Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-20 / 49. szám
22. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. február 20. ö vele ilyesmi megtörténhetett. Fogadkozott, hogy bosszút áll. Igen, de kin? Ezzel maga se volt tisztában. Elhatározta, hogy nem folytatja tovább a tanári pályát. Nem neki való. Igen.de mit csinál, mihez, kezd akkor? öreg szülei már nem sokáig segíthetik, hiszen tulajdonképpen már neki kellene segíteni rajtuk. Valami megélhetést fog keresn', valami uj pályát kezd, ahol gyorsan ’ehet kenyeret keresni. Igen, de mi az? Mihez ért ö tulajdonképpen? Semmihez. Végső elkeseredésében elment a filozófia professzorához, hogy tanácsot kérjen tőle. Az jóakaratulag meghallgatta, biztatta, hogy legyen kitartása, még sokra viheti, fényes jövő áll még előtte. Bucsuzáskor hirtelen azt kérdezte tő-e a professzor: »Mi a nyári terve, öcsém?« — »Semmi«. — »Nem volna kedve elmenni vidékre, Sárdra, gróf Saárdyékhoz nevelőnek két kis fiu mellé? Éppen tegnap szólt nekem a gróf, hogy egy szolid, tanult fiatalembert keres a fiai mellé nyárára. aki előkészíti őket a felvételire.« — Még végei se ért a mondat, ő már rávágta: »Nem, nem. Köszönöm.« — Miért nem?« — »Nem értek hozzá. Nincs benne gyakorlatom.« —• A professzor kissé gúnyosan nézett rá: — »De hiszen ön tanárjelölt?« — »Igen, de nem értek hozzá.« — »Nézze kedves barátom, ne legyen ilyen élhetetlen. Ez nagy luxus a mai világban...« — De ő ezt már nem is hallotta, vette a kalapját és elrohant. revolverét elvették tőle- s öt magát lecsukták éjszaki közcsenháboritásért. # A rendőrségi dutyiban egy facér borbélylegénnyel ismerkedett meg, egy nagy vjjágkódorgóval, aki — ugyiátszott - — gyakrabban cserélgette az életpályáját, mint az ; ingét. Most valami kisebbfajta deliktuniért üldögélt itt pár nap óta. — »Nézze barátom — mondta a borbély -— nem kell csüggedni. Bátran bele kell vágni mindenbe. Fő a határozott, bátor föllépés. Ez imponál az embereknek. Sohasem szabad megengedni, hogy a fejünkre üljenek. Sohasem szabad elismerni, hogy valaki különb legyen nálunknál. Fő a fellépés. Lássa, itt vagyok én élő példának.« — És kiteregette sok vihart látott vitorlarongyait. — Hősünket valósággal szuggerálta a borbély praktikus életfilozófiája és mikor kieresztették a rendőrségtől, hetyke fölemelt fővel lépett ki az uccára. Nagy akarások tüze lobogott benne. Elhatározta, hogy uj életet kezd. Összeszedi magát nem lesz többet élhetetelen. — Első útja régi pártfogójához, az öreg filozófushoz vezetett. Határozott hangon kijelentette neki, hogy meggondolta magát és a múltkor felajánlott nevelöséget elfogadja. Kért ajánlólevelet a grófhoz és egy kis kölcsönt útiköltségre, mert nincs egy krajcárja se. Az öreg ur meglepődött. Szokatlan. volt előtte c határozott hang a fiatalembertől, Kivett a zsebéből egy nagyobbfajta bankót, irt pár meleg ajánló sort és sok, szerencsekivánattal útjára bocsátota. De magában nem sokat bízott az eredményben. — »El lógja rontani a dolgát ez az éihetelen!« — Mikor aztán ősszel egy szeptembérvégi délután gróf Saárdyt a korzón megpillantotta, nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa s meg ne kérdezze tőle: »Igaz, mondd csak kérlek alássan, hogy vált be az a kis filozópter, akit a nyáron a fiuk mellé küldtem?« — A gróf kicsit összehúzta a szemöldökét, látszott az arcán, hogy nem tetszik neki a kérdés. — »Hagyd el, kérlek, még kínos rá is gondolnom. Életemben még olyan szemtelen pökkendi fráterrel nem volt dolgom. Olyan arrogáns, önhitt volt az a kölyök, hogy két hétig még rád való tekintettel csak tűrtem valahogy, de akkor már nem bírtam tovább a frech föl lépését, hát kidobtam. Csak úgy röpült.