Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-02 / 59. szám

4. oldal BÁCSMEG YEl NAPLÓ 1927. március 2. A munkáskamara becsülete Bigámia, vagy nem bigámia A Szuboticski Glasniérdekes sajtópörei A »Subotiiki Glasnik« cimii lapban megjelent két közlemény miatt sajtóügyi eljárás indult Bogddnovics Nikola, a ke­rületi mmikásbiztositó hivatal volt igaz­gatója ellen. Az egyik cikk 192ö. év áp­rilis hó K-án jelent inog »Kommunisták Szuboticiui«-cint alatt. Ennek a cikknek az volt a tartalma, bogy a naviszadi munkáskamara kirendeltségének yeze­­tőjev A'cšics Jovan kommunista, továbbá, hogy több hamis nevet használ és bigá­miát követett el. A másik ciklj 1926. év július' 25-én je­lent meg és pedig »A Munkáskamara védi a sikkasztókat« cim alatt. Ennek a cikknek tartalmát a Munkáskamara in­kriminálta, mert aíit állította benne Bog­­danovics, lrogy a Munkáskamara olya­nokat fogad védelmébe, akik elleti sik­kasztásért bünvizágálat van folyamat­ban. Ezekben a sajtóügyekben kedden tar­totta meg a főtárgyalást a ■szuboticai törvényszéken Starcseyics AÍátó tör­vényszéki tanácselnök büntető-tanácsa. A íőmagánVádló képviseletében Jsg­­dics Jovan noviszadi ügyvédjelölt jelent meg mindkét sajtóperben, mig a vádlott védelmét ugyancsak mindkét sajtóper­ben Verntícski István ügyvéd látta el. A bíróság elsőnek a Nésics-íéle ügyet tárgyalta. Az elnök kérdésére Bogdano­­vies Nikola kijelentette, hogy a cikket ö irta és vállalja azért a felelősséget, de nem érzi magát bűnösnek, mert amit irt, az igaz. Ezután bizonyítékokat íerjdszt elő, mely szerint mindaz, amit ö a cikk­ben Nesics elfen felsorolt, megfelel a valóságnak. Utal arra, hogy ugyaneze­ket más lap is megírta s hogy a főma­­gánvád’.ó ellen az ügyészség vádiratot adott. ' A .bíróság- -ezután - Nesfts -Jovant hall­gatta ki, aki viszont cáfolta az ellene íelhozottakat és kijelentette, hogy az. el-, lene felhozott vádak nem igazak. Az tény, hogy több néven is szokták ne­vezni; de.ezek csak gúnynévként vannak használva. Az igazi neve Nesics Jovan. A bíróság ezzel a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította' és elhangzot-Rozi li ta : Kosáryné Réz Lola — Jaj istenem — mondta Rozi vasár­nap délután a barátnőjének — te nem ijs tudod, milyen borzasztó dolog tör­tént velem. Most már csak azt sze­retném tudni, a jó isten akarta-e igy, vagy az ördög? Nappal sokszor azt hiszem, hogy az ördög, de éjjel, ha csönd van és nem tudok elaludni és mégis álmodok, muszáj azt hinnem, hogy a jó isten tette az egészet és sí­rok boldogságomban, hogy a párnámat reggelre ki lehetne facsarni. Igaz, hogy olyan vékony párnát adott az asszony, mint egy palacsinta. Hát ide hallgass. Terus. De ne visits aztán, mert nem akarom, hogy meghallja valaki. Már a névjegy is gyanús volt nekem. Olyan sárgaréz tábla van az ajtaján, rávésve: dr. Sós József, rendel d. u. 3—5. Mintha a szivemet ütötte volna meg valaki az öklével. Sós József! Sós József! De nem szóltam semmit, kinek is szólhattam volna? Végeztem a mun­kámat és csak ha le kellett szaladnom a városba, vagy visszajöttem, akkor néztem az ajtóra és suttogtam mngam­­han, hogy Sós József, Sós József. És kiváncsi lettem, hogy ez a Sós József vájjon milyen? De úgy látszik, nem volt otthon, mert a függönyök; mind le voltak huzva. Múlt héten aztán porlom a szőnyeget a folyosón és a liázmesrer ordít az ud­varból, hogy már elmúlt tiz óra, én meg yis’szakiahálok, hogy esti tiz óra elmúlt, de a reggeli nem. Abban a 