Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-05 / 34. szám

6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. íebrű ár 5. Rejtély egy állítólagos óngyilkos* sági kísérlet bejelentése körül A Bácsmegyei Napló pénteken, feb­ruár harmadiki kelettel Budapestről le­velet kapott, amelyben a levélíró beje­lenti, hogy Budapesten öngyilkosságot követett el egy szubotlcai női szabó. A bejelentést rejtélyessé teszi az a körül­mény, hagy mint utóbb megállapítottuk, az öngyilkosságból egy szó sem igaz, A titokzatos levél szövege a következő: Értesítem Önöket, hogy ina reggel nyolc órakor a Lánchíd budai olda­lán Hnisz István harmincötéves, Szu­­hoticán ismert női szabó mellbe lőtte magát- Életveszélyes sérüléssel a Ró­­kus-kórházba szállították, ahol azon­nal niegoperálták. Az orvosok remé­lik. hogy megmenthetik az életnek. Tettének okát nem tudják, mivel ez­­ideig még nem lehetett kihallgatni. "Én mint kollégája csupán hozzátartozóit akarom az Önök lapja utján értesíte­ni. mivel fivérei dinét nem tudom. Maradtam tisztelettel Kovács Lajos Budapest, VII., Dembinszky-u. 39. II. 12 A Bácsmegyei Napló munkatársa nyom. han felkereste Hnisz István hozzátarto­zóit, akikkel közölte a levél tartalmát. A család a legnagyobb meglepetéssel vette tudomásul az öngyilkosságot és annak a véleményüknek adtak kifeje­zést, hogy az öngyilkossági kísérlet nem történhetett meg, mert épp a napok­ban érkezett levél Hnisztől és a levél szövege nem arra vall, hogy irója ön­gyilkossági gondolatokkal foglalkozna. Elmondták, hogy Hnisz István nyolc hónappal ezelőtt utazott el Budapestre munkát szerezni és amint utóbb értesül­tek. nemrég oly helyzetbe került, ami kizárttá teszi öngyilkosságát. Budapesti munkatársunk utján is ér­deklődtünk a Rókus-kórházhan, ahol azt a választ kaptuk, hogy ott nem kezel­nek Hnisz István nevű beteget. A rend­őrségen szintén nem tudnak a bejelen­tett öngyilkosságról. ^“budapesti rendőrség azonban most már megindította a nyomozást a levélíró kikutatására. NfiPRŰL NRPRR Ko idusok ezüstbörben A mi koldusunk kerckeskocsin jár, mert a lábát még vasutas korában, ti­zenöt esztendővel ezelőtt, levágta a vo­nat. Ma is berámázva őrzi a kéthasábos újságcikkeket, amelyek szenzációs ri­portban számoltak be Szeges Flórián ur szerencsétlenségéről. Csak úgy cse­peg a vér még ma is ezekről az elsár­gult lapokról, ha rájuk tekint az ember és Flórián apó ősz feje körül kigyul a glória. I— Mehet! —- tutid erélyesen a ko­csiját tologató csibészre, mert az öreg a nyomor mélységes fenekén se tudott lemondani a vasúti vezényszavakról Kommandiroz.- Kegyes szánakozó! — bókol a já­rókelő hasába és kinyújtja rimánkodón izmos, kövér karjait. A lábatlan ember kövér, mint a mangalica és az emberek kelletlenül nyúlnak a bugyellárisuk után. Ha talán tizenöt esztendővel ezelőtt, ott a helyszínen indítanak gyűjtést a szá­mára, az iszonyat zsebbe kényszeritette volna az emberi kezeket és hullajíaná az irgalom garasait. I)e igy valósággal megszokott látványossága ő az uccá­­nak. Egy skatulya ember. Akár egy ska­tulya gyufa. Ha fejetlenül menne ki a vasárnapi korzóra, másodszor már azt is unnák az emberek. — Bérenc, előre! Napred! — rival! a tolókocsi mezítlábas vontatójára, aki a lóerőket képviselte. Nem szívesen elegyedik beszélge­tésbe. — Kérem az újságírók mindig leakar­nak leplezni és azt kutatják, hogy van-e a szalmazsákomban elrejtve egy pár millió. Csak tudnám, liogy ki volt az az őrült gazember, aki ezt a rágalmat kitalálta! — ön egy földhöz ragadt szegény­fjpber? I — Ccc! Az nem szó, hogy ragadt! Mint a templom egere. Nyomorom az egekbe kiált. Pátosza felveszi a versenyt Shakes­­pearevai is. Szörnyű gyanúm támadt: — Nem volt azelőtt műkedvelő szí­nész? A kéregetők királya elpirult és za­vartan hebegte: — Régen... igaz se volt talán ... ügy dadogott, hogy csodáltam: mért nem inkább ezzel a beszédhibával pró­bálja szánalomra gerjeszteni a járóke­lőket. — Akkor még itt más világ járta. A