Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-15 / 72. szám
4. oldal BÁCSMFGYEI NAPLÓ 192/. március 15. Szerdán hirdetik ki az Ítéletet Koístty Károly bünpörében Az ügyész szerint a gyilkos britanni/.s tiszt nem lehet nemzeti hős Budám síről jelentik: A napok óta tartó izgalmas tárgyalás után hétfőn került a sor a perbeszédekre Kmetty Károly bűnügyében. Szentkirályi Béla katonai ügyész vádbeszédében utalt arra. hogy a védelem minden bizonnyal nemzeti mártírnak, sőt .nemzeti hősnek fogja feltüntetni Kmetty Károlyt, Eiipen ezért elsősorban azt akarja leszögezni, hogy a vádlott közönséges bűncselekményt követett el, tehát nem tnártir és még kevésbbé nemzeti hős, hanem egészen közönséges bűnöző. Az ügyész ezután sorra vette a vádpontokat. Megállapította, hogy Gábor Hugó tanárjelölt megölésénél szó sem lehetett az önvédelemről. Fejtegette ezután Nagel József százados megkinoztatását és hangsúlyozta, hogy milyen megrendítő volt látni ezt a szerencsétlen katonát, akinek homlokán hatalmas lyuk tátong, mert azon a helyen hiányzik a csont és a bőr alól látható az agyvelő működése. Ezenkívül a százados szeméből állandóan geny folyik és idegrendszere is megroppant. Ezt tette Kmetty Károly a hadsereg egyik értékes tagjával és feljebbvalójával. Az ügyész ezután áttért a rekvirálást ügyekre, majd Fischof Dávid, majd Hűim Nándor, Tóth István és Pongrácz Lajos megkinoztatásáról beszélt és indítványozta, hogy a törvényszék mondja ki Kmettyt bűnösnek a vádbeli összes . bűncselekményekben és szabjon ki olyan büntetést, amely arányban áll a bűnnel és amely alkalmas arra, hogy példát statuáljon, hogy a felkorbácsolt kedélyeket megnyugtassa és teljesen helyreállítsa a megbontott jogrendet. Ulain Ferenc kezdte meg ezután védőbeszédét. Azzal kezdte, hogy a vád komolytalan és törvényellenes. Szerinte a tiszti becsület elleni merénylet volt Gábor Hugó viselkedése, akit Kmetty ezért jogosan lőtt le. Sorra vette ezután a rekvirálási vádakat és mindegyikről azt igyekezett bebizonyítani, hogy'Kmetty parancsra cselekedett. A különböző letartóztatásokra vonatkozóan, megállapította Ulain, hogy Kmettynek joga volt a letartóztatásokhoz és az illőtök őrizetbentartásához. A védő csak Nagel százados esetében látja bebizonyitottnak a bántalmazásokat, ebben az esetben azonban kéri az amnesztia rendelet alkalmazását és Kmethy Károly felmentését. A bünpörben szerdán délelőtt tíz órakor hirdeti ki a honvédtörvényszék az Ítéletet. Egész Bánát követeli a becskereki kamara f entartását A bánáti kereskedelmi és iparkamara plenáris ülése Becskerekről jelentik: A becskereki kereskedelmi és iparkamara vasárnap délelőtt plenáris ülést tartott Jankovics Koszta kamarai elnök elnöklete alatt. A közgyűlésre beterjesztették a múlt évi zárszámadást és az évi jelentést, amelyet a közgyűlés elfogadott. Csarcsics Nikola paticsevói kereskedő panaszolta el ezután, hogy a pancsevói telekkönyvnél négyezerötszáz bekebelezési kérvény fekszik elintézetlenül. Raáicsev Lázár kereskedő felhívta a kamara figyelmét arra, hogy Becskereken egy pénzügyőr sorba járta a kiskereskedőket és mmdeniktöl kétszáz dinárt vett fel jogtalanul. Jovanovics Giga noVibecseji kereskedő bejelentette, hogy egy pénzügyi tisztviselő a kiimani parasztoktól adó cimén harmincezer dinárt vett fel jogtalanul és azt elsikkasztotta. A tisztviselőt letartóztatták. de később szabadonbocsájtották