Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-05 / 34. szám

1927 február 5. * BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Az utódállamok nemzeti kisebbségei a háború befejezése óta kétségbeesett har­cot folytatnak jogaikért, melyeket a kormányok még műidig nem akarnak respektálni. A nemzeti kisebbség kér­dése pedig — mint azt számtalan te­kintélyes politikus és közgazdász meg­állapította — Európa békéiének leg­fontosabb problémája, melynek megol­dása nélkül soha sem lehet teljes béke és konszolidáció. Az utódállamok példát vehetnének Svájctól, mely tökéletes egyenjogúság alapján rendezte a nemze­tiségi kérdést. Svájc lakosságának 70 százaléka német, a franciák arányszá­ma 21 százalék, az olaszoké 7 százalék, a granbrüdenieké 2 százalék. A köztár­saságban a demokratikus államnyelvnek megfelelőiek már. 1848-ban megvalósult az egyenjogúság, a szövetségi alkot­mány 109. paragrafusa ugyanis a kö­vetkezőket mondja ki: Svájc három fő-i nyelve a szövetség hivatalos nemzeti nyelvei. Ennek megfelelőleg egyformán alkalmazzák államnyelvként az összes törvényeket, a rendieteket mindhárom nyelven bocsájtják ki és mindhárom szö­veg egyaránt authentikus. A szövetségi parlament és a legfelső szövetségi tör­vényszék szintén egyaránt használják mindhárom nyelvet. A szövetségi taná­csosok (miniszterek) és a képviselők be­szédeiket anyanyelvükön tartják és je­lentéseiket anyanyelvükön fogalmazzák meg, azonban a tanács, illetőleg a par­lament minden tagjának kívánságára a számára idegen beszédet, vagy jelentést nyomban lefordítják a többi nyelvekre is. A legfelső törvényszék és a szövet­ségi tanács összetétele szigorúan pari­tásos alapon történik és jellemző, hogy a köztársaság jelenlegi elnöke, aki egy­úttal a külügyi hivatal vezetője, a leg­kisebb nemzetiséghez tartozik. A teljes" egyenjogúság alapelvétől csak tisztán gyakorlati szempontból tekintenek el olykor. A kicsiny bankjegyeken például j helyszűke miatt elmarad az olasz fel-i Írás. Ahol csak egy felirás számára van hely, például az aprópénzeken, semle­ges nyelvet választanak, * az említett esetben a latin felírást alkalmazzák. A nagy költségek és nehézségek ellenére Svájc szigorúan betartja a három nyelv egyenjogúságát és ennek az elvnek al­kalmazása igen hasznos a nemzetiségi béke megőrzése szempontjából. Az egyes kantonok szintén hasonlóképen oldották meg a nyelvi kérdést. A tizen­négy egynyelvű kanton természetesen a nyilvános t életben megtartotta az egy­­nyelvüséget. A vegyes lakosságú kan­tonok azonban teljesen a szövetséges állam példáját követik. A berni kanton­ban a németek például túlnyomó több­ségben vannak, mindamellett a francia nyelv egyenjogú a némettel. A wallisi kanton lakosságának megoszlása a kö­vetkező: 61.000 német, 40.000 rátaromán és 18.000 olasz. Ebben a kantonban ez a három nyelv a hivatalos és itt a szö­vetség törvényei és rendeietei a három főnyelven kívül rátorománul is publiká­cióra kerülnek. # A román kormány erőszakos iskola­politikájának, amely azt tűzte ki célul, hogy minden községben állami iskolát állítsanak fel, napról-napra súlyosabb helyzet elé állítja a kisebbségi felekezeti iskolákat. • Bihar-megyében, Csatáron, ebben a szinmagyar faluban szintén fel­állították az állami iskolát, melybe a tanév eleién kényszerítő eszközök al­kalmazásával toborozták a magyar gye­rekeket. bz az állami iskola azonban már születésekor magán viselte a korai elmúlás nyomait. A csatári állami isko­lának egy Alunár Anna — régebben Mo­gyorósi Anna — nevű hölgy a tanítónő­je. Hogy milyen oktatást nyertek a gyermekek az állami iskolában, (arra nézve jellemző, hogy kilenc éves gyer­mekek ma sem tudnak írni és olvasni. A szülők belátták, hogy gyermekeik elő­rehaladása a betűvetésben egy lépést sem haladt az állami iskolában és ép­pen ezért gyermekeiket kivették az is­kolából és évközben beíratták a refor-. rrwtiís iskolái’». Mikor már műiden ke­resztény gyermek elhagyta az állami iskolát és csak Weisz Adolf odavaló kis­kereskedőnek három gyermeke járt to­vább az előadásra, a tanitónö ezekkel a szavakkal: »Ha már nincs más gyerek, ez a három zsidó sem kell«, hazaküldte őket. Weisz Adolf erre szintén beíratta gyermekeit a református felekezeti is­kolába. A gyermekek két hónapig za­vartalanul vettek részt az előadásokon, amikor a református iskola