Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-12 / 41. szám
4. oldal 1927. február 12, BÄCSMEGYE3 NAPLÓ ÍT). őe 5an beleudjkdll fel em rejtelmeibe Köuiö uizit a te-.yérjósnál A Karádzsicseva-uccában egy düledező kis viskó ablakán piros cédinat Pillantottam meg. »Af. de Sun hipnotizőr és grafológus, munkatársával, Madame Duponnal az emberi lélek rejtőkéinek ismerősei«. Ennyi állt á cédulán. Benyitottam a tömjénnel keveredett ételszagu konyhába, ahol kis szakállas, jól szabott, de ihár kissé kopott ruhájú emberrel találtam szemben magam. Udvariasan hajlongani kezdett előttem és még mielőtt szóhoz juthattam volna, ujságkriíikákat rázott az orrom alá. Lassan összemelegedtünk. Elmésébe, hogy mindenütt, ahol megfordul, elhagyott, magános házat vesz ki, mert ez misztikusabb és ilyen helyen nyugodtan tud foglalkozni mindenkivel. Madame épért egy hölgynek jósol. A mester az ablakhoz szaladt és betekintett, hogy beíejeződött-e már a szeánsz. A médium még bezect volt, ezalatt de San, polgári nevén dr. Markovics elmesél■ te: Becgradból jött, azelőtt Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és Albániában »működött«, mindenünnen hozott magával újságokat, amelyek hasábokon keresztül foglalkoztak vele. Arra akérdésre, hogy tni a produkciója, elmondta, hogy harminc perctől öt óráig terjedő időre el tudja temeitéíni mágdt. — Ezen túl nem bírja ki ember — mondotta mentegetőzve. Azt hiszem ennél többet nem is követel tőle senki. Minden egyes eltemetéshez, természetesen, önmaga kér irvosi ellenőrzést és fel is mutatta több ország orvosainak bizonyítványait, ame lyek mind igazolják, hogy M. de San tényleg el tudja temethetni magát hoszszabb időre anélkül, hogy levegőt kapna. A médium épen végzett a hölggyel, aki sírástól vörös szemmel nőtt ki a szobából és a fizetésről is megfeledkezett, olyan mély hatással volt rá a ködös jövendő. Dr. Markovics gyengéden utána szólt, hogy bocsánat, ha nem vészi rossz néven, izé, a honorárium-ól megfeledkezett. A hölgy sírástól csukló hangon kért bocsánatot és leguberálta a pénzt. Kissé megrettenve léptem át a mindentitkok küszöbét. Tömjénszag terjengett a szobában. A fiatal, feltűnően csinos nő lehajtott fejjel aludt egy széken. A szakállas ur óriásira tágított szemmel nézett a nőre, intett, hogy üljek le mellé és nyújtsam oda a balkezemet. A nő megrázkódott, tágra nyitotta szemét és lágy hangon beszélni kezdett. I alátó szavakkal jellemezte kiváló egyéniségemet. Óva intett a nőktől. Megnevezett embereket, akiktől óvakodjam, mint a tigrisektől, mert nem őszinte egy sem. Hosszú életet és nyugodt öregséget jósolva hirtelen lehunyta szemeit, feje lebillent és vidám horkolásba kezdett. De San felébresztette, de a nő dühösen követelte, hogy hagyják aludni, mert három napja nem pihente ki magát. Egész nap alszik ez a dáma és meg van elégedve a sorsával. Távozóban még hallom, amint az öregur az utánam következő áldozatnak mondja: »Tessék, asszonyom, na kissé meg kell mindenkit várakoztatnunk, mintha az egész város össze beszélt volna, olyan nagy a forgalom.