Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-13 / 42. szám
1927. február 13, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 2% oldat Shakespeare az uccán Nick Carter, Sobri Jóska ós Courts Mahler vezetnek az uccai könyvpiacon Gyermekkorom kedves olvasmányát, a Nick Cartert, az amerikai dctektívkirály észbontó és vérdermesztő ka, Iandjait rejtő füzeteket a Bene Szudarevicseva-ulicának a nagytemplom felé néző oldalán pillantottam meg. A piros és fekete ponyva rámnevetett. Elfordítottam a fejemet, de a holt kéz utánam nyúlt és belekapaszkodott a kabátom sarkába. A holt kéz bosszúja. Igen. Ez az a szenzációs, füzet, melyben Nick Carter hosszú tusd után karddal leszeli a WiHingtoni Jack balkezét. Eszembe jut a diákkorom, amikor az iskolában a pad alatt a hittankönyv helyett a Cartert olvastam, aki a Patsyval és Chick Carterrel, hogy a zseniális Ten Itchyt ne is mondjam, sorra gyflkolászta és villamosszékbe juttatta a hasfelmetsző Jaguárt és elfogta Ouartz doktort, négy kötetben. Most újra itt van a jeles detektív. Pedig azt hittem, a háborúval együtt ez is eltűnt. De tévedtem. Buffalo Bill, Tom Pick és Nick Garter élnek — és úgy veszik és olvassák, mintha az örök élet titkát tárná fel a halandók előtt Az elárusító orosz emigránstól megtudtam Nick Carter és társai feltámadását Nick Garter ugyanis megunta a láda poros fenekét és mivelhogy — lelkitáplálékra van szüksége a facér pincérnek és a kalandos vérü masamódlányoknak, az üzleti érzékkel bőven megáldott orosz piacra dobta a ponyvákat. — És hogy egy ilyen vacak? — kérdeztem tőle szivtíobogva, mert én biz annakidején 70 fillérért vettem darabját. —1 Trf dinár! És elém hozta az egész kollekciót Bizonyára jó vevőnek nézett. Lapozgattam. A kék halál, A postakocsi réme, Az őrült spáiiypl rémtette, aztán 100-ik a jubileumi szám — Hogyan lett Nick Carterből detektív? A démon, A vörös ház .titka. — Sok ezért 3 dinár — szóltam bizalmasan, mire az öreg magyarázni kezdté, hogy azt az élvezetet, melyet egy ilyén »tnü« kiolvasása okoz, nem is léhet megfizetni és hogy nem győzi utánpótolni a »müveket«, annyian keresik. A továbbiakban kiderült, hogy »kalapos« nagyságák is veszik a ponyvákat — fogfájás ellen. Tudniillik mig az idegek a borzalmaktól reszketnek, azalatt a fogidegek fájdalma csillapodik. Eszerint ebben az uccai könyvkereskedésben megtalálhatók az összes betegségek orvosságai. Courts Mahlert (van belőle vagy ezer) lázas betegségeknél limonádénak használják. Hamburgernénak a Grófnő' szerelme, vagy egy éjszaka története cimü langyos regénye az elárusító receptkönyvében — álmatlanság ellen — rovatban szerepel. Ettől a »mii fen ét 51« ugyanis kilencven percéntes álomba merül az ember. Croccer kiváló regényeit —■ gőzben ne olvasd! vészjellel látta el a praktikus orosz. Ugyanis ettől a »klasszikustól« a hideg is kirázza az* embert, ami ilyen járványos spanyol időben nem ajánlatos. Viszont az életuntak legbiztosabban egy Miariitt regényftmitáció kivonattal távozhatnak el a földről. Ezeken a felsorolt cirkusz-ponyvákon kívül még sok említésre méltó dolog van. melyek közül nem utolsó Sobri Jóska élete. A komoly könyveket egy megsárgult Gazdák naptára 1922-ből és egy tarifakimutatási közlöny képviseli. A könyvek és a ponyva-füzetek közé hetemetvo rábukkantam egy Shakespeare kötetre. Coriolanus. Dákkoromban kellett volna olvasni, de én elblicceltem és csak a tartalmát tanultam meg. — Miért dugja el? Ez jó könyv. — Nem veszik, ez már két éve itt hever — legyint az orosz. Felnyitom a könyv tetejét. Az első oldalon gyerekes Írással ez áH: Nagy Ferenc könyveiből. 