Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-11 / 40. szám
s 1927. február 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. KISEBBSÉGI ÉLET Kinos incidens játszódott le Arad város legutóbbi tanácsülésén, Borneas dr. és Baga János magyar tanácsnok közt. Baga János az ülésen magyarul akart beszélni, ami ellen Borneas a legerélyesebben tiltakozott és tiltakozásával keresztülvitte azt, hogy Baga beszéde botrányba fulladt. Az eset a magyar tanácstagok között nagy feltűnést és bizonyos fokú elkeseredést keltett, több magyar tanácstag az inzultusban az egyezmény és az eddigi harmónia felborulását látta és ott akarta hagyni az üléstermet. A jelenlevő Boncu Vazul prefektus és Angel István dr. polgármester kapacitál ására maradtak csak vissza, mert ígéretet kaptak, hogy keresni és találni fognak valamilyen módot, hogy az állami nyelvén nem beszélő tanácstagok anyanyelvükön mondhassák el nézeteiket a napirenden szereplő kérdésekről. Az incidensről Borneas dr. a következőket mondotta: »Ne higyjék rólam, hogy én a magyar nyelv ellensége vagyok és hogy érzéketlenné váltam a nemzeti törekvésekkel szemben. Az elmúlt tanácsüléseken is' sokszor elhangzott magyar szó, tanácstag voltam akkor is és soha egy árva szóval nem tiltakoztam az ellen, ha valaki nem tudott az állam nyelvén és ha gondolatait magyarul tolmácsolta. Vannak azonban bizonyos formák, amik elől nem szabad kitérni. Azt a néhány oblogát román mondatot, amelyben a szónok bejelenti, hogy nem tud románul és kéri az elnököt, engedje őt magyarul beszélni — ezt a néhány román szót mindenki megtanulhatja. Jogokról nem lehet beszélni, mert a törvény világosan megszabja, Wbgy a tanácskozási nyelv csak az állam nyelve lehet. Az elnök szemet hunyhat efelett, tehet kivételt és nekünk sincs ez ellen kifogásunk, de az, hogy Baga János, aki tulajdonképen nem is a magyarság képviselője, felálljon és minden további nélkül magyarul kezdjen beszélni, ez ellen tiltakozni kellett. Románia nemzeti állam, féltékenyen ragaszkodik jiemzeti mivoltához, de toleráns, ezzel á türelemmel azonban nem szabad visszaélni senkinek sem.« * A Vlltorul, a román liberálisok vezetölapja, éles kampányt kezdett az Averescu-kormány ellen azért, mert a magyar kisebbségeknek bizonyos iskolaügyi és vallási engedményt helyezett kilátásba. A túlzott sovinizmustól elvakult liberális lap egyenesen hazaárulással vádolja a kormányt amiatt, hogy a magyar egyházaknak 60 milliót akar juttatni akkor, amikor még annyi román iskola vár létesítésre. A Viitorul szerint lehetetlen egy idegen kultúrának az állam számára súlyos megterhelést jelentő összeget juttatni csak azért, hogy a magyarságnak választási támogatása megjutalmaztassék. * Az erdélyi római katholikus egyház és a magyar párt Majláth püspök és gróf Bethlen György aláírásával kérvényt nyújtottak be Petrovici közoktatásügyi miniszterhez, melyben kérik a minisztert, hogy a Consiliul permanentnek az iskolák nyilvánossági jogának ügyében hozott döntéseit és megindokolását közöljék írásban' a magyar párttal és a római katholikus egyházzal. A kérvénynek az. a célja, hogy az Ítélet Írásbeli megindokolása alapján úgy a magyar párt, mint a római katholikus egyház megtehesse a szükséges lépéseket. A református egyház már adott be ilyen tartalmú kérést: most mind a két egyház várja Nac Dumitrescu vezérigazgató referátumát, aki a hét végében állapította meg azt az időt, amikor az érdekeltek tudomására hozza a nyilvánossági jogot kérő iskolákra vonatkozó statisztikáját. Udvarhelymegyében nagyon sok a magyar kisközség. A természeti viszonyok következtében egész tájak vannak, ahol mindössze 200—300 lélekből áll egy-egy falu lakossága. De azért mind önálló kosstgéB» W*ly- rendelkezik az összes, aa önkormányzatot érvényesítő szervekkel, csupán külön jegyzőjük nincs. Az uj közigazgatási törvény 94. szakasza előírja, hogy minden községben kell lennie legalább egy secretarnak, aki az irodai munkát végzi. A jegyzők ugyanis ugyanezen törvény szelleme szerint állami alkalmazottak lettek, ellenőrző szervek s a falu pennája, nagyon sziik hatáskörrel és szerény képesítési feltételekkel a secretar lett, akit teljesen a községnek kell eltartania. Ez évente legalább 36.000 lei terhet jelent, ami kicsi községeknél igen nagy megterheltetés. Christea Demeter, Udvar'helymegye delegált prefektusa a közigazgatás