Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-18 / 47. szám
Požtarina plaćena u gotovom! 12 OLOAL * t % ÁRA I1/, OINAR XXVIII. évfolyam. Szubotica, 1927. PÉNTEK február 18. 47,^zám Telefoo: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Előfizetési ár negyedéire 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg5. (Minerva-palota) KqzbeszúlAs A költségvetési vita annál érdekesebb — lucus a non lucendo — mennél kevesebbet beszélnek a keretében magáról a költségvetésről. A Radics-párt vezérszónoka, Krajacs dr. volt kereskedelmi miniszter, szó szerint vette feladatát, behatolt a költségvetés részleteibe, összeadott, kivont, összehasonlításokat tett, számoszlopokat bolygatott harmadfél órán át, mire a képviselők apránként kiszállingóztak az ülésteremből. Kit érdekelnek a politika porondján a számok, a bevételi és kiadási tételek? Annál nagyobb figyelmet kelt azonban'az olyan parlamenti szónok, mint Pribicsevics, aki a költségvetési vitát csak alkalomnak használja fel arra, hogy megsuhogtassa a kritika ostorát a kormány feje fölött. Krajacs üres padsorok előtt beszélt, ellenben minden képviselő, aki a parlament területén tartózkodott, a helyére sietett, amikor Pribicsevics szólásra emelkedett intentique óra tenebant, miközben a pártvezér a maga tisztára általános politikai argumentumait kifejtette. A politikai polémia mindig élvezetesebb, mint a szakszerű eszmecsere, különösen pedig, ha Pribicsevics áll a központjában, ez a szívós, temperamentumos és virtuóz bajvívó, akinek a pengéje egyenesen bele szokott találni az ellenfél Achilles-sarkába. Az ellenzék tapsai között jelentette ki Pribicsevics, hogy a miniszterelnöknek mindegy’ a politika és csak a hatalom fontos neki- Háromnegyed év alatt hat kormányt alakított Uzunovics különböző koalíciók alapján és magában a radikális pártban is sok nehézséggel kellett megküzdenie, mégis minden válság után ismét az ő kormánya következett. Pribicsevics ebből azt következteti, hogy Uzunovicsot nem politikai elvek, hanem a hatalom megtartásának szempontjai irányítják. Erre a vádra a miniszterelnök már anticipando megfelelt, amikor a sajtó számára adott nyilatkozatában nem a maga érdemének. hanem a viszonyok kényszerének tulajdonította, hogy annydszor sikerült kormányt alakítania. A radikális párt vezető szerepe nélkül az ‘adott körülmények között nem jöhet létre életképes kormány és Uznnovics azért jön mindig újból számításba, mert ő a legnagyobb kormányzópárt bizalmának letéteményese. A politikának, mint az egzi-. genciák tudományának velejárója, hogy a kormánykoalició hullámzik és a radikálisok a pártszövetséget a szükség és lehetőség szerint változtatják. Pribicsevics után Radics és Radics után Köröséé mint a radikálisok politikai fegyverbarátja: jelentheti a belpolitikai helyzet labilitását, de nem tehető a miniszterelnök elvhüségének kérdésévé. & A miniszterelnök sietett válaszolni Pribicsevicsnek és mindenekelőtt a koalíció fogalmát tisztította meg a hozzátapadó félreértésektől. A koaleált pártok közt lehetnek elvi ellentétek, amelyeket azonban a közös akarattal megállapított munkaprogram követelményeinek rendelnek alá. A koalíció természetrajzához hozzátartozik az ideiglenesség és opportunitás és ha a pártokat elvá! lasztó tényezők nem volnának kikapcsolhatok, akkor nem lehetne nyélbeütni egyetlenegy koalíciót sem. Uzunovics most sem érzi magát kevésbbé