vezetősége sajnálattal tudomására hozta Weisz Adolfnak, hogy a tan felügyelőség nem engedi meg a zsidó gyermekek reformá­tus iskolába való járását. Ennek a tan­felügyelői rendeletnek az lett a követ­kezménye, hogy a gyermekek ma sem járnak iskolába. Alunár Anna tanitónö ellen az iskolaszék feljelentést tett Vár­nai tanfelügyelőnél az iskola bezárása miatt. Weisz Adolf pedig három ízben is tett kísérletet a tanfelügyelőnél, hogy gyermekeit tovább is iskoláztassa a re­formátus iskolában, de kérésére semmi válasz nem érkezett. A gyermekei sor­sáért aggódó apa a nagyváradi magyar párt tagozata utján most a közoktatás ügyi minisztériumnál tett lépéseket, hogy. gyermekeit továbbra is a refor inátus iskolában neveltesse. Igénye van-e még Jugoszláviának a pécsi jóvátétel! szénre? Miniszteri bizottság állapítja meg Pécsett, hogy Magyar­­ország eleget tett-e már a jóvátétel! szénszállításoknak Pécsről jelentik: A trianoni béke­szerződés értelmében Magyarország tudvalevőleg köteles volt a pécsi bá­nyákból naponta nyolcvannyolc va­gon reparációs szenet szállítani Ju­goszláviának. Félévvel ezelőtt, mint emlékezetes, ezeket a szénszállítá­sokat beszüntették, mert a magyar kormány álláspontja az volt, hogy Magyarország további jóvátételi szénszállításra nem köteles. A jugoszláv kormány azonban lé­péseket tett a további szénszállítás érdekében, egyrészt azért, mert Ju­goszláviának a szénre szüksége van, másrészt azért, miután a jugoszláv kormány véleménye szerint az or­szágnak még további igényei voltak a jóvátételi szénre. A magyar kor­mány, tekintettel arra, hogy súlyt helyez a Jugoszláviával való jóvi­szony fentartására. a helyzetet nem akarta kiélezni és igy a már meg­szüntetett szénszállítások újból meg­indultak. Annak eldöntésére, hogy Magyar­­ország köteles-e tovább szállítani Jugoszlávia részére a szenet, a ma­gyar kereskedelmi és pénzügymi­nisztérium kiküldöttei jelenleg Pé­csett tartózkodnak és átvizsgálják a szénszállításokra vonatkozó iratokat. A bizottság munkájának eredményé­től függ, hogy Magyarország to vábbra is szállitja-e Jugoszláviának a pécsi szenet vagy sem. • rm—ni —----------­Újból fellángolt a harc a volt román trónörökös körül Bratiami pártja éles hangú löpiratban támadja Ká olyt,. Bukarestből jelentik; Karoly üvölt trónörökös visszatérése körül újra fellángolt a harc, holott néhány nap előtt úgy látszott már, hogy Bra­­tianu kivételével az összes pártok megegyeztek Károly herceg vissza­térésében. Ezzel szemben most kiderült, hogy Bratianunak ismét sikerült Ave­­rescu miniszterelnököt a maga Károly-ellenes politikája szá­mára megnyerni. Január harmincegyedikén és feb­ruár elsején a nemzeti parasztpárt Krajován ülést tartott, amelyen a párt alelnökének, Mihalenscunak in­dítványára határozati javaslatot iogadtak el, amelyben Károly tróntól való megfosztásának a hatály­talanítását kérik és e célra rend­kívüli koronatanács összehívá­sát követelik. Az Universal a Dimineata és a Cu­­vantul tudósítást közöltek a paraszt­párt gyűléséről és leközölték a párt határozati javaslatát is. Averescu miniszterelnök ezért elkoboztatta mind a három lapot és egyben szi­gorú utasítást adott ki, hogy a pa­­rasztpárt gyűléséről minden tudósi­fás megjelenése megakadályozandó. Egyidejűleg bizalmasan értesítették a sajtót, hogy a kormány minden lapot elkoboztak amely célzást tesz a parasztpárt határozatára- A kor­mány széleskörű intézkedéseket tesz úgy a fővárosban, mint a vidéken az esetleges zavargások megakadályo­zására. A liberális párt. Bratiami pártja röpiratot tett közzé, amel.v a legélesebb támadást intézi Ká­roly volt trónörökös ellen. Ez a röpirat Averescu miniszterelnök korábbi súlyos nyilatkozatát közli, amelyekben Averescu a volt trónörököst és annak eljá­rását a legszigorúbban bírálta. Ezzel a röjúrattal kompromittálni akarják ÁveréSctit saját hívei és fő­leg Károly volt trónörökös előtt. Egyben kényszeríteni akarják ezáltal Averescut, hogy Bratianu Károly ellenes akcióját támogassa. A kormány lapja hevesen kifakad a liberális párt röpirata ellen és be­jelenti, hogy a kormány nem fog tűrni sem­miféle propagandát sem Ká­roly ellen, sem mellette. A nemzeti parasztpárt azonban a Ká­roly visszahívása érdekében kifej­tett propagandát már a parlamentbe is bevitte. Csütörtökön Maniu a ka­marában, Mironescu pedig a szená­tusban nyilatkozatot olvasott fel, a melyben az összes pártokat felszólítják, hogy támogassák a parasztpár­tot a rendkívüli koronatanács összehívásában. 