Já­nos vitézt adták a színházban, én egy tündért alakítottam, pici szárnyakkal, ezüst bőrben. — Ezüst bőrben? Elragadtatva csettintett a nyelvével. — Sziliezüst! Pikkelyekckl. Belül se­lyemmel bélelve. — És mi volt a szerepe? — Csapongtam. ' Juliska fiilébe súg­tam szépeket; halálosan szerelmes vol­tam a primadonnába, aki civilben szóba se ereszkedett velem, de itt a színpadon nem tiltakozhatott a vallomásom ellen, mert az feltűnést kelt a nézőtéren. Elő­adás után aztán kirúgtak. — Kirúgták? — Ki. A hősszerelmes ugyanis halá­losan féltékeny volt rám, — Bizonyára okkal? — Hm — és hamiskásan mosolygott a bajusza alatt, mert ő egy diszkrét. —. Nem szeretne néha sétálni egyet, gyalog? Mélázva válaszolt. — Nem. Nem hiányoznak nékem a lábaim. Csak azt sajnálom, nagyon, hogy ■nyavalyás vasúti balesetnél vesztettem cl őket. _ 9 —. Csatában szerettem volna! Vagy. vadászat alkalmával. vagy legfeljebb párbajban ... Leverték az oportói felkelést A felkelő-vezéreket letartóztatták Parisból jelentik: Lisszaboni jelen- jkot, Almeida kapitányt, Morais sor tés szerint az oportói fölkelők letet-1 hajóhadnagyot és Cortazan inagáti­­ték a fegyvert és megadták magú- j tisztviselőt letartóztatták, kát a kormánycsapatoknak. í Az országban mindenütt helyreállt A felkelők vezéreit: Uiaz táborno* !a rend és a nyugalom. Kommunista tüntetéstől tartott a francia kamara Rendőrkordon vette körül a parlament épületét Parisból jelentik: A kamara péntek délutáni ülésén a munkanélküliségről és a létfentartási költségek általános drágulásáról szóló interpellációkat tárgyalták. A kamara folyosóin az a hir került forgalomba, hogy a kommunista munkanélküliek nagyarányú tünte­tésre készülnek és ezért a kamara épületét ismét erős rendőrkordon vette körül. A környéken is erős biztonsági intézkedéseket tettek. A tüntetés azonban elmaradt és mindössze hetvenöt munkanélküli kért engedélyt arra, hogy beléphes­sen a parlament épületébe és ezek meg is kapták az engedélyt. A mun­kanélküliek csoportja a kommunista kamarai képviselőkkel folytatott tár­gyalásokat. Oroszországban épül Európa legnagyolib vi&erötelepe A 83ROv|etkormány kizárja a. külföldieket a munkából Újra tárgyalják a prizreni főmű ti büijpőrét A múlt évben az egész ország érdek­lődése mellett tárgyalta a prizreni tör­vényszék Bartos Sándor budapesti szü­letésű magyar mérnök gyilkosainak bűn­ügyét. Bartos Sándort 1925 októberében Subán Szali prizreni főmufti gyfikohatta meg híveivel azért, mert Bartos főmér­nök lebontatta az egyik prizreni me­csetet, hogy annak helyére építtesse fel az uj városházát. A gyilkosságra mintegy busz fana­tikus muzulmán hivő vállalkozott és azt akkor hajtották végre, amikor Bartos Sándor Urosevácról Prizrenbe ment ko­csin. Éjjel, amikor a kocsi Prizren kö­zelébe érkezett, a főmufti parancsára hí­vei elálltaik a kocsi útját, és néhány mé­ter távolságról revolverekből valósá­gos sortüzet adtak le a kocsin ülő Bar­tos Sándor főmérnökre. Dragovics Mi­lán építészre és Nedelykovies Dusán kocsisra, akik holtan fordultak le a ko­csiról. A rendőrségi nyomozás csak két hónap irtán vezetett eredményre. A prizreni törvényszék Sábán Száli főmuftit az államvédelmi törvény alap­ján húsz évi börtönre Ítélte, mert állami tisztviselő elleni fegyveres támadás az államvédelmi törvénybe ütközik. A többi vádlottra a büntető törvénykönyv alap­ján különböző kisebb büntetéseket sza­bott ki. Felebbezés folytán az ügy most került a íelebbviíeli bírósághoz, amely megsemmisítette az elsőfoku ítéletet és elrendelte, hogy valamennyi vádlottat az államvédelmi törvény alapján vonják felelősségre. Az indokolásban a bíróság kimondotta, hogy a vádlottak tulajdon­­képen Bartos Sándor főmérnök, állami hivatalnok ellen-követték el a fegyveres támadást és ezért tekintet nélkül a többi áldozatok állására, valamennyi vádlott eilen ki kell terjeszteni az államvédelmi törvény vonatkozó szakaszait. A prizreni törvényszéken csütörtökre tűzték ki az uj főtárgyalást