Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-20 / 49. szám
19*7. február 20. 23. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ Vegetarianizmus A vegetárianizmuson azt az életmódot értjük, amely mellett az emberek teljesén mellőznek minden állati táplálékot és csupán csak a növényországböl vett anyagokkal fedezik életszükségletüket és azok élvezetével Igyekeznek erejüket, egészségüket, szervezetük épségét fenntartani. A vegetárlanizmus tanai és előírása szerint az ember kizárólagosan növényi táplálékkal''élhet, bár a tejet, vajat, sajtot, tojást többnyire ők sem vetik meg és bekapcsolják növényi tápláló kaik közé. Szerintük a bus élvezete károsan, izgatólag hat a szervezetre, igen sok betegség okozójának tekintik és nem egy, a társadalmi életben tapasz falható defektust annak élvezetére vezetnek vissza. A .vegetáriánusok közül a legtöbben még az orvoslás körül Is leginkább az úgynevezett természetes gyógymódnak és a hidegvizkurának a hívei és elvetendönek tartanak minden másféle tudömányos orvoslást Évszázadokra, évezredekre vezethetők vissza azoknak a tudományos vitatkozásoknak fonalai, a melyeknek a lapgondolata az volt, hogy vájjon az állati vagy a növényi tápszerek-e azok, amelyekben az ember az ő legtermészetesebb táplálékát megtalálja. Már az ókorban úgy találjuk, hogy a pythagoreusok képviselői kizárólagosan a növényi tápszerekkel való táplálkozás mellett kardoskodtak. A vegetárianizmusnak kétféle alakja van. A szigora vegetáriánusok t'tják az állatvilágból származó összes tápszereket, aminő a tej, vaj, sajt, tojás, tea, kávé, szeszes italok. Elveik helyességét még az etika és a humanizmus körébe tartozó érvekkel is támogatják, amelyeknél fogva az embereknek önző céljaik kielégítése végett élő állatokat feláldozniok nem sza bad. • Az' ényhé vegetarianizmus hiVek a 'tej; vaj. Sajti ifojás élvezetét megengedik. Ha ugyanis összehasonlítjuk az embernek az emésztésre szolgáló bélhuzamát a növényevő állatokéival, azt találjuk, hogy az emberé sokkalta rövidebb és épen' nem alkalmas arra, hogy a táplálék szükséglet fedezésére szolgáló óriási mennyiségű növényi tápanyagot befogadja, másrészt a tápszer maga is sokkal rövidebb ideig maradhatna meg a tápcsatornábd — fizikai okoknál fogva is — semhogy belőle az élet fenntartásához szükségeltető tápanyag kellő mértékben kihasználható volna. Ez a körülmény maga is megdönti azt a látszólagos előnyt, amelyet a szigorú vegetáriánusok hangoztatni szeretnek, hogy a növényt tápszerek olcsó volta a szegényebb néposztálynál nemzetgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bir. másrészt bebizonyult, hogyha az ember rövid ideig képes volna is táplálék szükségletét növényi eledelekkel kielégíteni, a növényi koszt huzamosabb használata a szervezet elgyengüléséhez és ellenálló képességének teljes lecsökkénéséhez vezetne. Vegetáriánus, aki táplálékát tejjel vajjal, sajttal, tojással ki nem egészíti, idő előtt elpusztul. A növényi táplálélok élvezetét kisérő erjedés, amely a cellulózéból és keményítőből szénsavat, mocsárléget stb. fejleszt, igen komoly ellenvetés a vegetariánizmus ellen. A legtöbb növényi anyagból igen sokat kellenne enni, hogy az ember azzal a táplálékszükségletét fedezze — a mi már a fentemüfcett okból sem volna lehetséges. Igaz, hogy a hüvelyes növények magva! sokkal több fehérjét tartalmaznak mint a hús, de viszont élettani vizsgálatok kimutatták, hogy azokat a szervezet Igen rosszul használja ki. Az enyhe vegetarianizmus, amely csak a hús élvezetét tiltja, de egyébb állati fehérjéket, mint a tejet, vajat, sajtot, tojást