Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-10 / 67. szám

4. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ ____________________«27. március 10.

Megalakult

anemzetközi kamara jugoszláv nemzeti bizottsága

A Vajdaságot dr. Koszics Mirkó képviseli a bizottságban

A párisi nemzetközi kereskedelmi ka» marába, amely kétségtelenül a leghatalmasabb és legsúlyosabb nemzetközi gazdasági szervezet és az egész világ gazdasági szerveit egyesíti, negyvenkét jugoszláviai gazdasági szervezet, szövetség és nagyvállalat lépett be. A jugoszláv szervezetek a nemzetközi kamarák alapszabályai értelmében kötelesek egy nemzeti bizottságot létesíteni, a mely hivatva van a nemzetközi kereskedelmi kamara közt és a jugoszláv gazdasági élet, illetve a jugoszláv kormány között másfelől közvetítőként fellépni a nemzetközi, kereskedelmi kamara céljainak megvalósítása érdekében. Ezek közt a célok közt a legfontosabb, hogy a müveit országok közt szükebb gazdasági együttműködés jöjjön létre. Már a múlt évben szó Volt arról, hogy a nemzetközi kereskedelmi kamara kebelében jugoszláv nemzeti bizottság alakuljon, de a nemzeti bizottság székhelyét illetőleg nem lehetett megállapodást létrehozni, mert Beograd is és Zagreb is versenyzett a székhelyért és igy a bizottság megalakítása emiatt késedelmet szenvedett.

A jugoszláv, gazdasági köröknek ismételten alkalmuk volt meggyőződni, hogy milyen hátránnyal járt, hogy a nemzeti bizottság nem alakult meg és hogy Jugoszlávia a nemzetközi kereskedelmi kamara kebelében milyen kevéssé van képviselve. Március hetedikén Beogradban ismét megkezdődtek azok a tárgyalásod;, amelyek a nemzeti bizottság megalakítását célozzák. Ezen a tárgyalásokon megalakították a nemzeti bizottság vezetőségét, amelynek élére dr. Marinkovics Voja volt miniszter, a beogradi tőzsde elnöke került, mig alelnökké Sztanojevics Milán, a beogradi kereskedelmi kamara alelnökét, továbbá Arko Vladiszlávot, a zagrebi kereskedelmi és iparkamara elnökét és Jelacsint, a ljubljanai kereskedelmi és ipar-, kamara elnökét választották meg. ,A nemzeti bizottság tagjai lettekJovanóvics M. Vásza nagyiparos, (Beograd), Stojanoyfcs Milán, a beogradi kisiparosok kamarájának elnöke (Beograd), Bauer Márkó, a horvát gyáriparos szövetség főtitkára (Zagreb), Akszmanovics, az oszijeki kereskedelmi és iparkamara elnöke, dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, a noviszadi kamara főtitkára, dr. Besarovics Vojiszláv, a szarajevói kereskedelmi és iparkamara főtitkára, dr Boskovics S., a spliti kereskedelmi és

Egy kritikus albumából

irta: Baedeker

Aki fát ültet, mindazoknak a hálájára méltó, akik. annak az árnyékában pihennek. Igen sok öreget hallottam már panaszkodni, hogy hálátlanul eltaszigálták amiak a fának az árnyéka alól, amelyet ő ültetett.

*

Az öregség; az emlékezet, a fiatalság: a remény.

*

Az öregek szivósabbatr ragaszkodnak az élethez mint a fiatalok. Szenilis tünet.

Az öregség nem mindig folytatása az ifjúságnak s a későbbi életkoroknak — az sokszor valami egészen uj állapot és érzés, amelyben az ember magára se ismer s önmaga előtt is idegennek s ismeretlennek tűnik fel. S ez igy fart mindig, mert az öregséget (a sajátját) nem lehet megszokni.

Egy úriemberrel sok esztendőkig nem találkozhattam. Mire újból összekerültünk, egészen öreg lett. Kérdésemre, hogy hogyan érzi magát, azt felelte;

— Tűrhetően. Mióta nem találkoztunk, egy igen érdekes ismeretséget kötöttem.

