Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-30 / 28. szám
A pásatorsip A királyi palotában lábujjhegyen járnak, suttogva beszélnek. Még a kápolnában a máskor oly édesen szóló ezüstharangnak is bánatosan cseng a hangja. De mi lehet az oka, hogy ebben a tündöklő palotában, ahol azelőtt csak kacagás hallatszott, most mély csend van. A kis királyfi nagyon beteg. Drága aranyfürtös fejecskéje letört lilomszálhoz hasonlóan lecsuklik. nagy fekete szemeiből fájdalom és ami királyi apját legjobban lesújtotta, búskomorság tükröződött. Hevertek körülötte értékes játékszerek, repülőgép, autó, nagy hajók, ezekkel máskor de vijgan játszott. Ott van a bábszínház! Paprika Jancsi olyan hivogatólag tárja ki feléje a cintányéros karjait, hogy: gyere már kis királyfi, ne hajtsd búnak a fejedet, úgy szeretnék már Vitéz Lászlóval összeszólalkozni, pár cigánykereket vetni, de nélküled nem lehet. Ne szomorkodj. kis uram. A nagy kapu előtt táncol, nyerit a két kis szürke ponnylovad, gyönyörű kékselyempárnás hintóba befogva. Ök is várják kis kocsisukat, de hiába. A tanulószoba i üres. A máskor szorgalmas kis deák elhagyta a tankönyveit, a nagy földgömböt nincsen, aki forgassa, nem érdeklődik, mint azelőtt, tanárjaitól, csillogó szemeit kérdőlég rájuk vetve, földrajzról, történelemről. A király már megpróbálta felvidittatni. elhozatta a kastélyába a leghíresebb színészeket, bohócokat, törpéket. Remek lovasokat, akik középkori harcokat vívtak fényes öltözetekben és bravúrjaikkal elszéditettek mindenkit. De a királyfi csak unottan bólogatott fejével és elfordult, hogy ne lásson semmit. Kétségbeesetten fordult felséges apja a hires tudósokhoz, orvosprofesszorokhoz, de minden kísérlet, hogy búskomorságából kigyógyitsák, balul ütött ki. Most már Endre királyfi nem tűrt maga mellett senkit, egyedül akart lenni, csak a nehéz selyemfügönyöket félrehajtva szemlélték, hogy mit csinál. Ott ült a nagy aranyos karosszékben, halvány arcán mélységes bánat és végtelen unalom. Aranyos haja fürtökben omlott vállaira gránátszinselyem nagy csipkegalléros ruhában a mesék tündérki.rályíiaira emlékeztetett. Egyszerre, vagy csak képzelet játszik a figyelőkkel? Mintha a kiis fiú hófehér arca rózsaszín hajnalpiros árnyalatába menne át. De megmozdul, odaszalad az ablakhoz és nagy figyelemmel hallgatózik. A többiek is figyelnek és hal' 37 9S nyomban azt gondolta, hogy sietve eladja a többi újságot is és megint vesz török mézet. Legnagyobb meglepetésére azonban az újságosoménak hült helyét találta. Az történt ugyanis, hogy mikor Muncurkó mindenről megfeledkezve a torok mézet eszegette, arra járt egy huncut fitu, észrevétlenül elemelte Muncurkó újságjait és eL szaladt velük. Muncurkó igen elbuslakodott a dolgon és szomorúan baA lagott haza. Morgó Mackó nemzetes uram ezt az egész dolgot nem tudta volna meg, azonban másnap beállított a szállodába egy, ember és Muncurkót kereste. Kitudódott, hogy az embert a nyomdából küldték, mert Muncurkó nem számolt el az átvett újságok árával. Muncurkót pedig úgy tudták megtalálni, hogy minden rikkancsnak pontosan fölirják a nevét s a lakását. Muncurkó csak akkor vallotta be a nemzetes urnák hogy rikkancs volt, A nemzetes urnák pedig meg kellett fizetni a lapok árát. — Mordizomadta, — dühöngött, — még azt a lapot se szívesen fizetem meg, melyet elolvasok, annál kevesebb kádvem van megfizetni az olyan újságot, melyet nem is láttam De hiába! Itt nem lehetett sokat teketóriázni. Fizetni kellett. Mikor aztán a nyomda embere a nemzetes ur pénzével eltávozott, Muncurkó kapott egy akkora pofont, hogy félóráig ordítozott: — Jaj, jaj. jaj, papa, jaj’, jaj, jaj, papa. így végződött Muncurkó rikkancs pályája. Közben azonban, mikor