nemzetinek, mint amikor a nemzeti blokk kormányában foglalt helyet és horvátbarátsága sem hanyatlott, amióta Radicsék kiestek a koalícióból. A radikálisok — mondja a miniszterelnök — hajlandók koalícióba lépni minden olyan párttal, amely vállalkozik egy meghatározott kormányzati munkaterv keresztülvitelére. Mintha a koncentrációra Való felhívás lappangana a miniszterelnöknek ebben a bölcsen kihangsúlyozott mondatában. A Pribicsevicshez hasonló markáns politikai egyéniségek beszédeit minden oldalról mérlegeli a közvélemény és azt is számontartják, amit — nem mondanak. Így feltűnést keltett, hogy Pribicsevics nem támadta sem Radicsékat, 'em a nemzetiségeket, hanem minden aggreszivitását a kormánypártok ellen fordította Sokan annak a jelét látják ebben, ,hogy Pribicsevics nem zárkózik már el az egységes ellenzéki frontban való részvétel elől. Pribicsevics Noviszadon uj pártalakulást sürgetett, hogy az azonos elvek követőinek tömörülése lehetővé váljon. Úgy látszik, Pribicsevics az uj pártalakulás szükségének kidomboritásával és oppozicióban lévő egykori ellenfeleinek kímélésével ugyánegy célt tart szem előtt: a baloldali egység kiépítését a helyreállott jobboldali egység ellensúlyozására. Az ország érdekei szempontjából kívánatos is volna, ha vége szakadna a pártok atomizálódásának és az eddigieknél nagyobb pártegységek állnának egymással szemben a hatalomért folyó alkotmányos küzdelem sorompói között. Csak igy tűnhet el lasanként a rövid lejáratú koalíciók meddő korszaka és fejlődhetik ki a tartós kormányzás lehetősége. A főMmüveiésugyi miniszter az árvizek okairól Laiosevics Jóca interpel ác óját tárgyalták a parlament csütörtöki ülésén Csak kölcsönnel íehe: szanálni az ármentesitő tárl atokat Kossutics Á^o ton tárgyalása Davidovics Ljubával Beogradból jelentik: A parlament csütörtöki ülését délelőtt tiz órakor nyitotta meg Tril kavics Márkó elnök. A formalitások után felolvasták Lalosevics Joca szombori képviselőnek 1926 november 12-én a földmive-, lési miniszterhez beterjesztett interpellációját. Az interpelláció a következő: l. Mik voltak a Duna idei áradásának okai és milyen hivatalos szerveket terhel az árvíz miatt a leli "sség? 2 Milyen lépéseket tett a miniszter, hogy a katasztrófa következményeit enyhítse, kiket vont 'cl elüsse gr e és kik kapták meg méltó büntetésüket. 3. Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a miniszter, hogy az árvizveszedelem a jövőben meg ne ismétlődjék. A földművelésügyi minis tér válasza Kulovec Franjo dr. földmivelési miniszter azonnal válaszolt Lalosevics interpellációjára. — A bácskai és baranyai árvízkatasztrófának okai 1924-ben és 1926- ban — mondotta a miniszter — a következők voltak: 1 A viz szintje Apatin és Vukovdr között emelkedett. 2. Az ármentesitő társulatokban olyan viszonyok uralkodtak, hogy a ársulutok nem telelhettek meg hivatásuknak. 3. Az 1924-es rendkívül rossz pénzügyi viszonyok megakadályozták a gátak rekonstruálását. — Az 1924—1926-os árviz után — folytatta Kulovec miniszter — a vízügyi vezérigazgatóság tanulmányozta az áradás okait. Az Apatin és Dália közti Duna-szakaszokon az 1909. évtől kezdve a vizszint megváltozott. Csökkent a viz esése és ezért*a viz nagyobb területeket tudott elönteni. 