Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-12 / 69. szám
4. oldal 1927. március 12 BÁCSMEGfTEI NAPLÓ A vádlott: Dimitrijevics volt az én ügyvédem a tűz után. Azért kellett ügyvéd, mert a biztosítók nem akartak fizetni és körülbelül kilenc és fél millió biztosítás járt. Kétszázötven érdekelt hitelező volt, akiknek bent volt a gabonájuk. Ennek értéke több millió. Ezek az emberek pénzüket kérték, azonkívül más költség is volt. Dimitrijevics intervenciója a biztosítás kifizetése érdekében nem járt eredménnyel, de a büntető eljárást beszüntették. Az elnök: A tiiztöl a csődnyitásig behajtott ön valami követelést. A vádlott: Igen, behajtottam, pontosan nem tudom mennyit. Az elnök: Csehszlovákiából kapott-e pénzt búzáért. A vádlott: Ez a búza nem létezett. Az elnök: Beszedett-e hétszáznyolcézer dinárt? A vádlott: Kevesebbet szedtem be, körülbelül négy-ötszázezer dinárt. Az elnök: A csődnyitás alkalmával ezt befizette, vagy felhasználta más kiadásokra? A vádlott: Elköltöttük kisebb-nagyobb tételekben. Azonkívül a család fenntartására is kellett. Külön szobában Az elnök: Hogyan történt a csődíiyitás? A vádlott: Dimitrijevics volt az én ügyvédem, ügyvédhez azért megy az ember, mert megbízik benne. Én mint jogtanácsosomra az egész vagyon kezelését Dimitrijevicsre bíztam. Mikor közeledett a csőd, vagyis beadtak egy hatezer dináros kérvényt, akkor szóba került, hogy ki lenne a tömeggondnok. Bementünk egy külön szobába és ekkor Dimitrijevics szóba hozta az ő gazdagságát és azt mondta: »Nézze Rácz* tir mi barátok vagyunk, legjobb lesz, ha engem kér csődtömeggondnoknak.« Hivatkozott arra, hogy régóta ismeri egész családomat és szivére tette a-kezét, nagyobb ajánlatot tett és hangsúlyozta, hogy ö nem szorul arra, hogy valakit becsapjon és kiuzsorázzon. Megígérte hogy családomról gondoskodni fog és felelősséget vállalt, hogy a csőd folyamán nekem és családomnak semmi kellemetlenségem nem lehet, »Önnek egyedül velem lesz dolga, mással senkivel« — mondotta — azt is mondta hogy egy kisebb vámmalmot is fel fogunk építeni. Többek közt átvett egy szerződést, amelyet Fiilöp Zoltánnal kötöttem és megígérte, hogy ezt teljes egészében elismeri. Én azt szeretném, hogy ő arról tegyen tanúvallomást, hogy eleget tett-e ennek az Ígéretnek. Hatezer dinárt Ígért havonta családom fenntartására, Azt mondta, hogy nekem ezt Írásban adja és hogy fedezeti váltót is kapok, de ez később eltnaradt. Tekintette) arra, hogy én bizalommal menteni*hoz-, zá. nagy.otr megörültem ajánlatának, mert azt hittem, hogy családomnak valami megélhetést' biztosítottam ' és : na'gyobb kellemetlenség nélkül megúszom az ügyet. Én aláírtam neki a csődkérvényt Az elnök: Ki szerkesztette a kérvényt? A vádlott: ö. Az elnök: Ki gépelte? A vádlott: Erre nem emlékszem határozotan, de az bizonyos, hogy a konceptust Dimitrijevics készítette és ő maga irta le. Kengyelac Milivo.i dr. védő felmutatta a bíróságnak a szóbanforgó koncepíus eredeti példányát. A vádlott: Azt magyarázta, hogy én ismerem az ő anyagi helyzetét ás mindin kötelezettséget magára vállai, a magánvagyonával garantálja ezt és ha nem tudja törvényes formában családom szükségleteit kielégíteni, ő maga fizeti. Én ebbe beleegyeztem, a konceptust aláirtani, a csődnyitás megtörtént, Dimitrijevics. lett a csödtömeggondnok. Az elnök ezután ismertette a vádirat harmadik pontját, amely szerint a csődnyitás előtt, április nyotcadikán Fülöp Zoltánnak provízió cimén 142.820 dinárt fizetett ki és elismert 330.000 dinár alaptalan követelést Fülöpnek, hogy a hitelezőket megkárosítsa. A vádlott: Azt fizettem ki. amire Dimitrijevics adott tanácsot. Én mondtam neki, hogy egy nagyobb összegről van