Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-20 / 77. szám
« 1927. március 20. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 19. oldal Bécsi jegyzetek >;Es í?clit sclion besser, geht schon besser«! Ez a refrénje a legújabb bécsi gassenhauernek. Ezt nyögdécseli a barzongora hangjai mellett a hivatásos személyzet. A bubifrizurás negyvenéves barna kisleány, az Eintänzer és a bafénekes. Pedig nem is igaz. ök is minden meggyőződés nélkül és inkább csak a saját vigasztalásukra, dalolják. A tulajdonos például már nem énekli. A vendég sem. Az utóbbi azért — mert nincs. Ki jár ma lokálba? Rosszul megy min» denkinek, különben is túl sok a .bar és kevés a fóka. Takarékosság az egész vonalon: Mindenki a fogához veri a garast. A legelegánsabb restaurantok is adnak már olcsó »menüt«. Az is sok. E sorok szegény írója évek óta egy kis belváru étteremben fogyasztja még szerényebb menüjét. Valaha ő volt itt a legrosszabb vendég és körülötte raffinált ételektől roskadozó asztaloknál lakmároztak a konjunktúra szerencsésebb lovagjai. Elmúlt. A libasültek egykori legendás hősei, ma azzal a felkiáltással, hogy a sok hústól érelmeszesedést kapni, csak főzeléket és tésztát esznek. Az italosgye* reket leépítették. — Wir loben heute ausschliesslich von den Menügäste — mondta nekem szomorúan, a vendéglős. Olyan szomorúan mintha már ő is menüt enne. / -$• Az elmúlt hetekben öngyilkos lett Becsben egy jómódúnak vélt fátyolgyáros, Öngyilkosságának oka, mint ahogy azt búcsúlevelében irta, a fátyolipar teljes összeomlása. Hatalmas raktárai zsúfolásig tömve voltak szebbnél-szcbb fátylakkal. Színes, úti fátyol, diszkrét rendezvoust takaró, fátyol fehér menyasszonyi tüli, mousselin, gazd... de mit használt mindez. Az utolsó öt évben, miközben szezonról-szezónra izgatottan leste nem hoz e változást az uj' divat, mindössze néhány méter fátyolt sikerült eladnia — egy vidékinek. Ki vásárol nia fátyolt? Ki akar ma valamit eltakarni? így fejezte be levelét a kétségbeesett gyáros. Azután fogta magát és hurkot kqtött az előszoba fogasára. Saját gyártmánya, duplára csavart, jóminőségü fátyolt használt az öngyilkossághoz. Fehér menyasszonyi fátyolt. Mert nőtlen ember volt. Hányszor irtuk le külföldi lapoknak küldött szines cikkeinkben ezt az clkoptatott, banális frázist, hogy Becs a dal, tánc és szerelem városá. Hol van már az az idő? Hetekig róhatod az uccákat, amig egy fütyörésző suszterinast találni és a részeg emberek is kizárólag csak politikai jelszavakat bömbölnek. A táncolok két csoportra oszthatók: akik orvosi rendeletre táncolnak, mert le akarnak fogyni és akik direkt vagy indirekt ebből élnek. A szerelem pedig... az eltűnt az utolsó két és fél méter fáttyollal. Apropos fogyókúra. Hogy soványodjunk le mii.él gyorsabban? Természetesen Becsbe is ez a legnagyobb problé- ! májuk a nőknek. A fogyókúrák lázasan J és tekintettel a nők szivóságára, ered- j ménnyel is folynak. Valóban évtizedek alatt összesen nem szaladgált annyi karcsú »szilfid« alak a bécsi Ringen, mint most. A fogyókúra igazán néni tipikus bécsi jelenség és itt csak azért emlékezem meg róla, mert hisz közismert dolog, hogy a bécsi férfiak mindig a kövér nőket szerették és ha a bécsi »Lebemann« nyelvesettintve azt mondta valakiről, hogy »fess«, ott nyilván a legmerészebben telt domborulatok voltak jelen. A karcsú magyar leányok sokszor j megjárták Becsben. Az úgynevezett darázsderekat »Grinzingten« az uj bar hazájában »Besenstangerl«-nek csiholták Már régen izgatott a kérdés, hogy a fogyókúra