Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-15 / 72. szám

1927. március 15. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 5. oldal Ellentmondó tanúvallomások a Rácz-pörben Boschán Samu dr. meg van győződve arról, hogy Rácznak elrejtett pénze van — A Csehszlovákiába szállított liszt ellenértékének sehol nincs nyoma A vádlott szerint a liszt megromlott és elkobozták — Forgács Dezső topolai malomtulajckmos a vádlottra kedvező vallomást tett — Rácz nem ajánlott fel Forgácsnak hatszázezer dinárt Boschán dr. és A Rácz-pör hétfői íőtárgyalásán az ot vosszakértök kihallgatása után l)i­­w.itrijevics Drágó dr. sértett kérte u bí­róságot, hogy vegyék jegyzőkönyvbe, ihoiy a vádlott, amikor ellene merény­letet- követett el, revolverével lövöldözve megsebesített egy telekkönyvi szolgát, akinek a golyó nadrágján ment ke­resztül. Kcngyelác Milivoj dr. védő kérte dr. Momirovics Vetykó fökapitányhelyettes kihallgatását arra vonatkozólag, hogy a. vádlottat nem lehetett a tett elköve­tése napján kihallgatni feldőlt idegálla­pota miatt. A védő azt is kérte, hogy a vádlottat ideg-specialistákkal vizsgál­hassák meg, mert a történtek annyira hatottak a vádlott idegzetére, hogy pél­dául a lövés (malmával Rácz kétségte­lenül beszámíthatatlan állapotban volt. Végül kérte, hogy dr. Török Béla or­vost, bizzák meg a psihíateri megfigye­lésekkel. Az elnök: Talán inkább Sztenyeváe­­ra küldjük? A védő: Nem dili loti am, hogy véden­cem teljesen beszámíthatatlan. Dr. Put ni k védő kérte, hogy iktassák jegyzőkönyvbe Dimitrijevics Drágó Jr. kijelentését, hogy a golyó csak télika­bátját fúrta át. inig kiskabátidt. mellé­nyét és ingét nem lyukasztotta ke­resztül. A bíróság dr. Hartha Antalt ellenőrző orvosszakértőnek rendelte ki és úgy hat^oz-ptt, hogy Momirovics dr. főka­­pitinyhejyettest tanúként heidézik és a ;vódö előterjesztésének figyelembevé­telével fogják kihallgatni. Dr. Boschán folytatólagos kihallgatása Ezután folytatták dr. Boschán Samu ügyvéd, csődtömeggondnok-heiyettes­­nek tanukénti kihallgatását. A tanú ki­jelenti, hogy több pert indított a bizto­sítótársaságok ellen, beperelte a Köz­­gazdasági Bankot és a Bosn.vák Ipar­bankot a biztosítások miatt. — A könyvszakértőktől kaptam egy kimutatást a kinlevöséyekröl — mon­dotta. — A kimutatásban felsoroltakat le­vélben szólítottam fel, mert előzőleg megállapítottam, hogy a könyvekben néhány nem létező név, vagy már ki­fizetett tétel is szerepel. Kiderült az is, hogy Rácz többek között egy zagrebi ügynöknek hétszázezer dinár értékű lisztet adott el hitelbe. habár tudta, hogy az illetőnek csak egy Íróasztalból áll .az egész vagyona. A vizsgálat befe­jezése után, amikor Ráczot szabadlábra helyezték, említette, hogy egyezkedést tárgyalásokat kezdett a főhitelezőkkel. En örültem ennek, de mikor egyizbm felkerestem Noviszadon a Rosansku lu­­dustrijska Banka igazgatóját, az igaz­gató azzal fenyegetőzött, hogy Ráczot csalás miatt feljelenti. A Közgazdasági Bank vezérigazgatója, dr. Kiss .1 őzséf is ilyen utón akart elégtételt szerezni azért, hogy a közadós csalással túlter­helte vagyonát, fin mindkét bankdirek­tort lebeszéltem erről, ami legjobban bi­zonyítja. hogy én nem voltam az egyez­ség ellen, hanem azon dolgoztam, hogy az egyezség minél hamarább létrejöjjön. Négyszázezer dinár honorárium — A közadós egy napon azt kérdez­te — folytatta a tárni — hogy' mennyi volna a mi költségünk, ha egyezségét kötne hitelezőivel. Kijteleutetteni, hogy erről csak dr. Kiss Józseffel, vagy Di­­mitrijevics Drágó dr.