Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-27 / 56. szám
Stí . SST De Telegdy gróf nem is hederitett a toporzékoló nőre, hanem egyenesen Tihamćrhoz fordult: — Beszélnem kell önnel, uram! Tihamér elégedetten bólintott: — ügy van. Ez nekem is leghőbb vágyam. Ebben a pillanatban azonban észrevette, hogy a gróf gunj’osan méri végig és maga is ráeszmélt a helyzet fonák voltára. A gróf kifogástalan szmokingban, ő pedig indián jelmezben. Nem, igy nem lehet tárgyalni. És ezért sietve hozzátette: — Előbb természetesen átöltözködöm. Egy félóra múlva találokzhatunk az Excelsior kis szalónjában. Ott most egy lélek sincsen. Telegdy hidegen biccentett: — Rendben van. Várom Önt. Mici hisztériásán ugrott közéjük: — De nincs rendben. Kikérem magamnak, hogy a dolgaimba ártsa magát. Keblei csak úgy remegtek a gyöngyös melltartó alatt, a festék olvadni kezdett felhevült arcán, a kezei maszatosak voltak. — Engedőimet, nem bocsájtkozhatom vitába indián hölgyekkel! — válaszolta Telegdy és arcán ördögi gúny és lenézés tükröződött. Mici csak annyit tudott remegő düh vei az arcába vágni: Szemtelen! . Telegdy ezt már nem. is hallotta, hátat fordított és távozott. Tihamér felkapta a sátorban heverő fürdőköpenyeket és rászólt Mivire: — Gyerünk! Mici levetette magát egy sátorkaróra és zokogott Jó kiadós női sirássa!, hogy csak úgy rázódott belé a teste. És közben a sírástól elcsukló hangon szakadoztak ki belőle a szavak: — Nem akarom, hogy odamenj. Ha szeretsz, ha csak egy kicsit is törődsz velem, utazzunk el inkább még ma! Tihamér azonban nem tágított: — Bármennyire is imádlak, férfi vagyok és nem térhetek ki egy ilyen felszólítás elől! És mert szeretlek, annál kevésbbé. Jogom van tudni, hogy milyen Lnhentfrra ferVossrom/ elbeszélést, de volt még felesleges energiája is, melyet barátaiba ömlesztett és amellyel felfokozta azoknak alkotó erejét. És közben a legszabadabb, féktelen szerelmi életet élte! Tihamér bólintott: — Furcsa, hogy a nagy költők múzsái már az ókorban is ilyen féktelen vérii, iró asszonyok voltak. Propertiusnak, a római költészet egyik úttörő zsenijének egy Cynthia nevű kéjnő volt az ideálja, aki gyönyörű verseket irt és akit .a költő éjszakánkint a bordélyházból szöktetett meg. Catullus, akinek nevéhez a klasszikus költészet legszebb fejezetei fűződnek, egy "Clodia nevű hírhedt nagyvilági nőbe volt szerelmes, a ki maga is számos elmés költeményt irt. de akin;k szerelmi botrányai olyan . közismertek voltak, hogy végül maga Catullus irta meg róla egy keserű versében, hogy pénzért mindenki megkaphatja. Mici nevetett: — Nos, szerencse, hogy én nem vagyok költőnő. Tőlem hát nem kell tartanod. De látod, azért én is rossz nőnek tartom magam és attól félek, hogy jobban megrontlak, mint Cynthia és Clodia az ő költőiket! — Te? Ugyan mivel? — Nézd barátom, erről már régebben akartam veled beszélni. Nékem végtelenül rosszul1 esik és nagy szemrehányást érzek, amiért kerékkötője lettem a munkádnak. Bármennyire is imádjuk egymást és akármilyen önző gyönyörűséggel is tölt el szerelmünk, bűnösnek érzem magam. És egészen bizonyos, hogy lelked mélyén te is érzed, hogy ez igy nincsen lók Igaz, féltékeny voltam munkádra, szemrehányást tettem eleinte, hogy az írásaid jobban szereted, mint a csókjaimat, de azóta gondolkoztam és most már másképpen látom a dolgokat Ha ez igy megy tovább, rám fogsz unni. Mert csak a nő életét töltheti be egészen a szerelem, a férfiét nem. Néked újra dolgozni kell és én a munkatársad akarok