Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-13 / 70. szám

24. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927 március 13.

Megborotválva ás mégsem megelégedve

(A Bácsmegyei Nap 6 bécsi tudósitójátó )

Becs, 1926 március 1.

Az ajtófölött egy réztányér csillogott, mint amilyen réztányér a többi ezer más borbélymiihelyt szokta jelezni a föld minden tájékán. A réztányér ugyanis nemzet-, fej- és felekezetközi jelvénye a tisztes fodrásziparnak,,, amely élesrefent borotvákkal csattogó ollókkal, hajvágógépekkel, tüzesitett sütő vasakkal, maró szeszt permetező készülékkel áll az emberi civilizáció szolgálatában. Aki nincs tájékozva e szerszámok gyakorlati rendeltetéséről, azt is képzelhetné, hogy egykor az inkviziciós kamarákban voltak hasonló kínzó eszközök. Nézzük csak a borotvát, amellyel mir nix-dir nix átvághatom a gégémet, a hivatása magaslatán álló borbély kezében valósággal áldássá válik az emberiségnek azájtal, hogy lekaparja a felesleges szőrzetet az arcról. Egy éles borotva akármilyen iszonyatos visszaélésekre is alkalmazható, mégis szelíd jószág amikor végig siklik az ember arcán. Már nagyon ideges urnák kell lennie annak, aki beretválás alatt arra gondol: jaj, mi történik, ha most a borotva hirtelen beleszalad a torkába. Akinek ilyen aggodalmai vannak, növessze meg a szakállát, vagy szerezzen be magának önborotva készüléket. A borotvált emberek többsége a legnagyobb bizalommal teszi le életét a borbély kezébe, amikor engedelmeseit az éles kés alá tartja nyakát. Nem mondom, hogy a sebesülés veszélye nem kisért, de akkor ott van a vértelállitó lápis, amely ugyan veszettül csip, de az elvérzést megakadályozza. Ezeket a szőrszálhasogató és általános megállapításokat a borbélysággal kapcsolatban, amikhez meg hozzáfűzhetem, hogy egy ilyen ölésre alkalmas eszközzel dolgozni, mint amilyen a borotva, nem gyerekjáték, előre kellett bocsát ttom, amikor átléptem egy mariahilfi átjáró ház első udvarában levő fodrászte rém küszöbét, amelynek ajtaja fölött épp olyan sárga réztányér ragyogott, mint a többi bécsi fodrászszalónok fölött.

Pedig ez nem volt olyan mint a többi. Ez kérem a bécsi horogkeresztesek hivatalos borbélyának műterme volt. Az egyetlen borbély, amely nem csinál titkot túlzott a türelmetlen antiszemita vérfoltos politikai elveiből, amelyekkel több okból nem rokonszenvezhetnek. A legtávolabbról sem óhajtottam a szerencsét, hogy valaha-egy hackenkrenzler irtsa ki a szakállamat. Nem, én találkozni sem szeretek hasonszőrű emberekkel, akik legutóbb Schattenfeldben is egy ártatlan gyermek és egy invalidus gyáva meggyilkolásával gyarapították' dicsőségüket. Mindamellett érdekelt, hogy ki az a borbély, az egyetlen ebben a kétmilliós városban, aki nagy horogkeresztet higygyesztett a német nacionalista lapban közölt hirdetés oldalára, amelynek közétételével az üzemét gondolta fellenditeni. A hirdetés, amely engem figyelmessé tett a horogkeresztes Figaróra igy festett:

Kész volt a tervem. Bemegyek Giegl mesterhez, megberetváltatom magam és amikor borotvájával Ádám-csutkám tájékán jár, rászólok, hogy hájam széléhez ne érjen, tartsa be a zsidó, a rituális előírásokat és hagyja meg azt a kis .hajtincset, amelyhez az ótestamentum hívei annyira ragaszkodnak. Kiváncsi vagyok: vájjon a kampóskeresztes legyőzi a borbélyt és átvágja-e azon helyben a torkomat, avagy pedig teljesiti kötelességét utasításom értelmében. Magamban az utca nevet ismételve (Mária segíts!) állítottam a gyengén világított kis szobába (Hogy férnek majd el itt a mentők és a rendőri bizottság?) Csak ketten voltak benn: a mester cingár alacsony hajlotthátu evikkeres emberke volt, aki fekete ingét a tekintetében hordta és a nagyon fiatal segédje. 'Az összes kampóskeresztes-sajtó fel volt fektetve rámákban ott lógott a foálni. Tudniillik én a fejemhez is oly ke»ason. A segéd vett munkába, mialatt a

