Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-13 / 70. szám

22- °-‘dal_________________________________________ BÄCSMEGYEI NAPLÓ _____________________________1927. március 13.

Emlékezzünk régiekről

Grünwald Bélának igazat adott a történelem

Á magyar képviselőházi 1883 március 9-iki ülésén mondotta Grünwald Béla, a magyar nemzeti állam egyik legpregnánsabb harcosa ezt a beszédet, melynek igazságai — mutaris mutandis — aktuálisan figyelemreméltók még ma is s talán még figyelemreméltóbbak, mint amennyi figyelemben részük volt valaha.

Vannak nemzetek, melyeknek államaik forradalmak, háborúk megrázkódtathatják, gyengíthetik, belső, fejlődésükben megakaszthatják, de létök nem válik kétségessé. Erős organizmusuk, melyek experimentálhatnak saját testükön, a halál veszélye nélkül állják ki a legnagyobb kríziseket.

Mi nem tartozunk a szerencsés nemzetek közé. A mi helyzetünk olyan, hogy minden baj, mely bennünket ér, minden hiba, melyet elkövetünk, nemzeti létünket veszélyezteti, Európa nagy nemzetei régóta kész és konszolidált, a magyar állam, a nemzetünk még nem kész s nincs megszilárdulva. Az ország cgy/es részében nincsenek harmóniában az egésszel s tátongó repedések látszanak a magyar állam épületén s komoly aggodalmak támadnak az. elfogulatlanul gondolkodób lelkében: vájjon annak az erős lökésnek, mely clőfcb-utóbb be fog következni, igy, amint most van, ellent fog-e állhatni. A sötét felhőt, mely a jövő viharát hordja méhében. ott látjuk folytonosan a láthatáron, bizonyos lázas nyugtalanság fogja cl a kedélyeket; a társadalom körében mozgalmak indulnak meg a nemzeti érdekek megvédésére, melyeknek megvédésére az állam mai szervezetében nem képes. Uy helyzetben nem csoda, ha minden kérdés tárgyalásába belevegyül a nemzeti szempont Is s ami más konszolidált államokban csak gazdasági közigazgatási, vagy kulturális kérdés, nálunk egyszersmind a nemzeti érdek kérdése is.

S ez az oka, hogy a középiskolai oktatás nálunk nemcsak pedagógiai, nemcsak ■ kultúrái kérdés, hanem elsőrangú nemzeti kérdés is.

Midőn az uralmi kitejezést használom,

nem azt az uralmat értem alatta, mely csupán mások erőszakos einyomá án gyengébb voltuk kihasználásán alapul az erősebb érdekében. Az ily uralom ngysem volt tartós soha. csak az az uralom lehet tartós, melynek magasabb létjoga van az általános emberi fejlődés szempontjából is. Az uralom az államban nemcsak előny, melyet a hatalmasabb élvez, hanem az uralom nehéz kötelességekkel van egybekötve. Ha ezt az államot s vele együtt magunkat fenn akarjuk tartani. teljesíteni kell a kötelességeket.

Nekünk jutott az állammá szervezkedés nagv munkája, mert egyik itt lakó népfaj sem oly erős és kifejlett, hogy azt végezhetné.

Nekünk jutott a nemes feladat a szabadság elveire alapított államot alkotni, gondoskodni az állam polgárainak — faji különbség nélkül — szellemi és anyagi jólétéről- nekünk jutott a szerep, meghonovitani az európai eszméket és kultúrát a magyar irodalom közvetítésével s különböző népfajokat melyek magukban gyengék, a/ emberi fejlődés minden feltételének elérésére felemelni egy nagyobb nemzeti és kultúrái közösségbe egybeolvasztani.