és még ma is tisztviselő Dragutinovón. Filipovics Péra a vrsaciak utlevélkérc’mét panaszolta el, majd Sztanoilovics Sándor kamarai titkár bejelentette, hogy a minisztérium jóváhagyta a kamara 1927 évi költségvetését, de a minisztérium egyúttal azt ajánlotta, hogy a becskereki kamara minél előbb egyesüljön a noviszadival, mert a becskereki kamarát megszüntetik. Ezután Jankovics Koszta kamarai cl nők emelkedett szólásra és beszédében támadta Koszics Mirkó dr. noviszadi kamarai főtitkárt, a kereskedelemügyi miniszter volt helyettesét,, aki habár bánáti származású, mégis azon volt, hogy megszüntessék a becskereki kereskedelmi-ős iparkamarát^ . Noviszadon már 1918. decemberben megalakult a bácskai kamata, mert azt a vármegyét a szegedi kamarától elválasztották, a Bánát azonban továbbra is Temesvár felé orientálódott, mert Temesvár akkor még jugoszláv volt. 191Ö- ben. amikor Temesvár elszakadt, Becskerekre szállították a temesvári kamara iratait. Az akkori kereskedelemügyi miniszter azonban átirt, hogy az irattárat adják át a noviszadi kamatának. A becskereki iparosok, gyárosok, kereskedők a becskereki vármegyeháza nagytermében s később az egész Bánát tiltakozó gyűléseket tartott a miniszter e rendeleté ellen és kérte, hogy a Bánát közgazdasági központja Becskerek legyen. A miniszter 1920. februárban' engedélyezte, hogy ideiglenes kamara létesüljön.' A kamara mindaddig ideiglenes marad — szólt a miniszteri rendelet — amig a minisztérium a kamara alapszabályait jóvá nem hagyja és a választott vezetőséget meg nem erösiti állásában Ez 1920. áprilisában megtörtént. A minisztérium véglegesen jóváhagyta a kamara alapszabályait és ezzel a kamara megszűnt ideiglenes lenni. Koszics dr.. aki a be-’*' lamanH ideiglenesnek evezte, tévesen van tehát informálva. Jankóvá..* «eismert, hogy ha a Vajdaságban csak egy kamara volna úgy NovisZadé volna az elsőség, mert Noviszadon van majdnem minden állami főhivatal, azonban a mai közlekedési viszonyok mellett a noviszadi kamara kevéssé tehet lépéseket a bánáti közgazdaság megvédésére. Jankovics Koszta nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Csurcsiri Nikola (Paitcsevó) szólalt fel, maid Miltes Szvetozár, a kikindai iparosok egyesületének elnöke bejelentette, hogy a kikitidai iparosok kimondották, hogy el akarnak szakadni a becskereki kamarától és a beogradi kisiparosok szövetségéhez akarnak csatlakozni. Erre a bejelentésre nagy izgalom keletkezett, a szónokok egymásután szólaltak fel és heves vita támadt. Végül nagy lelkesedéssel határozati javaslatot fogadtak el, amelyben követelik, hogy a bánáti kamara Becskerek székhellyel továbbra is fennmaradjon. Jankovics Koszta elnök bejelentette, hogy Míhajlovics Dusán javaslatot tett az Igazgatóság illésén, hogy egyetemi végzettségű főtitkárt válasszanak, mert Koszics Mirkó dr. főként azt kifogásolta, hogy a becskereki kamarának nincs egyetemi végzettségű főtitkára. Csurcsin Nikola szerint a titkári állás betöltésénél nem az egyetemi végzettség hanem a szaktudás a fontos, ami Sztanojlovics Sándor jelenlegi titkárnak megvan. A közgyűlés harmincöt szavazat,al öt ellen elvétette Minajlovies javaslatát, mert Sztanojlovics Sliüdor működésével a legteljesebb mértékben meg vannak elégedve. Ezután a vasárnapi üzletzárásról volt még nagy vita. A közgyűlést fél egy órakor zárta be Jankovics Koszta kamarai elnök. A feszerelési