— Vájjon kivel? — tudakoltam.

— Magammal ‘mint öreggel. Nem is képzeli, milyen idegen voltam saját magamnak.

—■ És most?

— Most is így van. De hát mit csiiparkamara főtitkára, Holovcsevdc, a szkopljei kereskedelmi és iparkamara elnöke és dr. Windisav Franjo, a ljubljanai kereskedelmi és iparkamara főtitkára.

A megalakult nemzeti bizottság már

Vrsacról jelentik: Szenzációs ügyben rendelte el a vizsgálatot a belaerkvai ügyészség. Dr. Secmayer Sándor jónevü vrsaci sebész-orvos pénteken lakásán megoperálta Breitenhoffer Mária vrsaci asszonyt, aki az operáció után egy negyed órával meghalt.

. Szombaton délután felkereste dr. Hübsch Sándor vrsaci sebészorvos dr. Medzichradszky Miklós fökapitányhelyettest és kérte ebben az ügyben a vizsgálat elrendelését. Nem tett határozott formában feljelentést, csak tudomására hozta a hatóságoknak azt a tényt, hogy Brcitenhoficr Mária az operáció, után nemsokára meghalt s miután hihetetlennek találja, hogy egy láboperáció után, ugyszólyáp a műtőasztalon következzen be. a-% halál. kértea haláleset körülményéinek lisztázását.

Az ügyészség elrendeli a boncolást

A rendőrség azonnal táviratilag tett jelentést az esetről a bc-.acrkvai ügyészségnek, ahol megindították n vizsgálatot és elrendelték a hirtelen halállal elhunyt asszony holttestének fe.boncolását.

’ Az ügyészség Kleines járásbirót küldte ki a boncoláshoz, amelyet dr. Nikolafevics Illa városi főorvos■ és dr. Murád jen A. orvos hajtottak Végre. A rendőrség részéről dr. Medzichradszky Miklós íőkaiprtányhelyettes jelent meg s jeien voltak az aktusaid dr Secmayer Sándor és dr. Hübsch Sándor sebészorvosok fsT ' (

A boncolást a legutolsó percben rendelték el’s. a temetés előtt rövid ‘idővel értesítették róla a gyászoló családot. A boncoló hatósági orvosok még nem terjesztették be írásos jelentésüket, egyben azonban a vélemények megegyez-, tek, hogy a halálesetet túlnyomó, részben nagyfokú vérhiány idézte elő.

A további vizsgálat van hivatva arra, hogy teljes világosságot derítsen erre az érdekes esetre, ami különös érdeklőmegteszi az előkészületeket az ezévi májusban Öenfben összeülő nemzetközi gazdasági konferenciára és a Stockholmban júniusban összeülő nemzetközi kereskedelmi kamarai összeülésre, amelyen több fontos kérdést tárgyalnak le.

désre számíthat különösen orvosi körökben.

Az első operáció előzményei

A »Bácsmcgyci Napló« munkatársa felkereste dr. Hübsch Sándort, aki a következőket mondotta:

— Senkit sem vádoltam, csak keresem a halál okát, mert nekem mint sebésznek kötelességem megkérdezni, hogy miért halt meg ez az asszony a műtőasztalon akkor, amikor Vrsacon egy kórház áll a beteg rendelkezésére s amikor az operációra nem volt sürgősen szükség.

— Brcitenhoficr Mária vrsaci kofaasszony november havában keresett fel engemet rendelőmben, ahol megvizsgáltam. Azonnal megállapítottam a diagnózist, hogy comb-sarkomája van, ami gyógyíthatatlan betegség. Operatív beavatkozásra nem voltam hajlandó, mert abban csak veszélyt láttam, hanem azt ajánlottam neki, hogy utazzon Beogradba, hol Röngten s rádium gyógykezelésnek vesse alá magát. A műtétet nem vállaltam, mert véleményem szerint a betegség gyógyíthatatlan, amelyiknél a kés még sokkal ártalmasabb. Amputációba pedig ő nem egyezett bele.