A magyar ember lelkében néha felébred egy homályos aspiráció, ez a nem m; gyár népfajok tömegének megmagyarositása. Valóban szükséges, hogy tisztán lássuk, mi valósítható meg ebből a vágyból, nehogy elérhetetlenre pazarolva erőnket elmulasszuk azt, ami elérhető, mert a politikában a lehetetlent akarni éppoly hiba, mint a lehetőt

meg nem tenni. Igiaiz ugyan, hogy ennek az aspirációnak eddig nem volt gyakorlati következménye s mig a magyar ember .egy tiszta magyar Magyarországról álmodozik, azalatt törvényeiben folytonosan halmozza a közjogi akadályokat, melyek a törekvés megvalósításának megkezdését is lehetetlenné teszi s megtörténik rajta, hogy mig ő mások beolvasztásáról álmodozik, azalatt az élelmesebb, tevékenyebb és erőszakosabb szlávok és románok a magyarokat olvasztják magukba, de azért kétségtelen, hogy foglalkoznak vele sokan s minden fogalomzavar káros, mely nemzeti törekvéseink körében uralkodik.

Előttem, aki gyakorlati szempontból tekintem a dolgot, tisztán áll, hogy

a nem magyar lakosság tömegének magyarosítása lehetetlen,

mégha a fennálló közjogi akadályokat elhárítjuk is. Megengedem, hogy egyes pontokon, hol a magyarsággal való közvetlen érintkezés megvan, elérhető némi eredmény, ahogy azokon a vonalakon, hol a magyarság más népíajjal érintkezik. hátrább lehetne tolni a nyelvhatárt egy évszázad múlva, de másutt a köznép tömeges megmagyarositásról, mint

(Bármennyire sajnálom, ezúttal nem mondhatok semmi meglepőt. A patikus olyan, mint ahogy elképzeli akárki, mintahogy színpadjainkon látni. Igen megnyugtató. Enyhe poh, arany óralánc, arcán a kedély, a jólét püspöki rózsái. I Megcsap patika szava, melyet valami- I kor oly titokzatosnak éreztem. Most : sejtem miből állhat s próbálom elemezni: illő anyagok, rózsaolaj, mentha piperita,

\ aether, paraidehid, talán egy kis kámfor, I vagy szalmiákszesz. A polcokon katonás I rendben sorakoznak a hasas üvegek, a ! barna bödönyök, az »edényzet«, oldalt a I méregszekrény. Egyik segéd a már- I vdnyasztaton port kever, villanios-gép- I pel tágítja a papirtáskákat, melyekbe i egykor a gyakornok legszerelmesebb soha ait lehelte. Mérlegek, rézsuiyok, gránátszemek. Egy kék palackban iö fede- i zem uzokut a rózsaszin-fehér gilisztaj cukrokat, melyekkel négyéves koromban j csak egyszer szerettem volna isteniga\ zában jól lakni. Csattog a szümoiógép. \ Amint a rcklámtáblácskák hirdetik biz- I fos hatású fagybalzsam kapható, szájpi] rositó, náthakenőcs, kövéritő tápszer sovány gyermekeknél:, sovánvitó Ica kövér mamáknak. Azonkívül rózsavíz és I vitriol. Fönn az állvány tetején a vak görög szobrok figyelmesen szemlélik a csendéletet. Hipokratesz egy szakállas egyetemi tanárhoz hasonlít, akinek már i klinikája is van, Hygiena, az egészség istennője a kecses frizurájával egy amerikai mozi-csiUctghoz. Nyílik az ajtó, ideges, halotthalvány férfi lép be, mintha haldoklónak akarna orvosságot vinni, de a gyógyszerész csak rápillant s igy szól:)

— Nem kell. ('Az ideges, Iwlottlialvdny férfi el. Ismét nyílik az aitó, megint egy ideges, halotthalvány férfi lép be. kézitáskával, ennek azonban a gyógyszerész már csak int. mire az illető némán távozik).

— Hogyan, hát ön nem szolgálja ki a vevőit?

— Ezek nem venni akarnak, hanem eladni. Gyógyszer-ügynökök. Egész délelőtt kilincselnek, a receptora csak délután kezdődik, az orvosi rendelések után. (Csöng a telefon, a gyógyszerész belekiabál.) Köszönöm, semmise kell. (Lecsapja a kagylót) Egy gyógyszergyár.

Kevesebb gyógyszer fogy, mint az- I előtt?

