Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-25 / 23. szám
4. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. január 25. fí bdl előtt Kiuilqgos Fiuirraőítól — kivi cgos iuirraöfig A farsang diadalmaskodott a kávéházi tánc fölött. Az egyszál fekete mellett Keringőző charleston-hamspexek úgy in már megjósolták a bál' halálát és siettek megülni a halotti tort is, de. az öröm korai volt, a bál él és virul, jobban mint valaha. És ha inaid elkövetkezik az idő, amikor az uccán is táncolni fognak a jókedvű emberek, a parkokban és a háztetőn, a farsang akkor is kitűnő egzisztenciát fog nynjtani a rurntárosnöknek és — a jótékonyegyleteknek. a A bál azzal kezdődik, amivel egy kocsmai verekedés végződik: végkimer üléssel. A mama már két héttel előre drukkol egyetlen leánya esudás toabvjeért, harcol a varrónővel, clöcsaíároz a cipésszel, hátbatámadja a rövidárust, miközben felderítő szolgálatokat végez a kalapszalónban. Ezalatt a báltermet veszik munkába a rendezők és mire fc-ivirrad a nagy est reggele, ünnepi hangulat borong a Bárány különtermében. Szombat délután idegesen berregnek a telefonok: — Micsoda disznóság, mért nem kaptam én meghívót! — üvölt a bősz apa — az én famíliám nem elég léi maguknak? — Ezer bocsánat! — hebeg a rendező és a boy már vágtat is a pótmeghivákkal Hózencveiger ur portájára. — Mi lesz a füzérrel? — sopánkodik a diszitőrpester — hisz anélkül nem lehet megnyitni egy tisztességes farsangi bálát! A biiffé bemasiroz a meghitt sarokba, egy szendvics lepottyan a földre, kislány felemeli, gondosan Rpiícolja a zsebkendőjével és . visszateszi testvéreihez. A zenekar számára ácsolják a pódiumot. Az akasztófát csinálják ilyen .’kísértetiesen. Hét óra tájban bekukkant „az. első hplló: ....... —- Még nincs itt senki? —- .érdeklő hk’ öjjagysága a pikkolótól,, aki megvetően .vágja a szemébe: 'T.T ' — Nincs. Mire a hiéna visszavonul, nehogy Ti legyen az első. Ettől irtóznak a nők a legjobban: szépségversenyen utólsó.taK, bálon elsőnek lenni. Inkább künn didereg, a hidegben és lesbe áll egy mellékuccában, de a. bevonulási parádét nem engedi el a világért sem. Mert jobb bámultatni a mi toalettünket, mint pukkadni a másén! Ez az elv érvényesül a hálózó szivekben. — Kérem — mondta nekem egy ismert szuboticai uriasszony — ezért a ruháért egy hónapig szenvedtem, faradtam és robotoltam utolsó lehelífitémig, de összesen egyszer huzom fel, mert estélyi grand-toalettet nem illik másodszor is viselni. Tehát joggal kívánhatom, hogy ezalkalommal elálljon a világ szeme-sVája! Tíz órakor már javában áll a bál. Hogy mégis ki volt az első? Azt lehetetlen megállapítani. Nem a kéményből szállt alá, az biztos. A szuboticai jazz ékesszólóbb mint valaha. A chikágói rezesbanda — amelyet rádión keresztül élvezek minden este — közel se jöhet hozzá felkészültség és temperamentüln dolgában. Micsoda hév! Micsoda fűz! Nem is csoda, ha az ember elveszíti a fejét és magútól értetődőnek találta, hogy a saját férje helyett Rezeda orral euyelegjen a balkon védelme alatt. Mennyi ieiesleges lefkiosmeretfurdalá tói kíméli meg az illetőt a kivágott, p> curka ruha! Dédanyáink becsületét véd te a fűző, a ráncos szoknya, az abrottcsos szoknya és még száz miegymás, ami elvette az ostromló ifjú kedvét attól, hogy a tettek mezejére lépjen. • )e hála Poiret urnák és a többieknek, mai nőnek már csak takarnivalója van és nem titkolt bájai, amelyeket sejteni kell, mert hisz a tények beszélnek. Beszélnek? Kiabálnak, leorditanak a védtelen partnerre, aki elpirul és nem mer odanézni, nehogy lesüljön az orcájáról a bőr. — Nahát ez a Macuskáné, hogy nem szégyenli magát — hördül fel valaki — hiszen elfelejtette felvenni az alsó izéjét! A jóhiszemű bálanya feltételezte róla, hogy elfelejtette. Ám Macuská..