a keserű könnyek végigfolytak az arcán, egyre azon gondolkozott, hogy milyen édes volt a ló-* rök méz. Ez némileg megvigasztalta a pofonért ... Halljátok-e gyerekek, többet most nem fecsegek, de várjatok vasárnapig, csendesek legyetek addig, akkor jón a folytatás, olvashatod, kis pajtás. J '-v# '»s I -S«n sKiv Gyakrabban írjál. Kása Jenő. Ne búsulj, te is lógsz majd nyerni, légy türelmes, tudod, hogy a türelem rózsát terem... Neved tévedésből maradhatott ki. Schwandtner Kató. Ügyes leány vagy. Egyik rejtvényedet legközelebb leközöljük. Képrejtvényeket egyenlőre nem közlünk. Máskor is küldjél valamit. — Stein Károly. Rajzaid ügyesek, csak kár, hogy beceruzásztad a kakrit. Elég ha csak a körvonalakat meghúzod. Szerezzél szines ceruzát és avval próbáld beárnyékolni a képeidet. Küldj máskor is rajzokat, esetleg ha lesz egy teljesen kifogástalan köztük, azt le is közöfcük. — Hecskó Karcsi. Az újabb szálitmány között is akadt jó. Ezentúl a beküldők nevét is le fogom, közölni. Iparkodj tehát, hogy minél többször nyomtassuk kj a neved. — Klemm Jani. Az első nem rossz. Jobban ügyelj a rímekre és a ritmusra. Idővel lesznek jó verseid is. Ezt elteszem és kevés ja« vitással tavasszal te is adom, tekintetlek hogy akkor lesz időszerű. A második már sokká! több hibában szenved. Fő baja, hogy a témája nem megfelelő. Ekkora fiuknak mistől kei! lelkesülni. Erősen hiszem, hogy erre közben már magad is rájöttél. Küldj be az elsőhöz hasonlókat s akkor majd hosszabban is foglalkozom veled. Kezes Tibor. Egy jót találtam köztük. Legközeleb mard leközöljük. Nafusy Zsófiba. Ilyen kedves kis olvasóra még alig akadtam. Mondhatom atanyos vagy, hegy meghívták Talán egyszer majd meg is teszem, hl felétek lesz dolgom. Hogy a kis öcsédet magyar írásra tanitod, ezt végtelen okosan teszed, ezért külön megdicsérlek.. A rajzod jó Köszönöm, eltettem emlékbe, kiváltságod szerint. Anrruskával pedig üéküljetek m'eiöbb.ki, mert a harag nem szép dolog. Hogy megtudjam vájj m szót I guJtái-e. Írjatok S. Annussal közösen egy levelet a Hubustortának, A Habo$turtá olvasóinak küldőit üdvözletedet ezennel átadom. Hasonló szép levelet máskor is küldj. Üdvözöl B. bácsi. alma alma j alma S alma aimu s alma | Beküldte: Hecskó Karc i, Veiika IvíKindu Baj Baj kány kány Beküldte : Kezes Tibor, Horgos Beküldte: Kis?- P..1, Temerűi A 3$CSMERYEI WftPi.fi vasá,rnapi inoyenmellaKletn «nbotlea, 1»27. január 30, 5 MA 7 *ü> 'GFO* tu RRtKEKHOC mammons tiaraait Morgó Mackó esetei irta : Knbán Kndre Tizenhetedik fejezet, melyben Muncurkó elhatározza, hogy valami foglalkozás után néz és cukorra pénzt szerez, rikkancs lesz, de a végén megint csak hatalmas pofont kap. A biciklivel való eset után Muncurkó pár napon keresztül csendesebben viselkedett, de aztán, mikor azt hitte, hogy a nemzetes ur elfelejtette a históriát, megint egyre-másra csinálta a különböző komiszságokat. — Mordizomadta, — mondogatta sokszor Morgó Mackó nemzetes ur, —- látom, hogy kutyából nem lesz szalonna, azaz medvebocsból sohasem lesz jó fin. Egyre csak bajt és bosszúságot zudit a fejemre ez a kölyök. Muncurkó mindig szeretett nyalakodni. Már otthon az erdőben is majd megveszekedeft egy kis édesség után. Mióta pedig apjával bejött a városba, azóta naponta kilószámra tudta volna enni a sok finom cukorkát és bonbont. Délelőtt és délután egyre kért erre pénzt a nemzetes úrtól, aki gyakran adott is, de igen sokszor így fakadt ki: — Mordizomadta, nem vagyok én milliomos, hogy egyre pénzt adjak édességekre! Hiszen te engem a nyalakodásoddal tönkreteszei. Majd ha egyszer magad keresel pénzt, akkor aztán annyi cukrot vehetsz, amennyit akarsz. Ez a beszéd szöget ütött Muncurkó fejébe. Elhatároz:*, m 33
