Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-20 / 77. szám
oBM, BÄCSMEGYE1 NAPLÓ nv' Fasiszta előnyomulás a Balkánon 'Barov bolgár külügyminiszter a bolgár parlament egyik legutóbbi ülésén szinte dicsekedve jelentette ki, hogy Bulgária eddig még senkinek sem kereste a szövetségét, sőt eddig még szövetségi ajánlatot sem kapott. Az adott viszonyok mellett a külföldi közvélemény tudomásul vette Burov kijelentéseit, mert ha Jugoszlávia és Olaszország, valamint Olaszország és Törökország között konfliktusra kerülne a sor, akkor Bulgária részére, látszólag, kellemesebb volna a semleges rész megőrzése. Mussolini közvetlen céljait a fasiszta sajtó szokta leleplezni. A fasiszta sajtó sokat ir egy anatóliai kalandról, az olasz-albán érdekek közösségéről, az albániai stratégiai utak kiépítéséről és éppen ezért könnyen kiszámíthatók Olaszországnak Bulgáriával szemben táplált reményei is. Ha a jövőben a Balkánon fegyveres konfliktusra kerülne a sor, Bulgária bizonyára arra az oldalra fog állni, amelyiken több reménye van arra, hogy a konflikuts kimenetelét kedvezően tudja befolyásolni. Mussolini ezért óriási erőfeszítéseket tesz, hogy Bulgáriát a maga számára megnyerje. bolgár pénzpiac vezető intézete és a bank vezetőségében Molov bolgár pénzügyminiszter igen előkelő szerepet játszik. Az elmúlt napokban, amikor a bolgár Nemzeti Bank nem rendelkezett kellő devizával, a Banca Commericale nagymennyiségű devizát bocsátott az állami bank rendelkezésére. — Nem utolsósorban említendő, hogy Mussolini természetesen az SHS királyság kárára nagyobb területi Ígéreteket tett Bulgáriának. Ezek az ígéretek ma még nagyon problematikusak, azonban ezekkel az ígéretekkel mégis sikerült Mussolininek Bulgáriában a fasiszta Olaszország részére nagyon erős befolyást biztosítani, amely az összes nagyhatalmak befolyását messze felülmúlja. i, ö. Az időnek Idő, örök, öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatva,, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny. A vér és viz. hogy árad és apad. Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat: Idő, örök, öreg, mi lenne, mondd. Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállna: A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás ha dlhozó ködében Szivemből szálló sóhaj dallama? Juhász Gyula ALAKOK Olaszország Bulgáriában három irányú propagandát indított: politikait, kulturálist és gazdaságit. A fasiszta propagandát rendkívüli módon elősegíti az a körülmény, hogy a bolgár közélet mai vezető egyéniségei mentalitásuknál fog- Va szintén hajlamosak a fasiszta diktatúrára. Bastianirá fasiszta tábornok szófiai tartózkodása valóságos diadalmenet volt. Bastianini Szófiában a fasiszmus módszereit ismertette és szereplését a bolgár hivatalos közvélemény a legnagyobb örömmel üdvözölte. A napokban rendelték vissza Rómába Rinela Sobim szófiai követet, mert nem volt elég ügyes szószólója a fasiszta propagandának. Az uj szófiai olasz követ, Piancentino gróf, már az első napokban a legerősebb propagandát indította a fasiszmus mindent megváltó programja érdekében. Szófiában fasiszta központ alakult, Ruscsukban, Plovaioban, Várnában és Burgasban pedig fasiszta fiókszervezeteket létesítettek. Szófiában néhány hete olasz nyelvű fasiszta lap jelenik