'Ennek a koro­natanácsnak az lenne a felada­ta, hogy a trónöröklés rendjét visszaállítaná és Károly volt trónörököst visszahívja Romá­niába. A parasztpárt propagandáját maga Károly volt trónörökös irányítja Pá risból. A helyzet kulcsa most Ferdinánd király kezében van, aki mint a ki­rályi család feje, engedélyt adhat Károlynak, hogy hacsak rövid láto­gatóba is, visszatérhessen Romániá­ba. Kétségtelen azonban, hogy ha Károly bármilyen rövid időre térne vissza nem lesz hatalom, amely őt ismét eltávolitná az országból. Újabb bukaresti jelentés szerint a Lopta beavatott forrásból értesül, hogy a belső rend fenntartása érde­kében messzemenő intézkedé­sek történtek úgy a katonai, mint a csendőri és polgári ható­ságok bevonásával. Ezek az intézkedések politikai jelen­tőségű eseménnyel állnak összefüg­gésben, azonban hivatalosan Er­délyben észlelt bizonyos manifesztá­­ciókkal magyarázzák azokat. Bár a hatóságok hangsúlyozzák. hogy nincs szó csapatáthelyezésekröl, Bu­karestbe érkező utasok előadásából kiderül, hogy nagyobb csendőr-csapatokat szállítanak egyes helyekre. A kormány ugyanis elhatározta, hogy a jövőben semmiféle olyan ma­­nifesztációt nem tűr meg, amely po­litikai események kapcsán zavarok előidézésére alkalmas. Mircescu hadügyminiszter a pre­ventív intézkedések ügyében hosz­­szabb tanácskozást folytatott Jova­­novics tábornok hadügyminiszteri vezértitkárral, Lupescu vezérkari fő­nökkel és Vojnescu sziguranca ve­zérigazgatóval. Megszűnt a kuluk Megjött a rendelet a bácskai alispán! hivatalhoz Szomborból jelentik: A belügymi­nisztériumtól most érkezett meg a bácskai alispáni hivatalhoz az a ren­delet, amely az utak karbantartására és a kuluk megszüntetésére vonat­kozik. A rendelet a legszigorúbban meg­tiltja, hogy az állami utak javítási munkálatainál közmunkaerőt vegye­nek igénybe. Viszont megengedi a közmunkaerő felhasználását a me­gyei és községi utak karbantartásá­nál, az esetben, ha a községi pótadó nem fedezi a költségeket. Ez esetben is csak akkor szabad közmunkaerőt igénybe venni, ha a nép nincs elfog­lalva gazdasági teendőkkel. Előiria a rendelet azt is, hogy az utak javítását megfelelő szakértők vezetése alatt kell végezni és ha ilyen szakértő nincs, az állami építé­szeti hivatal köteles szakértőt adni. Ha az állami építészeti hivatal azt tapasztalja, hogy az utak karbantar­tását elhanyagolják, köteles azonnal jelentést tenni a minisztériumnak. 99 Az élet vendége“ a vádlottak padján A becskereki vádi inács jóváhagyta a vádiratot Mérő Margit köliSnö e len Becskerekröl jelentik: A becskereki törvényszék vádtanácsa pénteken érde­kes sajtóügyi döntést hozott. Átérő Margit karácsonykor verskötetet adott ki »Az élet vendége« címmel és a könyv­ről a helybeli »Torontál« karácsonyi száma megemlékezett, megjegyezve, hogy a mü a könyvkereskedésekben kapható. Az államügyészség vezetője a lapból értesült arról, hogy a verses­könyv már. forgalomban van, noha a törvényben előirt köteles példányokat még nem szolgáltatták be az ügyészség­hez, ezért rögtön elrendelte a könyv elkobzását. A nyomdában azonban egyetlen példány sem volt már találha­tó, Mérő Margit pedig kijelentette az ügyészségen, hogy a könyv további terjesztésétől eláll addig, amig a köte­les példányokat be nem mutatja. Az ügyészség mindazonáltal eljárást indított a Guttenberg-nyomda tulajdo­nosa, Ruesz Ferenc ellen , valamint Mérő Margit ellen is, a köteles példányok be­mutatásának elmulasztása miatt. Vád­irat is készült, amely ellen mindaketten felebbcztek és a vádtanács ebben az ügyben pénteken a következő döntést hozta: Igaz, hogy a sajtótörvény 7. szakasza kimondja, hogy csak újságok és idő­szaki iratok küldendők be a terjesztés előtt az ügyészséghez, azonban a tör­vényt egészében kell értelmezni, már pedig a tötjbi szakaszok, igy a 17. és a 70. szakasz rendelkezései úgy értel­mezhetők, hogy ez a könyvekre is vo­natkozik. Ezért a vádtanács jóváhagy­ta a vádiratot mindhét vádlott ellen mert nemcsak a nyomdász, hanem a szerző is felelős ebben az esetben. Így »Az élet vendége« a jövő héten a vád­lottak padjára kerül és a törvényszék! tárgyalóterem vendége lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents