Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
4. oldal Hármas rablógyilkosság egy fehJrmegyei községben Az egyik haldokló áldozat ismerte / >1 a gyilkost Székesfehérvárról jelentik: A fehérmegyei Adony községben borzalmas rablógyilkosság történt csütörtökön: egy elvetemült révész kétmillió koronáért megölte az adonyi révkorcsmárost, annak feleségét és halálosan megsebesítette a házaspár tizenötéves kis csjelédleányát. Steirer József huszonhatéves adonyi révész csütörtök hajnalban megjelent Müller Vilmos adonyi révkorcsmáros házában azzal az ürüggyel, hogy meghozta a korpát, amellyel el kellett számolnia. Miután a cukorbajos korcsináros betegen feküdt az ágyban, az asszony ment fel a révésszel a padlásra, hogy ott elhelyezzék a zsákot. Alig értek fel a padlásra Steirer a kabátja alá rejtett kalapáccsal két ütést mért az asszony fejére, aki hohan rogyott össze. A gyilkos ezután lement az udvarra és szólt Ács Mária tizenötéves cselédlánynak, hogy gazdaasszonya rosszul lett a padláson. A kis cseléd erre a padlásra sietett, Steirer utánament és a leány fejére is két ütést mért kalapácsával, úgy, hogy a leány eszméletlenül esett össze. A gyilkos ezután lement a lakásba és az ágyban betegen fekvő gazdának a fejét két hatalmas ütéssel teljesen szétroncsolta. A gyilkosság után átkutatta a lakást és magához vette Müllerék kétmillió koronáját, majd visszament a padlásra, hogy meggyőződjék arról, hogy áldozatai meghaltak-c. Ács Mária időközben visszanyertté eszméletét, a gyilkos közeledtére azonban visszafojtotta lélegzetét és meg sem moccant, amikor az szívverését figyelte úgy, hogy Steirer azt hitte, hogy a leány is meghalt. A borzalmas gyilkosságok elkövetése’ után Steirer hazament, ünneplő ruhába öltözött és a falu uccáján várta a gyilkosság felfedezését. Ez reggel hat órakor történt meg, amikor látva, hogy zörgetésre sem nyitják ki a korcsmát betörték annak ajtaját és az ágyban vérbefagyva megtalálták a korcsmárost. Kutatni kezdtek a két nő után és a kis csclédlcánynak a padlásról hallható nyöszörgésére figyelmesek lettek és megtalálták a két szerencsétlen nőt is. Az első percekben senki sem gyanította, Pírandelo (Zord decemberi alkony, fehér háztetőkkel az égben, mélybarna színekkel, mint az égetett cukor. Egy budapesti szálloda szobája, melynek árva villanya a magányosság, a költözködés és állandótalanság szorongását kelti. Itt áll Pirandello. Alacsony, szikár. Ruhája gyűrött, de nem lompos. Zuzmarás kecskeszakái. Egészséges sárgás arcbőr, mely szívósságra vall. A két szem két megfeketedett lávadarab, régi tüzek emlékével, biztos nyugalommal. Mozdulatai elevenek, mégsem szelesek, vagy hebehurgyák. Tűnődés van mögöttük és fájdar lom. Semmi bohémség. Semmi szertartásosság. Végtelenül rokonszenves, nri. Aki belép ide, önkéntelenül meghajlik előtte, tisztelettel szorítja meg vékony kezét. Cigarettával, kávéval kínál. Körülbelül igy beszélgetünk:) — Tehát a szüleim érdeklik, az őseim? (Rám pillant.) Az édesapám egy fejjel magasabb volt, mint ön. Majdnem két méter. Egyszerű ember, hajóbérlő. Öregapámnak huszonnégy gyermeke volt, (ismétli) huszonnégy, két tucat. Ezek közül az egyik az édesapám. Szóval itt nincs semmi irodalmi nyom. — Mit jelent ez a név: Pirandeilo? — Görög név. — Igen, Szicília a görög templom-romokkal. — Pürosz és angelosz. A tűz hírnöke. — Az édesanyja? — Régi liguriai családból származik. Rá hasonlítok, ö vagyok Legalább úgy rémlik. (Mindig