Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-06 / 35. szám

24. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ !Q27. február 6. Szubolicai séták A szegény fakereskedö panaszai Megenyhült a lég, vidu| a határ, de azért még nincs itt a jó gólyamadár, tekintve, hogy január végét járjuk, inig a fakereskedök szintén a végét járják ebben a kutya melegben. Ilyen cudar te­let csak tavaly láttam utoljára, állító­lag menydörgött is és kétszer virágzot­tak a gyümölcsfák. Az emberek felöltő nélkül jártak az uccán, de csak az ár­nyékos oldalon, mert a nap tüze lepör­­költc orcájukról a bőrt. Ez a tél alapo­san befutott a fakereskedőknek, egész csomó csőd lett a nóta vége, még a tex­tilesek aránylag hálát adhattak az egek urának, hogy őket nem sújtotta ilyen keményen. A fa ára tehát leszállt fagy­pontra, szakkörökben mint komoly es­­• hatóságét' tárgyalják, hogy ' különböző jeológiai elváltozások vannak folyi­­' matbau a földön, mint például sokszáz­ezer évvel ezelőtt a glecserek és a ten­gerek hclvcseréjc. Ennek folytatása­ként az időjárás is szerepet váltott, a hidegnek leáldozott és a jéggyárosok bar Iáira keresik majd magukat minden nyúlfarknyi cseppfolyós anyaggal, ame­lyet mesterséges utón szilárd halmazál­lapotba kényszéritettek. * A, főtéren három fakereskedés is szo­­morkodik cgyrakáson. A sorsra bíztam, hogy melyikkel csinálom meg az alábbi interjút. A sors ujja, kabát gombjaimon, a színház melletti fatelepre mutatott, amelynek tulajdonosa éppen a néma telefon inellett álmodozott. Nem, itt egyáltalán nem kellett sorba állni, sem­mi tolongás nem volt. Képzelhető, hogy megörült nekem. — Hány métert? — és a kocsisok már be is fogták paripáikat a stráfkocsiba. — Nem fáért jöttem — mondtam -­­csak faügyben -— és a telepesnek leesett az álta. Nagyon hidegen fogadott. — Hogy mennék az üzletek? — Kér­deztem naivul — mire a tulajdonosaik ökölbe szorult a keze. — Heklizni akar az ur? Ebben a puk­kasztó melegben üzletről beszél? Ez a rengeteg. fa mind itt rohad a nyakun­kon. Még szerencse, hogy a konyhák­ban nem lehet napsugárral felicrra ni a levest és kisütni a csibét, különben élienlialnánk ebben a kánikulában. Végtelenül' sajnálatrarhéltó volt ez az ember. Ha módomban lenne, hát nagy hózivatart varázsoltam volna erre a vi­dékre. jégesővel és irtó hideggel, am :'y belefagyasztja a népekbe a lehelletet. — A forgalom — mondotta a leg­minimálisabb, szinte nevetséges, túlzás az ilyen falatnyi kereskedelmet íorg i­­lomnak nevezni. Az egyetlen forgalom ma Szuboticáii a ringlispií. Es a világ­­egyetem is forog a maga tengelye k.'i riil. De itt minden stagnál. Érdekes, manapság, a züllött gazdaoi gi viszonyok, hogy kicsiszolták az égy szerii emberek szótárát is. Egy jpbbér­­zésü fakereskedő ugy dobálózik az ily-m idegen szavakká!: »produktum, stagnál, mazohista, szendvics, vgzekució« mint f a kardnyelő a késeivel. Tönkre ne­gyünk, de a fíorovitz-féle idegen sz i­­vak szótárát mégis betéve tudjuk! És elvégre is: minek a hitvány anyagi ta­vak, amikor szellemeikben duzgazdago­­dunk? — Ezelőtt egy hónappal — folyta in sirámait a vén - - ötven dinár volt a la métere. Aztán elkezdett sütni a nap és mi leszálltunk negyvenötre. Ám ekkor a nap még őrültebben