Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-05 / 34. szám

t 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. február 5. Párbér-harc Szentán Nézeteltérések a pirbér miatt a szentai ka holikus hitközség és az apostoli adminisztratura közStt A sziiboticai apostoli adminisztratura és a szentai római katliolikus hitközség kozott már hónapok óta nagy harc fo­lyik, amely a párbér-váltság kérdése körül támadt. Az ellentétek akkor me­rültek fel, amikor az apostoli admi­­nisztratiira múlt év novemberében fel­szólította a hitközséget, hogy a pirbér-: \áltságot emelje fel. A hitközség a no- j vember végén megtartott közgyűlésén elutasította az adminisztratura felszó­lítását, azzal az indokolással, hogy a szentai plébániák megfelelően vannak javadalmazva és igy semmi szükség sincs a hívek újabb anyagi megterhelé­sére. Az adminisztratura néni vette tu­domásul a hitközségi határozatot és uiabb felszólítást küldött, amelyben közli, hogy a párbér-kérdés't még az uj plébá­nos hivatalbalépésé előtt rendezni kí­vánja. A második felszólítás után, január 26-ikán, a hitközség ismét közgyűlést tartott, amelyen hosszas vita után úgy : döntöttek, hogy lépéseket tesznek a párbér-váltság kisméretű felemelésé iránt és hogy az ügyet békésen intézzék el, küldöttséget menesztetlek, az apostoli adminisztrátorhoz. A küldöttség tagjaiul Vámos János gimnáziumi tanárt, hit­községi jegyzőt, dr., Keczeii Mészáros Ferenc ügyvédet, hitközségi ügyészt. Erdélyi János árvaszéki ülnököt és No­­voszel János egyháztanácsi tagot je­lölték ki, akiknek az lett volna a fel­adatuk, hogy az apostoli adminisztrá­tort személyesen is tájékoztassák a hit­községi tagok nehéz anyagi helyzetéről, egyben megtudják, mennyi lehetne az a minimum, amelyet a párbér-váltság fel­emelése címén elfogadna az adminisztrá­tora. A küldöttség február elsejére tervezte az utazást, de két nappal előbb Szkni­­derovics Antal, az 'adminisztratura tit­kára magánlevélben arról értesítette Péchy Béta szentai plébánost/ hogy a küldöttség ne is fáradjon Ssuboticára, mert fíudanovics adminisztrátor nem óhajt ja fogadni. A küldöttség • ennek 'e1-' lenére beutazott Szwbotícára és az ad­minisztratura plébániai hivatalában elő­adták jövetelük célját, kérve,.hogy je­lentsék be őket Budanovics adminisztrá­tornál. Schwerer káplán vállalkozott a bejelentésre, de néhány perc múlva visz­­szatér.t azzal, hogy az adminisztrátor nincs sem a hivatalában, sem a lakásán. Erre a küldöttség Szkenderovics titkárt kereste fel, aki kijelentette, hogy a kül­döttség tagjaival csak mint magánembe­rekkel hajlandó tárgyalni. Majd közöl­te, hogy Budanovjcs adminisztrátor azért nem akarja fogadni a küidöttsé-Horgosró! jelentik: Nagy szenzációt keltett nemcsak Horgoson, hanem az egész Bácskában is az a hir, hogy az egyik legnagyobb horgost paprika-ma­lom tulajdonosait paprika-hamisításon tét teliért ék. A községben, amelynek környékén hatezer holdon termelnek paprikát, hat paprikadaráló malom működik. Ezek kö­zül az egyetlen volt a Rózsa Kálmán és Rózsa Sándor társascég tulajdonában álló malom, amely éjjel-nappal üzem­ben volt és naponta kilenc-tiz méter­mázsa paprikát őrölt fel. Nemrégen ar­ról kezdtek beszélni a községben, hogy Rpzsáék kukoricát őrölnek a paprika közé és ilyen hamisított paprikát hoz­nak forgalomba. Ezekről a kósza hí­rekről tudomást szerzett a rendőrség. is, amely megfigyelés alá vette a malmot. Hosszú időn keresztül nem sikerült sem­miféle terhelő adatot szerezni, mert a malmot, fökép az éjszakai üzem alatt, gondosan bezárták, az adókat lelaka­tolták, *az ablakokat pedig zsákokkal hdték be. úgyhogy meglepetésszerűen nem lehetett a malomba jutni. Csütörtökön hajnalban