tétova. Vek bajosun lehetne vitatkozni.) / BACSMEGYE! NAPLÓ 1' >27. iá■ uár 9. hogy ki követte el a tettet. Nagy néptömeg vcrödOit össze a korcsmáros házában, amely borzadva szemlélte az áldozatokat. A tömegben a leghangosabb maga a gyilkos volt, aki felháborodva szidta a gyilkost, aki ilyen kegyetlen tettre képes. Időközben a kis cselédleány eszméletre tért, rémülten nézett a tömegben ünneplő ruhájában álló Steirer Józsefre, rámutatott és felsikoltott: — Itt a gyilkos, ez követte el. A következő percben Ács Mária ismét elvesztette eszméletét, a gyilkos azonban ekkor már megroggyant és bár alibit igyekezett igazolni, ijedt és zavaros válaszokat adott. A csendőrök nyomban házkutatást tartottak lakásán és megtalálták ott a véres kalapácsot és a Mülkréktöl elrabolt pénzt. Ács Máriát életveszélyes állapotban szállították be a székesfehérvári kórházba. A vakmerő rablógyilkossággal kapcsolatban Steirer ellen más irányban is megkezdték a vizsgálatot, mert már régebben beszéltek a faluban arról, hogy a révész több gyilkosságot követett el és nemrégen eltűnt egy ember, akit társaságában látták. A hatóságok akt hiszik hogy Steirer lelkiismeretét több bűntett terheli. Perek lavinája indult meg a tizenegymilliós vrsaci bankbnkás után Mi kergette csődbe a Bánát egyik legnagyobb pénzintézetét? Alig van Vrsacon valaki, aki "ne veszítette vo na el pénzét Két és félmillió dinárt perel vissza a esőd ömeg ' A belacrkvai törvényszék előtt érdekes perek vannak folyamatban, melyeknek kimenetele elé izgalommal tekint az egész Bánát lakossága. A csődbejutott Vrsaci Szerb Bank és Takarékpénztár R.-T. tömeggondnoka indított megtámadási pereket több vrsaci egyesület és kereskedő ellen, akik a csődnyitis előtt kivették betéteiket a bankból. A csődtömeg ezen a cimcti közel két és félmillió dinárt perel vissza, eddig azonban nem sok eredménnyel, mert még minden pert elveszített a csődtömeg. A bankbukás előzményei Békeidőben a délvidék egyik legnagyobb és legerősebb pénzintézete volt a Versed Takarékpénztár R.-T. s a pénzpiacon a legjobb hírnévnek örvendett. Temesvár mellett 500 hold kitűnő földje, Vrsacon több ingatlana és a vasúti állomás mellett hatalmas raktára volt többek között 7000 liter bor beraktározására berendezve. A háború alatt, mint minden más pénzintézet, nagy hadikölcsön jegyzéseket eszközölt a Verséci Tákárétcpénztár is. Negyvenmillió korona értékű hadikölcsönkötvényt vásárolt, ai;u azután a későbbi id ők tol nagyban hozza-járult a bank tönkremeneteléhez. Az Imperium átvétele után a Versed Takarékpénztárt is szekveszter alá helyezték és hogy ez alól felszabaduljanak, a már megingott bank, az egyébként sem elég erős alapokon álló Vrsaci Szerb Bankkal fuzionált és Vrsaci Szerb Bank és Takarékpénztár R.-T. cég alatt folytatta működését. Igazgatói pedig Guiszt Gusztáv a takarékpénztár és Atanaszlevics Gyóka, a szerb bank régi igazgatói lettek. Az uj bankot már közvetlenül a fúzió után különböző veszteségek érték. A Romániában levő 500 hold birtokot az egyháztörvény alapján kisajátították, ,<t hadikölcsönkötvények elértéktelenedtek és egyéb üzleteiknél is meglehetős balszerencsével találkoztak. Az 1922. és 23-as években állandó nehézségeik voltak, mig 1924 decemberében kénytelen volt a bank hitelezőinek kényszeregyezségi ajánlatot tenni. Ekkor már 15 millió passzívája volt a pénzintézetnek. Vagyona pedig az akkori gazdasági viszonyok következtében nem volt realizálható. A