sütkérezett, mire negyvenre ereszkedtem alá. De most, amikor meghallottam, hogv ismét kivi­rágzottak a cseresznyefák, harmincöt­ért adom már vágva, prima bükk, ház­hoz szállítva! Ilyen mélyre még sohase sül ved te ni! Ez a boldogtalan íaspekuláns ugy be­szél az árleszállításról, mintha' erkölcsi nívója szállott volna le, mintha borzal­mas fertőbe sülyedne, amely után mar csak a nyomor és a börtön jöhet. — A meteorológiai jelentés sze int újabb höemelkedés várható — siránko­zott - elvétve csapadék. Pedig tekin­télyes összegeket áldoztam már az idő­járásiam intézet javára.' A kutyafáiát neki! Szegény fakereskedő, fel volt hábo­rodva, amiért a meteorológiát nem ’c­­het megvesztegetni, hogy egy kis fa­gyos hangulatot csináljon erre a fölle, vagy legalább is Szuboticára, hogy megvegyen bennünket az isten hidege! De azért elfog jönni az egyesült tiizifakereskedők báljára? — kérdeztem egy tuskó mögül, mire a fásembor dü­hösen snóblit vágott: — Majd ha fagy! — mondta és leve­tette a mellényét is, mert nagyon me­lege volt. (—) TERE-FERE ■ WF3-A spanyolnátha ismqt itt van ! An itha meg­előzésére és leküzdésére „Bayer“ ASPIRIN­TABLETTÁK a legkiválóbbak. A nátha kísérő jelenségei: a láz, fej­ás egyéb fájdalmak gyor­san megszűnnek 38~-*___________________________________ Peking és az árva császári palota. A kusza, borzalmas kinai íorradata n középpontjában áll Peking, a legnagyobb birodalom fővárosa. Pierre Dayc, aki legutóbb Pekingben járt, szemléletes:;! Írja le az elhagyott császári palotát. — Peking egy óriási katonai tábor tervére épült, melynek a császári pa­lota a fösátora. A táborból falakon, kül­városokon, kerítéseken, erődített kapu­kon át derékszögű sugárutak . vezetnek addig a küszöbig, melyet márványorosz­lánok őriznek. A tatárváros fala mér­tani vonalakkal zárja be a belső várost, ez pedig vizzcl,’ fallal veszi körül az Ibolyaszinü Várost, melyben valaha a mindenható császár élt, Csuan-Tung, az utolsó kinai uralkodó, akit két évvel ez­előtt űztek el a trónról. A világ egyet­lenegy épülete sem adhat ily fogalmit a fönségröl, a hatalom roppant voltá­ról. Kőből való kertek veszik körül, egy színház, templomok, de most^ mind d van hagyatva, szillük megkopott. \ márványlapok között gyom tenyész. A narancsszin tetőpata málladozik, a va­kolat hüllőiig, a festmények megvakul­tak, vastag porréteg borítja a szobák­ban azokat az értékes tárgyakat, me­lyeknek még nem kelt lába. Láttam azt a termet, ahol menekülése napjáig aludt a fiatal uralkodó, a szalont. Ízléstelen európai bútoraival, ahol. angol leckéit vette s a k:s császárné csinos fürdőszo­báját is, akinek sietve kellett menekül­nie, úgyhogy egy lakk asztalkán ott­hagyta az almáját, melybe csak bele­harapott és most megbámult, össze­­töppedt. Láttam babáit is. mellyel ját­szadozott — hiszen csak tizenhétévé^ volt — a szinfóniümokat. melyeket a férje szeretett s a fényképeket az asz­talokon ... Egy elmés történetíró , megjegyzi hegy a kinai forradalom oka nyilván az. hegy megtiltották az ópium nyilvá­nos árusítását. Az orosz cárt is aznapon ölték meg miker a vodka árusítását megtiltották. Ha ezek a kábítószerek nem működnek, akkor a népekben for­radalmi ösztönök ébredeznek s a szen­­vcdélv veszedelmesen áttevődik