é korántsem olyan feledékeny. Az arany karperecéit például mind magával hozta, ;iz utolsó szálig és a Mérges fiat nem engedte volna egy pillanatra se, szegény gyerek a legaljasabb kifogás sál tudott csak megmenekülni a karmai közül. Tsin. ! Pénzt, vagy életeti Újabb álarcos rablótámadás Növi zadon — E jy vakmerő rabló benyitott egy úri lá’casba s revolverrel f njegetözve, p nz! rabo t Novíszíd'ról jelenik: Noviszad lakossága körében nagy nyugtalanságot keltenek a városban időközökben megismétlődött vakmerő rablások. Az utóbbi hónap alatt négy ilyen rablótámadás történt és a rendőrségnek sikerült is az egyik támadás tetteseit egy bolgár emigtáns és bűntársai személyében kinyomozni. Szombaton este hjabb vakmerő rablás történt. Hajós Miksa kereskedő Futakiuton levő lakásában csak Hajós Miksámé és leánya, Langsteiner Rudoliné és annak kis fia voltak Odahaza. Negyednyolc órakor kinyilt a lakás ajtaja és az ebédlőbe belépett egy középtermetű, szürke térdnadrágos, kamaslis 18—19 évesnek látszó fiatalember, .akinek arca. be volt fedve zsebkendővel, úgyhogy csak a szeme látszot ki. Fején sapka volt, amely, egészem 9 Sgeméi&A? arcába volt húzva. Nyugodtan megállt a szoba közepén és kezében tartott revolverét Hajós Miksariera szegezte és parancsolólag ínondotta:-r- Pénzt, vagy élete! Hajósné és leánya az első pillanatban azt hitték, hogy valamelyik ismerősük rossz tréfát csinált és mosolyogva néztek a támadóra, aki azonban gyors léptekkel Hajósné felé sietett és erős ütéssel mellbe vágta, miközben megismételte követelését. Hajósné most már látta, hogy a helyzet komoly, ridikülje után nyúlt és annak egész tartalmát, három száz dinárt átnyújtotta a támadónak. A rabló azonban nem elégedett meg az őszszeggel es most már a revolvert a kis gyerek felé tartva, követelte, hogy a ridikült is adják oda neki. Hajósné átadta a ridikült, amelyet a támadó magához vett és visszafelé hátrálva, eltávozott a lakásból, előbb azonban megfenyegette a két uriasszohyt, hogyha negyed órán belül bármelyikük a lakásból távozni vagy segélyért kiáltani merész* kedne, mindhármukat megöli. Pár perccel utóbb hazaérkezett Hajós Miksa és annak Géza nevű fia, akik megdöbbenve értesültek a vakmerő támadásról. Hajós Miksa áz ését után ózonnal- a szomszédos villába sietett, ahonnan telefonon jelentést tett a rendőrségnek, mely azonnal megindította a nyomozást és keresi a vakmerő tettest. A két uriasszony a támadóról pontos személyleirást adott és ennek alapján a rendőrség reméli, hogy hamarosan kézrekeriti a tettest. A rendőrség az egyre szaporodó rablásokra és lopásokra való tekintettél figyelmezteti ,t közönséget, hogy a lakásajtókat nappal is tartsák zárva. A rejtélyes betörés Kedden tárgyalja a szuboticai törvényszék a moll félmillió dináros kasszalopás bűnügyét Múlt év julius harmincegyedikére virradó éjjel Mól községben ismeretlen tettesek behatoltak Bálint testvérek sztaribecsei gabonacég moli fiókjának