megengedi, a vegyes táplálék gondolatában leli magyarázatát Egészséges embernél a hús elvonása minden észszerű okot nélkülöz. Egészen más beszámítás alá esik az a körülmény, ha az embert patológikus okok kényszerítik egy időre veseteriánu* - táplálkozás, betartására. Az ember úgy a fogainak alakja, valamint a gyomor és belek szerkezete, továbbá az emésztőnedvek összetétele és emésztöképessége, a mindentevö emlősök közé sorozzák. Az állati táplálószerek fehérjében, míg a növényiek oxigénben dúsak és megfordítva. Úgy a növényi, mint az állati tápszerekből, ha mindkét körülménynek eleget akarnánk tenni, annyit kellene felvennünk, hogy azt a szervezetünk nem bírná cl, eltekintve attól is, hogy a kizárólagosan hússal való táplálkozás mellett a húsban foglalt sók és kivonatanyagok bénltólag és mérgezőleg hatnának az Ideg és izomrendszerre, másrészt a szigorú vegetariánizmus nem volna képes a szervezetbe annyi és olyan tápértékeket bevinni, amelyek a szervezetnek épségben fenntartásához elegendők volnának. Dr. Vécsei Jenő Poldi bácsi — »Áldom az Istent, amiért hosszú életet adott és pompás emlékezőtehetséget, má, hogy annak a nagy időnek sok minden érdekességét el tudom mondani, amit részint gyerekkoromban láttam és hallottam, részint pedig amiben magam is szereplő voltam. így merői fel az emlékezésemben a Rónay-családnak egy Pőre, amely — hamarjában nem tudom, hogy melyik esztendőben — sokat foglalkoztatta a közvéleményt ...» Valahogyan Így kezdte a megemlékezéseit Poldi bácsi, teljes nevén Menczer Lipót, a régi Torontálnák és főleg Becskereknek egyik legérdekesebb alakja. Itt kering az emléke régóta a toliam hegyén, — Istenem, nélküle nem volna teljes a galéria, mint ahogy vannak ők még számosán, akik lassanként sorra ke rülnek, »ha az Isten egészséget ad és nem veszítem el a memóriámat«, amint azt éppen Pokli bácsi szokta volt mondani. Úgy tetszett, hogy sose volt sötét haja. hanem mindig hófehér, ö maga pedig olyan finom és disztingvált külsőben is, mint amilyen az egés2 egyénisége. Egy apró emberke, aki alig üti meg a katonamértéket, az arca rózsás, az örökké mosolygó szeme csupa derű és életkedv. A öoim-vaskereskedésse! átellenbeu volt a patikája, ahol az orvosságon kívül jóhangulatot is csomagoltak a kis skatulyákba. Poldi bácsi tudta, hogy kf beteg a városban, az]t is. kltaíáltá,v'ftogy Hittől* betegedett1 üícg. Áil'íifdóáii'’ érdekelte minden esemény, történet, a nyelvére kerülni nem volt éppen tanácsos, sőt Duka László is respektálta, már pedig annál harapósabb embert hét vármegyében nem lehetett találni. Duka kúriai biró ur kiváltságokat élvezett, pápaszeme mögül ellenségesen tekintett mindenkire, beosztott, önző agglegény! életet élt és minden hódolatot megköve. telt. Laukc Gusztáv »a társadalmi pletykák élő telefonja« címmel ruházta fel, (az öreg fenegyereknek is sok minden szabad volt) oly időben, amikor a telefon még újságszámba ment és az aradáci tótok térdet hajtottak előtte babonás félelmükben. (Már hogy a telefon előtt, amely akkor Is csengett, ha senki se nyúlt hozzá.) Ám Lauka Guszti nyomban kiszerkesztette azt, aki megbántotta őt, a legközelebbi regényében, amely a Képes Családi Lapok melléklete gyanánt jelent meg s önálló, könyvvé is volt köthető. Laukát nem respektálta Duka, de Poldi bácsi előtt megtorpant, mikor a kis öreg finom pllulába beadta neki maliciáját, történetet beszélve el holmi szuahéli törzsekről. A tájékozatlan ember sehogyan sem tudta megérteni, hogy mit nevetnek a beavatottak ezeken a primitiv történeteken. Csak Duka szeme villogott s a rangja