Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-06 / 35. szám
A pásztorsip (Folytatás) Éne, alig hogy leszállt az est, Emire királyfi, anélkül, hogy bárkinek szólt volna, kézeníogta pajtását és megindult vele. Pista gyerek, aki tudta az utat. előbb elvezette a kis királyfit az erdőbe. Egy la alá, a jó.'illatos szénába leheveredett a két gyerek és egymást átölelve édesdeden aludtak a jó Isten szabad ege alatt. Egyiknek selymes fürtje összevegyült a másiknak kendediajával. így virradt rájuk a reggel. .Most már könnyen hazatalált Pista. A.szülők nem sokat kérdezgették, hogy hol járt, honnan való a másik gyerek, megcsodálták szép ruhájukat, de sok dolog volt, kukoricatörés, iigy beállították őket a sorba és a gyöngédkezü királyfinak meg kellett tanulni dolgozni. Mikor elérkezett a dél, valami soha nem ismert érzése vall. Ebes kezdett lenni. Otthon elébe hozták aranytű lakon a sok drága eledelt, itten pedig leült oda, ahol hely jutott. Aztán elébeadták a remekiilatu paprikáskrumplit. Soha életeben ilyen jóizüen nem evett. Hozzá jókat harapott a finom barna kenyérből. A korsóból előbb az öregebb,jei ittak, csak azután került a sor a két gyerekre. A palotában, lm valamelyik lakáj kezén a keztyii nem volt begombolva., vissza vitte az ételt vagy italt. Itten a sok idegen ember után jóizüen ivo/t, hiszen szomjas* volt, így teltek a hetek. A napi munka után a kér gyerek nmekül játszott. A királyfi tanult, kis bifrátjától ismeietl-a játékokat. Összegyűltek a szomszédgyerckek , és játszották bujócskát, hói az olló. komámasszony, labdáztak- és sok nagyszerű dolgot, amitől a kis herceg arca lassanként• pirospozsgás szint nyert. S igy érkezett el a tél. Pista szüleinek sokszor barázdákat szántott a gond az arcukon. Nem vök elég tűziev;tlójuk, bizony lassan fogyni kezdett a nyáron beszerzett gabona is. Egyszer hazajön a Pista apja és szomorúan szó!: — Nem kaptam munkát, maholnap kenyerünk se lesz. A kis királyfi eszes gyerek létére gondolkozott. Miért roll ő bánatos otthon? Hiszen neki mindene volt. Ezeknek a szegény embereknek milyen vígan cseng a dal ajkukon, ha csak a falat kenyerük megvan, ö pedig dúskált a sok draga-45 A RIGÓ Domb tetején ágas-bogas diófa, Arra száll a kerek erdő rigója, Azt fütyüli, azt dalolja a rigó: Ö, tillió, mi jó millió dió! 44 szinhab jegesmedvévé varázsolt, a csokoládé pedig barna föl- ' tokkal tarkázott. A nemzetes ur még nem is nézhette meg alaposan Muncurkót, mikor berohant a szobába a cukrász és újra ráakart csapni Muncurkóra, de az ijedtében az ágy alá bujt. Negyed óráig tartott, amig Morgó Mackó nemzetes uram a cukrász elbeszéléséből és Muncurkónak az ágy alól hangzó közbeszólásaiból megtudta a valóságot. A nemzetes ur végre csak úgy tudta a dühöngő cukrászt lecsendesiteni, hogy megígérte*- hogy megfizeti a kárát és mindjárt a kezébe is nyomott egy nagy bankót. A cukrász erre mindjárt udvarias lett és nemsokára ajánlót fa is magát. Muncurkó az ágy alól utána szólt: — Cukrász bácsi, ha már a papa meg fizette a kárát, legyen szives küldje el azokat a tortákat, melyekbe beleharaptam.