'pil­lanatban meglátom, hogy jön fel a lép-1 csőn valaki, szürke ruhában. mögötte j eü5 iuAdáj; mgX táskával,, éppett mint tak a perbeszédek. Utána a bíróság meghozta «z Ítéletet, mely szerint Bog­­danovics Nikola vádlottat a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége alól fel­menti. ellenben bűnösnek mondja ki a sajtótörvény 66-ik szakasza alapján az­ért, mert törvény ellenére olyan irato­kat és adatokat hozott sajtó utján nyil­vánosságra, amelyeket csakis a főtár­gyaláson történt felolvasás után lett volna szabad közzétenni. Így tehát a til­tott közlés vétségét követte el. Ezért elitélte 2f) napi elzárás tő- és 200 diuár mellékbüntetésre. A főmagán vádló fe­­lebbezést jelentett be az Ítéletnek azon része ellen, amelyben a vádlottat a rá­galmazás vádja alól felmenti. Az elitéi szintén - jogorvoslatot jelentett be. Noviszadról jelentik: A Vajdasági Városok Szövetsége, amely a vajdasági városok niagánalakulata, alapszabályai­ban a szövetség székhelyéül Novisza­­dot állapította meg, egyben úgy intéz­kedett, hogy a mindenkori noviszadi polgármester az elnöke a szövetségnek. A szövetséget dr. Stefanovics Zsárkó polgármester korában kezdeményezte és ö lett a szövetség első elnöke. Nyu­­galombavonulása után dr. Milovanovics Mi-lován polgármester lett u szövetség elnöki székében is dr. Stefanovics Zsárkó utóda. Most, hogy dr. Milovano­vics Milovant felmentették a polgár­­mesteri teendők alól, a szövetség elnöki tisztsége automatikusan megüresedett. A szövetség vezetősége, melynek él-én dr. Evetovics Mátyás szuboticai alpol­gármester, mint a szövetség alelnöke áll, már össze is akarta hívni a szö­vetséget, hogy a közben felmerült kér­déseket elintézze, de az összehívást a közbejött tartománygyüLési választá­sokkal' ‘kapcsolatos teéndok’ késlel­tették. Most aztán váratlan fordulat kö­vetkezett be, m,ely meglepetést . keltett a szövetség tagjainak sorában. A bel­ügyminisztérium, annak ellenére, hogy a szövetség alapszabályokkal rendel­kező magánalakulat és annak ellenére, hogy a szövetségnek törvényes veze­tősége van, mely a szövetség ügyeit A Munkáskamara feljelentésére meg­indult sajtóperben a vádlott Bogdano­­vics Nikola szintén elismeri a cikk szer­zőségét és vállalja a sajtójogi felelőssé­get, de nem érzi magát bűnösnek, mert a valóságot irta. Ugyanezért a cikkért már más feljelentés alapján eljárás folyt ellene, de a biróság felmentette. A biróság a felek meghallgatása, után ebben az esetben bűnösnek mondotta ki Bogdanovics Nikolát a sajtó utján elkö­vetett rágalmazás vétségében és elítélte egy havi fogház fő- és 400 dinár mellék­­büntetésre. A biróság az ítélet indokolá­sában kimondotta, hogy amig valaki bi­­rőüag nincsen elité-lve, nem szabad az - ’ötöt bűncselekmény elkövetése vádjá­,egy ad lwe elnököt Iszailovits Vásza pancsevói polgármester személyében és az erről szóló kinevezési értesítést meg is küldötte a szövetségnek és a szövetségben tömörült városok polgár­­mestereinek. Iszailovics Vásza polgár­­mester megkereste Lakics János he­lyettes polgármestert, akit arra kért fel, tudassa vele, mikorra tartaná meg­felelőnek a szövetségi választmány egy­­behivását. A szövetség egyik vezetőségi tagja erről -az ügyről a következőket mondotta a »Bácsniegyei Napló« munkatársa előtt: — A szövetségnek meg van az alel­nöke és a szövetség elnöke csak a novi­szadi polgármester lehet, mert igy intéz­kednek a minisztérium által jóváhagyott alapszabályok. Érthető tehát, ha meg­lepetést