-ral tárgyalhat. Kiss József, dr. néhány nap múlva kö­zötte velünk Rácz kívánságát és azt mondta, borv négyszázezer dinárral Forgács izgalmas szembesítése ket hallottam, mintha én rösszejátszottam elégedjünk meg. Mi két napi gondol kp-! dási időt kértünk és azután elfogadtuk az ajánlatot. Kiss Józsel or. azután ar-j ra kért bennünket, hogy ne folytassuk a pereket addig, amig ö nem nozza létre az egyezséget a hitelezőkkel. Kengyelúc Milivoj dr. kérdésére a tanú kijelentette, hogy a prolongálás április 15-én jár. le. • — A lapokban olvastam a merénylet­ről szóló tudósításokat és azt. hogv új. í Rácz György jogos felháborodásra in-1 vatlíozik. Ekkor kezdtem az ügyészié* \ gén beadni az adatokat, amelynek alap­ján elkészüli a vádirat Rácz ellen. — Sok vád, hallatszott ellenem és a j csödtömeggonduok ellen és olyan Ilire-1 volna a vádlottat a hitelezők kárára. Kijelentem, hogy sem magam, sem ro­­konuim, vagy ismerőseim min vettek a csődtömeghez tartozó ingóságokból semmit. Nekünk az volt a célunk, hogy mindent minél hamarább eladtunk. . A birtokot Német Péternek adtuk el, akit soha életemben nem ismertem. A gőz­gépeket 190.000 dinárért hirdetés utján adtuk cl. Csuünovics Ferdo államügyész: Fü- Jöp Zoltán mondta önnek, nogy .i cég pénze van' nála? A tanú: Fülöp kifejezetten art mon­dotta, hogy a pénzt Rácztól kapta de az a szerződés alapján járt neki. Aktiv vagy passzív? Csuünovics Ferdo dr.: Mi a véleménye tanú urnák, hogy Rácz azért ment csődbe, mert nem kapta meg a biztosí­tási összeget vagy már a tűz előtt is rendezetlen anyagi állapotban volt? A tanú: Az én megállapításom szerint a cég mérlege már a tüzeset ,előtt is passzív volt. A vádlott a malotnégés nap­ján kétrnillióbáromszázezer dinárrá! tar­tozott főleg topolai kisembereknek, azon­kívül kétmillió dinár értékű gabona volt a malom raktáraiban elhelyezve. Erre mindössze tizennyolc lánc földje volt és a malom. A vádlott: És kilencmillió biztosítási összeg! A vádlott ezután’ több kérdést inté­zett á taiiiiiiöz. A'vádlott: Ön ígéretet tett nekem;' hogy családom ellen nem fog semmit tenni. Miért tartö?t9Ífa, te., ,ikjsor Jjúllöp., Zoltánt, aki vöm és alkalmazottam volt? A tanú: Én semmiféle olyan ígéretet nem tettem, hogy bármit is el fogok hallgatni, fitt akkor ismertein meg Önt és nem tudtam manipulációiról, de ad­dig takargattam a dolgait, amig engem nem idmudtak és vádoltak azzal. Iwgy önnel összejátszom. Különben sírva jöt­tek a kocsisai, cselédjei és könyörgtek. hogy szerezzem vissza készpénzecskéjü­ket. amit magának kölcsön adtak. Az elnök (Ráczhoz): Miért adott Fü­­töpnek olyan szokatlanul nagy fizetést? A vádlóit: Énnek is van története. Antikor vöm lett. itusz lánc földet Ígér­tem neki, de nem Írattam rájuk, mert el­vesztettem voltán, hitelemet. Ezért na­gyobb fizetést adtam neki, hogy igy kár­pótoljam. \ vádlott intézett meg néhány kér­dést a tanúhoz, majd igy folytatta: — Ilyen sanyargatások után sértő rám nézve Dimitrijevicsnek az az úriember­­hez nem illő kifejezése, hogy >mem io-' gok vele .kezet.'