érdekében rendeletet adott ki, hogy á secretari állást minden községben mielőbb be kell tölteni. Ezzel kapcsolatban lett nyilvánvalóvá, hogy mit jelent a gyakorlatban a secretari állás terheinek a községi költségvetésbe való beállítása. Az amúgy is igen nagy közterhekkel megrótt és a gazdasági viszonyok miatt minden kereseti alkalomtól megfosztott falusi lakosság nagyon sok helyen nem mutatott hajlandóságot az uj teher vállalására. Erre a prefektus rendeletet adott ki, hogy mindazok a községek, melyek külön-külön nem képesek secretart tartani, adják fel községi önállóságukat, többen egyesüljenek egy községben és úgy vállalják e terhet. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az egyesülő 3—4 község közül csak egynek, a legnagyobbnak maradna meg a neve, mig a többi, eddig önálló községek, ezt a közös nevet viselnék és csak egy közös birájuk és községi tanácsuk lenne. A magyar községek elhatároznák, hogy a prefektus rendelete ellen a legerélyesebb harcot indítják meg. Lemondott a szombori polgármester lómics György dr. ügyvédi irodát nyit Szomborból jelentik: Szombor város közönsége körében csütörtökön nagy szenzációt keltett, hogy dr. Tomics György polgármester benyújtotta lemondását. Dr. Tomics György két és fél évvel ezelőtt vette át a város vezetését és két és féléven keresztül a város polgárságának megelégedésére vezette a közügyeket. A polgármester lemondását a szombori társadalmi és politikai viszonyok tarthatatlanságával indokolja meg, a mely lehetetlenné tette részére a város ügyeinek további vezetését. Dr. Tomics György különben régi elhatározását valósította meg a lemondással, mert régi terve volt ugyanis, hogy a közigazgatást az ügyvédi pályával cseréli fel. Petrovics Milivoj megyei főispán csütörtökön délelőtt tiz órakor kapta meg a polgármester lemondási kérvényét. A főispán azonnal magához kérette dr. Tomicsot és feltétlen bizalmát fejezte ki előtte és kérte, hogy lemondását vonja vissza, mert azt semmi körülmények között nem fogadhatja el. Dr. Tomics György gondolkozási időt kért a főispántól, hogy megfontolás tárgyává tegye és lemondását visszavonja-e, vagy nem. Noha Szomborban ismerték a polgármesternek azt a tervét, hogy vissza akar vonulni a városi ügyek vezetésétől, a lemondás mégis a meglepetés erejével hatott, mert dr. Tomics György működése alatt megszerezte magának a város közönségének szimpátiáját és nemzetiségi különbség nélkül közmegbecsülést vívott ki a szombori -közönség köréből. „Angiiénak nincsenek imperialista céljai“ Kormánynyilatkozat az angol alsó- és felsőházban a kínai politikáról — Churchill ellenintézkedésekkel fenyegeti a szovjetet angolellenes propagandája miatt A kínai konfliktus nem kerül a Népszövetség elé Londonból jelentik: Az alsóház ülésén, a trónbeszéd után megindult vitában felszólalt Lloyd George is, aki helyeslésének adott kifejezést azért, hogy az angol kormány semleges maradt a kínai polgárháborúval szemben és azt a reményét fejezte ki, hogy a kormány ki is tart emellett az álláspont mellett. Ezután Lloyd George hevesen támadta a kormányt, mert kínai politikája kapkodó és bizonytalan. Szerinte a kormányon belül is súlyos nézeteltérések vannak a Kínával követendő politikát illetőleg. Churchill pénzügyminiszter egy interpellációra válaszolva ezután kijelentette, hogy az angol kormány egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik Szovjet-Oroszországgal szemben és nem szakitja meg a diplomáciai összeköttetést a szovjet-kormánnyal. Az angol kormánynak biztos tudomása van arról, hogy a szovjet propaganda egyre erősödik és határo zottan angolellenes éle van. A külföldi angol konzulok a szovjet propagandát állandóan szemmel tartják — mondotta Qhurchill — és az angol kormány a kellő időpontban a legmesszebbmenő ellenintézkedéstől sem fog viszszariadni, ha a szovjet propaganda következtében Anglia érdekei forognak kockán. Churchill ezután a kínai helyzettel foglalkozott és megállapította, hogy az angol csapatszállitásokat a hankaui és sanghaii idegenellenes tüntetések tették szükségessé. A kínai helyzettel a felsőház is foglalkozott szerda-esti ülésén, amelyen a munkáspárt nevében Lord Pormoove, a Macdónald-kormány volt minisztere tette szóvá a kinai eseményeket és felszólította a kormányt, hogy bízza a kinai konfliktus elintézését a Népszövetségre. A kormány