vált békítővé. — Beszéljünk most már másról is. Ez a Duka László arról volt nevezetes, hogy jóízűen nevet, ha nein látta senki. Az ő nevetése valóságos acsarkodás-számba ment. A törvényszéken a bűnügyi tárgyalásokat vezette, határozottan kitűnő biró. nagv tudásu, de amily zárkózott és megközelíthetetlen. A Rózsában ebédelt, asztaltársa többnyire Hauser Károly bíró, főispáni titkár, a legtökéletesebb gentlemanok fcgylke volt. aki sok és nagy emberi jóságyai nézte el az öreg bogarait, továbbá Janker János törvényszéki biró, csendes, mélygondolkozásu svábember, akit 1919- tavaszán miniszternek visznek el a Béri n key-kpj;fiiayl^ a szegedi itélőtáblá-Duka László zord haraggal tört az újságírókra ha valami nem tetszett neki, már pedig a tetszését megnyerni körülbelül egy volt a lehetetlennel. — Mikor csinálnak már jobb lapot? — támadt egyszer nekem — Akkor, feleltem, ha nem tetszik elítélni az igazságért, vagy ha mcgméltózitatik egyszer vásárolni a Torontál egy számát Majd átszűrt a tekintetével. Határozottan éles voltam, de vissza kellett már adni a sok csipkelődést. Duka László életében nem adott ki pénzt könyvre, vagy újságra, naponta eltolta magát mértani pontosságú járásával a Mangold-könyvkereskedésbe, (ahol akkorlbrn Rubin ur még többet álmodozott a báláikról, mint a Singer-Wolfner-féle újdonságokról) s ott hosszú időt töltött olvasással. Minden könyvet felvágó»** elolvasott, megkritizált, kifogásolt, de egyet sem vásárolt meg. Azonban térjünk vissza Poldi bácsira, mert mégis csak őt irtuk cikkelyünk fölibe. Ha az ember úgy elgondolkozott — pedig határozottan voltak pillanatok, akármit mond is a rosszmájúság, amikor gondolkozott a vármegye — nem tudta befogni a hatalmas időszakaszt, amelynek története ben Poldi bácsi otthonosan mozgott. Messzire, nagyon messzire nyúltak az 6 ismeretei, tudta a családi nexusokat s hófehér halával is zavarba hozta a szép asszonyokat, mondván: — Akkor történt az. amikor maga Sárika az ölemben fiit Már úgy értem, hogv egészen aoró korában. Később hozzáfűzte: — Látja, ez a sors és a maga Igazságtalansága, mert most nem tenné meg. A becskereki reformátusok klasszikus szép temploma jórészt neki köszönheti létét. Mert páratlan agltációt tudott kifejteni, ha nemes ügyről volt szó s van-e, aki elfelejti az Iskolagyermekbarátok cimü alakulást, amely nevében hordozza a lényeget? Akkor b; n Poldi bácsi vezérlete alatt a társadalom gondoskodott a kis rongyosokról. Még bálázták, táncoltak Is aa érdekükben, de bizonyos, hogiy csizma került a fagyos lábacskákra és ködmön takarta a gémberedett tagokat. (No, de erről majd máskor.) Kollarits Mihály halála után Poldi bácsi lett a vármegye főpénztárnoka és pompásabb hivatalnokot nálánál elképzelni lehetetlen. A patikától nehezen vált meg, azonban akármilyen fürge legyen is az ember, a sok álldolgálá.'-ba elöregedik a iába és keresi a pihenőt A gondolata ott maradt továbbra is a régi helyen s időnkint belátogatott, hogy vájjon rendben megy-e minden s nem hessegetik-e el azt a közönséget, amelyet ő szoktatott oda? Senki sem tudott olyan pompásan történetet elmondani, miét ő. Csupa szin, zamat és fordulat, ötlet. Örök kár, hogy nem tartottak Ilyenkor mellette Íródeákot, aki lestenografálta volna a szavalt abban az eredetiségben, amint azok az ajkáról kijöttek. Annál nagyobb a kár, mert Poldi bácsi aztán maga irta meg a történeteit kinos, nehéz stílusban, harminc, meg negyvensoros körmondatokban. Micsoda csodálatos különbség van a kettő között! Hol maradt az a sok hangulat, amit rz eleven szó rögzített meg! Javítani, változtani