í — Föltétlenül. A városokbn még kevesebb, mint faluhelyeken.

célról le kell mondanunk, mert a beolvasztás oly elemi módjai, melyeket évszázadok előtt alkalmaztak, ma item alkalmazhatók s mert a nép első rétegeihez irodalmi eszközökkel férni nem lehet.

De ez nem veszély ránk nézve

s nem akadálya a nemzet kultúrái egység megalkotásának. A nemzeti egység nyilvánul a közös állami életben, az összetartás tudatában, az. irodalom és kulrura közösségében, mindezt azonban a dolog természeténél fogva csak a nemzet felső osztályai képviselik, az alsó néposzitályok helyi életet élnek, nagyobb egységek, tágabb közösségiek nem férnek bele a szűk eszmekörbe, melyben szellemük mozog s azért a nemzeti mozgalmakban nem jut nekik soha a kezdeményezés szerepe. A nemzeti tudat, a nemeti ideálok csak a nemzet magasabb osztályaiban élnek. A tudomány, a művészet, a politika problémáit ezek oldják meg, egy szóval azt lehet mondani, hogy a nemzet valóban csak magasabb osztályaiban él. Azért ne tartsunk a köznéptől, ha nem is tud magyarul.

csak részesítsük jó igazságszolgáltatásban, jó közigazgatásban, foglalkozzunk érdekeivel jóakaratuan. De arra következetesen kell törekedni, hogy a szellemi munkával foglalkozó osztályok oktatásában gondoskodjunk a magyar nyelv ismeretének biztosítékairól.

—/ Minek tulajdonítja ezt? Nem a műveltségnek?

— Nem.

— A félmüveltségnek.

— Az emberek sok fölvilágosító cikket olvastak, melyet nem értettek meg. Azt látjuk, hogy égi' nép annál több gyógyszert használ, minél műveltebb. Északon adnak el a legtöbb gyógyszert svédek, norvégek, finnek között, ahol nincs analfabéta. Amint délebbre megyünk, egyre több a kuruzsló, a ráolvasó. Olaszország patikáiban még mindig árulnak limonádét, feketekávét is.

— Úgy veszem észre, hogy a huszadik századbeli gyógyszerészet nagy változáson tnent át.

— Ezt a vegyigyárak okozzák, melyek évente ezer és ezer uj készítményt hoznak forgalomba, a nagyipar, mely megöl minden egyéni kutatást, leleményt, kezdeményezést. Tessék befáradni. (A patikaszobába megyünk, ahol mindössze egy mosdó van, egy páncélszekrény meg a telefon.)

Hajdan itt volt a laboratórium. Innen indult ki a középkorban az alkímia a tizennyolc és tizenkilencedik században a természettudományos kutatás. (Lelkesen.) Lavoisier, Scheele, aki egész csomó elemet fedezett föl, Sertarier, a morfin, Sourbeira. a kloform fölfedezeője, a mi Than Károlyunk mind gyógyszerész volt s egyben úttörő vegyész is. Sok hírneves művész akadt közöttünk. Ibsen, Grimstadtban évekig gyakornokoskodott, Sudcrmann is a kartársunk.- Mit keresnek ma leginkább.

A férfiak aszpirint, a nők szépitőszereket. De a varróleányoknak csak francia kell, pedig a szépitőszernek évszázados a receptjük.

— Hány gyógyszertárunk van?

— 1164.

— Melyik a legrégibb?

— A pozsonyi »Vörös rák.« Az már a tizennegyedik században megnyílt. Ebbau az időben Budán is tább apothekárius működött.

— Mit árultak ezek?

— Gyógyfüveket, de amellett mindent, amit az alkímia kisütött. Régi tégelyekről látjuk, hogy patikájukban volt porrá őrölt ökörszarv, tevevelő. anyatej, kutyaháj, sőt axungia hominis is; emberzsir.

— Honnan szerezték be az emberzsirt?

— Alkalmilag. Sok ilyen emlék vall ara, bogya varázslókkal 'tartottunk közösséget. Bagdadban alapították az első

patikát,, az arabok. Két gyógyszerünk elnevezése az »alkohol« és a »szirup« arab szó, azóta egészen átment a köznyelvbe. A középkorból maradt az a szokás is. hogy a patikák cégérére kígyót fessenek: az akkori füvészek kígyót szögeztek szemöldökfájukra.