« Élnök: De kérem, tv nem ide tartozik. Ez az önök magánügye. Dimitrijevics Drágó dr.: Jogomban van kezet nem fogni ilyennél Beszélgetés a vonatban Boschán Samu dr. ezután kijelentette, hogy egyszer Topolára utaztában a vo­natban Forgács Dezső topolai malomtu­­uíjdonos azt mondta neki. hogy Rácz hatszázezer dinárt alántolt ' lel neki a esődiiyitás ultin valami közös üzletre. Ez magánbeszélgetés volt és Forgács ké­sőbb felelősségre vonta, hogy miért je­lentette be a dolgot a szubotical állam­­ügyészségen. A tanú elmondta még, hogy Rácz ősz­­szes adósságait a malomégés előtt az utolsó lét évben csinálta. Meggyőző­dése. hogy Rdcznak ma is rengeteg pén­ze van elrejtve. Ezt az is igazolja, hogy a Csehszlovákiába szállított liszt vétel­ára nincs sehol elkönyvelve. A vádlott: A liszt elromlott és elkoboz­ták. Személyesen voltam Csehszlovákiá­ban. ezért nincs nyoma ennek az üzleti levelezésben. A tanú: Ez az egész ügy nagyon gya­nús és ha bent. maradok a csődben, ki 'ogom deríteni. A rejtélyes liszt Az elnök: Hogy mi történt a liszttel, azt nem tudja? Boschán: A lisztet itt megőrölték, el­küldték és a hitelezőknek be is mutat­ták. Az elnök: Piszker kijelentette, hogy nem látta a fuvarlevelet. Kcndjelac Milivoj védő: Mindezek­nek alapján az az ön meggyőződése, hogy ezt újabb vizsgálat tárgyává kell tenni? Boschán: Az én impresszióm, hogy még súlyos bűncselekmények vannak, de egyelőre nem menteni tovább, azon­ban kötelességemnek érzem a csődtö­meggel szemben, hogy Csehszlovákiá­ba, Becsbe. Zagrcbba és Ljubljanába utazzam, mert ott még nagyobb köve­teléseknek kell lenni. Kendjelac védő: A négyszázezer di­nár honoráriumban benne van a tanú 'VT, mint csödtömeggondnok-helyetfes tisz­­teletdjja. A tanú: Nekem a csődtömegből nincs követelésem, csak dr. Dlmitrijevicstől. A védő: Igaz, hogy az ingóságok el­adása közben egyre jöttek újabb vevők, akik többet Ígérlek, mint amennyit a csődtömeg kapott? A tarnt: Teljesen ki van zárva. Meg­fizetek minden tételt, amelyet olcsóbban adtam el, mint lehetett volna. A védő: Dr. Mannheimnek sem adtak semmit olcsóbban?­A tanú: Mikor már mindent eladtunk, Mannheim, aki a csődválasztmány tag­ja volt, reklamálta, hogy neki nem ad­tunk el semmit, pedig most vett birto­kot és be akarja rendezni. Ezután ő Is vásárolt. Az elnök figyelmeztette a védőL hogy ezeknek a kérdéseknek nincs helye. A tömeggondnok intézkedéseit a csődvá­lasztmány jóvá hagyta, tegyen a védő feljelentést a választmány ellen. A védő: Ezeket az eladásokat nem a csődválasztmány. hanem egy ideiglenes bizottság intézte. Maid a védő kérdésére kijelentette a tanú, hogy azért nem tett előbb felje­lentést, mert nem akart útjába állni a megegyezésnek és még jobban megne­hezíteni Rácz helyzetét. A vádlott: Nem adták el nyilvános árverésen a tárgyakat és megkárosítot­ták a közvagyont négy-hatszázezer di­nárral.. Erre száz. tanú is van. Az ügyész indítványára dr. Boschán tanút tanúvallomására 1 megcskették. Dr. Dimitrijevics Dragoné, a sértett felesége volt a következő tanú. Kijelen­tette, hogy múlt év szeptember—októ­beréig nem vett észre semmit, de ekkor sokat látta ólálkodni Ráczot a ház kö­rül. Ezt gyanúsnak tsdá’ta és szólt is férjének. A vádlott: Többször vártam meg az uccán a doktor urat, mert észrevettem, hogy nem fogad szívesen ts sokszor és nem is tartották be a sorrendet, előbb fogadtak olyanokat, akik kenőbben jöt­tek. mint éti A nem létező