! főnök ur a ■ sarokban ült gondolataiba merülve, bizonyára Hitlerrel társalgott. Amikor beültem a székbe az volt az érzésem, hogy ilyen az amerikai villany'szék, vártam, hogy mikor ad,a ki Giegl ur a parancsot a segédnek, hogy kapcsolja be az áramot. Kár, hogy a tükörrel szemben ülök és látni fogom, hogy keresztül vágott gégémből vastag sugárban miként lövel ki a vérem. Nem szeretek vért látni, különösen a saját .véremet nem. A segéd nagy buzgalommal élesítette a fenő szijján a borotvát: furcsa zene, amikor az acél és a szij egymáshoz csapódnak. A tükörből egy aggodalmas sápadt arc nézett felém, különösen fehér volt a szappan hab alatt, mégis könnyelműség tőlem ez a vakmerő játék és egyébként is most látom, hogy milyen nagyszerűen állna egy dús fekete korszakán. Giegl ur segédje jön felém a késsel.

— Bitte nickt — szólok rá idegesen. A fiatal legény értelmetlenül rám néz.

— Erst desinfizieren! — szólok rá

! Mert ami biztos; a vérbaj, amit esetleg .kaphatnék, még kellemetlenebb volna, mint egy torokmetszés.

A desinficiálás megtörtént. Most rajta, mehet! Az arcom kicsit szikrázott, de azért jól ment, szőreimet derékban vágta ketté az, ügyes fiatalember. A torkomat nem nyisszantotta át. igaz, hogy a hajam irányában elfelejtettem őt instruvésbbé ragaszkodom, miként ahhoz, hogy átvágják a torkomat.

Ezt a jelvényt éppen annyira nem I kedveltem, mint a kampóskeresztet. Az helyes, hogy valaki bizonyos esetekben a létét kockáztatja, de senkitől nem lehet megkövetelni, hogy magát csúffá tétesse. Bátorságom bizonyítékául elég volt az, hogy a bárd alá hajtottam fejemet. Közben az ifjú e'készült munkájával, sima arcomon mindössze két kis friss vágás sorakozott a régi heggekhezj

— Schapf spritzen?

— Nein.

— Stein gefällig?

— Nein. (Az arcomhoz akarta dörzsölni azt a követ, amely a szivemről esett le, amikor a borotva pengéjét becsukta.)

— Puder?

— Puder sem. brillantin sem. arcfestéket sem kérek. Semmit. Csak menni innen.

Kassza! Szólt a segéd a főnök urnák, aki erre a vezényszóra előjött hadállásából.

ötezer koronát kért. amit egy barátságtalan Danke-vel nyugtázott. A mester gyanította, hogy egy idegen és nem valaki az ő nyájából tévedt a boltjába.

— Heh! Köszöntöttem és nyakamat megtapogatva hagytam el a harcmezőt.

A kirakatban levágott lábak, kezek, leiek és szemek meredtek utánam. Giegl i mester egyben egy baba klinikát is ve! zet. Elhatároztam, hogy mától fogva ! fekete körszakállt növesztek. Ellenben ha va'aha beteg habárn lesz. azt elveim fentartásával Gieg! ur klinikájára adom gyógykezeltetés végett.

Eos.

Dolgozza ■ ,ETCS$0^‘‘ készülékkel, , P ÜL PS*' ampákkal, „üR.CSSON“ fejhallgatóval

akkor iudni fo 'ia, mi a rul o, mint kulturtényezo. Ve/ér é visel l, i !. képviselet.

MALLER BÉLA

o I. ké ié.«w iné, nftknél t

SUBOT1CA, P troLjr utoka ul. 8.

TERE-FERE

Vidám históriák. Egy keleti herceg érkezett Parisba s kifejezte azt a vágyát, hogy szeretne végignézni egy kivégzést. A kormány abban a kellemes helyzetben volt. hogy kívánságát teljesíthette, amennyiben másnap éppen egy rablógyilkos került sorra, aki egy magával tehetetlen öregasszonyt meggyilkolt. aztán kirabolt.

A keleti herceg vidám, borhely éjszaka után hajnalban kihajtatott a vesztőhelyre s a nyaktilótól két lépésre megállapodott. Élénk érdeklődéssel kisérte a kivégzés előkészületét, a halálraitélt megjelenését s szeme fölragyogott, mikor végre nyakára hullt a nyaktiló.

Megveregette a hóhér vállát, majd nyugodtan a közelálló ügyészre mutatott, aki hosszú, tekintélyes szakállt viselt s igy szólt a hóhérhoz:

— Most pedig ezt.

*

Capus mesélte:

— Igen. egy író barátomhoz voltunk meghiva, Courtelinertel együtt vacsorára. vidékre. Parishoz közel. P t*metes pehbünk volt. Alighogy nv. kezünk, az Író barátunk anyósa beleesik a kútba és megfullad. Elképzelhetitek, hogy ez a szörnyűséges eset hogy hatott ránk. A vacsora elején egészen levertek voltunk.

*

Mercedes robog az országúton. A sofför, aki Parisba igyekszik, de nem tudja az utat, megkérdez egy bácsit, aki a parasztszekérerr hajt.

— Melyik ut vezet Párisba?

— Szerencséje van — szót a paraszt.

Én is oda igyekszem. Jöjjön utánam.

*

Szörnyen unalmas történelmi tragédiát játszanak a színházban. A harmadik fölvonás közepén egy ur, aki már nem birja tovább, fölkel, kifelé lopódzik. A jegyszedőnő megállítja.

— Kérem, még nincs vége.

— Tudom — feleli az ur éppen azért megyek.

*

Lenin, a vörös pápa. Moszkvában most ünnepelték Lenin halálának harmadik évfordulóját. Ezen a napon a nagy színházban Katinin beszélt s bebitották az összes terekre, kaszárnyákba, népkörökbe, magánházakba.

— Elvtársak — mondotta — három estzendeje, hogy lljits elvtársunk nagy szive megszűnt dobogni.

A városon mindenütt a bolseviki gyász színei lengedeztek: a vörös és fekete tgyiitt. Néma. tunya tömeg várakozott a havas uccákon, hogy Lenin mauzóleumába juthasson, melyet vöröskatonák őriznek oly mozdulatlanul, mint a kariatidek.

Hogy azok az eszmék, melyeket hirdetett. feledésbe ne menjenek, a tönregnek állandóan agitátorok beszélnek. Ezenkívül is gondoskodnak halhatatlanságáról. Az elhunyt diktátor szavait sziklákra vésik, rápingálják repülőgépek szárnyaira, melyek propagandakörutra indulnak széles Oroszországba, épületek homlokzatára festik, zászlókra hímezik. Arcképei mindenütt láthatók,

HOTEL THERAPIA

GRIKVENICA

Abbáziától délre HQTELM1RAMARE

20 ) szoba, 6aiát park, közvetlen a tenger mellett Szoba és nartztó:

az elő- »'s u ós/ezon nn 70 din*i tói kezdve ">Ö száza’óUos vasa1! menalje ykedve m*ny. P 6p klus. A C. URBANETZ

szédét rádiók, bangosanbeszélők továb- Angolok a farkaskutyák ellen, Angliá

bárhova néz az ember, vele találkozik. A mindennapi életben is úgy tetszik, hogy egy tükörpalotában forog.

Munkáit a szovjet negyvenöt nyelvre lefordittatta. Az utóbbi években Oroszországban hárommillió példányban terjesztetett el, természetesen az állam költségén.