« Esperesek, ügyvédek, orvosok a vádlottak padján Becsületsértési pórok lavinája Becskereken Becskerekről jelentik: A bccskereki járásbíróságra az utóbbi időben sünin érkeznek a becsületsértési és rágalmazási feljelentések. Nikovics Milos büntető járásbiró a legrövidebb időn beiül iparkodik letárgyalni ezeket a becsületreparáló porokét, úgyhogy február végén és március elején napról-napra több ügyben tart tárgyalást. A kitűzött becsületsértési és rágaimazási tárgyalások közül igen sok van olyan, amely iránt egész Becskereken rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Várady és az esperesek A legnagyobb érdeklődést dr. Várady Imrének a bánáti katolikus esperesek ellen benyújtott rágaimazási és becsületsértési pőre kelti, amelyről annakidején már megemlékeztünk. Ebben a perben a fötárgyalást február 23-ára tűzte ki Nikovics járásbiró és tanúnak megidézte többek közt Rodics Rafael Beograd-szmederevói érseket, Bánát apostoli adminisztrátorát is. Ügyvéd a bíró ellen Ugyancsak február 23-ára van kitűzve Osztovics Zlatkó ügyvédjelöltnek Miatovics Szlávkó törvényszéki biró ellen indított rágaimazási poré. Miatovics biró tagja volt annak a büntető tanácsnak, amely Rélics .Tulkát, a mérogkeverő asszonyt halálra Ítélte. R.élies Julkát Osztovics Zlatkó védte, aki tzalkalomma! összetűzött Mjatovics bíróval és attól fogva egész sor feljelentést tettek egymás ellen különböző hatóságoknak. Többek között Miatovics feljelentést tett Osztovics ellen a noviszadi ügyvédi kamaránál és abban olyan kitételeket alkalmazott, amelyekben Ősz tovics rágalmazást és becsületsértést talált és emiatt tette a feljelentést a járásbíróságon. Ügyvédek egymásközt Február 24-én két ügyvéd egymás elleni ügyét tárgyalja a járásbíróság. Dr. Handler Zsigmond és dr. Julius Ármin ügyvédek telefonon szólalkoztak össze. Egyik sem akarta letenni a kagylót, hogy a másik beszélhessen és mikor dr. Handler azt mondta dr. Júliusnak, hogy csöngessen le, dr. Julius azt válaszolta, hogy majd ö megmutatja Handlernek, hogyan kell lecsengetni. Dr. Handler ebben becsületsértést látott feníorogni és feljelentette kollégáját A képviselő feljelentése Ugyanazon a napon tárgyalják dr. Rajics Tósa országgyűlési képviselő rágaimazási pőrét, amelyet nagybátyja, Rajics Lyubomir szerbittebei földbirtokos ellen indított. Ugyanilyen idillikus családi ügy az, amelyet Grcsics Júlia bccskereki urhölgy indított dr. Grcsics Pája becskereki ügyvéd ellen, mert a feljelentés szerint öt téglával megdobálta. Nagy érdeklődésre számíthat az a Pör is, amelyet Terzin Zsivojin becskereki nagykereskedő indított Lakatos Szvetozár vendéglős, városi és megyei bizottsági tag ellen. A feljelentés szerint Lakatus azt mondta Terzinnck, hogy mikor a cukorgyárba belépett, még semmije se volt és egész vagyonát a cukorgyárban szerezte. Mindezt pedig számos becsületsértő kijelentés kíséretében mondotta. Ezt a port március elsején tárgyalja Nikovics járásbiró. Orvos contra orvos Március elseje különben az orvosok napja lesz, amennyiben két olyan pör kerül tárgyalásra, amelyet orvosok Indítottak orvostársaik ellen. Az egyik port dr. Mihujlovics Vladimír indította dr. Cseremov István ellen, akivel a kórházban összeverekedett. Dr. Mihajlovics dr. Cseremov elleti könnyű testisértés miatt tett feljelentést a járásbíróságon. A másik port dr. Gots Endre, a sokat emlegetett becskereki orvos tette dr. Heinermann Alajos orvos ellen rágalmazásért, mert állítólag Heinerrnami azt állította Gotsról, hogy nincs neki diplomája. A »Szrnao« pőre A becskereki »Szrnao« feljelentést