azért van-c, mert megváltozott a bécsi férfi Ízlése, vagy pedig egyszerűen, mert divat és a férfiak jobb azaz kövérebb hijján, ráfanyalodnak a soványra is. A napokban láttam a Kiirtner Srassén egy ingerlőén lelt idomú, mondhatnám béketelien móléit, de mégis csinos szőke nőt Most végére járok a rejtélynek — gondoltam és követtent, hogy lássam vájjon hány férfi fordul majd utána. Összesen tizenhat emberrel talál, koztunk az első sarokig. Tizenöt férfi megfordult és .vágyakozva, nézett a ringó molett után. A tizenhatodik gőgös, lenéző mosollyal haladt el mellette. Sovány nő volt szmokingban... Becs az egyesületek városa. Annyi »Verein« sehol a világon nincs mint itten. Ahány korcsma annyi »Vereinslokal«. Mindnek csinos jelvénye van és minden tisztességes polgári családban van egy tekintélyes »Onkel«, aki »Vereinsmann«. Tisztelet a kivételnek — nyilván van köztük komoly célokat kitűző egyesület is — legtöbbje azonban — legalább is a rossz nyelvek szerint azt mesélik — tisztán csak a sörfogyasztás emelésére alakult. Alább sorolok fel egy pár hangzatosabb cimü egyesületet: »Verein für Männerrecfote«, »Mandolin und Ausflug-A Miehe-sziiiliáz házi főpróbája Ivan Coll-nak az ismert német expresszionista vagy mint itt mondják: szürrealista-költőnek különös színdarabjából: a Matuzsáelmből. Itt ülök a sötét nézőtéren. Mellettem egy merész tekintetű, szimpatikus arcú fiatalember figyeli az előadást. Félig kosztümben van, nemsokára az ő jelenete következik. A kosztüm különös gépember kosztüm, Matuzsálem fiának megafonícjü, töltőtoll karú, telefonfülü ipari gépvezér »förobotosa«, de most levetette a maszkját és arcán az izgalom és az öröm váltakoznak egyegy sikerültebb vagy akodozó jelenet után. A fiatalember a huszonnégyéves Jean Painlevé, Painlevé aktiv francia hadügyminiszter volt miniszterelnök fia, akinek neve azonban már jóhangzásu tudományos körökben a Sorbonné-on berendezett laboratóriumban végzett hisztológiai kutatásai révén. Tavaly filmen debütált Az idén a színpadon lepi meg a párisiakat. Neve egyébként, egy szemernyivel sincs nagyobb betűkkel nyomva, mint a társaié és ezek egyszerűen úgy szólítják, hogy »Jean«. És tegezik. A fiatalember figyeli a darabot. Aztán eltűnik mellőlem, mert jelenete következik. És megjelenik a fantasztikus maszkok, emelvények, reflektorok rengetegében, amelyek forradalmian érdekes kompozíciói különben Medgyes László, a Párisban élő magyar íestőmüvész: és színházi iskolájának a munkája és beszélni kezd. A játéka tele van lelkesedéssel, őszinte megértő tehetséggel. Próba után belémkarol Jean Painlevé. mellénk szegődik két pajtása — Monsieur Sti a direktor és Monsieur Vaubert a titkár s bevonulnak az Upera Continue átellenében levő müvészkávéházba beszélgetni. Monsieur Painlevé, hogyan jutott eszébe szinházat játszani? — kezdem a beszélgetést. • * verein«, »Verein der Untermietes«, Verein der Kinderlosse Ehepaare«, »Verein der in Wien lebenden Tiroler«, Verein der Tiroler Wiener« és mint ahogy most értesülök megalakult a —»Verein der ledigen Briefmarkenhändler«. # Szorgalmas olvasója vagyok a napilapok apróhirdetést rovatának. Néha kedves dolgokra bukkan itt az ember. Egy nagy napilap »Adás-vételi« rovatában olvastam a következő kedves kis apróhirdetést: Wegen Ableben meiner Frau verkaufe wenig benützte Mäntel, Kostüme, Kleider, Wäsche, und Schuhe Eventuell heirate junge hübsche Frau.