raktárházat, amit 6 millió dinárra becsültek fel, a tizedértékért sem lehetne áruba bocsájtani. A kényszeregyezség ekkor létre is jött. A bank hitelezőinek 100 százalékos kvótát ajánlott lét, amit 1927-lg részietekben akartak kamatmentesen visszafizetni , • Azonbair a bank kényszeregyezségben vállalt • kötelezettségeinek sem tudtak eleget tenni és igy a bank 1926 júliusában kénytelen volt a belacrkvai törvényszéknél csődöt kérni önmaga ellen. A csődöt az okozta, hogy a Szerbia biztosító intézet egy 60.000 dináros követelése miatt végrehajtást kért és foganatosított a pénzintézet ellen, minek következtében az igazgatóság kénytelen volt a csődeljárás megnyitását kérni. Csődtömeggondnoknak dr. Jevrics Szlávkó vrsaci ügyvédet nevezték ki. A csődválasztmány tagjai pedig dr. Openheimer Ármin, dr. Kerp Zsigmond és dr. Singer Miklós vrsaci ügyvédek lettek. A bejelentési határidő alatt tíz és félmillió dinár követelést jelentettek be, sokan azonban még a mai napig sein jelentkeztek, mert a környékbeli parasztok nem akarják elhinni, hogy a »nagy bank« tönkrement. Illetékesek két millióra becsülik a be nem jelentett követeléseket. Alig van ma Vrsacon és környékén, valaki, akit ne érintene kisebb-nagyobb mértékben a bank bukása. Megidulnak a megtámadási perek A csődtömeggondnok számos megtámadási pert indított több vrsaci kereskedő és egyesület ellen, kik a csőd előtt vették ki betétjeiket a bankból. A csődtörvény 27—29. szakasza alapján indultak meg ezek a perek azon a elmen, hogy ezek a többi hitelezők megkárosításával jutottak követeléseikhez. A megtámadási perek kilátástalanok és eddig is már közel egymillió dinár értékű ilyen pert vesztett el a csődtömeg. A többek között Hanscr Károly és Társa cég ellen 800.000, a Postatakarékpénztár ellen 800.000, a Vrsaci Vadvédö és Vadásztársaság ellen 58.000 dinár összeg erejéig indult meg ilyen per, de beperelték Vrsac várost Is. Mauser Károly és Társa cég már megnyerte a pert, a Vadásztársasággal szemben pedig ezen a héten egy 28.000 lejes követelés visszafizetése iránti pert vesztett el a csődtömeg. A legutóbbi tárgyaláson is arra hivatkozott a csődtömeg képviselője, hogy Vrsacon már 1924. és 1925. években köztudomású volt, hogy a bank inzolvens. Ezzel szemben az alperesek ügyvédjei rámutattak arra, hogy a bank 1924 márciusában saját jószántából nagyobb fizetéseket teljesített, igy többek között a Zagrebi Serbskc Banknak másfél milliót, a Narödna Banknak pedig egymillió dinárt fizetett ki. A bank főhitelezői egyébként is az igazgatóság tagjai voltaié és ezekről nem tételezhető fel, hogy önmagukat akarták volna megkárosítani. A sok" pernek’ — mint minden csődnél — elsősorban a hitelezők érzik kárát, mert ebben az esetben is a csődtömeg nagy részét fel fogják emészteni a költségek és a hitelezők a legjobb esetben is csak nagyon alacsony kvótát kapnak. Ferenczy György — Ha úgy rémlik, akkor úgy is van. — Anyai nagyapám már Szicíliába került, forradalmár volt, Garibaldi híve, verseket irt 1848-ban. — Milyenek ezek a versek? — Lázongó, hősi ritgaszkodások. — Micsoda élmény teremtette meg az ön költészetét? — Kölyőkkorom óta firkáltam. Mióta az eszemet tudom, az a kettősség foglalkoztatott, mely a mozgás és a forma, az élet és az anyag k,özött van. (Föllobban, ideges taglcjtésekkel.) Tudniillik két dolgot ne felejtsen soha: azt, hogy vagyunk és azt, hogy tudjuk is, hogy vagyunk. Ebből keletkezik minden tragédia és komédia. Mert az élet