konferencia junius elsején ül össze Genfben Newyorkból jelentik: Mintán a japán és angol kormány hivatalosan is elfogadta az Egyesült-Államok meghívását a három nagyhatalom leszerelési konferenciájára, a washingtoni kormány elküldte Londonba és Tokióba a formális meghívót, amely junius elsejére Genfbe hívja össze a leszerelési konferenciát. A meghívóban az amerikai kormány sajnálkozásának ad kifejezést azért, hogy Franciaország és Olaszország a meghívást elhárították, de az Egyesült-Államok kormánya bízik abban, hogy a francia és olasz kormány érdeklődni fog a konferencia iránt és legalább tájékozódás céljából elküldi megbízottait a genfi konferenciára, amelynek liatározatai nagy fontosságúak lesznek valamennyi állam számára. Este Irta : Vándor István Szinte odatapadt arca a kirakathoz. Finom kis feje volt, hasonló egy angora cicához. Pici orra kissé felfelé hajlott és kék szeme kimondhatatlan szomorúsággal nézegette a felhalmozott kincseket az üveg mögött. Rossz kis kabát volt rajta és viseltes, másszinü szoknya. Keze kivörösödött a hűvös levegőtől, de ujja hosszú volt és finom. Ringó léptekkel barangolt uccáról-uccára és sóvárogva nézte a selymekbe burkolt nőket és a nehéz arait ynyal átszőtt szöveteket. De aztán elfáradt, bement a parkba és egy padi a ült. De csakhamar rájött, hogy álmodozni fölösleges időpazarlás és a rászálló estében kék szemével a lehetőségeket fürkészte. A színház jutott először is eszébe. De hirtelen ráeszmélt, hogy egy kalapbolt is jó lenne, egy finom üzlet, melynek ablakát nehéz csipke borítja és bent jó szag van, mint egy drogériában. Ismert egy kisasszonyt, kinek éppen úgy mint neki, egész Vagyona kék szeme és borzas macskafeje volt, annak egy ur vett egy ilyen szép boltot és azóta a kisasszonyt nagyságának hívják. És itt megtorpant a fantáziája, mert nem tudott magának tanácsot adni, hogy az ember hogy juthat, egy ilyen úrhoz? Annak kell jelentkeznie, vagy neki kell keresni? — Legalább a hajamat Vágathatnám le ■— ötlött váratlanul eszébe a kislánynak és mert ebben a percben item teljesülhetett kívánsága, egy kicsit elsírta magát. — Az emberek a legritkábban teszik azt, ami helyén való. Ritkán sírnak és nevetnek akkor, amikor értelme van. A kis lány a hangra összerezzent és felkapta fejét. Egy ur ült mellette a pádon, egészen váratlanul. Nem lehetett tudni, milyen idős, mert fel volt hajtva kabátjának gallérja és kalapját egészen a szemébe húzta, csak szakájának két kis hegyes vége látszott, amint pajkosan belenyúlt az estébe és finom fehér keze, amint botjára támaszkodva egymásra tette őket. — Egy ur — mondta magában a kislány és elállóit a szive verése. Nem tudta, a jó Isten, vagy az ördög küldte-e és hogy illik-c felelni neki, ha valamit kérdez. — A fiatalság ezer kifogást keres, hogy keserűvé tehesse az édes perceket, mert még nem tudja, milyen kár érte. Ön is sir, holott a könnyektől vörös lesz a szemhéja és a keserűség furcsa grimaszba vonja ajkát, mely csöppet sem növeli báját. A kislány gyorsan megtöriilte szemét és dühös tekintetet dobott a furcsa ember felé. — így jól van. Tehát tudja, hogy szép és bántja, ha valaki tagadni meri. Ha nem csalódom, azon töri fejét, a szépségét hogy tudná minél előnyösebben kamatoztatni. Ha okosan fog hozzá, nem lesz nehéz. Csak semmi sirás. Soha egyetlen könnycsepp. Hogy hívják? — Anna. Félve, bizonytalanul mondta meg nevét, ha