1907. Nagy Ferenc. goi Itta* ma XUsx. fiasacw att 2Q fe-vel ezelőtt talán születése napjára kapta a könyvet és kölcsönadta a barátjának, aki viszont a barátnőjének adta, aki unalmasnak találta... és a Shakespeare így jutott a Mariittek és Nick Carterek közé. — Hogy adja ezt a Sekszpirt öregem? Az orosz rámbámult. Nem hitt a Kérdésnek. Tétovázott. Gondolkozott, hogy mit lehet kérni egy ilyen régi könyvért. — Amennyit ad — bökte ki végül és nagyot lélekzett. örült, hogy igy kitért a komplikált kérdés elől. Én viszont * v nem akartam Ígérni. Kiváncsi voltam, hogy a ponyvák és a Courtes Mahlerek árusítója mennyit kér a Coriolanus- én-Az OTOSZ a könyvet forgatta, de arcán látszott, hogy viaskodik önmagával. Nem akart rajta nyerni, de veszíteni se. — öt dinár! Kifizettem ós mosolyogtam. Az orosz egészen megkönnyebbült és kíváncsian megkérdezte, hogy ennyi érdekes és jó könyv közül, mért éppen a »legrosszabbat« választottam. (+) 5zakszofon uagy cimbalom? (THt monő a 7azz-banö a cigányzenéről és mit monö minderre a e gányprimás? Amióta a jazzband meghódította a világot — régen rossz a cigányoknak. San-Franciskotól Tokióig és a Déli Sarktól az az Északi Sarkig a jazz-zene észbontó ütemre táncolnak az. emberek. Az ábrándos cigányzene lepasszolt, a — Dehogy — legyint Benedek — na gyón szeretem, a szivem majd ki ugrik, mikor a nótámat hallom, melynek minden hangja csupa bánat, keserűség, fájdalom... talán nem is muzsikálnak, talán csak én álmodom... ugy-e szép? melódiákra senki sem kiváncsi, a cK gányzenekar csak egzótikumnak maradt meg a nagyvárosokban. Az uj generáció a néger zenekar tomboló bumsztraráján nevelkedik fel és csak a meséskönyvekben találkozik ilyen kifejezésekkel: cimbalmos, flótás, kontrás, nagybőgős. Mit mond a jazzband a cigányzenéről? A közönség általában azt hiszi, hogy a jazzband szeretné egy kanál vízben megfojtani a Bodrlcs Miskát, a Markovies Jancsit és az összes cigányzenészt, viszont a cigányzenészek szeretnék n másvilágon látni az összes szakszofonos, benzserós és dobos urakat. Benedek Rudolfot, a Városi Kávéház jazzbandjának karmesterét a Stitx ur után kérdeztem meg. hogy mi a véleménye a cigányzenéről? — A cigányzenét nagyon szeretem — mondta Benedek Rudolf és leakasztotta Nem felelek. Arra gondolok, amire gondolni sem mertem, tudniillik, hogy a jazzband karmestere, akit én minden melódia és szentimentális dal gyűlölőjének hittem — ilyen rajongással szól a cigányzenéről. •• Benedek Rudolf azután a jazzband jövőjéről beszélt és elmondotta, hogy a jazzband haladást jelent a zenekultúrában. Nem ideiglenes a jazzene, mint sokan gondolják, hanem szépen és gyorsan fejlődő értékes muzsika, amely már eddig is sokat csiszolódott. A cigányzenéről Benedek nagyon szimpatikusán szólt. Azt mondotta, hogy a cigányzene őrök, azt nem lehet kiirtani, mert egyetlen muzsika sem olyan sajátságos, mint a cigányzene. — Ismertem és szerettem Kóczé An tail, de sosem beszéltem vele, mert egyidőben voltunk elfoglalva — meséli a jazz-karmester — 1921-ben, mikor a jazz forradalmat csinált, Budapesten keret verni a nyugati izfi jazzband. — Melyik volt az első sláger darab? — A legszebb tánc a Simmy, a Coco és a Jacka-Hula. Erre a zenére tiacola nyakäoan tüggő feher setyemzsinórról a szokszofont. — Én nem vagyok ellensége a melódiának, arról viszont nem tehetek, hogy a publikum bomlik a jazz után. Ez különben modern divat, a közönség szereti