tett Petrovics Mihajló vasúti mühelyfönök ellen rágalmazásért. A feljelentés szerint a mühelyíönök azt a kijelentést tette volna, hogy a becskereki Szrnao közönséges rabló, csirkefogó társaság. Ezt a port szintén március elsejére tűzték ki tárgyalásra. Ugyanaznap lesz annak az érdekes becsületsértési pörnek a tárgyalása is. amelyet Nikoforovics Vásza indított Tyoszics Nebojsza becskereki járási főszolgabíró ellen, amiért őt a főszolgabírói hivatalból a hivatalszolgával kidobatta. Mindezek a pörök érthető érdeklődést keltenek Becskereken annál is inkább, mert még soha sem fordult elő, hogy becskereki előkelőségek ilyen tömegesen kerültek volna a bíróság elé. Ezeknek a pereknek likvidálása Becskerek egész társadalmának egyöntetű óhajtása, mert a becsüjetsértési perek lavinája egészen megmérgezte a közszellemet Becskereken. Különösen Várady Imre dr. és az esperesek perét kisérik nagy figyelemmel, mert ez a becskereki katholikusok és az adminisztratura közötti harc egyik fejezete. Recece Irta: Raggamby Andris Mikor az ember arra eszmél, hogy az ő feje fölött is haladóban van a visszafoglhatatlan idő, érdekelni kezdi az újságnak az a rovata is, mely fölött ez a komor szó borong: Halálozás . . . A minap felém döbbent egy apróbetűs név: Kozáry Pál ' nyugalmazott vasúti íöellcnör 68 éves korában meghalt. Kozáry Pál . . . Egyszer találkoztam vele életemben. Bál volt a nagy vidéki városban és én, éppen odahaza voltam. Dominók, álarcosok mókáztak, kacagtak, táncoltak, tolongtak azzal a meleg, romlatlan szivet kívánó, kevés igényű, gondtalan odaadással, mely a boldog béke ajándéka volt s mely visszahozhatatlanul elröppent közüliünk. Az ajtóban álltam és hanyag blazirtsággal néztem be a zajló bálterembe A kacagó dominók forgatagában ott ágált vidoran egy őszhaju, őszbajuszu, ötvenes úriember, az orrán nikkelezett, olcsó pápaszemmel. Nem az arca volt mosolyra késztető, hanem az a furcsa, közöshadseregbeli gyalogos-főhadnagyi uniformis, ami rajta volit. A szabás talán húsz évvel azelőtti: snájdigu! vattázotí mellel, a vörös és beszegéses fekete szalonnadrág lötyögős és harmónikás. mint aminőt totyakos öreg generálisok mentettek át a későbbi korokba s minden divattal dacoltak. Elmosolyodtam és érdeklődni kezdtem Mi ez? Dominó akar lenni az öregur? Akkor tudtam meg a nevét. Kozáry Pál vasúti ellenőr, az a terebélyes, enyhe bajuszkás hölgy, ott a nagy tükör alatt, a felesége és az a két sápadtka, nem túlságosan csinos leány az ő két leánya. Egy gondolat — és összekaroltam öthat cimborát: — Fiuk, a Kozáry-leányoknak ma felejthetetlenül jól kell mulatniok! A tömeglélektan kifogástalanul működött. Az aranyitjuság, a Kozáry-lteáriyok körül látva bennünket, egy negyedórán belül megállapította, hogy ez a két leány igazán nagyon jól táncol, egészen kedvesek és sokkal csinosabbak, mint .első, felületes tekintetre gondolná az ember. A Kozáry-lieányok kezdtek csakugyan remekül mulatni. Az ősz főhadnagy eleinte ámultán nézte a váratlan csodát, aztán túláradó apai szívvel végigölelgetett bennünket és néhány diadalmas szót váltva a terebélyes hölggyel, átment az étterembe és bort parancsolt. Mikor utánamentem és melléje ültem, már a második félliternél tartott. Az egész arca egyetlen sugárzó mosolygás volt és gőgösen felszegte a nyakát. Odakopogtam