keltett, hogy a belügyminiszté­rium mindezek ellenére elnököt nevezett ki a szövetség élére, bizonyára abból a téves felfogásból indulva ki, mintha megszűnt volna az egész vezetőcég meg­bízatása, vagy az egész vezetőség le­mondásban volna. Mi fog most történ­ni, nem tudjuk. Mindenesetre visszás helyzet áll; elő, mert van egy szabály­­szerű vezetőség és van egy elnök, akit a belügyminisztérium nevezett ki. A szövetség még márciusban összeül és dönteni fog ebben a kérdésben. — A szövetség legközelebbi ülésén szóbakerül a Jugoszláv A7árosok Szö­vetségének kérdése is, melyet mint is­meretes, közben megalakítottak és a melynek Zagrebban van a székhelye. Érről az országos szövetségről el van terjedve, hogy csak azok a polgármeste­rek lehetnek tagjai, akiket megválasztot­tak és nem azok, akik kinevezés utján töltik be helyüket. Nem hihetjük, hogy az országos szövetség ilyen határozatot hozott volna, mert különben annak csak Zagreb, Beograd, néhány horvátországi város, egy-két tengerparti és a szerbiai városok polgármesterei lehetnének tag­jai, de nem volnának tagjai Szarajevó. Maribor. Ljubljana, amelyeknek élén kinevezett miniszteri biztosok intézik a városok vezetését. Hasonló a helyzet több horvátországi városnál is. De ha igaz volna, hogy ilyen határozat van, akkor nem liivták volna meg a vajdasá­gi városokat is. Pofozkodott-e a járásbiró? Egy vrsacl ügyvéd sajtópere a belacrkvai járásbiró előtt Belacrkváról jelentik: Érdekes sajtó­perben tartott íőtárgyaMst szombaton a belacrkvai törvényszék. Jovaneesics Milán, a vrsaci »Nova Zora« szerkesz­tője volt a vádlott, aki ellen dr. Miato­­vics Szvetomir ismert vrsaci ügyvéd, volt képviselő tett ■ feljelentést sajtó ut­ján elkövetett rágalmazás miatt. Jova­­necsics az elmúlt év októberében lapjá­ban cikket irt dr. Miatovicsról s azt ál­lította, hogy a vrsaci járásbíróság tár­gyalótermében a közben elhunyt Kolu­­sics járásbiró egy bűnügyi tárgyalás al­kalmával felpofozta dr. Miatovics ügy­védet. Dr. Miatovics a cikk megjelenése után sajtó utján elkövetett rágalmazás és hitelrontás miatt feljelentést fett Jo­­vanecsics Milán szerkesztő ellen és egyúttal anyagi kártérítést is követelt. A tárgyalást 26-án tartotta még eb­ben a sajtóperben a belacrkvai törvény­szék. Jovaneesics vallomásában fentart­­ja azokat az állításait, amiket az inkri­minált cikkben mondott és azt bizonyí­tani kívánjál A törvényszék a blzonyitá-, si kérelemnek helyt adott és elrendelte dr. '/tatai Jeremie vrsaci ügyvédjelölt kihallgatását, aki állítólag jelen volt, í mikor a tettleges inzultus történt s a tárgyalást elnapolták. illetni. A felek felebbeztek. A belügyminisztérium kinevezte a vajdasági városok szövetségének elnökét Iszailovics pancsevói polgármester a kinevezett dnö 1; jntézi, mégis kinevezett a szövetség élére régen! Éppen mint régen! Azt hittem, kisértetet látok! Azt hittem, meghalok! Kiesett a kezemből a poroló, le a ház­mester fejére. Eleresztettem a nehéz pokrócot, majdnem leesett az is, de amint hirtelen leguggoltam, hogy meg ne lásson, letartottam a térdemmel. Hát nem is látott meg Terus, de ne­kem attól a pillanattól fogva nem volt nyugtom. Mert édes lelkem, mintha va­lami vastag cérnával lennék hozzáköt­ve, úgy érzem! És ha közel van hoz­zám, akkor a cérna tágan van és a szivemre csavarodik puhán és csiklan­dozza a szivemet, ha pedig messze van tőlem, akkor kifeszül ez a cérna és úgy érzem, hogy a szivemet ki fogja tépni. Mi lesz ebből, Terus, mi lesz