« Dialógus a békéről és habomról Schoenaich báréval, Németország pacifista generáliséval —- őrük béke avagy béke a lehető leghosszabb, de korlátolt időre — A haici eszközök tökéletesedése a békének ha znál-e vagy a haho rúnák? — A Pa'esztina-kérdé; Az egész júniust az uccákon kódorogta át. Hazamenni nem mert. a pénze elfogyott, nem volt mit bevennie: a könyveit adogatta el egymásután. Junius végén meghalt äz apja. Még a temetésre se ment haza. Az édesanyja gyászkeretes leveleit,’ amik egymásután jöttek, egymásra rakta az asztatalon. Nem merte felbontani őket. Ugyts tudta, mi van bennük. Óraszámra hevert felöltözve a díványon és maga elé bámult. Majd hirtelen felállt, vette a kalapját és' ment. ment, rótta az ticcákat. Egy-egy kirakat előtt gépiesen megállt, nézte a kirakott tárgyakat s látta önmagát is a kirakat üvegében. Aztán megint tovább ment. gondolat nélkül, terv nélkül, tanácstalanul. Kiment a Városerdőin:, lehevert a fűbe és nézte a fákat, az eget, a csilingelő villamosokat, a kirándulókat, akik zsibongva szálltak le a villamosról. — »Nem vagyok életrevaló« — mondta magiban , és mikor látta, hogy senki sincs a közelében, hangosan is kimondta: »Nem vagyok életrevaló.« — Et*i>t kezdve minden nap ezzel n gondolattal ébredt, egész nap ezt hajtogatta magában s mikor este lefeküdt, akkor is erre gondolt. Úgy gondolt erre. m'nt a halálos Ítéletére.-----— Mikor már az utolsó könyveit is eladta, a kapott pénzből kifizette a háziasszonyát vett egy ócska, revolvert. Nincs mit tenni, főbelövi magát. Jól van, ezt fogja tenni. — »Nincs mit keresnem az életben nem vagyok életrevaló.« — Maradék pénzéből jól megvacsorált. megivott három deci bort s azaz) hazament és elővette a revolvert. Leült az ágya szélére és sokáig nézegette a csillogó szerszámot. S akkor hökkenve jutott eszébe, hogy ő még soha életében se sütött el fegyvert. Mindenesetre előbb ki kell próbálnia. Itt a szobában nem lehet, mert a lövéseket meghallják. Majd valahol a szabadban. Gyorsan nekieredt és kiment a Városerdőbe. — A revolverben hat tötlés volt Elhatározta, hogy az első kettőt a levegőbe süti el, hogy megtanulja a fegyverkezelés technikáját, a harmadikat meg a halántékába ereszti. Leült egy padra, célbavett egy fát s kilőtte az első golyót. Megnyugodott. Lám, menni fog a dolog. Kicsit várt, azután másodszor is elsütött. A revolver csütörtököt mondott. Elkomorodott. Mi ez? Mi lesz most? Mit fog csinálni? Fölállott és kiftyujtotía kezét, hogy újra megpróbálja a lövést, mikor hirtelen egy rendőr lépett elő a bokrok mögül és a válára tette a kezét A másik kezével meg kicsavarta a kezéből a fegyvert.----- Pár peíC’g farkasszemet néztek egymással, aztán mit volt mit tennie, mennie kellett vele a legközelebbi őrszobába. A Bées, február közepén Alkalmam volt e napokban, — melyekben újból háborús bonyodalmak tartják izaglomban a világot, — Németország ismert »pacifistagenerálisá«val, Generalmajor Freiherr Paul von Schoenaichchal, (akit gyakran összetévesztenek Schoenaich báró volt osztrák-magyar hadügyminiszterrel, s aki természetesen nem azonos a Németországban, holsteini birtokán élő, de igen gyakran utazgató »pacifistagéncrálissal«, sőt. ahogy ilyenkor mondani Szokták, »sem rtíkőhsá'gbán; sem ismeretségben nem áll vele«), á »Vom vorigen zum nächsten Krieg« és' & »Der Krieg im J hre 1930« cimü müvek nagyhírű szerzőjével, dialógust folytatni béi’éről és háborúról, pacifizmusról és gázháboruról. A dialógus a következőképpen folyt le: Én: Hogy képzeli ön el, generális ur, mint pacifista, — akinek minden bizonynyal nemcsak egy úgynevezett destruktiv. hanem egy konstruktiv, fölépítő tervezete is van Éurópa pacifikálására, — Európa pacifikálását? Báró Schoenaich genera ls: Az én tervezetem mindenekelőtt