a pincért és kéknyaku üvegekre tértünk át Az öreg Kozáry lassan-íassan kezdett átevezni az enyhe mámornak abba az állapotába, mikor meleg hullámok simogatják a szivet, piros felhőcskék ereszkednek az agyra és az ember hajlamos arra, hogy túlfokozott mértékben értékelje a saját jelentőségét. — Öcsém — súgta, közelébb hajolva,. fontoskodó titokzatossággal — csak szeretemből szabad nősülni. Ismeri a feleségemet? A legdrágább, a legjobb, a legodaadóbb asszony az egész világon! Igen, én szerelemből nősülném. Ez adja a boldogságot, a szivek harmóniáját, a nyugalmat . . . A másodprimás egy kontrással és a kisbőgőssel cserkészni kezdett az étteremben. Odaintettem őket. És halkan hulfámzani kezdett a nóta. — Meállj! — reccsent a hangja a cigány felé — most húzd, hogy: »Reccece, nem vagyok én ka-pi-tány!...« És előredanolta és az öklével verte az asztalon a ritmust. Most megkockáztattam: — Mondd bátyám, te, ugy-e, aktiv katona voltál? . . . Az ősz főhadnagy elnémult, két csillogó szeme karikára tágult, rám bámult és az asztalra ejtette a két lehervadt öklét. Alig hallhatóan suttogta: — Igen... Az voltam ... A cigány szinte drótonrángatott karral pattogtatta a különös ritmusú nótát és Kozáry Pál felkönyökölt. Arcán barázdákra mélyüek a ráncok és keserves sóhajtásban szakadt fel a szive vére: — Bizony, öcsém, az voltam... A rangtársaim ma már alezredesek és ezredesek ... És én? Mi vagyok? Vasutas. Mert marha az ember, taglózni való marha, amikor fiatal . . Beleszerettem. Nem volt kaució. Kvietáltam. Aztán benyomtak a vasúthoz ... — De hiszen boldog vagy, bátyám! Jó feleséged, két szép leányod van... — Boldog? — sóhajtotta könnybelábbadó tekintettel. — Boldog? Mit értesz te ehhez? Tudod, mi az én életem? Gond, verejték, robot, hajszolt élet, koránöszülö fej — és nélkülözés. Igen, nélkülözés. És derékban kettétört karrier!... És mindez miért? Egy üres illúzióért, ami elröppent az eteő esztendő küzködései alatt... Maga elé bámult elkeseredett szájjal: — Bizony, jóságos Istenem, hol volnék én ma, ha nem követem el azt az őrültséget?!... De a leányok mind olyanok, mint az egérre lleső macska... Megragadják a férfit és nem menekülhet. És a szegény leányok a legkíméletlenebbek. Nem is eszmélsz és már rajtad a lánc. És a buta álgavallériád nem engedi, hogy leszaggasd magadról. És nem szabadulhatsz. El vagy veszve. Nincs menekvés__ Megragadta a csuklómat, közelébb húzott és eszelős tekintettel súgta az arcomba a rettentő nagy titkot: — Öcsém, vigyázz! Óvakodj a sze-gény leányoktól! Kerüld őket! Jussak eszedbe! Nincs menekvés! A tekintete most egyszerre rémükre merevült a hátam mögé. Megfordultam. A bálterem felől fagyasztóan édes mosollyal közeledett felénk a felesége. — No, Pali — kedveskedett felénk őnagysága — diskuráltok? — Igen, drágaságom — dadogott vissza Kozáry Pál összekusnyadva — diskurálunk. Poharazgatunk, kérlek és diskurálunk... Az asszony bólintott és visszafelé indult. Kozáry Pál pedig reszkető kézzel felmarkolta a telte poharat és egyhajtás-. ra kiitta. Az arcába felbiborult a vér. az üres poharat irgalmatlan lendülettel a sarokba vágta és odaintette a cigányt: Reccece, nem vagyok én kapitány, Reccece, nem járok én paripán... Felszegett nyakkal, gőgösen danolt és ráncos, barázdás arcán végig hoszszu vonalban csurgóit a könny...
