hoznak pólyába kötött figurát s szörnyen kacagnak rajta, hogy ilyen gyorsan rászállt a házra a gólya. Kü­lönféle állatoknak öltöznek s utánozzák a hangjukat. (Legjobban szeretik a ku­tya formáját, mert ki ütköznék meg azon, hogy a kutya az asztal alatt buj­kál és megfogja a lányok lábát.) Ké­sőbb deszkára kötnek valakit, ez az ember meghalt, most temetik teljes pa­rádéval: Énekük neki a goszpodi po­­milujt, közben kínálják borral és saj­nálkoznak fölötte, hogy többé nem iha­­tik. Isznak következőleg helyette is, az egészségére, feltámadására s beszélnek a lefolyt életéről, többnyire csak a hibáit, rossz tulajdonságait sorolva föl, ha vájjon kiállja-e és meddig? A lakodalomban vannak igen előkelő tehetségek is. A férfi násznagya a »Kum«, három párna van alatta, ő itt a, legnagyobb ur, nem az egybekelt fia­talok, vagy a házigazda. Ö parancsol, ő hozatja be az ételeket. A lány nász­nagyát *sztariszvát«-nak hívják, a vő­félyt »dever«-nek. Hatáskörük lénye­geién kisebb s inkább az egyházi teré­­moniára szorítkoznak.-Egyszerre csak megkezdődik a meny­asszonytánc. Aki lejteni akarja társasá­gában a kólót, pénzt köteles adni a tá­nyérjába. Legyen mivel megkezdeni a háztartást Így folyik a szórakozás az egész éj­szakán keresztül. Hajnalban pelyhet szór­nak a vendégekre s tekintve, hogy addig­ra elfogyott pár' hordó bor, képzelheti, mekkora mulatozással, dévai kacagással megy ez. Végre megvirrad. Készülődik mindenki, kiürítik a poha­rakat, most kisérj el az egész társaság az uj aszonyt a Tiszára, vagy a kútra, megmutatva neki a helyet, ahonnan ezen­túl a vizet kell hordania. Mert azt maga hordja alkonyaikor minden jó háziasz­­szony, teljes díszben, nyakán az arany­pénzekkel. Az első reggelt tehát elérték volna. A kutat is ismeri a menyecske, nem kell stnkiuek sem magyarázni, hogy most a Kum-hoz megy a társaság. A Kum édes pálinkával kínálja a vendégeit és főzet nekik. Délben ismét a legény lakása kö­vetkezik s a lakodalomnak csak a har madik napon van vége. Mind ez a költ­ség az uj férjet terheli. A legideálisabb iimmimniniiKittKiiitinMiiitimniiinmimiiminium bőrápoló-arckrém nHwmimmtimmtHMinw mmmm«*«ttwtiiimmw „CREME ELEKTRA" Egya/eri * használat után néll ülözhetet* lennek találja. Illatosítva ROSA CENT1FOLIA parfümmel, amely a vérvörös rózsa nagy­szerű illatát adja vissza a legcsodálatra­méltóbb természetességben. Kapható tubusban és tégelyben minden illetster­­tirban. — Kérjen levelezőlapon ingyen mintákat. J. F, Schwarzlose Söhne, Berlin Vezérképviselet: Heller i Valonji, Velika Kikinda Tessék már most elképzelni, mibe ke­rül, egy kellő formák, ősi szokások és hagyományok szabályai szerint lefolyt lakodalom! Mit tegyen a szegény ember, aki szintén szeretne feleséget hazavinni, de akinek a tized részére sem telük? Egyszerűen megszökteti a lányt. És ez a legérdekesebb, sőt a legfontosabb benne, hogy kölcsönös beleegyezéssel. Mindenki tudja ezt, mindenki beleegye­zik, csak Önmagukat csalják, bolondit­­ják, kinek mi köze hozzá. Szegények úgyis, legföljebb még szegényebbek lesz­nek egy álommal, mert szöktetés ese­tén a legény tudja a gentlemant meg­illető kötelességeket, elveszi a lányt, de csöndes esküvő keretében. Ilyenkor még ha előkerülne is a pénz, nem sza­bad nagy lakodalmat tartani. A rogályozás idején megáll a másik sarkon egy kocsi, a kiváncsi Milica, kellő előkészítés után. merő kíváncsi­ságból odaszalad, megnézi, vájjon mi lehet az? Aztán csak a szemérmes kiabálását lehet hallani. (Legalább is így illik) mert fölkapták a kocsira s csu­pán a kerekek dübörögnek. A beszélgetés megakad egy pillanatra, később azt mondja valaki: — Szegény Milfca! Az öregek során viszont sóhajtgat­­nak, hogy: — Mit tehet szegény ember mást! Itt nincs formális lánykérés, a le­gény szülői nem fogtak kocsiba, hogy a lányhoz tartozókkal megtárgyalják a szivbéli és vagyoni ügyeket, az ügy el van intézve a hagyományok lovagias szabályai szerint. Pár nap múlva megtörténik az eskü­vő, ezen csak a templomi funkcionáriu­sok vesznek részt, a leány szülői azon­ban otthon búsulnak. Nekik nem illik jelen lenniök. ök csak egy héttel később keresik föl az ifjú párt, pogácsát visznek a boldo­gan turbékoló szerelmeseknek és ez a pcgácsa a kibékülés szimbóluma. Ha pe­dig a boldogságnak nincs más akadálya, mint az elmaradt ünnepi lagzi, akkor épp olyan boldogok, mint akik akár csak pár ezer dinárt vertek el idegenek trak­­tarnentomára. Hát nem okos ember az a bíró, aki fölmenti a leányszöktetöt? Lehetséges, sőt valószínű, hogy olyankor is elviszik a leányt, ha az nem kész még a menés! szándékával. De tessék elképzelni azt a sok izzó szemű leányt, hány kacér, hamis fruska akad köztük! Minek szít­ják a tüzet, ha nem akariák eloltani? Ámbár micsoda beszéd ez, már hogy ne akarnák! Öreg riporter A Szent Rókus 1500 lábsósfürdő Első nap hatása NTaílk A Szent Rókus lábsóból egy csekély mennyiséget meleg lábvizben feloldunk. Nyerünk ezáltal oxigénnel telített met, mely csodálatosan jótékony hatást gyako­rol a fájós lábra, megszünteti a kínzásokat, melyeket a cipő szorítása okoz. Elmulasztja a legmakacsabb fagydaganatokat, a tűrhe­tetlen fagyási viszketéseket. Hosszabb áz­­totás m-gpuhitja a tyúkszemeket és bőr­­keményedéseket olyannyira, hojy azok kés, borotva nélkül eltávolithatók. Egészen biz­tos, bogy a Szent Rókus lábsó a legelha­nyagoltabb lábat is újjá alakítja annyira, hogy a szűk, sőt uj cipő olyan kény-lmea lesz, mintha évekig hordta vo'na Járkálhat, amennyit akar, állhat egy helyen órákig^ a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb^ ér­zése nélkül. Egy nagy csomag Szent Rókus lábsó ára 16 dinár. Kapható minden gyógy­szertárban. — Ha nem kapná, forduljon a szuboticai KOLLÁR ÉS GABRICS „Nada“ drogéria, Szubotica Strossmayerova ulica Eredet csakis zöld csomagolásban.

Next

/
Thumbnails
Contents