a különöset a zenében, éppúgy, mint a divatban. — Melyik a kedvelt nótája? — Jap de szépen muzsikálnak a tálából valahol — énekli a karmester és szemel lecsukódnak. Észre se veszi, hogy a zenekar ezalatt az Une midinette kesergőt huzza. — Érdekes. Én azt hittem maga gyfi»a a — játszottunk, akkor még födővei és kolompokka! operált a dobos és a közönség azt sem tudta, mi az a szakszofón. — Gyönyörük voltak az első napok — beszél kipirulva az emlékek melegétől a karmester — az emberek tomboltak és a Renaissance-kávéházban az asztalok tetejéről lélekzetvisszafojtva néztek bennünket és a kevés táncoló párt az emberek. — A cigányok bizonyosan gyűlölték —- vetem közbe. — Nem, Budapestet ma is a cigányzenészek uralják, mert Pest olyanany-Amica magyar« hont ott ara tud aö> ták a simmyt, amely semmiben sem különbözött a charíestontól. Egyébként nagyon sok cigányzenekar félig jazzband is. Beszereztek egy zongorát és egy dobot és kész. Mert az bizonyos, hogy táncolni ma csak jazz-zenére lehet, de mulatni csak cigányzenére. — Ismeri Markovicsot és Bodricsot? — Hogyne ismerném a Miskát és a Jancsit, jóba is vagyunk, szeretem őket, mert tudnak muzsikálni, lehet, hogy ők engem gyűlölnek... de én igazán nem tehetek róla. — Az beészélik megbukik a jaz*? — Nem létezik. A mai fiatalságnak ez a zenéje, az öregeké amaz és ma a fiatalok diktálják a tempót Ma a komoly zene nem érdekli a publikumot. Pő a felületesség! Naponta ezer uj és ötletes jazz-kompozició jelenik meg és az uj darabok, ha nem is »becses értékűek«, de kedvesek és hangulatosak. Példa rá a Valencia, amely m népszerűbb, mint kármelyik klasszikus. A tömeg diktál! Mit mond Markovics Jancsi a jazzbandról? Mikor Markovics Jancsit, s, hires cigányprímást megkérdeztük a jazzbandról — öszehuzta fekete szemöldökét — Szeretem a jažžbandot, szívesen hallgatom — mondja nevetve Markovfes Jancsi — van két kedves darabom is a Hollywood és a Velencia.-— Szóval nem haragszik rájuk? — Nem én! Egy évnél tovább úgyse viszik Szuboticdn, pedig tőlem maradhatnak, de olyan ez a zene, mint a divat, ma jó, holnap nem jó. A régi szép időkről beszél Markovics Jancsi, amikor négy nap négy éjjel húzta a kesergőt, a pezsgő folyt és szikráztak a poharak. — Visszajön még a régi szép idő — sóhajt a primás és int a bandának, hogy húzzák el a »Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levelét«. Markovics Jancsi két tenyerébe hajtja fejét, egy darabig hallgat. —- Szép-e? — kérdi tőlem. — Szép. Mulatni lehet mellette, de táncolni nem. — Nem is baj. Gondoltam ugyan már arra is, hogy jazzbandot alakítok, de a szivem nem engedte. Nem és nem. Én maradok a régi jó gyerekekkel cigánynak, vidámnak — és ha van van, ha nincs, úgy is jó. Elmentem én már innen, de visszahívtak azok, akik csak az én muzsikámra tárják ki a lelkűket. Maradok én igy ahogy vagyok — de azért nem gyűlölök semmit, senkit, aki mulatni akar úgyis csak idejön. A bácskai talajban nem ver gyökeret a jazz — Melyik volt a legnagyobb sikere? — Mostanában? Hát kérem az Antóniában, melyet most adtak, a Városiban az én bandám játszotta a Lehullott a rezgőnyárfdt és a kulisszák mögött, mikor a darabnak vége volt, a primadondonna odalépett hozzám és se szó, se beszéd, egy csókot cuppantott a képemre. A többiek is rnegölelgettek és a*t mondták: — Nikad vám to ne éemo zaboraviti . . . Sose feledhetjük ezt el ... Markovics Jancsi felkapja hegedűjét bepréseli az álla alá, ráhajol. Int a bandának és agy tiszta szívből rázendít a Csap-uccán véges végig....