vámunió megteremtése. ami valószínűen csak lépésrői-lépésre. lassú folyamattal lesz megvalósítható. Azután valamely formájú államokközi parlament megteremtése, ami szintén csakis lépésről-lépésre 1 valósítható meg. Végül mindén leszerelésre való törekvés támogatása, elsősorban a leszerelésnek előmozdítása az emberi leiekben. Én: Milyen arculatja lenne az ön alapelvei szerint pacifikáit Európának? És a propaganda mely taktikáját kell űznie az angol, a francia, a . német, az» olasz és középeurópai pacifistának, mindegyikének a maga országában, Európa minél előbbi pacifikálására? Schoenaich generális: Az ez államokban fennálló békeszervezeteknek minden egyes államban olyan módon kell tovább dolgozniok, amilyen módszer és taktika az illető államban bevált. Ahoi ez lehetséges, igen kívánatos lenne ál- I: mi eszközök rendelkezésre bocsátása a békepropaganda céljaira; de csak ekkor. ha ez eszközöket a békeszerv izet igénybeveheti óné kill, hogy munka a ezáltal állami gyámság vagy ólienörzés alá kerülne. Én: Milyen az álláspontja gróf Coudenhove-Kalcrgi »Páneurópa«-koncepciójával szemben? Schoenaich generális: Föltétlenül Inve vagyok. Amivel még korántsem mondom azt. hogy Coudeuhove alapelveit Angliát és Oroszországot Illetően minden pontban osztom. (Tudvalevő, hogy Coudenhove gróf »Páneurópáját« Anglia és Oroszország aktiv részvétele nélkül akarja megvalósítani. A koncepció e pontjai körül a »Páneurópai hivei körében is harcok folynak.) Én: Hisz ön, generális ur. az örök békében? Magam is pacifista vagyok, de az örök békében semmiesetre sem hiszek, hanem csak az a meggyőződésem, hogy a pacifizmusra és a pacifista propagandára időnként szükség van, hogy nagy háborúk után az emberiséget legalább egy korlátolt időtartamra — persze az emberileg lehetséges lehető leghosszabb időre. megszüntessük egy esetleges újabb háború borzasztó csapásától, legalább arra korlátolt időtartamra, amely idő alatt esetleg kitörő újabb háború egy földrész vagy egy állam. egy nép. valóságos pusztulásával lenne egyértelmű. Én tehát, hogy úgy mondjam, .»pacifista korlátolt időre« vagyok. Mivelhogy azonban az emberi pszichológia, de főleg a tömcgpszichológia elképzelhetetlenné és lehetetlenné teszi egy »korlátolt időtartamú pacifizmus« hirdetését és tanítását. — a tőim gpszichoiógia első elve a »mindent yagy semmit«, a tömeg nem szereti a félmegoldásokat — ennélfogva az örök békét kénytelen hirdetni és kell hirdetnie a bemíe nem-hivö embernek és pacifistának éppen ugv. mint a benne vakon-hivönek. Schoenaich generális: Ami ma föl vünkön lejátszódik, az pontosan ugyanaz, mint ami az utolsó száz év alatt Németországon beiül játszódott le. Minthogy hiszek a Württemberg tfs Baden és a Mecklenburg és Poroszország kö zötti örök békében,, ennélfogva hiszek az általános földi örök békében is. Kétségben csak az iránt vagyok, hogy a föld lakói az utolsó háborúból tanultak-e v ár ennyit, hogy az örök földi béke állapota már a közeljövőben megvalósulhat. avagy hogy az embereknek szükségük van-e -még néhány további keserű tanít álra. megpróbáltatásra. (íme, tehát a pacifista-generális sem hisz az örök béke gyors megvalósulásában. sőt ezek után joggal mondhatnék. hogy legalább egyelőre, az örök békében sem hisz. mert hisz az uiabb keserű tanítások, és megpróbáltatások korának időtartamát természcszerüleg nem tudia meghatározni: ez az örök béke-nélküli korszak pedig, sajnos és 'valószínű' még ezer, vagy több ezer évig is eltarthat! A Németország és a föld történcM eseményeinek összehasonlításánál ajkamon veit a felelet, amit adni akartam. de amit, nein akarván a dialógust tulhosszura nyújtani, nem adtam, tudniillik röviden annyi, hogy -én-mát in«1 kább csak akkor fogok