szó, tudtuk, hogy csőd lesz. de ö azt válaszolta, hogy kifizethetek mindent, ami a szerződés értelmében jár. Az elnök: Ön tellát kifizettte az ő tanácsára.' A vádlott: Igen, de ő ezt később viszszavette. Letartóztatásunk után Fiilöpöt csak úgy engedték szabadon, hogy kétszázhuszezer dinárt visszafizetett. A vádirat negyedik pontja szerint Rácz 1925 őszón kétmillió dinár értékű buzát, amit elszámolásra kapott, Csehszlovákiába szállított, bár akkor már tudta, hogy fizetésképtelen. A vádlott erre a pontra kijelentette, hogy ezt is csak a merénylet után találták ki. Lisziíct szállított Csehszlovákiába, de buzát nem. A liszt egyrésze elromlott, a többinek az ára valószínűleg a bankokhoz beérkezett. Az ötödik pont szerint 1925 végén, a mikor már tudta, hogy már csődbe kerül, a Bosnyák Kereskedelmi és Iparbank noviszadi fiókjánál felvett kilencvenezer dinárt a Csehszlovákiába szállított búza árára előlegül, fuvarlevél másolat bemutatása mellett. A vádlott errevonatkozól’ag kijelentette, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Állandó folyószámlájuk volt a banknál és ha kellett felvettek száz-kétszázezer dinárt. Azonban erre a buzaszálltmányfa nem vett fel pénzt, mert az nem is létezett. A hatodik vádpont az. hogy« a Közgazdasági Bánknál Szuboticán fuvarlevél másolat bemutatása mellett felvett kétszázötvenezer dinárt. Erre azt válai szólta a vádlott, hogy a Közgazdaság' Banknál is voT folyószámlája, de ott sem beszélhetett búzáról, csak lisztről. Bélyeges könyveket vezetett és mindent pontosan elkönyveltek. A .hetedik vádpont, hogy 1926 január tizenötödikén a malomtüz után a"Bbsnyák Kereskedelmi és Iparbaiiknál egymilliónégyszázezer dinárt kitevő adósságának fedezésére átadta a chomage biztosításról szóló kötvényt és hogy' a hitelezők előtt eltitkolja, ezt a konceszsziót tíz nappal antedatálta. A vádlott kijelentette, hogy a bajoknak tartozóit és valóban átadta a kötvényt, lehet, hogy a nagy izgalomban nerh vette pontosan a dátumot, de ezt nem tartja valószínűnek. A következő vádpont szerint a szökésben levő Fülöp Zoltánnal egyetértésben a vádlott a Bolki és Társa cégnek nagyobb mennyiségű gabonát szállított Fiilöp Zoltán neve alatt, hogy a hitelezők elől ezt a mennyiséget eltitkolja. A kilencedik vádpont Szerint a topolai Havas és Forgács-cégnél ötvenezer dinárt átvett Fülöp Zoltán részére. A tizedik vádpont azt állítja, hogy Roder Oszkár topolai gyógyszerésznél negyvenezer dinárt deponált, mint Fülöp Zoltán követelését, a tizenegyedik pont szerint Pásztó Sándornál Budapesten hatvanegyezer dinárt helyezett el Fülöp Zoltánnak, végül a tizenkettedik vádpont szerint ugyancsak Fülöp Zoltán ne-’ vére Paulin Antalnál Ljubljanában hetvenezer dinárt deponált. Mindezekre a vádpontokra Rácz azt a választ adta, hogy ezek a teljesitések Fülöp Zoltánt a szerződés értelmében megilletik. Tizenegy óra után az elnök öt perc szünetet rendelt cl és szünet után tért át az első vádpontnak, a gyilkosság kísérletének a tárgyalására. A vádlott: Nem. Nem érzem magam bűnösnek, azért, mert nem akartam megsemmisíteni azt az embert, hiszen lett volna több alkalmam erre kedvezőbb helyen, az irodájában is és nem érzem magara bűnösnek, mert a fegyver nem is volt alkalmas emberölésre. Az elnök kérdésére ezután a vádlott részletesen elmondotta a kritikus nap történetét. Azért jött be Szuboticára. hogy Inotai Gézánál ievö feljelentéséi, amelyet Dimitrijevics ellen az ügyvédi kamarához akart beadni, elkérje. Hetenkint két-háromszor volt Dimitrijevicsnéi és különböző kéréseket terjesztett elő, amelyeket Dimitrijevics nem tcljesitett, bár korábban ezt megígérte. Többször sürgette, hogy az egyezséget tartsa be hiszen ö az egész vagyonát átadta neki, Az elnök: Szóval ön a vagyoni romlását Dimitrijevicsnck tulajdonítja? A vádlott: Igen. Az elnök kérdéseire ezután elmondotta a vádlott, hogy a fegyvert évek előtt vásárolta és már ekkor tudta, hogy az nem alka'mas emberölésre. Pár hónap óta állandóan magánál iiordta, mert topolai hitelezői fenyegették és betörték az ablakait. A fegyver állandóan töltve volt. — Mielőtt Inotait felkerestem — folytatta a vádlott — gondoltam, beszélek í)imiirijcviccscl, mert kifogytam a pénzből Az ticcán. 