nevében Lord Balfour azonnal válaszolt és leszögezte, hogy a kinai konfliktust kizárólag az a körülmény idézte elő, hogy a nagyhatalmak nagyrésze még mindig nem ratifikálta a kinai problémát szabályozó washingtoni egyezményt. — Abban a kérdésben, vájjon helyesen viselkedett-e a kormány, ami kor csapatokat küldött Kínába - mondotta Lord Balfour — a felsőház tagjainak véleményei megoszlanak, de azt mindenkinek el kell ismerni, hogy az angol kormánynak egyáltalán nincsenek Kínában imperialista céljai. A Times értesülése szerint a_hankaui angol megbízott és a kantoni külügyminiszter közötti tárgyalások kedvező mederben haladnak. A Daily Telegraph megállapítja, hogy a Népszövetség a kinai konfliktusba aligha fog beleavatkozni, mert hiszen a Kínában leginkább érdekelt két hatalom, az Egyesült-Államok és Szovjetoroszc rszág nem is tagja a Népszövetségnek. Az angol sajtó nagyrésze helyesli a kormánynak azt az álláspontját, hogy a Kínában élő angol állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát csak az angol csapatok jelenléte tudja garantálni. Az ellenzéki lapok sem támadják már oly erősen a kormányt, mint eddig, csupán a munkáspárt lapjai küldenek változatlan hévvel mindennemű katonai akció ellen. A munkáspárt szombat délutánra újabb népgyülést hivott egybe, hogy ismét tüntessen a kinai csapatszállitások ellen. A Times pekingi jelentése szerint Csang-Cso-Lin tábornagy csapatai szerdán hajnalban átkeltek a Sárgafolyamon és Csang-Cso-Lin főhadiszállását Csincsauba helyezte át. Mint Washingtonból jelentik, a Fehér Ház közlése szerint a pekingi amerikai konzul e heti jelentése közli, hogy a kinai polgárháború most már Kelet-Kinára is átterjedt, ahol néhány napja heves harcok folynak. Az első támadás a magyar kormány ellen a képviseiőházban Budapestről jelentik: A képviselőház szerdai ülésén Búd János pénzügyminiszter beterjesztette az 1927—1928. évi állami költségvetést. Eszerint az állami közigazgatás összes kiadásai 753,488.610 pengő, összes bevételei 753,655.250 pengő, a felesleg tehát 166.640 pengő. Az -állami üzemek előirányzatánál nem mutatkozik felesleg, úgyhogy a költségvetés összesen 166.640 pengő felesleggel zárult, amit teljes egészében az állami közigazgatásra esik. A költségvetés beterjesztésével egyidejűleg Búd miniszter nagy expozét mondott, amelyben részletesen foglalkozott az ország pénzügyi helyzetével. A költségvetési vita első szónoka Farkas István szociáldemokrata képviselő volt, aki ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a legutóbbi választások miatt az első élés támadást intézze a kormány ellen. Farkas István hangoztatta, hogy a kormány hajtóvadászata és terrorja kiirtotta az ellenzéket és igy hozta létre a parlamentet. Alig lehet azonban remélni — mondotta — hogy ez az erőszakban fogamzott parlamenti többség alkalmas volna a magyar gazdasági élet reorganizálására és szociális törvények alkotására. Részletesen foglalkozott ezután a költségvetéssel és beszédét ismét a Bethlen-kormány ellen intézett támadással fejezte be. Harc a milliókért A beogradi amerikai konzulátus százával kapja a leve'eket a Czigler-örökség ügyében A tizenhárommilliós Czigler-örökség körül folyó versenynek még mindig nincs vége. Napról-napra újabb személyek jelentkeznek, akik igényüket bejelentik az amerikai és az utódállambeli hatóságoknak. , A Vajdaságban eddig több mint ötven aspiráns jelentkezett a mesés örökségre, de egyetlen egynek sem sikerült jogigényét okmányokkal is igazolni. A versengés már olyan hullámokat vert, hogy a beogradi amerikai konzulátus kénytelen volt a következő nyilatkozatot tenni: A beogradi amerikai konzulátus tudatja a Czigler-örökösökkel, hogy az örökségről szóló hir nem a beogradi ktínzulátustól származik. Mindazok, a kik a Cziglcr Vilmos-féle hagyatékra igényt tartanak, a newyorki vagy a washingtoni jugoszláv konzulátus utján forduljanak a hagyaték ügyében illetékes amerikai bírósághoz, amely szívesen szolgál felvilágosításokkal. A »Bácsmegyei Napló« beogradi szerkesztője érdeklődött az amerikai konzulátuson, ahol megtudta, hogy a nyilatkozatra azért volt szükség, mert a beogradi amerikai konzulátus naponta tömegesen kapja a leveleket a Cziglerutódoktól. A levelekben a dolláraspiránsok többnyire arról érdeklődnek, hogy miként kell eljárniuk és milyen okmányok szükségesek az örökség megszerzésére, /