« — Hát nem aranyos kedélyű ember? Andor León — Nos és gondolja Monsieur Painlevé, hogy mozival és színházzal sikerül majd elegendő pénzt keresnie? — Hát be kell vallanom, hogy a tűmmel egyelőre nem sokat sikerült szereznem. Franciaország egyik legnagyobb vállalata csinálta a filmet, amelynek: a Hat napos verseny ismeretlenje volt a cime. ök jöttek hozzám, ajánlatot tettek, magyarázták, hogy mennyire filmre való arcom van, amig azután elhatároztam, hogy hát jó, megteszem, amit eddig sose tettem, felhasználom a nevemet, hogy pénzt keressek, hogy dolgozhassak. Elolvasták a szcenáriumot, ráadták az áldásukat, aláírták a szerződést és most iiogy elkészült a film azon sírnak, hogy nem eiég konvencionális, nem elég sablonos, hogy tu! ujszcrü és csak mint »különlegességet« akarják kihozni. Persze evvel igy sokkal kevesebbet lehet csak keresni. — És a színház? Nem gondolja kedves Monsieur Painlevé, hogy egy ügye« bulvár darabbal sokkal több pénzt lehetett volna keresni, mint evvel a forradalmi e^,merész színházi vállalkozással? .-•- Nem tudom. Nem is kutatom. De én csak ilyet csinálhatok, mert ilyen a meggyőződésem. Ha már bombákkal néni bosszanthatom a burzsoát legalább evvel a darabbal akarok borsot törni aa orra alá. — Nos és azzal az anarchizmussal hogy vagyunk, őszintén szólva nem egészen értem az ön anarchizmusának a célját. Nagyon komolyan válaszol. Az arcán igazi belső lelkesedés tükröződik. Szinte azt mondhatnám, fontosabb annál amit mond, az ahogy mondja. — Az anarchizmus tulajdonképpen a hazugságok rombolása. Minden hazugsággá válik, mihelyst megmerevedik Mert minden ma megtalált igazság helyett holnap újat találunk. Ma a mikroszkópom mellett ülve felfedezek valamit a mi rácáfol egész eddigi ismereteinkre, holnap viszont olyasvalami akad az utamba, ami halomra dönti minden tegnapi megállapitásomt. Az élet, a mozgás a mindennapi megújhodása az anarchia formája. Ezért gyűlölök mindent ami megkötöttség, ami tekintély, ami megálapodottság... őszinteségre törekszem és nem szégyellem bevallani holnap, hogy ma tévedtem. — Nos és mit szól mindehhez a kedfiatalemberck — elsatnyulnak az apjuk árnyékában. Nézze Francois Perrin, aki apja laboratóriumában dolgozik. Egész kitűnő fiú. Nagyszerű fizikus. De soha sem tutiét olyan hatalmas, mint az apja. Soha sem lehet belőle Jean Perrin. — Apám azt szokta mondani, i hogy jobb szereti, hogy a fia űlyan, amilyen mintha egy vármegyei Írnok temparamentumávai járná a világot. Tudományos munkásságáról kérdezzük. Az amúgy is komoly fiatalember arca erre még jobban elkomolyodik. Tetetés nélkül, egyszerűen mondja: — Kollégámmal, Pácát doktorral, hisztológiai mikroszkopikus kutatásokkal foglalkozunk. Sikerült egy eljárást találni, amelynek segítségével a sejtszöveteket élő állapotban tudjuk már, színezve a mikroszkóp alá venni. Az eddigi I színező eljárások ugyanis megölték a sejtszövetet és a mikroszkóp alá igy csak holtsejtek kerültek. Be kell vallanom, hogy felfedezésünk rriiatt az egész világ tudományos körei megtámadtak. Node ez természetes, hiszen eljárásunk egy egész sereg eddigi szövettani ismeretet gyökerestől felforgat. Hogy csak egyebet ne említsek, eddig hosszú köteteket szenteltek már a Golgi-féle apparátus vizsgálatnak. Nos, hát, mi bebizonyítottuk, hogy a Golgi-féle készülék egyáltalában nem létezik, ez csak a holtsejtek elváltozásának félreértésén alapszik. Elképzelheti tehát mit érzett, amikor ezt megtudta az a tömérdek kiünő tudós, aki u Gilgi -készülék vizsgálatával szerzett magának érdemeket ... Azonban ugyanazért, amiért három évvel ezelőtt még a legvadabbul támadtak ma már dicséretet kapok. Kezdenek rájönni, hogy