kezdeni hinni az örök békében, amikor meg fognak szűnni a földön a gyilkosságok és egyéb büntettek, szóval amikor az egyes emberek közötti harcok és háborúk megszűnnek majd — amiben persze nem hiszek — nem pedig akkor, mikor egy egységes nyelvű nép. mint a német, egy állami egységbe tömörül.) Én: ön, generális ur, a »Der Krieg im Jahre 1930« cimü hires tanulmányában arra az eredményre jut, hogy újabb európai nagyháboru, a harci eszközök, elsősorban a kémiai produktumok, a gázmérgek tökéletesedése folytán, Európa végleges pusztulását vonná maga után. Nem lehetne-e ugyanazzal, illetve sokkal nagyobb jogosultsággal azt a tételt felállítani, hogy éppen a harci eszközök tökéletesedése lehetetlenné, mert fölöslegessé teszi majd a háborút egyáltalában, lévén minden háborúnak célja mds népek megsemmisítése, illetve legyőzése, de semmiesetre sem saját magának, a saját népnek a megsemmisítése? Nem gondolja hát generális ur, hogy minden pacifistának és minden pacifista propagandának minden módon elő kellene segítenie a harci eszközök minél nagyobb és minél gyorsabb tökéletesedését? Schoenaich generális: Megengedem, hogy az ötdöktő-masinák tökéletesedése végeredményében esetleg a békét szolgálja. Én azonban a nemzetközi militaristák őrületéről még egyelőre mindenfélét el tudok hinni. Ennélfogva számolni kell a lehetőséggel, hogy ők még nem értették meg, hogy egy újabb technikai háború az emberiség megsemmisülését, de legalább is kultúrájának megsemmisülését jelentené. Én ezért mindenre kapható vagyok, ami a militaristák kezéből kiveszi a technikai fegyvereket. Én: Ön, generális ur, aki nemrégiben meglátogatta volt Palesztinát és tanulmányozta volt az ország viszonyait, azt állapítja meg, hogy Palesztinában legfeljebb egymillió zsidó részére van hely és föld. De hát érdemes-e akkor, egymillió zsidó letelepítéséért, egy akkora, szinte emberíö’ötti munkateljesítményt végezni, mikor ilyen körülmények között a többi tizenöt millió zsidó amúgy is a diaszpórában (szétszórtságban) marad? És nem demagógia-e akkor a »zsidóáMam« jelszava? És nem kellene-e akkor a zsidóságnak Oroszország Kritn-zsidótelepitési tervét éppúgy, sőt még sokkal inkább támogatnia —- (évén a Krim-félszigeten több zsidó részére települési lehetőség — mint a Palesztina-tervet. amely hiszen egyelőre szintúgy nem sokkal több. mint terv? Schoenaich generális: Az az egymillió azonban, nem szabad feledni. Palesztinában egy olyan kulturmiivön dolgozik, melynek nemcsak gazdasági, de mindenekelőtt erkölcsi és politikai jelentősége van. A Paiesztinamii természetesen csak egy részlet-megoldása a zsidókérdésnek. De olyan részlet-megoldás, mely. minden más részlet-megoldásnak (■— amelyek egyébként is párhuzamosan .haladhatnak a Palesztinatnegoldás munkájával —) messze fölébe helyezendő. Ha a Palesztina-mu sikerül, akkor ez mindazoknak, a zsidóknak is nagy hasznára lesz, akik nem. gondolnak arra, hogy jelen hazájukat elhagyják. A »zsidóállam« jelszavát egyetlen, e’öttem ismerős józan ember sem hangoztatja. Palesztina belátható időn belül zsidó-arabs vegyesnépii állam fog maradni. Én: Ön azt állítja, generális ur, hogy Palesztinában nincsen zsidó nacionalizmus. Hogy magyarázza meg akkora tényt, hogy a nacionalista-vezér Jabotinskyt Eel-Awiwban 10.000 ember ünnepelte és nemrégen palesztmiai kö’utja való'ságos diadalmenethez hasonlított?. , Schsenaich generális: Oly magával ragadó, tökéletes technikájú szónoknak, mint amilyen Jabötinsky, nagyon könynyü dolog- tömeglelkcsülést előidéznie. De nem ezen fordid meg a dolog, hanem azon, mit akarnak a vezető, józan, hideg lejek; és ezek éppúgy elvetik Jabotlnsky zsidó-nacionalizmusát, mint én. • * (Ur ’-didógTíS» véget- ér t-.« Götnőrí Jenő