ötszázezer dinár Forgács Dezső topolai malomtiilajclo­­nost hallgatták ki ezután. Elmondotta, hogy a tüzeset alkalmával nem volt To­­polán, de jól ismeri 'a Ráczck körülmé­nyeit. A tüzeset előtt körülbelül egy év­vel Fülöp Zoltán panaszkodott neki. hogy nem rendezték írásban viszonyu­kat apósával. Később, már n tűz után mondta Rác?, hogv Írásbeli szerződést kötöttek. A vádlott: Lehet, hogy a tűz után mondtam Forgácsnak, de a szerződést már előbb írásba foglaltuk. Az elnök: Igaz-e. hogy önnel: a tüz­eset után öt-hatszázezer dinári ajánlott lel Rácz egy közös üzletre? A lanti: Többször mondta Rácz, hogy szeretne vetem együtt üzletet kötni és én egy alkalommal felszólítottam, hogy ad­jon öl-hatszázezer dinárt, mert most volna egy ló üzlet. Rácz azt válaszolta, hogy annyi pénze nines, de körülbelül kétszázezer dinárt tud szerezni. Az elnök kérdésére a vádlott kijelen­tette, hogy ha ezt annakidején mondotta Forgácsnak, arra gondolt, hogy Dimit­rijevics visszaadja azt a kétszúzhusz­­ezer dinárt, nivil Fülöp Zoltántól elvet­tek a csődtömeg javára, mert ez a pénz nem illette a csődtömegei. Forgács Dezsőhöz a Csehszlovákiába szállított lisztre vonatkozólag intéztek kérdéseket és a lanti kijelentette, hogy a lisztszállitásról van tudomása és körülbe­lül egy héttel a szállítás után mondotta neki Rácz, hogy a vevő nem akarja át­venni az árut eredeti áron. mert az állí­tólag elromlott és tiz csehfiHerrel olcsób­ban akarja kilogrammonként. A tanú ajánlotta, ho.gy fogadja el az olcsóbb árat. de Rácz felutazott Cíbífszlovákiá­­ba, a pozsonyi tőzsdén megvizsgáltatta a lisztet és ekkor kiderült, hogy romlott és emberi táplálkozásra egyáltalán nem lehetett eladni. Hazajövetele után Rácz azt mondotta, hogy ipari célokra adják el. A védő kérdéseire kijelentette a tanú, hogy abban az évben rendkívül nedves időjárás miatt nagyon sok búza és liszt megromlott és az is lehetséges, hogy a romlott Hsztérl kevesebb árat kap a kereskedő, mini amennyit a költségek kilesznek. Izgalmas szembesítés A bíróság ezután elrendelte Forgács Dezső és dr. Boschán Samu szembesíté­sét annak megállapítására, vájjon mon­­ta-e Forgács Boschánnak, hogy a vád­lott ötszázezer dinárt ajánlott fel közös üzletre. A szembesítés során izgalmas jelenet játszódott le, mert mindkét tanít megmaradt eredeti állítása mellett. Az elnök kérdéseire dr Boschán emeli han­gon mondotta: — Ezt az ügyet Forgács urra! mi ket­ten már tisztáztuk. Forgács egy társa­ságban néhány nap előtt felelősségre vont. miért használtam én lel a hatszáz­ezer dinárra vonatkozó jelentését, ame­lyet ő csak privatim mondott nekem. Én viszont azért vontam felelősségre, hogy a nekem tett kijelentését a bíróság előtt ie akarja tagadni. Forgács azt válaszol­ta, hogy én nagyon ügyes ember va­gyok, ha a tárgyaláson ki tudom tőle csikarni ennek a kijelentésnek beisme­rését. Forgács Dezső ezzel szemben határo­zottan megmaradt amellett, hogy a szó­­bantorgó kijelentést nem tette meg, ha­nem csak azt mondta Boschánnak, amit a tárgyaláson megismételt és szavait az­zal fejezte be: — Vagyok olyan jó kereskedő, hogy ha nekem öt-hatszázezer dinárt ajánla­nak fel, azt el is fogadom. A szembesítés után az elnök a fötár­­gyalást berekeszáette és folytatását ked­den délelőtt kilenc érára tűzte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents