Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-10 / 67. szám
KÖZGAZDASÁGI A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Csődmegtámadási perekben nincs uj joggyakorlat Szuboticán A törvényszéknek csak az egyik tanácsa helyezkedett három kis pörben arra az álláspontra, hogy a 43 éves joggyakorlat törvénybe ütköző A magyar kúriai döntvény a törvény szellemét követi Jogászkörökben élénk vita tárgya a szuboticai törvényszék egyik iclebbezési tanácsnak a csődmegtámadási perekben hozott három Ítélete és dr. Diamant Ernő törvényszéki bírónak ezzel kapcsolatos nyilatkozata, amely a Közgazdasági Napló legutóbbi szántában jelent meg. Diamant Ernő feltűnést keltő fejtegetéseire eddig Lahner Antal törvényszéki bíró. dr. Milics Ivó egyetemi tanár, dr. Vécsei Samu, és dr. György Imre ügyvédek küldtek be hozzánk választ és miután a válaszok egyszerre való közlése a helyviszonyok miatt nem lehetséges, ezúttal csak Lahner Antal reflexióit közöljük. A . kővetkező' számban á többi hozzá- X. ^zóljjsifak is.hejtyt adunk. mtfío'r* á szuboticai törvényszék égyik iclebbezési tanácsának a csőJuiegtámadasi perekben hozott három ítéletéről tudomást szereztem, az Ítélteket azzal a LaJl&atássaL és. köteles tisztelettel fogadtam, amellyel általában minden bírói ítélet iránt viseltetni szoktam még akkor is, ha az Ítélet az én jogi véleményemmel meg nem egyezik. Mikor azonban ez a kérdés a »Bácsmegyei Napió«-ban a nagy közönség előtt petraktáltatott, mint olyan nagy vívmány, amely szakit a magyar Kúria ncgyvenhároméves törvénybe ütköző gyakorlatával, elhatároztam, hogy éu is hozzá szólok az ügyhöz. Elsősorban tiltakozom a kérdés olyan beállítása ellen, mintha a csődmegtámadási perekben követett ufabb gyakorlat a szuboticai törvényszék gyakorlata volna. A szuboticai királyi törvényszéknek tizennyolc bírája van és ezek közül csak öyy tanács, vagyis bárom bíró fogadta e> azt a jogi álláspontot, amelyet a cikkíró ur a multlieti közleményben ismer tetett. A többi bíráknak még nem volt alkalmuk, hogv ebben a kérdésben nvi latkozzanak, magam határozottan ellene vagyok. Ezek szerint állandó gyakorlatról a szuboticai törvényszéknél szó sem lehet. Másodsorban pedig tiltakoznom kell ama vád ellen, a mely szerint a magyar királyi Kúria negyvenhárom éven át a törvény világos rendelkezésével ellentétes joggyakorlatot folytatott és e joggyakorlatot követték az összes alsó bíróságok: vagyis a magyar bíróság negyvenhárom éven át törvényellcnésen Ítélkezett. Tiltakozásom kapcsán pár szóval hozr zászólok a dolog érdeméhez is. A kritikus pont X kérdés lényege és a vita tárgya túli! dobképpen az, hogy a végrehajtási kényszer utján eszközölt kielégítés vagy biztosítás megtámadható-e vagy nem a csődtörvény 27. §-ának 2-ik pontja alapján. A Bácsmegyei Napló március 3-iki Számában a Közgazdasági Napló mellékletben megjelent cikkben a cikkíró azt vitatja, hogy ez nem lehetséges: ez ellenkezik a törvény szellemével s amikor a Kuria mégis a megtámadhatóság megengedése mellett döntött: túl ment a törvényen és a törvényt olyképen tágította és abból olyan következtetéseket .vont. le,, amelyék a/töfvényferVcZét intencióival annyira ellenkeznek, hogy maga a .törvénytervezet alkotója .. dr. Apáthy is kénytelen volt éz értelmezés ellen tiltakozni. Szóról-szóra idéztem a cikkíró súlyos vádját, amely szerint a királyi Kuria törvényellenes joggyakorlatot honosított