irodahelyiségébe és ott a. Wertheim-kasszából négyszáziiarmincezer dinárt vittek el magukkal. Az eset után úgy a moli rendőrség, mint a szuboticai rendőrség két detektivje megkezdték a nyomozást a rejtélyes kasszarablás ügyében.. .... A moli bizományi üzlet, ahol a rablás történt, Szántó József moli kereskedő vezetése alatt állott és a fióküzletben Berger Dezső mint könyvelő volt aíka.mazva. Szántó József és Berger Dezső julius harmincadíkán Mólról. Becsére utaztak és Bálínt-eégnél jelentkeztek, a hol előadták, hogy nagyobb mennyiségű gabonavásáríás céljából készpénzre van szüksége a bizományi üzletnek és a Bálint-cég átadott nekik a megvásárolt gabona kifizetésére négyszázharmincezer dinárt. A pénzzel hazautaztak, elhelyezték azt a páncélszekrényben és miután bezárták a kasszát, eltávoztak.. Másnap reggel a takarítónő megjelent az irodában, hogy takarítson és ekkor ijedten vette észre, hogy a pénzszekrény ajtaja nyitva van. Lármát csapott, jelentést tettek a rendőrségen, amely megállapította, hogy a kasszát kulccsal nyitották ki és nem kevesebb, mint nyolc kulcsra volt szüksége, hogy a kívülről bezárt irodahelyiségbe behatoljanak és a kaszszát kinyissák. Hosszas nyomozás után gyanuokok merültek fel, hogy a rejtélyesnek látszó betörést maga Szántó József bizományos követte el. A fölmerült gyanuokok alapján Szántó Józsefet —, aki jelenleg is vizsgálati fogságban van — és Berger Dezsőt letartóztatták és megindult ellenük a bünvizsgálati eljárás betöréses lopás címén. Közben Berger Dezsőt szabadon bocsátották, azonban tovább folyik ellene az eljárás. Üg^iSZähtS; mint Berger tagadják; hogy- ők követték el a betöréses lopást. r‘ ; Ettől függetlenül sikkasztásért is eljárás indult Szántó ellen. ÜgyiÍTjis az üzleti iratok áttanulmányozása titán megállapították, hogy négy esetben több pénzt számolt el, mint amennyi gabonái vásárolt, ezért indult meg ellene sikkasztásért az eljárás. Ebben a bünpörben kedden tartja meg a fötárgyalást a szuboticai törvényszéken Pavíovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa. U iia’-iszn a Ren •> s a r.v .< A vonat hosszas tétovázás után végre megáll az első görög állomáson. Lucskos, ólmos, felhőrongyos hajnal, az eső szürke és szívós unalommal csöpög a kietlen, köves tájra. Ásítva nézem ezt a szellemtelen képet, mely a vizgyöngyös vonatablakba belerajzolódik és megtörtöm az ablaküveget, hátha letörlöm egy'úttal a mögötte tespedő tájat is. De semmi uj nem villan fel a szürke szendergésben. Az állomás épületét nem látni, sehol semmi nyoma az életnek, a köves domboldal alján suta illemhely, melyen a görög felírás alatt hibás francia szöveg áll. Vajon kijavitják-e valaha ezt a hibát? Az egész kocsiban csak ketten vagyunk. Utitársam, egy argentínai dohánygyáros három fülkével odébb ásitozik. Végre csapódik az ajtó s megjelenik a görög határrendőrség tisztje Elkéri az útlevelet, ir bele néhány szót és szótlanul visszaadja. Újabb ásitás. Kint csodálatos türelemmel csöpög az eső a kopár kövekre s az illemhely csempe cserepeire. Ó, ha most történne valami, ami fölébresztene ebből a dermedt, lapos esőszasru unalomból — milyen boldog lennék! Valaki felszáll a kocsiba s nemsokára megjelenik a fülke ajtajában. A vámrevjaor. Civilben van, feltürt, viseltes kabátban, arca sovány és szigorú, vizes kalapja pedig oly szomorú, mint döglött