meg, a Voce D'ltala, a röpiratok, brosúrák százai hirdetik a fasiszta politika eddigi eredményeit. Megalakult az olasz-bolgár liga is, amelynek élén Molov, a bolgár pénzügyminiszter áll. Molov azelőtt németbarát volt, most azonban a legerősebb propagátora az olász-bolgár együttműködésnek. Az olasz befolyás megerősödését erősen elősegítette az a körülmény is, hogy Anglia a Balkán-politikától kezd visszavonulni és Mussolininek szabad kezet adott imperialista céljainak megvalósítására. Franciaország befolyása pedig naponta csökken Bulgáriában, ahol nem jó szemmel nézik a francia külpolitika jugoszláv orientációját. Bulgáriában az évtizedek óta miiködő francia elemi és középiskoláknak ma már alig van tanítójuk, viszont az olasz iskolák már nem elegendők a jelentkezők befogadására. Eddig csak Szófiában és Pliilippopelban volt olasz gimnázium, ma Szófiában egy nagy, internátussal egybekötött gimnázium épül, ahol nyolcszáz tanulót fognak elhelyezni. Mussolini még a katholikus egyház, támogatását is igénybevette és Gallon! páter már hónapok óta a görög-keleti templomokban fasiszta szellemű előadásokat tart. A gazdasági kapcsolatok Bulgária és Olaszország között szintén szorosabbakká válnak. Olaszország vásárolja meg az egész bolgár selyemgubótermést és a gabona, tojás, bőr, valamint a dió igen nagy mennyiségben talál olasz piacot. Már az olaszoké a legnagyobb bolgár dohánykereskedés is, az olasz kincstár pedig igen nagy mennyiségű nyers dohányt vásárol össze Bulgáriában. Textilben az olasz kereskedelem kiszorította az országból az angol árut, kávéból, rizsből, olajból, déligyiimölcsből, autókból pedig csak az olasz közvetítő kereskedők tudnak eladásokat eszközölni. A milánói Bcr.co Co:::mcrciata ina a Ügyvéd (Ez a tiszteletreméltó aggastyán, aki velem szemben ül az iroda karosszékében, egyik jeles kriminalistánk. Tar fejebúbján fekete selyemsipka. Mentekezéssel kezdem, mire ö hatalmas védőbeszédet tart mellettem, hogy csak legnemesebb kötelességemet teljesítem a köz érdekében. Erre én vádbeszédet mondok magam ellen. Ö — az utolsó szó jogán — válaszol s akkor végképp meggyőz. Folyton okoskodik, vizsgálódik, firtat, elemez, boncol, taglal, hüvelyez, kibogoz, visszavág, érveket csoportosít, következtet, összefoglal. Fejében — Shakespeare! — csupa ármánykodás, ténytílladék, birtokjog, fogás. Ezúttal én vagyok: a fél. Vele együtt: az egész. Künn a gépirókisasszonya, meg az iigyvédbojtárja bizonyára azt hiszi, hogy. itt most legalább is valami betörő hozzátartozója tárgyal, vagy talán maga a betörő, személyesen. A kihallgatást perrendtartásszerüen vezetem.) — Hány éves? — Hetvenegy. — Nős? Van gyermeke? — Egy. — Büntetve volt? — Nem. — Nem ült soha? — (Keresztkérdésem súlya alatt megtörik.) De igen. Legalább egy fél évet. — Hol? — Különböző börtönökben. — Hogy-hogy? — Védenceim nem jöhetnek hozzám, ennélfogva én keresem föl őket, ott, ahol lehet, a cellájukban, vagy a fogház, várószobájában. Minden héten többször velük együtt ülök egy negyedóráig, egy félóráig. Már egy félszázada. Sok kicsi sokra megy. -— Kedves doktor ur, mi vitte önt erre a pályára? — Csak a hajlandóságom, a szenvedélyem. Poéta nascitur, de az igazi ügyvéd is születik. Hatvan évvel ezelőtt, amikor még a fehérpapokhoz jártam, dolgozatot kellett írnunk az őszről. Az enyém — ma is emlékszem — igy kezdődött: »Zitnankós idő van, szélvihar cibáljá a borbélymühelyek réztányérjait. Éjszaka a városban egy betöréses-lopást követtek el...