meg negyvenhárom óvéfí át*S> Amennyiben a. törvénytervezet intencióinak1 félreértéséről vau- szó,4 á '-kérdés csak armyibaiv fontos, hogy még súlyosabb elbírálás alá esik a törvényszék ítélete. Ha azonban a törvény intenciói ellen cselekedett a felsőbíróság, akkor erről már lehet és kell beszélni. A törvénytervezet még nem törvény, ennek intencióit minden Jogkövetkezmény nélkül lehet félreérteni, vele ellenkezni. ráhágni. vagy áthágni, vagy bármit csinálni Vele. Más a tervezet intenciója és más a kész, szentesített törvéítynék az 'intenciója: ’az előbbi lehet egye» ember , törvénykészitö jogtudós, vagy.1 bizottság véleménye; utóbbi azonban már azi államhatalom akaratának jogi kifejezése, amely a javaslatokban nyer magyarázatot. ! A cikk tartalmából az tűnik ki. hogy : .^tíizfiböttetór 'törvéijyszék azért Ítélkezett másképp, mert a Kuria álláspontja ellenkezik a törvény intencióival, Csak igy lehet pertraktálni azi ügyet. A magyar kúria 543-884. számú határozata A Kuria 543/884. számú határozatában azt állapította meg, hogy a törvény — nem a törvénytervezet — intenciója nem lehet más, mint hogy eltiltson mindenkit úgy a közadóst, mint a végrehajtót, hogy a csőd kimondása vagy a fizetések megszüntetése után a többi hitelezők kárára akár magánúton, akár végrehajtási kényszer utján magának kielégítést szerezen az adós vagyonából. A Kuria a törvény szellemének ilyetén értelmezését a törvényjavaslat Indokolásából és főleg az igazságügyi bizottság javaslatából, tehát a törvényhozó dokumentumaiból merítette, szószerhit idézvén mindkét javaslat vonatkozó részét V: kérdéses Ítéletben. Ezt figyelmesen elolvasva megkell állapítani, hogy a két javaslat indokolása és a Kúria álláspontja azonos. Leszögezem ezekután azt a tényt, hogy a Kuria a törvény szellemében járt el. amikor a törvényhozásnak a javaslatokban kifejezett akaratából megállapította a törvény szellemét és a szerint döntött. Ezzel szemben kevés súlya lehet dr. Apáthy tudós-tanár ama nyilatkozatai nak, bogy a Kúria álláspontja ellenkezik a törvény-tervezet intencióval; Dr. Apáthy ez állításának plausibüis volta kitetszik további nyilatkozatából, amely szerint érdemileg a Kúriának kétségtelenül igaza van. Azt gondolom, hogy többre nincs is szükségünk. A bíró és törvény A Kúria többször említett Ítéletében azonban hivitkózik még másra is. Es ez rendkívül fontos, tekintettél arra, hegy a cikk abból az alaptételből indul ki, hogy a bíróság nem foglalhat állást a törvény szelleme és betűje ellen, még az ellenkező állandó gyakorlat mellett sem. A bírónak szigorúan ragaszkodni kell a törvény szelleméhez és betűjéhez, még ha ez a törvény rossz is. Miután a törvény szellemével már végeztünk és megkíséreltem a törvény szellemét illetőleg; a Kúria álláspontjával ellenkező álláspont helytelenségét kimutatni, lássuk a törvény betűit. Mit mondanak a törvény betűi s hogyan értelmezte azokat a'felső bíróság? Erről a cikk mélyen. hallgat. Pedig a sokszor említett Ítéletében a Kúria erre is nagy súlyt helyezve, kifejtette álláspontját. amikor az ítélet indokolásában azt mondta: — A törvénynek ilyen magyarázatával annak betüszerinti szövege sem ellenkezik, mert, valamint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásánál a végrehajtást szenvedett cselckvényét a végrehajtási eljárás helyettesíti. úgy a végrehajtásilag -nyert kielégítésnél, vagy biztosításnál