Erre az asszony felkereste dr. Secmayer Sándor orvost, aki az operációt végrehajtotta. Az operáció után pedig a vrsaci Gebirgsbote cimü újság 1927 január 1-i számában egy támadó cikk jelent tneg ellenem Breitcnhoffer Mária aláírásával. A cikk igy hangzott:

Becsület, dicséret és dicsőség!

Ez a három szó dr. Secmayer Sándort, a kiváló vrsaci sebészorvost M, leli meg teljes joggal, aki engem egy nehéz, de jól sikerült operáció által megmentett gonosz sarkoma betegségemtől. Mielőtt dr. Secmayer konzultált volna, segítséget.kerestem dr. ... vrsaci scbészorvosnál. aki azt mondotta., hogy semmi körülmények között nem operál meg. > A maga részére már nincsen mentség — mondotta — menjen szépen haza és várja be odahaza a halált..« Ennek a sebészorvosnak véleményo dacára ma ismét egészséges vagyok és hogy megszabadultam veszélyes bajomtól, ezért dr. Scemayer Sándor sebészorvosnak vagyok hálás, aki önfeláldozó munkásságával, amikor segítséget keresve hozzá mentem, megmentett engem és nem taszított el oly vigasztalanul magától. Ezért becsülöm és tisztelem öt, mint életem megmentjét és a szenvedő emberiségnek a legmelegebben ajánlhatom, mert a ki dr. Secmayer Sándor Kezeire bízza magát, az nem elveszett ember.

Brcitenhoficr Mária Január 9-én újabb nyilatkozat jelent meg a »Wrschatter (jebirgsbuta■ cimü lap hasábjain:

Kötelességemnek tartom e lap újévi számában közölt köszönetemet kiegészíteni. Hátával tartozom dr. Windaner, dr. Wolf és dr. Kllszícs uraknak, kik az operációmnál segédkeztek és kellemetlen volna nekem, na ezeket az urakat, akik e’ősegitették gyógyulásomat, azzal az -orvossal tévesztenék össze, aki a segítségét megvonta tőlem.

Breitcnhoffer Mária , — Az asszonynak, kinek lábában volt egy daganat, egy comb-sarkomája, betegsége két hónap múlva ismét kiújult. A múlt héten azután ismét operatív beavatkozás történt és az asszony az operáció után egy negyed órával meghalt.

— Távol állott tőlem, hogy valakit gyanúsítsak, vagy hogy feljelentést tegyek. Senkit sem akartam kompromittálni akkor, amikor a haláleset tisztázását kértem, ami mint lelkiismeretes orvosnak kötelességem volt. Az ügy ma még teljesen homályos és véleményt csak akkor lehet mondani, meg kell várni, mit mond az ügyészség, vagy a mikroszkópiái vizsgálat. Az ügyről érdemében addig nem nyilatkozhatom, amíg vizsgálati stádiumban van, véleményem szerint azonban hihetetlen, hogy egy láboperáció következtében vérveszteség, daganatembolia, vagy légembolia nélkül úgyszólván a műtőasztalod álljon bé a haláleset. Ha pedig ilyen súlyos természetű' az operáció, Mikor kérdés, hogy az orvos házában rendelkezésre állanak-e a szükséges műszerek, mellékhelyiségek, ápolószemélyzet,, .sterilizálási eszközök, amik a kórházban mind rendelkezésre állanak.

Most az ügyészség van hivatva az orvosi vélemények alapján eldönteni, hogy terhel-e felelősség valakit Brűitenhoífcr Mária haláláért.

Halál a műtőasztalon

Terheli-e felelősség a sebé szór vost a páciens haláláért?

A belacrkvai ügyészség elrendelte a vizsgálatot és a holttest boncolását

náljak? Egy vadidegennel élek együtt, akitől nem tudok szabadulni. Félek, hogy csak ásó és kapa fognak tőle elválasztani ...