« — E.n ugyanabban a dolgozatban azt fejtettepi ki, hogy a sárga akácfák hasonlítanak a sápadt lányokhoz. — (Bólint.) Sulim quique. Kividről tudtam Kölcsey remekbe faragott beszédeit. Később szüleim kívánságára orvosnak készültem a bécsi egyetemen. Már harmadéves voltam. Egyszer a folyoson kezembe ötlött a római jog - egy kötete. Elhatároztam, hogy törik-szakad ügyvéd leszek. — Nem bánta meg? — Az ügyvédséget sohasem tekintettem hivatalnak, hanem magasztos, fennkölt hivatásnak. Kerkápolyt, Szilágyi Dezsőt hallgattam. Mostanában sajnos a sanyarú körülmények folytán háromezer kartársain közül alig egy harmada élhet meg munkájából. Nem ügyvéd, hanem ügynök. Én mindig papnak tekintettem magamat.-— Miért nem viselnek talárt? — Többször szó volt róla, de elvetették. Sokan színpadiasnak érzik. — Az angolok, franciák, németek viszont azt éreznék különösnek, ha az ügyvéd hétköznapi ruhájában lépne a dobogóra, mikor életről, halálról van szó. — A háború előtt az iparművészek között már pályázatot is hirdettek ügyvédi talárra. El is készült a tervrajz. De akkor a szövethiány miatt minden abba maradt. Mindegy. Csak a lélek legyen tiszta és magas. — Kit védett ma? ’ ”Egy kofát.1 Kétezer" koronával drágábban adta a cékláját. Tizenöt napot kapott. — Ha nem sértem meg tisztelt védenceit, ki volt köztük a legnagyobb gazember.'' —- A legnagyobb gazember? Várjon csak. (A gazdagság zavarában.) Talán az a cseléd, aki a szeretőjével együtt meggyilkolta az asszonyát, aztán belegyömöszölte a ruháskosárba s úgy rácsapta a fedelét, hogy a hulla ujja is meggörbült. Sötét lélek volt. Mikor a vizsgálóbíró — előírás szerint — elvette pénzét, öt is meggyanúsította. Életfogytiglani fegyliázat kapott. Tavaly irt nekem. — Mit? — Azt, hogy ártatlan. — Kik ezek az emberek? — (Kitárja karjait, széles szónoki hévvel.) Betegek, vagy őrültek? (Karjait leejti.) Magam se tudom. (Szünet.) Én mindig úgy megyek a fogházba, mint a klinikára, ök pedig úgy tekintenek rám. mint betegek az orvosra. Szerencsétlenek, szegények. Aztán a hozzátartozóik. Egy orvos barátom mondja, hogy a betegekkel még csak meg lenne, hanem a hozzátartozóikat kellene valahogy meggyógyítani. (Hirtelen.) Ha ön nem hisz az emberi, jóságban és irgalomban, akkor sétáljon el egyszer dél felé a börtön előtt s ott télen, a legnagyobb hidegben is egy csomó vöröskendős asszonyt fog találni, aki meleg levest visz az urának. — Hogy kezd beszélni védenceivel? —• Ebben a drámában csak á rendező szerepét vállalom: figyelek, nyitva tartom a szememet, ök betegek, de nekem egészségesnek kell lennem. — Beismerik, hogy mit tettek? . — Ha rá vezetem őket, olykor. De akkor is csak hallgatólagosan. Még sohase fordult elő, hogy valaki ezt mondta volna: »én gyilkoltam«. Ezek nem látnak, vakok s azok is akarnak maradni. Nekik a gyilkosság mindig csak: szerencsétlenség. »Mikor bementem a szobába, doktor ur, akkor megtörtént a szerencsétlenség«. Micsoda szerencsét1927 március 20. lenség? Csak úgy magától? Maga tette, fiam, vallja be szépéül. Ebben nincs kivétel. Évekkel ezelőtt fölkeresett egy