imD síkra ík Newyorki betörő -ke Sand. Đonohue ur­­hölgy, egy sokmilliós özvegy hajnal felé valami neszre riadt. —, Ki jár itt? —- kérdezi riadtan. — Betörő — feleli egy nyugodt hang, nagyon udvariasan. Erre fölgyullad a villamos-zseblámpa s megvilágítja az ágy előtt álló alakot, akin fekete álarc van, fekete domains. A párbeszéd igy folyik le: Asszonyom, mutassa meg, hol tartja az ékszereit s a pénzét. — Ott, a kisszckrénybeii, a felső fiók­ban, balra. A betörő tolvajlámpájával megvilá­gítja a fiókot s mint szakértő kérdezi: — Nem hamisak? — Hogy képzel ilyet felőlem? A betörő meghajlik: — Bocsánatot kérek, de villanyfény­nél ezt nehéz megállapítani. A hölgy könyörögni kezd: — Kérem azonban, hogy ezt a gyű­rűt, a jeggyürümet ne vigye el, kedves emlékoiíi, a boldogult uramtól. — Ö, a világért se fosztanám meg tőle. Parancsoljon. Bocsánatot kérek, hogy zavartam, de ünnep előtt va» gyünk, valamit csak haza kell vinnem a gyermekeimnek. És egy kérésem is vilin. Látom, hogy ott az éjjeli-szek­rényén a biblia. Legyen kegyes azonnal megesküdni a bibliára, a szent bibliára, hogy most félóráig — mindaddig, mig le nem érek — semmi zajt sem ver, nem hiv ide senkit, nem is telefonoz. Miután ez megtörtént, az udvaria;, kitűnő betörő körülbelül húszezer dol­lár értékű zsákmányocskájával kere­ket oldott, a vallásos hölgy pedig amint, megfogadta — félóráig várt. Csak aztán telefonozott a rendőrség­nek. * A belga király biztosíttatja magát a forradalom ellen. Hosszan írtak a lapok arról, hogy Anversben milyen életve­szélyes tolongás támadt Lipót belga trónörökös és Astrid svéd lierecgnö es­küvejekor. A lelkesedés olyan óriássá dagadt, hogy minden sorompót, korlá­tot szétszakított, a tömeg átlépett a kordonon, elsöpörte a királyi kíséretet, Albert király a dulakdásbaii eh esztet­te diszkardját, a svéd trónörökös a nyakán lévő rendjelet. Marie-Jbsé a kis főhercegnő rnár-már komoly veszedelem­ben forgott, inár majdnem földre ta­posták a rajongó ünneplők, mikor a ba.­­ga kiilügym'niszter, aszocialista Van­­dcrveldc erélyes markolással kikapta a tömegből s utat tört számára. ... Mindezt tudjuk. De egy francia íolyo­irat csak most teszi közzé a történet epilógusát. Amikor a néptengerböl Albei*t király és a hozzátartozói kieveztek —- megté­pázva és összetörve, mint a hajótöröttek - - a király nyájasan megköszönte mi­niszterének a kedvességét, majd tiinőclö mosollyal igy szólt: — Most azonban Ígérjen meg nekem egy dolgot: ha egy napon majd nálunk is kitör a forradalom, akkor épp ily készséggel fog állani mellettünk s meg­menti siilyedő hajónkat. Vandcrvelde mosolygott a különös tré­fán, de kezet adott rá: — megígérte!-* Az olasz. — eladó lányok babonái. A Gazella (feli F mitta érdekes . cikkben számol be arról, hogy a modenai leányok milyen babonáknak hódolnak három ki­rályok napján, újévkor, hogy megtudják, ki lesz»majd az uruk. Három királyok napján susogva, alig hallhatóan odafordulnak az anyjukhoz, ezt kérdezik tőle, anélkül, hogy az anyjuk meghallhatná: » — Anyám, anyuskám, mondd férjhez megyek ebben az évben? * Miután ezt kimondták, sietve beszélni kezdenek füröl-fáról, kérdésekkel ostro­molják anyjukat s ha ő az első kérdésbe igennel válaszol, akkor aban az évben okvetlenül