a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekvénye a végrehajtás által helyettesitettnek tekintendő. Ezzel tehát — nézetem szerint — helyesen van megindokolva az is, hogy a bíróság álal követett gyakorlat a törvény betű szerinti rendelkezésének is mindenben megfelel. Vita a nyolcvanas években a kúriai döntvényről Igaz ugyan, hogy mikor a Kuria ezt az Igazán jogászi mestermíivii Ítéletét meghozta, az alsó bíróságok ellenkező állásponton voltak. Hogyan indokolták álláspontjukat, arról a törvénygyűjtemény nem ad felvilágositást. E kontraverz birói felfogások folytán abban az időben — 1881-től, a törvény életbeléptetés! idejétől 1884-ig, a Kuria ítélete meghozatal* idejéig — egész irodalom fejlődött erről a kérdésről, amely ezt iól-rosszul tárgyalta. Aki az akkori viszonyokat némileg ismeri, nem is csodálkozik ©zen, hiszen akkor az ügyvédi pálya el volt lepve a jó öreg dr. Hombár Mihályokkal és mellettük tért kezdtek foglalni a több készültséggel rendelkezők, nagyon természetes, hogy a kérdést elkeseredetten tárgyalták mindkét részről. Voltak olyanok, akik a Kúria álláspontját helyeselték, de viszont voltak olyanok is, akik az alsó bíróságok Ítéletének a helyességét vitatták. Még a mi jó öreg néhai Buchwald Lázárunk is hozzászólt a kérdéshez; három érdemes közleményé jelent meg erről tekintélyes jogi lapokban. Ez az akkori vita természetesen kellemetlen kihatással volt a törvény szövegezőjére, dr. Apáthyra, aki kissé rösíelte, hogy az általa szerkesztett törvény éles kritikai elbírálásban részesül. Ebből a vitakampányból tudjuk meg azt, hogy akik a Kuria álláspontját helyteletették. azt vitatták, hogy egy biztosítási vagy kielégítést végrehajtás foganatosítása a végrehajtató vagyis egy harmadik személynek a jogcselekménye, ne mpedlg a közadós-végrehajtitt szenvedetté. Minthogy pedig a törvény világosan csak a közadós jogcselekvényének a megtámadását engedi meg, .n.apflfl világosabb, hogy egy harmadik személy jogcselekményét képező végrehajtás foganatosítása meg nem támadható. Ilyen körülmények közt hozta meg a Kúria már ismert határozatát és játszi könnyedséggel megfejtette a Columbusztojás rejtvényét, amikor azt mondotta ki, hogy a végrehajtás foganatosítása a végrehajtást szenvedettfiek a jogcselekményét helyettesit!, tehát megtámadható. Sokan azzal is érveltek nem kevés eredménnyel — ezt a laikus közönség kedvéért jegyzem meg — hogy a jogi definíciók szerint a jogcselekvények; cselekvényekböl és mulasztásokból állanak, Vagyis a jogi kihatással biró mulasztás is jogcselekvényt képez. Ilyen jogi kihatással biró mulasztás az, hogy ha a közadós, vagy akkor még csak végrehajtást szenvedett a végrehajtáskor nem fizet és; tűri a végrehajtást. Ez tehát a köz adósnak a jogcselekvénye és mint ilyen, a törvény szerint megtámadható. Az elentétes áláspont ellenkezik a törvénnyel A Kuria csak azt mondta ki, amit a törvény betűje rendel és ami a törvény szelleméből folyik. Ebből következik azután áz is, hogy az ellentétes álláspontnak semmi néven nevezhető elfogadható jogi indoka nincsen, sőt éppen ez ellenkezik a törvénnyel. A Kúria oly világosnak tartotta ezt a kérdést, hogy nem is volt szükség elvi kijelentés« határozatot, avagy döntvényt alkotni. A szakasz csak kereskedőkre vonatkozik — igaz — ezt koiicédálom —• hogy az akkori jogi lektorok ezt az uj törvényt nem kezelték azzal a jóakarattal, amelyet ez az égetően szükséges törvény