a megfigyelő •rendőrök az egyik áblakréscn át látták, hogy a már felőrölt paprika közé fino­man megörült knkorira-iiszh t kever­nek. Nyomban jelentést tettek. a csend-, őrségnek, ahonnan segítségét kaptak ós körülvették az egész épületet. Maid be­kopogtattak. és felszólították a bent ílöígozö mtinfeáSokát, bogi;?''nyissák Ni.' az ajtót. A munkások "azt válaszolták, bogi' nem nyithatják ki az ajtót, mert elveszett a kulcs. Erre a rendőrök és a csendőrök a szomszédos ház udvaráról get, mert a »Szentai Újságában, amely­nek dr. Keczeli Mészáros Ferenc a szerkesztője, támadó cikkek jelentek meg a párbér-váltság kérdésével kap­csolatban. A küldöttség visszautazott Szentára és — mint onnan jelentik — legközelebb összehívják a hitközség közgyűlését, amelyen tanácskozni fognak a továbbiak hatoltak be a malom-udvarra és az egyik nyitva levő ajtón keresztül benyomul­tak. A rendőrség megjelenése valósá­gos pánikot keltett, a munkások elol­tották a lámpákat és megállították a gépeket. Amíg a hatóság emberei lám­pát gyujíottak, Rózsa Kálmán és Rózsa Sándor, valamint a lömolnúr a malom tetején át menekültek le az uccára a csendőrök elöl. A rendőrség emberei a malomban hat métermázsa kukorica­lisztet és harminc métermázsa kukori­cát találtak, amit lefoglaltak, a mal­mot pedig zár alá vették. Csütörtökön reggel jelentést tett a csendőrség a szentai föszolgabiróság­­nak és Szávies Szvetolik községi jegy­zőnek, akinek a rendeletére előállították a malomtulajdonosokat. A malomtulajdcuQsok kihallgatásuk jl­­kalináva! azt vallották, hogy megrende­lésre őröltek kukoricát a paprika közé. A kukoricaliszt teljesen ártalmat­lan s izesebbé teszi a paprikát, ősz óta mintegy kilencven-száz métermázsa ku­koricával kevert paprikát szállítottak 'e. A hatóságok tovább folytatják a nyo­mozást. mert a közegészségügyi mi­nisztériumnak múlt év december 7-ikén kiadott rendeleté értelmében akarnak eljárni. A rendelet közli, hogy a köz­egészségügyi miniszternek tudomására jutott, ' miszerint a paprikát különböző festékekkel és kukoricaliszttel hämisit­­ják és ezt az árut többnyire Délszer­­bíábá Szállítják; n legszigorúbban meg­tiltja a paprikának bármivel való ke­veréséi. A rendelet egyébként felhívja a kereskedőket, hogy vigyázzanak. ne­hogy hamisított paprikát adjanak el nekik, inert a hamisított paprika forgr­­lombahozóit is szigorúan büntetik. A hatóságok a nyomozás során meg­állapították, hogy a Rózsa-cég a rende­let kibocsájtása után is rendszeresen gyártotta a hamis paprikát. Megállapí­tották a nyomozás során azt is, hogy a rendelők ezt a hamisított paprikát ki­logrammonként huszonhat dinárért kap­ták és harmincnyolc dinárért árulták. Horgoson a termelők körében újból mozgalom indult meg az iránt, hogy Horgoson paprika-vegyvizsgáló áll >­­j mást állítsanak fel. A horgos! paprika- I termelők a horgosi paprika becsülete- I érdekében már évek óta kérik, hogy j állítsák fel a vegyvizsgáló állomást, süt j saját költségükön, felállítanák ezt, ha a minisztériumok biztosítanák: a közható­sági jelleget s lehetővé tennék, h így horgosi paprika elnevezés ' alatt csak vegyileg megvizsgált paprika legyen forgalomba hozható, • Irodalmi folyóirat indul a Vajdaságban Március elején indul meg az első szám A vajdasági magyar irodalmi folyó­irat régóta vajúdó ügye, úgy látszik, megvalósul. Megindul a folyóirat, amely a vajdasági magyar irodalom reprezen­tálnia kiván lenni. Csütörtökön délelőtt a Szuboticán tartózkodó irók és hír­lapírók részvételével értekezlet volt, a melyen megállapították, hogy . a folyó­irat megindításának anyagi előfeltételei biztosítva vannak és megállapították azt is, hogy a folyóirat minden politikától mentesen