megállapításaink helyesek voltak.,. — Politikával nem foglalkozik Monsieur Painlevé? — Isten ments. Ha az ember őszinte meggyőződésének légköréből leszáll a politika útvesztőjébe, ahol nem annyira a meggyőződés, mint inkább a kényszerítő külső körülmények kergetik, ezt az utazást nem ússza meg árulás nélkül. Valamit menthetetlenül el kell árulnia, vagy a pártérdeket, vagy a meggyőződését. — Nos és édesatyja? —- Édesapán 40 éves korában kezdett politizálni, tehát elég későn^ Talán akkorra az én véleményem is megváltozik. A Painlevék sokáig készülnek, de azután ha elkészültek az előkészületekkel, nem sokat teketóriáznak. Amit elhatároznak, meg is valósítják. Ilyennek ismertem az apámat, ilyennek a nagyapámat is. Lelkesen, szeretettel beszél, látszik, hogy szereti az apját, büszke rá. Azután kedvteléseiről esik szó. sportról, autóról, repülőgépről. Mert Jean Painlevé autóversenyző és pilóta is. A jövő hónapban távolsági rekord felállítására készül. Szinházat nem akar többet csinálni, a lányok nem érdeklik, hivatásának a tudományt látja. Kezet fogunk és elbúcsúzunk. 12-őt üt az óra, éjfél vau. A miniszter tia azonban kollegáival egy nagy halom meghívó megcitnzéséhez lát. Ö ma haza se megy lefeküdni. *. Párisi portrék Jean Painlevé az anarchista, Paul Painlevéről a miniszterről Pénzre volt szükségem a laboratóriumom számára, mert nagyon el voltunk már adósodva. Kerek számban keítőszázhatvanezer franknyi adósságunk volt már. Ezt valahogy meg kellett szerezni. — Hát ez csudálatos, vetem közbe. Miért nem folyamodott valami mecénáshoz, vagy miért riem kérte az állam támogatását? — Soha! Nem, ezt sohasem tenném! kiált fel izgatottan. Hova gondol? Pénzt fogadjak el a burzsodktól vagy az. államtól én az anarchistar Majd mikor látja, hogy arcom élő kérdőjellé válik, igy folytatja: — igen, hiába is csodálkozik. Anarchista vagyok szivemmel telkemmel. Ingja vagyok az anarchista-pártnak. Tehát beláthatja, hogy én aki legszívesebben bombákkal küzdenék a társadalom ellen, nem fogadhatok el pénzt a nélkül, hogy le ne alacsonyodjam egész az elveim elárulásáig. yes papája? * — A kedves papám, feleli mosolyog-1 va, tizenkét éves koromban rájött már. j hogy alapjában véve nem fog rajtam a nevelés. Képzelje, tizenkét éves koromban avval álltam elő, hogy megvádoltam apámat és a rokonaimat, szóval minden felnőttet, akit a közelemben találtam, a . háborúért való felelősséggel, akkor ne-1 vettek rajtam. Te ehhez nem értesz, j mondották.. Gyerek vagy. Én akkor egy ■' időre el is hittem nekik. Beláttam, hogy tévedtem. Ma azonban ismét látom, hogy j nem én tévedtem. Hanem ők. — Nos és később? —- Apám matematikusnak szánt A li-1 ceumban és azután is annak neveltek I hát. Én azonban fellázadtam az ellen a gondolat ellen, hogy »a papa fiacskája« legyen . belőlem. Nem és ezerszer nem Látom magam előtt a Herbertek példáját, Éppen a francia tudományos életben nem ritka az apa nyomdokaiba lépő fiit. De mit látok?' Kitűnői egész ’kitűnő I Vérszegények, ideggyengék, Sápadt fiatal leányok, Fejletlen betege* , gyermekek, Aimatlarok, szédül>k kiváló eredménnyel ist» szák a Grossinger-féle MALACHIN (vasas Malaga-bort) Sapouta étkezős előtt egy kis poháréival friss ,.rt, jó idegekei, s egsíáséget nyújt. i legkivá'óbb orvosok által aján va. V Malacain i e pompás és ipy főleg a gyere ei síi es in veszik. Kapható minden yógy•z rtlrban és drogériában vagy rendelhető a •yári lej-akatból félliteres üvegenkint 50din.-órt Grossinger gyógyszertár, Novisad Tr? Otlobodjenja 22$S r