azért nem volt szabad semmin, Poldi bácsi megindult a mesékben, egy-egy közbeuuit mondat elragadta és galoppozott vele, — sokszor vissza sem tért a kiinduló ponthoz, vagy belefáradva a szokatlan betűvetés! munkába, ažzal végezte: — A többit majd elmondom máskor, ha az Isten éltet. Most elmegyek nyaralni és amig visszatérek, addig hagyjuk egymást békében. Én nem bántom a szives olvasót, a szives olvasó se bántson engem. A szives olvasó pedig higyje el végül azt is, hogy ezt a kis ' megemlékezést Írván semmiféle dekadenciában sem vagyok. Az oldal-kitérésekkel, a tárgytól való elkalandozással utánozni akartam Poldi bácsit Így ugrált ő is egyik személyről a másikra. Torontáli A hires asszony A hires aszony hirbe került A Mona Lisa bonyodalom nem világosodik. Még mindig kutatják a kiküldött tudós bizottságok Lionardo munkája-e a festmény, amit a Louvre őriz. Előtte állok, a rács úgy elválaszt mint a hogy a szentély megállítja az embereket és az oltárkép mosolyog... Künn dúlnak az ütközetek, a szakértők harsánykodnak, más tudós bizottságok zsinati lármával ostromolják a problémát és meghangzlk a józan brutalitás: miért ne? egyszer már ellopták a Mona Lisát két évig nem találták ez az idő mindenképen elég ahhoz, hogy a festményt tökéletesen lemásolják, ily formán az eredeti Mona Lisa elbújt valahol zárt rejtekében és csak kópia, a mit a Louvre elhelyezett a rács mögé. Végül is, a legtekintélyesebb potentátok kimondták a szentenciát: Lionardo remekét őrzi a Louvre és a Place Vendom mükereskedésében fölfedezett Mona Lisa kép klasszikus másolat. A szakértők persze főként Mona Lisa mosolyát, tekintetét vizsgálgatták. A hires mosolyt, mely nem is mosoly, hanem kimondhatatlan derű az ajkak körül, az ötszáz év óta sugárzó tekintet, mely nem is tekintet, de a festék mögül lobog a ki nem alvó lélek. Bűvös asszony, akinek halhatatlan csöndessége körül évszázadok óta nyugtalankodnak az emberek, női mosoly, mely életfeslésével emberiségeken át emelkedik reánk; porladó, porával Is elillant zarándok-végtelenség után friss zarándokok állnak előtte... nézem a Jövevényeket, figyelem a megállásukat, ténfergésüket, arcuk, szemük, mozdulataik vallomásait. Most, hogy Mona Lisát ilyen ijedelmes hirbe keverték, még többen járulnak eléje. Tarkabarka mindenféle ember, külön válik tőlük a karcsú, barna nő, talán amerikai leány, aki üldögél Joconde előtt a bársony zsölyén, elvonultan magányos, kalapja az ölében, mint aki hosszú pihenéssel nézdegélnf akar, nőiesen szép az arca, a haja — különös — kettéválasztott a homlokán és leomlik a vállaira, mint Mona Llsának, akit magafelejtett odaadással megcsudál a teány. Leány? A leány? asszony? üldögél a bársony zsölyén, nesztelenség lógja egész lényét, nem mozdul, a varázs teljesen magához ölelte, nem lát mást, mint Mona Lisát. Csoport érkezik, vezetővel, kellemetlenül ugrándozik a kép előtt Oktat Vasari-nál kezdi Joconde dicsőségét és ernyedetlenül elmondja az évszázadok históriáját, hogy hányszor keWett restaurálni a festményt, színei mennyire halványodnak, az archus színe megsápadt, a háttér kékje elbágyadt, de az idő sem tudta megbolygatni az arc harmóniáját, Mona Lisa mosolya éL Vérmes francia, a gépies szónoklatot abbahagyja és lírai nyugtalansággal vörös ujjaival Mona Lisa ajkai felé bökdös, lelkendezik, trupp körülötte engedelmesen ügyel, vannak köztük közönyös pillantásuak. akik unatkoznak és elcsavarodik a fejük más képek irányába... végre elvonulnak. Közhely, fe’lobbanás, ámulat: az örök mosolyt dicséri. A tavaszi testű nő rámosolyog Mona Lisára... Révé** Béla