kedve után ment volna, nem féld, mert félt ettől a furcsa embertől, kinek nem látta az arcát, csak a kezét. — Van kedvese? — Nincs — válaszolt félénken, bár nyelveskedni volt kedve es arcába kiáltani ennek a férfinek: mi köze hozzá. — Szóval most keres. — Hóimét tudja? — álmélkodott Anna és odébb húzódott a pádon. — Álljon fel, had lássam termótét és fordítsa arcát a lámpa felé. Csakugyan szép. Szóval keres. Egy lovaglás férfit, kt vállalná a költségeket. A kedves pa- j Pa házmester, ha Jól latom... 1 — Szobafestő, de nincs keresete és bánatában szegéit}’ részeg folyton. — Ismerem az ilyen eseteket. Szóval a papa nem akadály. És ön, Anna kisasszony, hogy képzeli ezt a dolgot? — Nem tudom ... — De mégis. Beszéljen csak. Élvezet hallgatni a hangját. Szóval egy szép Kis lakás... — És főleg sok szép ruha. Mit tudja maga, milyen lennék én egy divatos prémbundában. Nagyobb és karcsúbb. És a jószagu fürdőtől a bőröm puha és fehér lenne. — Bravó és aztán? Folytassa csak. — Nem tudom tovább. —• Szóval elmondani nem tudja, de megtenni igen. — Miért kérdez? — Nagyon tanulságos az Ilyen társalgás. Ön úgy véli. hogy boldogságának egyetlen akadálya — hogy nincs szép ruhája. Ezen lehet segíteni. —■ Ez aztán? — Anna tűnődve az idegen kalapja alá nézett. — Nincs aztán. A ruha meglesz és én elmegyek. — Elmegy? — Anna megütközve ismétli — elmegy és én ott maradok a szép ruhában. — Úgy van. Ott marad a szép ruhában és vár... — De miért megy el? Ha valaki rahát vesz, az nem szokott elmenni. És kF várjak én azután? Ez furcsa. Hát nem azért veszi a ruhát, hogy ... —• Nem. Maga nekem nem kell, kislány. —- Nem? Akkor miért vesz ruhát? Nevetett. Furcsán, gúnyosan nevetett, a kisleány megütközve nézett kalapja ála. — Magyarázza rneg, ha mindene Vall. minek magának a — barát? — Először is, az dicsőség, hogy az, ember tetszik, aztán soha sincs az embernek mindene. És ha szépen felöltöztetne, úgy se hinnék el, hogy... — Szóval, lebeszél arról, hogy maga mellé álljak csak úgy — barátságból és megvendégeljem egy öltözet ruhával. Szóval, ingyen néni kell á ruha? Annuska felhúzta a vállát. Most olyan volt, mint egy dühös kis macska. — Velem ne komédiázzon. Azért jött ide mellém, hogy sértegessen? Én szép vagyok, tudja, szép és nem szorultam szánalomra. Ha nem tetszem magánan — takarodjon. Nem elég, hogy áz ember szegény, még gúnyolják és megvetik érte. Ha nem kellek az urnák, azt a ruhát, mit Ígérte... — De angyalkám, ne okoskodjon! Én csak attól óvakodom, hogy vén róka létemre egy ilyen ártatlan gyermeket a rossz útra tereljek, Ha ez magát sérti, kisasszony... — Nem mondom éppen, hogy sért. de tudom, hogy nem ez a dolog rendje. A furcsa ember [eladott és furcsa mosollyal így szólt: — Lehet, hogy jobban tudja a kisasszony. Az Ilyen magamfajta vén bolond azonban más utón jár. Az én koromban az ember szereti már a tiszta szerelmet és gyönyörűséget talál egy buta cselekedetben. De ön jobban tudja tisztelt kisasszony, hogv pgy pár méter szövetért milyen reváns jár. Annuska furcsán felhúzta vállát, ilyen szamárságot még soha se hallott és kurtán felel: — Ugyan ne komédiázzon! — Már pedig én magát lépre nem csalom, meg nem fogom és meg nem koppasztom. Szép kisasszony, ön a tisztességgel találkozott... kezét csókolom.., A leány felbiggyesztette száját és mivel még Ilyet soha se hallott, megvetően nézett utána és azt mondta: — Bolond...