'azt hiszem, egy alkalmazottjával találkoztam, aki azt mondotta, hogy az ügyvéd ur rögtön jön. Máskor is beszéltein vele az uccán. 7 aián egyszer mehettem fel és le, amikor Dimitrijevics jö:t. Odamentem hozzá és köszöntem, azt hiszem kezet is fogtunk. Ha iól emlékszem. a csődről beszéltem és kértem, hogy adjon nekem pénzt. Ekkor történt az, hogy Dimitrijevics elnevette magát és azt mondta: »Mit akar maga én tőlem?« Én ezt gúnynak vettem és elköszöntem. Ö elment, én ottrnaradtam és ekkor kellett történnie az esetnek. Én azt hittem, hogy kigunyol, ez valami önkívületi állapot volt, szesszel is tápláltam magam. Topóidról három-négy deci pálinkát hoztam és útközben majdnem mind megittam. Akkor — nem tudom, hogy történt — lőttem. Két rendőr letartóztatott és a rendőrségre vittek. Ott aznap délután próbáltak kihallgatni, de olyan izgatott voltara, hogy nem tudtam beszélni. Az elnök: Sétált ön egy este Dimitrijevics háza előtt? A vádlott: Soha. Az elnök: Nyilatkozott Topolán vagy Szuboticán valaki előtt, hogy leszámol vagy végez Diniitrijeviccsei, vagy megöli? A vádlott: Nem volt ilyen elhatározásom. Nem is mondhattam ilyesmit senkinek. Az elnök: Önt fenyegették és olyan revolvert viselt, amellyel nem leheteti ölni. Mi volt ennek az értelme? A vádlott: Csak ijesztésnek szántam. Dimitrijevicset is. aki nem tett nekem eleget, csak belátásra akartam bírni. Az elnök kérdéseire elmondotta a vádlott, hogy a merénylet előtti időben tttúr elmérgesedett a viszony közte és a sertett között, mert ő töbhizben erélyesen jépett íel Dimitrijcviccsel szemben, aki nem tett eleget a vádlott által említett megállapodásnak, azonkívül szemrehányásokat tett neki azért is, mert úgy ő, mint helyettese, feljelentették a csődbíróságnál. Az elnök: Emlékszik, hogy milyen távolság volt a lövés pillanatában ön között és Dimitrijevics között? Emlékszik, hogy milyen irányban lőtt? A vádlott: Az jellemző arra, hogy nem határoztam el előre, hogy megölöm Dimitrijevicset, hogy sem a távolságot nem tudom és sem nem céloztam. Hiszen egymás mellett álltunk és ha akartam volna, agyon tudtam volna lőni. Az elnök: Miért nem lőtt a levegőbe hacsak meg akarta ijeszteni? A vádlott: Odalőttem. Az elnök ekkor felmutatta dr. Dimitrijevicsnek a bűnjelként őrzött télikabátját, amelynek a hátán látható volt a lövés által szakított lyuk. A vádlott kihallgatása ezzel végétért és az elnök elrendelte dr. Dimitrijevics Drágó ügyvédnek tanukénti kihallgassák Dimitrijevics Drágó dr. kihallgatása A merénv’et — A vádirat szerint — mondotta az elnök — október 29-lkén Szuboticán mi után ezt előre előkészítette és revolveré be öt golyót tett, azután hosszabb idei; várakozott Dimitrijevics Drágó háza előtt ölési szándékból öt lövést tett Dimitrljevicsre, amelyek közül az egyik talált és súlyos sérülést okozott. Tehát előre megfontolta, hogy embert ül és csak a véletlen folytán nem gyilkolta meg Dimitrijevicset. Ezért az ügyészség előre megfontolt szándékú ! emberölés kísérletével vádolja. Bűnösnek I érzi magát ebben? Dimitrijevics Drágó dr. sértettet és tanút hallgatta ki ezután a bíróság. l)imitrijevics Drágó dr. elővette irattáskájából jegyzeteit, majd a legapróbb részletességgel elmondta a csőd történetét és a revolveres támadást. A vádlottat 1920 óta ismeri, bátyja, aki abban az időben topolai főszolgabíró volt, mutatta be neki, 1921-ben, mint szuboticai törvényszéki bíró, elnöke volt egy választott bíróságnak, amely az Első Horvát Takarékpénztár által Rácz ellen indítóit perben Ítélkezett. 