— Mordizomadta, — mondta a nemzetes ur, — tegye ezt meg mester. Iía a dolog ilyen sok pénzembe kerüli, legalább mentsük meg a veszett fejszének a nyelét. Mikor a cukrász elment. Muncurkó előmászott az ágy alól és kezdte magáról lenyalogatni a sok tejszínhabot és csokoládét. Nagyon jól eshetett neki, mert a nyelvével többször csettintett. Majd igy szólt a nemzetes úrhoz: — Kóstold meg te is papa, nagyon finom., Morgó nemzetes uram meg is tette és bizony a tejszínhab és csokoládé igen Ízlett neki. Olyan gyorsan habzsolta az édességet a Muncurkó bundájáról, hogy az kifakadt : — No. eleszed előlem az egészet, pedig az enyém, mert rámondott. — De az én pénzem bánja, mordizomadta — válaszolt a nemzetes ur és úgy pofon vágta Muncurkót, hogy a fiile is csengett tőle. minien jó gyermeknek. így neked is juttat belőle. Ugyemilyeo szép és nemes intézmény ez a Vörös kereszt. — Kása Jenő. Légy türelemmel te is sorra kerülsz. A kép ötletes, majd elhelyezzük. - Nagy Ágnes. A rajzod szép. Máskor azonban puhább ceruzát használj s akkor még jobban fog sikerülni. — Stock Dina. Múltkori leveled tényleg elveszett, mostani jrásod azonban kezemhez került. A rejtvény nem elég egyszerű, próbálj másikat csinálni. - Lévay Juliska (\\-Kikinda). Első látogatásod sikerült, végtelenül örültünk, hogy bekopogtattál hozzánk. Szép és gondos Írásod elárulja, hogy okos és ügyes leányka lehetsz. Ezentúl keress fel mine) sűrűbben minket. — Vig Vili és György, Hogyne, csak küldjétek be! — Sieger Ferike. .lók, majd leadjuk. — Kasza Mariska (Majdan). Jól esett olvasnom, hofey nagy örömet szerzett neked a Habostorta. Ez csak azt igazolja, hogy jó és iparkodó vagy. Színdarabot maid szerzünk és küldünk. Csak fordu'j bizalommal hozzánk máskor is, mindenkor a legszívesebben válaszolunk és amiben lehet, segítségetekre leszünk. Lukács László. Lám, kár volt elhirtcienkedned, de igy annlál szebb, hogy meggontol'tad 48 # A BACSMEGYEI NflPlO vasárnapi inoygnmelléklota íiubot t*it, íM"á7. február 6. 6 í&WWiw. ■ «»«»art.. wwtj'tSttíl Morgó Mackó esetei írta : Kubán Endre Tizennyolcadik fejezet, melyben Muncurkó felcsap cukrászinasnak, telezabálja magéit sokféle tortával, de végül megkóstolja a cukrász bácsi botját is Muncurkó egy nap az uccán bandukolt és éppen azon gondolkozott, hogy milyen jó lenne valami édességre szert tenni, amikor egy fiúval találkozott. A fiúnak fehér vászonbluza és fehér vászonsapkája volt. A karján pedig nagy kosár volt, melyben mindenféle torta s sokfajta fájintos nyalánkság volt. Muncurkó odament a fiúhoz és megszólította: — Adjál nekem ebből a sok édességből valami (. A fiú nevetett: — Te buta, hogy adhatnék neked,mikor ezt a kuncsaftokhoz kell vinnem! — Aliért nem eszel belőle legalább magad, ha már nekem nem adsz? A fehérruhás fiú újból nevetett: — Ebből nem szabad. De légy nyugodt, eszek én a miihelyben annyit, amennyi belémfér. Azért vagyok cukrászinas. hogy kedvemre ehessek mindenféle édességből. Muncurkó az uccán jó darabig együtt ment a cukrász inassal és sokat kérdezősködött tőle. Megtudta, hogy a n.krászánasoknak milyen jó dolga van. És végül kijelentette, bog,. \ A