— Androviachos, Neró császár orvosa készített egy varázsszert, melyet theirak-nak nevezett. Miből állt ez?

— Különböző állati hulladékból, melybe többek közt korálgyöngyöt is kellett tenni. A tizennyolcadik században inég készítették egy^s helyeken. Nálunk sárkányvérnek hívták. Holdtöltekor összegyűlt kilenc gyógyszerész és kilenc napig kotyvasztotta.

— Mennyit jövedelmez ma általában egy gyógyszertár?

— Alig többet, mint a beléfektetett pénz kamatja.

— Micsoda nevezetes gyógyszer-tévedésekről tud?

— Évekkel ezelőtt külföldön egy patikus kiszolgáltatott két egészen ártatlan gyógyszert: az egyik egy zsurlóféle, extraktum filicis maris, melyet a galandféreg elhajlására használnak, a másik a közismert ricinus olaj. A beteg a két szert nem egymásután vette be, amint rendelték, hanem együtt. Ennek következtében megvakult. Ez a két orvosság együttesen megbénítja a szemidegeneket.

— Sok a moríinista?

— Mint mindenütt a háború után. Hősi küzdelemmel, agyafúrtan szerzik be mindennapi mérgüket. Természetesen dugáruként. Üsmerik, tanulmányozzák az orvosok írását, recepteket hamisítanak, éjjel csöngetnek be a patikába, mikor az orvosokat bajos telefonon felcsörömpölni. Anglia a Népszövetségben irtóháborut indított a morfinisták ellen.

— Annak idején viszont a kinaiak ellen indított irtóháborut, mert nem akarták elfogadni a rájuk tukmált ópium-készitményeit. Különben minden nép bóditja magát. A kinaiak ópiumisták, a délamerikai nép, mely természetben találja meg kokaint a koka cserjén, kokainista, a törökök koffeinisták és nikotinisták, az angolok rengeteg teát isznak. Mi alkoholisták vagyunk.

— (Mint akinek jó ötletet adnak, hozza a konyakot, tölt, kocint velem.) »Orvosi«.

— Érzem. Van sok női gyógyszerészünk?

— Négy nő patikatulajdonos is. A gyógyszerészkisasszonyok kitünően beválnak lelkiismeretesek, megfelel nekik a csöndes, babráló, nőies munka. Csakhogy sok helyütt nem szívesen látják őket.

— Miért?

— Mert a gyógyszerészek általában konzervatívok. Hogy is ne volnának azok. Kis, finom dolgokkal bíbelődnek, mérlegükön még a milligramm ezredrészét is meg tudják mérni. Fiatalkoruktól kezdve családi körben élnek. Mig mások künn hányódnak az életben, ők már gyakornok-korukban a főnökük asz falánál ülnek, a gyógyszerészné meg a leánya mellett tarokkozás közben a principális maga mellé veszi őket. Aztán mekkora múlt van mögöttük...

(En is az ősökre gondolok. Egykor a magister, aki a gyógyszerészet művészetét, az ars pharmaciact gyakorolta, sisakban, álarcban kísérletezett laboratóriumában. kereste, a »bölcsek kövét«, vagy az »örök ifjúság vizét«, pár latokat főzött, titkos fluidomokat hajtott át üvegtölcsérén s olyan föltedezoj sehre bukkant, melyek nélkül ma elkap zelhetetlen volna az élet. Gyermekkoromban a patikusok udvarán még lát tani az óriási vasmozsarat, a laboráns gyökereket tört, a ponyván kamillateát, zsályát, ánizst szárítottak, melyet a tüvészkedö praktikám hozott kis zsákjában a mezőkről. Most c patikaszoba ablakából egy pesti bérháznak udvara látszik. Ez a kedves méregkeverö kereskedik a gyógyszerekkel s mindössze gyárakkal levelez. A huszadik századbeli gyógyszerész kétségtelenül a varázslók láttájából származik. De csak annyira varázsló, mint amennyire a doromboló házicica is tigris.

Kosztolányi Dezső

ALAKOK

—----EB ------Gyógyszerész

1