férjhez is mennek. Január 25-én másik furcsa szokás dí­vik ezen a tájon, hogy meg tudják leen­dő férjük vagyoni helyzetét. Este, miiTekelöt.c a leányok ágyba mennének, három szem szárazbabot vesznek, az egyik szemnek a haját egé­szen lehántják, a másik szemet csak fé­lig. a harmadikat sértetlenül hagyjak, aztán mind a három szem babot párná­juk alá rejtik s elalusznak. Mihelyt föléurednek még sötétben — megragadnak egy szem babot s a szo­ba közepére dobják. Aztán megnézik, hogy melyik szem bab az: ha a hántolt héjú, akkor férjük szegény lesz, mint a templom egere, ha a félig megkopasztott, akkor megél valahogy, ha pedig a sér­­tctclen, akkor dúsgazdag ember ie-z a leendő uruk. Háború utáni diákok. Nagy Britan­nia tanárjai kétségbe vannak esve: azok a tiz-tizenkét éves fiuk, akik most ke­rültek gimnáziumba, értelmi, erkölcsi te­kintetben mélyen alatta állanak a-béke­beli évjáratoknak. Ezt a tta’./t az elemi I iskolákban is tapasztalják. Mindén ne­velő megállapodik abban, hogy a szín­vonal rendkívül sülyédt a háború óta, a diákok sem nem tudnak, sem nem sze­retnek tanulni. Wright, a nottingliaitii gimnáziüin igaz­gatója ezt a jelenséget a háború okozta nélkülözésekkel, szenvedésekkel magya­rázza. — Kétségtelen - jelentette ki Wright igazgató egy tanár-gyűlésen, — hogy a háborn alatt született‘gyermekek, sőt az 1919-ben születettek is, akadályversenyt latnak, sem lelkileg, sem testileg nem állják a versenyt az előzőekkel. Szelle­mük renyhe s tétovák, feledékenyek. Véleményem szerint mindennek az oka az, hogy életük első éveiben sok szük­séget láttak, nem táplálták őket olyan jól, mint kellett volna, nein érezték az otthon inelegét sem. Nem lusták: tanul­nak, de a szellemük: renyhe. Azon a né­zeten vagyok, hogy az iskolák régi színvonala 1931-ig nem is áll helyre... A »becstelen« megtaláló. Paris. Egy bar a Rivoli-uccán. Hajnali két óra. Valami uccáról bekerült alak suttyom­ban, halkan egy gyönyörű nyakkendő tüt kinálgat a vendégeknek: —■ Igazi brilliáns kérem, tessék meg­venni, olcsón adom. Egyik asztalnál iil egy elegáns fiatal­ember. Az fölfigyel a csavargóra, kezébe veszi a nyakkendőtűt, jól megnézi, aztán torkon ragadja az alkalmi árust s igy kiált: — Tolvaj! Tudniillik a fiatalember miután meg­vizsgálta a nyakkendőtűt, fölismerte ben­ne a sajátját, melyet pár nappal azelőtt loptak e! tőle egy orfeumban. Az árus szájtátva állt támadója előtt, töredelmesen bevallotta bűnét, de aztán igy szólt: — Ne tessék haragudni, inkább örüljön, hogy visszakapta a tűjét. Végre is én hoztam vissza. Meg is érdemelnék vagy száz frankot... — Miért? — Mondjuk borravalónak, vagy .mond­juk a — »kockázat« miatt. Méltányos. A fiatalember tárcája után nvult. hogy odadobja az elmés zsebtolvajnak a pénzt, mikor a detektívek már lefülelték a »becstelen« megtalálót s vitték a rendőr­ségre. Goud ). -e c aládja, gyermekei jövőjére ? Van-e életbiztosítási kötvénye? Kössön felesébe, gyermeke javára életbiztosítást! Biz­tos tőkebefektetés, szeren­csét er.ség esetén hü támasz a: élelal/lositási kötvény! Forduljon felvilágosításért: a liHiltFiitiiri biztosító társasághoz Subot!ca, Aleksandrova ui. 4* Az intézet saját palbtájában. ___________ _______ 729

Next

/
Thumbnails
Contents