ténye és tudata minden emberben kettéhasad, Önálló létre kel. Egyik oldalunkon a vak folyó, a lét, az örökösen változó, bugyburékoló formátlanság. Jaj lenne, ha elhatalmasodna fölöttünk: ez a semmi lenne. De másik oldalunkon a rideg ész dermedete, a sohasem változó merevség, a forrna. Jaj lenne, ha uralmába ejtene bennünket: ez a hatói lenne. Mi emberek e soha megnem álló folyóból keletkeztünk, egy része vagyunk ennek, pusztán a halál rögzít majd meg véglegesen. — Bocsásson meg: hajdan, mikor kezdte, szintén ily világosna tudta volna ezt megfogalmazni, ily elvont szavakkal? — Aligha. Akkor még érzékeimmel gondolkoztam, mint most is, mikor irok. Szóval az én böleseletemct — ha ugyan annak nevezhetjük — tulajdon munkáimból vontam le, később. Magamtól tanultam. Tanárkodtam is. Rómában évtizedekig esztétikát tanítottam. üiirtelenül.) Sokat szenvedtem. (Cigarettájának hamuja mellényére pottyan, de nem veszi észre, nem is törli le.) — Miért? — Mert aki nyitott szemmel jár, az mindig kétszeresen szenved. —• örül annak, hogy az egész világ önről beszél? — Csak adni öröm, kapni nem. Ha a dicsőségemet zsebembe tehetném és szétoszthatnám ennek-annak, akkor talán örülnék. Így csak forma az egész. — Pirandelloban hisz. De hisz-e a folytatásában, a pirandcllizmusban? — Föltétlenül. Ez a szemlélet meg nincs kibányászva. Aztán a régi társadalmi kérdések végkép idejüket múlták. —.Ibsen. — ö is, a többiek is. Akár a tengődő parlamentarizmus, melyet ma senkisem vehet komolyan. A politika, a pártélet nem érdekel. De újra vallom, hogy mint gondolkozó, csak fasiszta lehetek. (Egy újságra mutat.) Nézze, ez a helsingforsi szocialista lap a fasizmus vértanúi közé sorol engem, azt írja, hogy számüzötten bujdosom a »feketcinges rémuralom« elől, mert most véletlenül a világot járom. Butaság. Ha fasizmus nem is volna, én lennék az egyetlen fasiszta, az egyéni erőt, a lángész kezdeményező jogát hirdetném a tömeggel szemben. Szükségünk van egy valóság-teremtőre, aki formát ad a formátlanságnak. Nálunk ez Mussolini. Én az akarat it nem tekintem annak a gonosz, sötét hatalomnak, mint a német bölcselők. Az akarat az élet jó leánya. (Ez a párbeszéd olasz nyelven folyt.) Nem vagyok pesszimista. — Múlt nyáron Rómában, a Floraszálloda előcsarnokában Massimo Bontempellivel a íöldközitcngeri, verőfényes miszticizmusról csevegtünk. Úgy érzem, hogy önök ketten egyek. — Lehet. — Olvas? — Valaha könyvtárakat faltam föl, de most öregedő ember módjára elővcszegetem régi olvasmányaimat. Lcopardit. Ariostot. Az őrjöngő Lórántot. (Látja arcomon a csodálkozást.) Igen. Igen. ö a második, nagy olasz költő. Próbálja meg, olvassa el újra. Tekintsen a betűk mögé. — Min dolgozik? — öt uj drámán. (Ö termékeny Szicília és termékeny nagyapa.) Egy regény is dereng a fejemben. Szakadatlanul irok. Csak igy jó. Van egy mondásom: »la vita si vive e si serive«. (Mosolyog.) Az életet nemcsak élni kell, hanem írni is. Ez ad a zűrzavarnak formát. (Úgy társalog, mintha még nem irt volna egy sort sem s meg akarná értetni velem, hogy mért van a világon. Szerény, közvetlen. Megindultan bámulom ezt az öreg, tüzes fejet. Milyen kicsiny egy emberi fej s mit müveit az az erő, mely kipattant belőle, ő meg Unanumo, ki a hit alkotó rajongásában lelte meg a szilárd pontot, az uj latin világosságot jelenti. Háromszögű félszigetének zártsága van benne, tengerek távlatával. Az Etna mellől Indult. Tűz és hírnök. Pirandello.) Kosztolányi Dezső