1926-ban Apatin és Dálja között kilencvennyolc helyen száznégy kilométer hosszúságban áradt ki a Duna. Nemcsak lehetetlen volt minden védekezés, de az embereknek futva kellett életüket megmenteni. — Az Apatin—dáljai szektoron óriási volt a katasztrófa és nem lehetett megakadályozni, hogy a viz a bácskai és baranyai területeket elöntse. Ennek az is volt az oka, hogy a magyarok 1909-től 1912-ig nem végezték el a szükséges munkálatokat. A másik ok, hogy az ármentesitő társulatok a háború után teljesen elszegényedtek. Az 1920-as árviz alkalmával megállapítást nyert, hogy az ármentesitő társulatok gátjai a Bezdán—bogojevói szakaszon nem elég erősek. A rekonstruáláshoz szükséges munkálatokhoz pénz nem állott rendelkezésre és kölcsönt sem lehetett szerezni. Az agrárreform — Az ármentesitő támlátok adminisztratív, technikai és pénzügyi helyzetét megvizsgáltam — mondotta a miniszter — és nagyon súlyosnak találtam. Ami a pénzügyi helyzetet illeti, legnagyobb baj volt, hogy bizonyos földterületek agrárrelorm alá estek és sem azok nem fizették az ármentesitő illetéket, akiktől elvették a földet, sem azok, akik kapták. Az ármentesitő társulatok egyáltalán rém tudtak az ármentesitési illetékekhez jutni és minden komoly munkát be kellett szüntetniük Az agrár reformminisztérium bizonyos kötele zettségeket magára válait s szabályzatot is dolgozott ki, de ezek az illetékek az óriási költségeket nem’tud ták fedezni. A Vajdaságban érvényes törvények szerint az illetékek behajtását ugyanazok a szervek végzik, amelyek az állami adót szedik be és 1923-ban és 24-ben meg is kezdték az illetékek behajtását, ez azonban különösen a községeknél nagyon nehezen ment. A nyilvántartás és a kezelés nagy nehézségekbe ütközött, mert a tisztviselők nagy része nem ismerte a törvényt. Ezért a földmivelési minisztérium az illetékek behajtásáról szabályrendeletet dolgozott ki, amelyet a pénzügyminiszter 1926-ban jóváhagyott. Így el lehet mondani, hogy csak 1926-ban kezdődött meg az ármentesitési illetékek ügyének rendezése, de a régebbi időkből fenmaradt illetékek behajtása ezután is nehézségekbe ütközött. Nem sikerült külföldi kölcsönhöz futni — 1924-ben az ármentesitő társulatok kölcsöntárgyalásokat kezdtek, de ezek nem jártak sikerrel, mert a társulatok nem tudták garantálni a kölcsönt, különösen az agrárreform miatt. Az árvízkatasztrófa után a vízügyi vezérigazgatóságnak sikerült kieszközölnie, hogy az állami jelzálogbank adott ötmillióhétszázezer dináros kölcsönt, amelyet még 1924-ben felhasználtak. Az állam egymilliónégyszázezer dinárt, a Narodna Banka hárommillió dinárt adott. Ezekkel a kölcsönökkel 1924-hen sikerült valahogy a gátakat rendbehozni. A kölcsönösszegek az 1924-es katasztrófáig tizmilliószázezer dinárt tettek ki, az árviz után a vármegye'ötmilliót, különböző bankok ötmillióötszázezer dinárt adtak. A pumpák rendbehozására az állam ötszázezer dinárt, a Jelzálogbank "mbb négyszázötvenezer dinárt utalt ki. 1924 előtt 21.550.090 dinárt, 1924-től 1926-ig 11,450.000 dinárt kaptak az ármentesitötársulatok, de ez az összeg a szükségletnek csak harminc százaléka és a további munka elvégzése, az 1926-os nagy árvízkatasztrófa után csak kölcsön segítségével történhetnék meg. — A pénzügyminisztérium már 1925-ben kérte a 1^-irodna Bankát, hogy engedélyezze* ötvennyolcmillió dináros kölcsönt. Minthogy a Narodna Banka ezt nem adhatta meg, a vizvezérigazgatóság 1927-ben negyvenmillió dinárt állít be a költségvetésbe. Ez az összeg a lekötendő kölcsön annuitásának fedezésére szolgálna. Végül kijelentette a miniszter,