ebben az ügyben. Az uj tárgyalást azonban nem lehe­tett megtartani, mert az áldozatok hoz­zátartozói, köztük Bartos Sándor öz­vegye, nem jelentek meg. Ezért a bí­róság későbbi időpontra fogja ismét kitűzni a tárgyalást. Moszkvából jelentik: A szovjet­­kormány elhatározta, hogy valóra­­váltja régi tervét és a Dnjeperen ki­építi azt a hatalmas erőfejlesztő te­lepet, amelynél nagyobb nincs egész Európában. A munkálatokkal azonban apályázó külföldi szakértőkkel szem­ben kizárólag hazai mérnököket fog megbízni a .szovjetkormány. A szovjetsajtó nagy örömmel üd­­j vözli a döntést, amelyet a kormány rádió utján terjesztett, közölve, hogy a hatalmas vízmüvet és eröfejlesztö telepet belföldi munkások segítségé­vel akarja megépíteni és csak eset­­ről-esetre venné majd igénybe a kül­földi szakértők közreműködését a nagy műben. Elutaztak a balkáni szépségek Budapestről Miss Jug sz áviáról filmfelvételek készültek a Halász-bástyán Budapestről jelentik: A Paramount filmgyár európai szépségversenyének balkáni helyezettjei csütörtök délután egy órakor indultak ' el Budapestről Becsbe, ahol szombaton fogják Miss Európát megválasztani. A szépségekről elutazásuk előtt a Halász-bástyán film­­felvételeket készítettek és egész délelőtt a legvidámabb Stefica Vidacsics, a ju­goszláviai szépségverseny győztese volt, aki több nyelven beszél és az új­ságírók, valamint a filmemberck való­sággal körülrajongták. Az egyik újság­író kérdésére filmfelvétel közben Miss Jugoszlávia a következőket mondta: — Biztos vagyok abban, hogy világ­hódító filmsztár leszek. Nem baj azon­ban, ha csalódom ebben a reményem­ben. Megmondtam a vőlegényemnek, hogy csak akkor megyek hozzá fele­ségül, ha nem sikerül Inres filmszínész­­nővé lennem. Szóval — tette hozzá paj­kos mosollyal — ha sztár lessek, a vő­legényemnek lesz pechje, ment elveszít, ha nem leszek sztár, akkor csak nekem lesz pechem, mert feleségül kel! men­nem hozzá. Stefica Vidacsics a Halász-bástyán az erős téli hidegben filmrelvétel közben levetette a bundáját és erősen dekol­­tálí ujjnélkiili selyemruhában mozgott a filmfelvevő apparátus előtt. Környe­zete féltette, hogy megfázik és figyel­meztette arra, hogy a nagy hidegben ne maradjon kabát nélkül, mire Miss Ju­goszlávia nevetve felelte: — Ugyan, ezt csak maguk találják ki, hogy hideg van. Nekem nem árt a fagy. Nem is vagyok én jugoszláv, hanem eszkimó. A Halász-bástyáról a négy szépséget autókon a Keleti-pályaudvarra vitték, ahonnan az egy órakor induló gyors­vonattal utaztak Bécsbe. A buzgó film­­operatőrök még elutazásukról is készí­tettek íiltní elvetett, Temetés — halott nélkül Egy férj ellopta felesége holt­testét Londonból jelentik: Szokatlau eset foglalkoztatja a londoni rendőrséget Worcester környékén egy angol falu­ban temetésre készültek, amelyhez nagy gyászoló közönség jelent meg, hogy megadják a végtisztességet egy előkelő családból való fiatal asszonynak, aki alig hét hónapi házassága után tragikus körülmények között meghalt. A temetésre nagy részvéttel gyűlt össze a gyászoló közönség, de amikor a szertartásra került volna a sor, nagy meglepetésre kitudódott, hogy a teme­tő 'halottasházából úgy a koporsó, mint a koszorúk tömege, amellyel a kopor­sót elbontották, ismeretlen körülmények között eltűnt. A rendőrség megindítóin a nyomozást a detektivekrónikák legfurcsább eseteire emlékeztető ügyben, hogy megállapítsa, hogyan tűnt e! a holttest, mert e mö­gött valami bonyodalmas bűnügyet, sej­tettek. A vizsgálat aztán hamarosan megállapította, hogy az elhunyt fiatal asszony férje Mr. Chetwynd az éjszaka folyamán Londonból egy autóval a wor­­cesteri falu temetőjébe ment, ott az ál­mából felzavart templom szolga segít­ségével autóra rakták a koporsót és Chetwynd felesége holttestével elrobo­gott anélkül, hogy egy szóval megokol­ta volna cselekedetét. BIZTOS KERESET! „KREMENETZKY“­'lámpával minden állomást tisztán vesz! Minden jobb rádióüzletben kapható!

Next

/
Thumbnails
Contents