fekete macska. Szárazon, görög íranciasággal beszél : A podgyászokat jövök átvizsgálni. Felnyitom a bőröndjeimet és a revizor éhes, felcsillanó tekintetén mindjárt észre- veszem, hogy ez az ember azért jött, hogy az unalmat kiűzze a fülkémből. Boldogan néztem, mint mustrálja a nyakkendőimet. Azt állította róluk, hogy újak s én szelíden tagadtam, nehogy hamar abbahagyja a játékot ebben az ásitós reggelben. — Ezek újak — mondta ő makacsul. majd szúrósan rám nézett és keményen kérdezte: — Mi uj. van meg a táskájában? — Uj dolog nincsen — mondtam erőltetett bizonytalansággal, úgy hogy a revizor bizonyosra vette, hogy hazudom. Erre iellobhanó hévvel és ideges ujjakkal turkálni kezdett, de semmi érdemleges sem akadt kezébe. Már a fenekén járt az eleven, gyanakvástól ideges kéz, amikor egy könyv kei ült az éhes ujjak közé. — Mi ez? — kérdezte enyhe diadallal Egy könyv — Miféle lötyv? —• kérdezte sötét gyanakvással. Noha a könyvön rajt volt a elme, mégis illedelmesen elolvastam. »Ernest Renan: Souvenirs d’enfance et1 de jeunnesse«, A revizor azonban nem elégedett meg a cimbemondással. — Miféle könyv ez? — Renannak, a nagy francia tudósnak és gondolkozónak, a Vie de Jesus szerzőjének a könyve. Ebben vannak bájos ifjúsági emlékei öszszegyüjtve, ebben van imája is az Akropoliszon. Ön bizonyára Ismeri Renant. Nemde uram? A revizor kissé lehajtotta a fejét, mint bűnös kis diák, aki nem tudja a leckéjét és egy szellemtelen mozdulattal táskámba ejtette a könyvet. Láttam, hogy már menni készül, de nem akartam elengedni, hiszen az unalom mindjárt visszaszökne az ő távozásakor. Hogy marasztalásra birjam, hamar táskám aljára nyúltam és kihúztam egy vörös kötetet. — Fia a könyvek érdeklik önt. uram, úgy szolgálhatok többel is — kezdtem kinálgatva, mint ügyes könyvkereskedő. — Ez itt Spiegelberg kitűnő könyve az egyiptomi művészetről: »Geschichte der ägyptischen Kunst«. Itt van Nallinonak nagyszerű kis füzete az egyiptomi arab nyelvről: »L’arabo parlato in Egitto«. Itt van azonkívül Perrotnak élvezetes munkája: »Lettres de Gréce«... A revizor még szomorúbb lett, már kezébe se vette a felkínált könyveket s láttam rajta, hogy megbánta már kiváncslskodását Renan könyvét illetőleg. — Én csak uj dolgokat keresek — mondta szárazán és keze már a kilincsen volt. Erre diadalmasan egy sárga könyvet húztam ki kabátom belső zsebéből. — Itt van egy uj könyv, uram! Henri de Regnier legújabb regénye. Tessék. Egészen uj. A revizor otrombán visszalépett és undorral a könyv után nyúlt, majd esetlenül, bambán felütötte egy-két helyen. —- Igazán uj? — kérdezte gyanakvóan és leplezetlen bosszankodással. — Egész uj kiadás, fhost jelent meg — folytattam fokozódó szemtelenséggel. — Tessék megnézni az évszámot Egy-két pillanatig busán, báván, tétován állt, mint ügyetlen isméílős diák, aki megint nem tudja a leckéjét, én azonban nem éreztem részvétet iránta. Utoljára is a saját szórakoztatásomról volt szó. Mit csinálok, ha ez a sovány változatosság is kimegy a fülkémből? De minden önző buzgalom hiábavalónak bizonyult. A revizor kellemetlenül ledobta Regnier regényét és mormogott valamit inkább görögül, mint franciául, majd kurtán és fanyarul elhagyta a fülkét. Az Táj tót azonban nyitva hagyta, ’ hogy az unalom ismét visszasurranjon, mint hűséges komondor, aki akkor is visszakullog, ha átok és verés a fizetsége.