lehetőséget kiván nyújtani a vajdasági irás és gondolat kikristályo­sodásának. A folyóirat alkalmas lesz arra, hogy egységesen, világnézeti kü­lönbség nélkül teret adjon mindenki­nek. aki a magyar irodalomnak hasz­nára lehet. A folyóirat havonta 100—120 oldal terjedelemben jelenik meg s a bel­­letrlsztikán kívül társadalmi tudomány­nyal, á képzőmüvészétekkel és az ak­tuális napikérdésekkel is foglalkozni ki­ván. Az első szám március..elején jele­nik meg. A készülő' folyóirat szerkesztőbizott­sága á közeli napokban felhívással for­dul a Vajdaságban élő magyar Írókhoz s kéri valamennyiek támogatását. felöl, Kukoricacsutka édesíti és nemesíti a paprikát A horgosi Rózsa-malom tulajdo­nosait paprikahamisitóson érték Galambok Irta: Porosz M háiy — Úgy élnek mint á galambok — szokta mondani az édesanyám. Hát hogy is élnek ezek a kis madarak? Egy forró júliusi napon, a Zsjndelyes istálló szélén, oldalt fekve, szétterpesz­kedve szunyókált az egész galambtársa­dalom az udvaron. Oyan szürkés, acél­kékes szinü »parlagid társaág volt együtt. Egyszerre csak lelkendezve jelen­ti a szemet kérő kis öcsém, hogy ven­déggalamb jelent meg a tető derekán. Mint aféle galambász oda akarta csábí­tani, csalogatni a mienk közé, abban a reményben, hogy a jó ellátásra oda­hozza párját is, amint ez galamboknál is szokás. Ők is azt tartják, hogy »ubi hene ibi patria«. Ott vannak otthon, ahol jó az ellátás. Akárcsak az emberek. Ál­mos galambjaink az ismerős füttyenté­sekre, meg a bőségesen hulló piros ku­koricaszemekre, egy-egy nyújtózkodás után leereszkednek a tetőről az udvarra. Nagyszerényen és .bátortalanul, a lak­­niározó társaságtól kissé távolabb, a vendéggalamb is félve szedegeti a sze­met. A dolguk elvégzése után jóformán páronként helyezkednek el a sziesztára. A vendéggalamb jól körülnézett, talán a hímeket is végigtekintette és elröpült. Másnap újra jelentkezett és minthogy a vendéglátásra harmadnapra is szívélye­sen fogadták, ott maradt éjejlre is és mint állandó lakó elfoglalt egy galamb­fészket az eresz alatt — egyedül. Mit tegyen az ilyen pár javesztett kis özvegy fiatal menyecske? Keres magának hites társat, a galambtörvények szerint égy megfelelő ■ özvegyet. De,. úgy látszik, ez náluk is nehezen megy. Akárcsak az em­bereknél. Ott éldegélt szegényke egy ideig magában. Szép fehér rozsdavörös,* bögyös kis jószág volt. Eésiis, kontyos, takaros. Különb, mint a többi menyecs­ke. Egy-egy irigytermészetü asszony, ha közelébe érte, csípett rajta egyet. Má­sik meg ellenszenvvel sietett feléje, hogy segítségére legyen szomszédasszonyá­nak. Szegény jövevény, ha idejekorán meg nem ugrott, kapott egy-két szárny­ütést. Néha még a levegőben maradt ki­tépett tolla is jelezte a sértés komoly voltát. Nem tudtuk megérteni ezt az irigy­­kedést, Fészek is jut mindegyiknek, en­nivaló is volt bőven,, hát ugyan miért bánthatják ezt a szegény kis öz­vegyet? Csak később tudtuk meg, hogy az el­lenségeskedés rugója női féltékenység v.olt. Szebb volt. mint a többi. Fehér, ti­­zianvörös szilinél, gyönyörű konttyal, fé­sűvel. Hogy ö mit mondott, mit nem a nem is teljesen megbízható férjeknek, azt nem tudjuk. De. hogy a féltékenység nem volt indokolatlan, arról meggyőződ­tünk, mert egyszer csak tojás került a fészkébe, amelyet a szomszédasszonyok kidobtak és a földön loccsant semmire Erre mi is figyeltük a hűtlen férjet. A csábitó. a délutáni szunyókálás közben, a társaság szélén ülve, jellegzetesen in­tegetett egyik férjuramnak. Kölcsönös í kncsimgatasök után a férj feléje lépegeti és rövid csókolózás után megtört a lui­­zasságtörés. Erre az asszony felfújja magát, szembeáil férjével és kezdi a nagy »kukkurózás«-t és nines se vége, se hossza »kukkurukuroko-x-nak. Közben dühösen forog a lábán, hol jobbra, hol halra. A férj menekül előle, de a haragos, nő utána megy, röpül é,s folytatja a nagy veszedelmet.. Hol egyik tetőn, hol a má­sik háztetőn. Így. hát rájöttünk arra hogy honnét, kitől kerül a tojás a fé­szekbe. De úgy látszik, hogy a galam­bok társaságában is nemcsak egy férj akad, aki elcsábítható. A vendég pedig már nem is a vendégjoggal élt vissza hanem teljesen otthoniasan erezvén ma­gát, már másik férje is kivetette a hálóiát. És ha már a szomszédasszonyok mindent elpletykáztak egymásnak és mindent tudnak, hát akkor már nincs ér­teimé a titkolózásnak sem. Oda a sze­mérem, oda a szégyenérzés úgyis. Nem törődve társadalmi szokásokkal, erény­inél, erkölccsel, ilyen heverészés közben minden bevezetés nélkül csak odakerült, hol egyik, hol másik férj elé. előtte le­guggolt és az egész galambvilág szeme­­láttára megkezdte csőrével a toka és a fejtollazat cirógatását. Férfi legyen a tal­pán, aki egy kis »Goderlkratzciu-re. nem válaszol egy-egy csókkal. E sikeres hódítást pedig rögtön követte a házas­ságtörés. Erre már felzudult az egész asszonynépség. A kárvallott, a megcsala­tott a férjével szállt a szokásos módon perbe, társnői pedig nagy zajjal üldö­zőbe vették á tisztességtelen személyt és ha elérték, bizony nem idegenkedtek a tettlegességtől sem, megtépázták. Nem egy vörös tolla maradt a csőrük között A szükebb családi perpatvar azonban, nyilvánosan csak hangos szóval, tettle­­gcsség nélkül intéződött. Erre a sokszo­ros hűtlenségre szolgáljon a kis félvilági mentségére az, hogy ha sikerült is neki egy-egy törvénytelen tojást szereznie is. hacsak szerét tehették a szomszédasszo­nyok, ledobták a fészekből. Végre együtt volt a jövendő párnak a két tojása Ráült a párnanétküli szegény özvegy. Ha el is került egy kis étel-italra, íélsZememl min­dig a fészkét leste. Igy azután táplálko­zásra csuk. azt az időt használhatta fel, amikor a többiek eltávoztak hazulról. De még igy is megtörtént, hogy a már toko­sodni kezdő fiókáit kidobták, élpusztitot­­ták. Szegény kis özvegy * ilyenkor újra kezdte küzdelmes életét. Boszut állt a gonosz szomszédokon és minden szé­gyenérzet nélkül, szemérmetlen módon, a galambvilág csúfjára, mégis szerzett két tojást maga alá. Csak azért is! Még lia nem egy apától valókat is! Szegényke napokon keresztül ült a fészkén. Ha le­­vegözni le is került az udvarra, a gazda őrizte egy hosszú vesszővel a fészket a támadástól, hogy a fiatalok életét meg­mentse. Mert ha nappal, úgy ahogy a lát­szólagos békesség meg is volt a párok között, estefelé, amikor minden tisztessé­ges asszonynak otthon a helye, folyt a nagy perlekedés az özvegy ellen. Már azt is irigyelték tőle. hogy neki oly gond­talan az élete. Házhoz szállítva kapja ételét, italát és nyugodtan neveli a faty­­tyuit. Nem egyszer be akartak hatolni az. idegen otthonba, hogy a törvénytelen utódokat elpusztítsák Még a szomszéd­ságtól elválasztó deszkakerítés sem bizo­nyult elég védelemnek. Ha csak szerét teltették, nagy zajjal, eltelve bosszúval mert a galambnak is v,fn epéje, a fészek bejárata elé tolakodtak s fiókáit védő anyára és nem egyszer csak a bosszú vessző tudott igazságot lcnni.es megvédte a lakás szentségét és a szegény védtelent A harag pedig csak akkor csillapodott meg, mikor látták, hogy a fiatal pár is már teljesen anyányi, De hogy meg tud­ták-e bocsátani az ártatlanoknak, hogy magukon viselik az apjuk és anyjuk áruló tollazatát, azt nem tudom. Lehetséges, hogy egymás között talán még sugdolóz­­tak a fiatalok származásáról — akárcsak az »emberek. De a szegény özvegy mégis psak elérte a célját. Nevelt utódokat.

Next

/
Thumbnails
Contents