lenni; — Oh! Megtanítsalak írni? — Ne csnfolódj. Én most nagyon komolyan bc-F >rró P*f Frfrt' P/j/ (I %■$ vVÍ jLui?. 9 -w áw**.' j A «ÍV 1 s 1 W '■ <;Vf --.fifl-.i"mié * ..fc~ /•= » Lohengrin ktcasszonn Tclcgdy gróf most élesen Tihamér szemébe né- ' zett és úgy kérdezte: — Regős Mária? — Igen, természetesen. . Tciegdy arcán mintha mosoly suhant volna át. De lehet, hogy csak Tihamérnak tűnt ez igy fel. Mert a következő pillanatban már ismét a merev, kimért arisztokrata ült ve'.e szemben. — Azért kérdeztem csak, mert hiszen az ember tévedhet is. Csodálatos hasonlatosságok fordulhatnak elő. — Kérem, gróf ur, ön azt Ígérte, hogy minden kertelés nélkül a tárgyra tér. — Már ott vagyok. Uram. arra kérem, hogy feltűnés nélkül tűnjön el innen és ne találkozzék többé Máriával! « — És mi jogon merészeli ezt kérni? — Erre nagyon kínos, sőt lehetetlen felelnem. De elhiheti, hogy nagyon súlyos és komoly ok kényszerít ilyen kényes lépésre! ön iró, sokféle lehetőséget képzelhet el. Talán a feleségem volt... — Ez nem igaz! . — Vagy mondjuk más olyan kötelék fűzött hozzá, melyek kötelességemmé teszik, hogy gátat vessek féktelenségeinek. — Miféle kötelékekre céloz? Nyilt és őszinte választ kérek: a barátnője volt? < Telegdy vérpiros arccal csattant fel: — Megörült? De nyomban erőt vett magán és nyugodtabb hangon folytatta: — Különben igaza van, a látszat csakugyan erre vall. Nos, nem. erről szó sincsen. De engem szoros bai€tság fűzött és fűz Mária családjához és a család engem bizott meg, hogy Máriát nyomozzam ki és haladéktalanul küldjem haza. — Bocsánat, gróf ur, de tudtommal Máriának nem élnek a szülei! — Eh, a szülőkön kívül más tiszteletreméltó rokonok is lehetnek, akiknek élénk kifogásuk van az Mycn különcködő életmód ellen! És ha ön önként nem távozik, úgy Máriát gondnokság alá fogják helyezni vagy arra kényszeríteni, hogy kolostorba vonuljon! — Én nem tudom, hogy Mária nagykorü-é és nem tudom azt se, hogy kinek és milyen cimen tartozik számadással. Annyi azonban bizonyos, hogy mindaz, amit ön mondott, nem tartozik rám, hanem egyedül Máriára. — Ön tehát nem szándékozik szakítani Máriával? — Eszemben sincsen. És ha csak ezért hivatott, úgy igazán sajnálom, hogy megzavarta mulatságunkat! — Nem akarok lovagias ügyet csinálni a dologból, mert ebből csak nagyobb botrány támadna és utálom a zsurnalisztákat, akik éjjel-nappal habzsolnák ezt a nyári szenzációt. De téved uram, ha azt hiszi, hogy a dolog ezzel befejezési nyt-it. Egévz rövid időn beiül érezni fogják, hogy az én kezem messze ér! Tihamér keményen állta Telegdy nézését és nyugodtan válaszolta: — Amint nem ijedtem volna meg az Ön tettleges támadásától, éppen olyan kevéssé rémítenek meg fenyegetései. Tegyen tetszése szerint, 'ebben nem akadályozhatom meg. De terihészetesen védekezni fogok! Jó éjszakát! Kisietett a szalonból és szinte felvillanyozódva, vidáman sietett fel szobájába, ahol sápadtan, könynyek között találta Micit. Az ajka remegett, nem is tudott megszólalni a rémülettől, mikor Tihamér benyitott. Annál inkább meglepődött, amikor a térít jókedvét látta. — Végre... ezt igazán magad is megmondhattad volna, nem kellett volna annyi keserves éjszakát, kínos napot okoznod nekem. Miért nem mondtad meg már régen hogy sohasem volt közietek semmi, hogy nerc szerelmi okból üldöz Telegdy, hanem a családod megbízásából? Mici egy fokkal meg halványabb lett, belefogódzott egy szék karfájába, hogy össze ne roskadjon. — A családom... az én családom megbízásából? 148 14í>