kollégám, diplomás ügyvéd. Fölháborodva panaszolta el, milyen aljas bünténynyel vádolják. Bólongtam, helyeseltem. Előadtam neki egy koholt históriát, mely enyhített formában az ő bűncselekményét példázta s közöltem vele, hogy az illetőt ezért öt évi (egyházra ítélték. Kollégám kijelentette, hogy az ítélet igazságos, az ilyen alakok csakugyan fegyházba valók. Nem szóltam semmit. Ránéztem. Hallgattam. Akkor egyszerre sírva fakadt. Ilyenek vagyunk. — Hogy viselik az emberek a börtönt? — A legrettenetesebb pillanat mindig a letartóztatás. Megannyi egyéni tragédia, de hatásában mindig egyforma. A fogoly fejéhez, kap, sokszor haját tépi senkire se akar hallgatni. Ebben a másodpercben az embert lélek beteg lesz, megbénul, mintegy szélütés éri. Az ilyent ekkor nem lehet semmivel megvigasztalni, nem is szabad. Hadd találja meg egyensúlyát magától. A börtönőr csittatgatja, elmondja, hogy mások is kibírták. Aztán napról napra látja azokat, akik még nálánál is szerencsétlenebbek. Olykor bizitatgatom a foglyot, hogy talán majd sikerül valamit tennem. Talán. Afféle morfium-oltás. — Látott kivégzést? — Soha. — Melyik volt a legmeglepőbb tárgyalása? — Évtizedekkel ezelőtt egy asszonyt azzal vádoltak, hogy egy gyertyával alulról meggyuj tóttá a szekrényét, melyben biztosított fehérneműi voltak, aztán bezárta a lakását, elment hazulról. A végtárgyaláson fölmutatták a gyertyát, a bűnjelet. Én megállapítottam, hogy a gyertya nenr is férhetett a szekrény alá, oly hosszú. Helyszíni szemlét rendeltek el. A vádlottat fölmentették. Pedig . i , — Tessék? — Semmi. Én a védője voltam. — Hisz Lombroso-ban? — Az Úgynevezett bűnöző típusok nagyon hasonlítanak hozzánk. Ha az újságokban megjelenik az arcképük, az emberek elszörnyüfködnek. De nem egyszer megesik, hogy a mellettük lévő terhelötamik arcképein szörnyülködnek el. — Van a különböző bűntényeknek jellegzetes időszakuk? — Télen, mikor nincs fa, szén, cukor, mindig sok a betörés, lopás, a vagyon elleni bűntény. Az ultimo és medio megtenni a kereskedelmi bűntényeket. A nyár a szerelmi bűntények időszaka. A donzsuánok többnyire öregek, a tolvajok fiatalok, tizennyolctól-negyvenöt évig. Az öreg tolvaj ritkaság. _ Nyugalomba megy. A gyilkosságoknak nincs jellegzetes időszaka? — Azok minden évszakban egyformán történnek: olyanok, mint a robbanások. — Van igazság? — Mióta emberek élnek a föld hátált, folyton keresik. A Krisztus előtti évszázadokban a Talmud már fölvetette azt a bonyolult jogi kérdést, melyet a római jog is említ: Corpore et antmo. Ha két ember az ut szélén egyszerre pillant meg egy bitang kabátot s az egyik először kap érte, vájjon kié a kabát? — Kié? — Azé, aki birtokolja: corpore ei animo. Ebben azonban előbb meg kellett állapodnunk. — Pascal • a tizenhetedik században azt irta, hogy ami a Pyreneusokon innen igazság, az a Pyreneusokon túl már nem igazság. Mi még viszonylagosabban látjuk az igazságot. Ami az Attilaköruton igazság, az a Teréz-köruton már nem igazság. Annyi igazság van, ahány ember. — Pályám kezdetén egy híres jogász igy szólt hozzám: »Tudod, öcsém, hogy mi az igazság? Crispinus-t, aki ellopott egy kabátot s odaadta egy szegénynek, egykor boldoggá avatták. Ma valószínűleg becsuknák.« — Mégis jobbak azóta az emberek? Mutatkozik valami haladás?