ebből? Édes jó istenem? Tegnapelőtt a lépcsőn találkoztunk, az asszonnyal mentem, ijedtemben leejtettem a cekkert. Fel­vette és az arcomba nézett. Nem tu­dom, nem ismert-e meg. Már félek a folyosóra is kimenni, akárhogyan is szeretnék. De mindig tudom, mikor megy el hazulról, mintha csak meg­mondaná. És olyankor utána nézek. . Látod, Terus, már látom, hogy ne­kem nem lehet jó életem. Minek nekem a szerelem? Megkapom a fizetésemet, minden vasárnap kimenőm van, egy régi blúzt is adott az asszony, mit kí­vánhatok még? De én ahelyett. hogy örülnék, hogy tisztességes helyein van, hogy nem éhezek, nem fázok, egész éjszaka csak sírok, hogy mi lesz, mert a jó isten — vagy a csábitó ördög? idevezetett, éppen a szomszédságába, ennék az embernek, akit el akartam fe­lejteni minden erőmből. Te ezt nem is tudod, Terus. Semmi külöjiös, ctók ükkíd mondottam, hoix nincs még egy ilyen szomorú történet a világon. Tizenötéves voltam és a ne­gyedik polgáriba jártam, ő pedig nya­ralni jött és abban a házban vett ki szobát, ahol mi laktunk. Kint álltain a folyosón és vártam a barátnőmet. És akkor ő jött fel a lépcsőn, szürke ru­hában, mögötte hordár hozta a táskát. Ősszel elutazott és én nagyon féli­­í lein az apámtól és szolgálni jöttem. A kisfiú, amint megszületett, meghalt. Azt hittem, mindennek vége. És most, Terus, ott lakik a szom­szédságunkban! Azt kérdezed, mi lesz ezután? Hát honnan tudjam azt, mi­kor mindig csak sírok?... £ Rozi három hét múlva ezt a levelet irta egy este a konyhaasztalon, sűrűn hulló könnyek közölt: — ... és mostann inén is továb kel meni, nemtom találkozunke még ez életbe. Elbucsuzok hát mindörökre, de előbb megírom hogy fájdalmas és igaz szeretet van csak a szivembe, sémi más: se méreg, se gyülölség se bosz­­szu. Hanem minden jótt kívánok tej jes életire. És ha már nagyon öreg lesz és egyedül volna, akkor szeretnék cl­­jöni és ápolom hogy legalább akor eggyütt lehesünk. Most én már igy továb nem birom, hogy it legyek a szomszédba és a fojosón mindigg ta­­nákozunk. Máj igyekezni fogok, hogy meg legyek mindig elégedve és hálát adok az Istennek, hogy mégegyszer látthattam. Isten álgya meg. Kiváló tisztelettel: Kovács Rózsi. Reggel, mikor összecsomagolta a holmiját s elindult, becsusztattá a leve­let a szomszéd lakás ajtaja alatt. * — Valaki csönget. —- Megnézem. Az asszony visszahökölt. A szom­széd fogorvos állt a küszöbön: sápadt, ideges szemöldökű fiatalember. Ijed­ten, gyorsan szólt: — Elment már, kérem, a leány? — Elment, de ... — Hová ment kérem? Az asszony megbotránkozva mondta. — Azt nem tudom. Becsapta az ajtót s haragosan ment be a szobába. — Botrány! Ez a Rozi! A szomszéd fogorvos még ide is utána jött! Hal­latlan! v A következő hónap tizenötödike .tá­ján az asszony sápadtan rohant be az urához: — Itt a Rozi! — Nálunk? — Nem. A szomszédban. A fogor­vosnál! — És? —- A feleségei... Megáll az eszem! Ilyen probléma! Azonnal írok a szer­­kesztőségnek ... Megkérdezem, fogad­hatja-e az ember a volt szakácsnője kö­szöntését, ha uriasszony lett?... És hogyan? Csak nem tegezhetem le a végén? Rózi nem sejtett semmit róla, mi­csoda problémákat okozott a volt asz­­szonyának. Cselédet fogadott s olyan vastag párnát adott ki neki, hogy ne sirhassa vizesre, ha egész éjszaka' sír­na is szegény. Mert ő tudta jól, hogy minden cse­lédleánynak megvan a maga különös és szornorti élettörténete, amin el lehet sirdogálrii éjszakákon kérésziül. Yjüameanyíaek,,.;. t

Next

/
Thumbnails
Contents