1922-ben Bénis Lukács által Rácz ellen indított perben képviselte a vádlottat. Azóta egészen 1926 januárig nem volt összeköttetésben vele. A gyanús malomégés —- 1926 január 15-én hallottam — folytatta Dimitrijevics dr. — hogy Rácz topolai malma leégett. Január vége felé a vádlott eljött hozzám, akinek akkor Manojlovics Jócó dr.-ral közös irodám volt és kért, hogy vállaljam el a védelmet abban a bűnügyben, ami a malomégés következtében diene megindult. — Ifj. Rácz György előadta, hogy ő a malom egyedüli tulajdonosa, azonkívül háza és tizennyolc lánc földje van. A malom 1926 január 15-ikén reggel gyulladt ki és nyomban utána le akarták tartóztatni és csak nagy nehezen kerülte el letartóztatását, az eljárást azonban folytatták ellene. — Miután a képviseletet elvállaltam! informálódtam a topolai csendőrségnél. Egy nagyon pedáns és rigorózus csendfirőrmesterrel találkoztam, aki hat hétig vezette a nyomozást és a malom összes hitelezőit kihallgatta. A nyomozás befejezése után a csendőrség jelentése súlyos vádakat tartalmazott Rácz ellen és a csendőrseg kifejtette jelentésében, hogy Rácz a tűz előestéjén a malom öszszes raktárait kiürítette és éjfél tájban Rácz szakácsnőjét látták a lakásból a malom felé menni. Az ügy állandóan komplikálódott és én többször interveniáltam Jovanovics csendőrhadnagnál, a nyohivja íel a topolai csendörséget a nyomozás mihamarább! befejezésére. A nyomozás végül március vége felé befejeződött és ekkor az ügyészség rés a vizsgálóbíró folytatták az eljárást. Ekkor tudtam meg, hogy a noviszadi főállamügyészség körrendeletben a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el a malomtüzesctekkel szepiben. A vizsgálóbíró a vizsgálatot három-négy nap alatt befejezte, az ügyészség nyomban elkészítette a vádiratot, a vádtanács azonban azt visszautasitota és március 19-ikén elrendelte a vizsgálat kiegészitését. A büntető eljárás nagyon szigoru és körültekintő volt és nem lehetett az ügyet olyan gyorsan befejezni, mint ezt mi szerettük volna. Nagy munkát fejtettem ki, de hiába. Az első vizsgálat tíz nap alatt lefolyt. Már akkor mondtam Latinovics bírónak, hogy a büntető vizsgálat kiegészítésének elrendelésével a csőd elkerülhetetlen. — A kiegészítő vizsgálat azonnal megkezdődött és tizenhárom nap alatt fejeződött be. A vádtanács a vádiratot elletette, de az ügyész felebbezést jelentett be a döntés ellen. V asziljeyics Ljuba diához, az ügyészség akkori vezetőjéhez mentem és kértem, hogy ne felebbezzen. Vas/.iljevics dr. ügyész azonban nem volt hajlandó visszavonni a már beadott felebbezést, bármennyire kérleltem öt. Ekkor történt, hogy dr. Vasziljeviccsel majdnem összevesztem, mert nem gondoltam arra, hogy malomtüz eseteknél külön rendelet kötelezi az ügyészt, hogy a vizsgálatot a legnagyobb eréllyel folytassa le. Az egész ügy tehát a felebbviteli biróság elé került. A felebbviteli biróság azonban nem dolgozik olyan gyorsan, mint ahogyan azt mi szerettük volna. Megindult a lavina —- Ekkor már április eleje volt és beállt a katasztrófa. A hitelezők elvesztették türelmüket és megindult a csődkérvények lavinája. Az első ilyen kérvényt április 7-éu Kiss-Linder Ferenc adta be, aki 6117 dinár megtérítését, vagy a csőd megnyitását kérte. Latinovics bíró a tárgyalást 8-ikúra tűzte ki. Az első tárgyaláson nem tudtunk másként védekezni és f