A hosszú életnél kevés kellemetlenebb áldás van a világon s az emberek évfordulók és más ünnepi alkalmakkor mégis ezt kiváltják egymásnak mint legfőbb jót. Hiába, nincs az embernek nagyobb ellensége mint az ember! így hát bizni lehet abban, hogy ez a kívánság őszinte .. .

*■

Némelyek öregeknek érzik magukat s a külvilág számára fiatalok maradnak, mások meg fiatalokként éreznek s a közönségre komikus öregek benyomását teszik.

Öregeknek egy jó ebéd a legszebb pásztoróra.

*

Az öregnek nem az a főbaja, hogy nemsokára meghal — hiszen ez az egyetlen körülmény teszi elviselhetővé azt, ami még hátra van az életéből. Legfájóbb baja, hogy ö maga rendesen nem érzi, mennyire öreg s igy kétszeresen szenved attól, hogy a környezete még öregebbnek — s igy fölöslegesebbnek — tartja mint aminő valójában.

*

A fiatalok hibáit szívesebben bocsátják meg mint az öregekéit. S nemcsak azért mert van remény, hogy megjavulnak (ami az öregek hibáinál nem remélhető), de azért is, mert nem csúfítják el

őket mint a szegény öregeket, akik a libáik nélkül se szépek.

*

Nagyon eredeti öreget ismerek.

Ötvenöt éve körül hipokondrizálni kezdett s a haláltól félni. A rosszkedve miatt igen kellemetlen volt érintkezni vele s mindenki elkerülte, aki csak tehette.

Egyszerre, úgy a hetvenedik év táján, megváltozott a viselkedése s az egész lénye. Derült lett, jókedvű és életbiró.

Megkérdeztem tőle, honnan ez a feltűnő változás a modorában és a hangulatában.

így felelt:

—- Azelőtt mindig attól tartottam,

hogy korán fogok meghalni. De most. hogy a jó Isten megérnem engedte a hetven esztendőt, most már nem félek. Ha eddig megéltem, majd csak megleszek ezentúl is. Úgy gondolom, hogy a legnehezebben már túlestem.

Plinius, az ifjabb, a pompás Levelek írója mondta talán a legszebbet az öregségről, amikor ezt irta egy barátjának:

— Életünk első és második részével (az ifjú- és férfikorral a hazánknak tartozunk, az utolsóval (az öregséggel) minmagunknak.

Ö jutalomnak tekintette az öregséget, amely azért jár ki az embernek, mert életének előbbi korszakait a közügyeknek szentelte. ,

Szép kis jutalom! — kiált fő! erre nein egy öreg. aki büntetésül kapta a vénséges évest, amelyeket betegségtől gyötörve. eterőtlenedve, elhagyatva kénytelen tölteni. De a mondás mégis szép s ha nem is talál minden öregségre, néha ráhibáz egyre. Akad itt-ott egy-egy vidám öregség i-s, amejy jutalom annak, akinek osztályrészül jutott és biztatás azoknak a fiataloknak, akik reménykedve tekintenek a jövő s különösen a saját jövőjük elé.

Akinek öregkorában is tannak ellenségei, az vagy nagyon jelentékeny vagy nagyon gonosz ember.

*

Aki a múltban él, ha még oly fiatal: öreg, aki a jelenben s a jövőnek él, ha öreg is: fiatal.

Az öregek szeretnek kapitálist csinálni abból a rájuk nézve szerencsés vagy szerencsétlen körülményből, hogy magas kort értek el s bizonyos előjogokat szeretnének gyakorolni az öregségük címén. Az őket körülvevő emberiség pedig tökét kovácsol ellenük abból, hogy megvénhedtek s ezen a cimen bizonyos jogoktól kívánja megfosztani őket. E két törekvés közti küzdelemben tellik le a szegény öregek hátralévő bus élete.

*

Egy öreg hölgy panaszkodott egyszer:

— Végigjártam az egész várost s nem találtam egy rendes tükröt. Hogy hanyatlik némely ipar! Azelőtt egészei más, sokkal jobb, tükröket gyártottak