Moszkva közepén egy mértanian szabályos palotát építettek. Itt őrzik Lenin kéziratait páncélszekrényekben. A »vörös tanárok« egész hadserege dolgozik, hogy sajtó alá rendezze az uj kiadást s a kéziratok alapján megállapítsa a végleges szöveget.

Oroszország azonban fáradt, akaratgyönge, szegény, műveletlen. Kis ipari munkássága félig-meddig még a szovjethez húz. de óriási parasztsága mindinkább ellenzéki. Tunyán engedelmeskedik, csak abban hisz, amit lát. A cár arcképei még mindig nem tiintek ei az orosz kunyhókból.

ban az utóbbi években hadjárat indult meg a farkaskutyák ellen. Gyakorta találkozunk újságjaikban cikkekkel, melyek a farkaskutyák tartását veszedelmesnek jeleiítik ki. Azt állítják, hogy a farkaskutya a német juhászkutya s a farkas kereszteződéséből származik, gonosz farkasösztönök lakoznak benne, melyek gyakran kitörnek és a farkaskutya — véleményük : szerint — nem nyájasabb, mint egy megszelídített farkas.

Valahányszor egy farkaskutya megtámad egy kerékpárost vagy beleharap egy vándorlólegény lábikrájába, az újságok újra kezdik a hadjáratot, arra igyekszenek rábirni az angol közönséget, hog* váljék meg kutyáitól, térjen vissza az angol és ir ebekhez.

Nemrégiben történt, hogy egy kisgyerek az udvaron játszadozva a sövényen lyukat fúrt,, a farkaskutya átmászott rajta, a kisgyermeket össze-vissza harapta s minthogy a kisgyermek a kerti földdel bepiszkította magát, meghalt tetanosz-mérgezésbeu. Ekkor az újságok valósággal izgattak a »gyilkos állatok« ellen.

Angliának egyébként más hasonló szenzációja is van. Megállapították, hogy az utóbbi években a rókavadászatok teljesen eredménytelenek maradtak.

A kutyák nem tudnak fölhajtani rókát. Sokáig keresték ennek az okát, mig rájöttek, hogy a sok automobil benzine eltompitja a vadászkutyák szaglását, ezért nem érzik meg a róka szagát. Tény az. hogy a rókák mind idején eliszkolnak és — nevetnek.

#

Éva anyánk ruhája. Mint a Daily A/eivs-ben olvassuk az ottawai törvényszék előtt a bírák arról vitatkoznak, hogy milyen ruhát hordott Éva anyánk.

Egy színigazgató szerződést kötött 2anife-kal, a hires táncosnővel, hogy egy némajátékéban, mely a paradicsomkertben játszódik le, Éva szerepét alakítsa.

A próbákat üccai ruhákban tartották meg s minden kitünően sikerült.

A bemutatón azonban, amikor felhúzták a függönyt, a nézőtér ámulva, döbbenten látta, hogy Zanik kisasszony, Éva - alakitója, mindössze egy fügefalevelet visel ruhául, azt is egy igen áttetsző zöld fátyolka helyettesíti.

Az igazgató intézkedett, hogy a függönyt engedjék le. a táncosnőt pedig megkérte, hogy kissé »konzervativebben < öltözködjék föl, amit a táncosnő a történelmi hűségre hivatkozva kereken megtagadott. Ennélfogva a közönséget haza kellett küldeni, visszafizetni a jegyek árát. Az ügy a bíróság előtt folytatódott.

De maguk a birák sem tudták meggyőzni a inakacskodó táncosnőt.

— Én — kardoskodott a törvényszék előtt — úgy játszom Évát, ahogy kell, nem vétek a történelmi hűség ellen. Talán télikabátot húzzak? Tessék elolvasni a bibliát, ott megtudhatják, milyen kosztümben járt Éva anyánk.

A birák a tárgyalást elnapolták, hogy a biblia nyomán döntsék el, kinek van igaza.

ENGLESKI MAGAZIN Beograd

VtikaKaradžićaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb

Strossmajerova 10 — Telefon 16-56

Elafreodü úri divatáruház. Saját műtermi, ben készít mérték ntáo ruhát és fehérnemű*

Eredeti Burberry Weatherproofs