Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-23 / 21. szám
£01 OU ^ ufcai kritikusok szemében a legnagyobb bűn. Mert ők ugyan semmiféle könyvet nem olvasnak, de ha olvasnának, hát csak csupa súlyos, örökéletre szánt könyvet vennének a kezükbe.'Hogy melyeket? Hja., hát igen, azt majd akkor kiválasztanák! A nők erre azt mondják, hogy de igenis, ez mégis csak irodalom, amit ez a Bodzay csinál. Erre illető urak gőgösen megjegyzik, hogy hát hiszen éppen az a baj. hogy a nők krJtikálatlanul olvasnak mindent, azért tenyészhet ki ilyen silány, limonádé irodalom. Mire a nő mérgesen azt mondja, hogy kérem ne nagyképiisködiön és igenis, az életben úgy van, amint azt Bodzay megírta. Es ne gondoljon olyan ostobának, hogy én nem tudom, mi a szerelem? Illető ur erre úgy legyint a kezével, mint aki azt mondja; maga mer előttem szerelemről beszélni, maga tudatlan kis 11- bácska, aki néhány nyöszörgő és félszeg legénybe rnekegését hallgatja legfeljebb, de fogalma sincsen arról, ml az, mikor olyan nöpusztitó, elmés, minden vihart megúszó^ férfi kerül a nő elé, mint én vagyok! \ nő erre elhúzza a száját és azt mondja: Hencegő majom! Es hogy lefőzze a férfit, nagyon szeretné cgy-két érdekes szerelmi kalandját elmondani, de az utolsó pillanatban óvatossága győz a haragján. Tihamér most hennt, egészen a lelke mélvén nagyon szomorú, kis embernek érezte magát. Hát van értelme annak, amit csinál? Horatius még ódát írhatott Mecénáshoz, a középkorban is akadtak bőven Mediciek meg Borgiák és mindenféle gazdag főurak, akik fejedelmi udvartartásuk legfőbb ékességéül tartogatták palotájukban az írókat és művészeket és az angol, francia, német királyok még a tizennyolcadik század végén Is egymástól csalogatták d a nagy írókat és muzsikusokat. Voltalret meg éppen ketten is kérték, az orosz cárnő,- az a bizonyos nagy-vérit Katalin és Frigyes porosz király. MoHére királyi színigazgató volt és egyenesen az udvari palotában rendezhette előadásait. De azóta nagyon tömegcikk lett az írás és a királyokat egyáltalában nem érdeklik az Írók. Önkéntelenül a Belváros felé lépkedett, a hangver-Tihamér odalépett a hordárhoz— Mondja kérem, kinek viszi a jegyeket? A Hitelbankból küldtek. A devizaosztálv főnöke, bizonyos Hollán ur I A főnök diadalmasan nézett Tihamérra: —■ No, ugy-e mondtam? Tihatnérnak szinte elállt a lélekzete a csodálkozástól? — Ki ez a Hollán? Miért veszi tömegév«! az én előadásomra a jegyeket? Es egy pillanatra arra gondolt, hogy tán valami összeesküvést szőttek ellene, botrányba akarják fullusztanl előadását* *A szerelemről beszél, ez pedig vörösposztó bizonyos körök és egyesületek szemében. Már az Is gyanús, hogy férfi hozat ennyi legyet. — Ej, mindegy, jegyezte meg a szikár, mindig elegáns zsakettet hordó főnök, mintha csak eltalálta volna Tihamér gondolatait, mindegy a» kérem, hogy ki és miért vásárolja a legyeket. Az a fő. hogy elfogytak és ez ma nagy dolog kérem! Már megint valami titok, gondolta Tihamér- mikor kissé zwgó fel jel kikerült az uccára. Kezdek hinni abbém, hogy az ember sorsát csakugyan vak és veszélyes véletlen intézi. Igazuk van a keletieknek, akik vakon bíznak a végzet akaratában és céltalan tülekedés helyett ölhetett közzel várják, hogy teljesedjék Allah akarata, Most pedig nem örülhetek, mert lm sokan lesznek, annál nagyobb és szégyenteljesebb lesz a bukásom, különösen ha, amint látszik, már előre készülnek a botrányra. Egy nagy napilap kirakata előtt ment el és belesodródott a zalongó, tülekedő tömegbe, amely izgatottan olvasta és vitatta a kifüggesztett sporteseményeket. — íme a mi halálos ítéletünk, gondolta fanyar szájízzel Tihamér. A sport, autó és a rádió öH meg aa irodalmat. Az ifjúság felét sem olvassa annak, mint a hajdani generáció, egész délutánokat tölt a sportpályán nem azért, hogy a saját izmait fejlessze, hanem Forró Fői _______________ _____________________hitngifrnrvi /”n "*•/ Tizenkettő felé már nem birt az idestssegćvcl, lement az uccára sétálni. Szép kis história lenne, gon» dolta magában, ha most Micivel találkoznék és látná, hogy milyen irgalmatlanul drukkolok, holott állandóan a lámpalázmentes, semmivel sem törődő embert nagyzoltam előtte Hát persze mindezt azért mondtam, mert önmagamat akartam szuggerálni. De hiszen nem is a szerepléstől félek, hanem egészen bizonyos, hogy rossz, amit Írtam. És még mindig nincsenek meglepő vicceim. Azonkívül félig üres lesz a terem, tehát barátságtalan hangulat a nézőtéren. Rémes és förtelmes dolog. Az embernek sohasem szabadna elmozdulnia az Íróasztala mellől. Nincs szörnyűbb, mint szemtől ^zenibe találkozni a közönséggel. Pénzért a dobogóra állni, mulattatni őket, miközben pökhendi közönnyel és semmibevevéssel hátradőlnek székeiken és frivol mosollyal megjegyzéseket Súgnak szótnszédnőik fülébe, akik erre elmosolyodnak és gúnyosan pillantanak a dobogó felé. Biztosan valami sértőt, letiézőt mondtak. És mindehhez barátságos képet kel! vágni, sőt erőltetni a kedvességet és jókedvet, nehogy észrevegyék, hogy az ember szive összecsavaródik, szeretne felordltani és menekülni a csendes, biztos, elzárt dől-, gozószobába, ahol nem áll el a szive verése, ha észreveszi, hogy egy ur idegesen fészkelődni kezd, feláll és a legszebb mondat közepén távozik. Gépiesen nézegette a hirdető oszlopokon zöldelő hatalmas plakátokat, melyek mellett érzéketlenül siettek tovább az emberek Persze, szép dolog, ha a nevünket kiragasztják egy nagyváros uccáin és arra megy a kedvesünk, meg általában a nők, akik ismernek bennünket, felcsodálkoznak, elolvassák újból minden oszlopnál és kedveseket mondanak rólunk a férfinak, akivel éppen sétálnak és aki udvarol nekik. A férfiak ilyenkor mérges és epés megjegyzéseket tesznek, kijelentik, hogy tehetségtelenek vagyunk és csak a klikkrendszernek köszönhetjük, hogy munkáink egyáltalán megjelenhettek. Legszívesebben azt mondják, hogy olcsó eszközökkel dolgozunk. Ezalatt azt értik, hogy érdekes az, amit Írunk. Ez ugyanis Lohengrin kisasszony hogy két labdarugó csapat mérkőzését nézze, ami ugyancsak meddő mulatság. Az autó és rádió szerepét pedig Igen helyesen világította meg egy német esztétikus, aki rámutatott arra, hogy abban a pillanatban, mikor az autó annyira általánossá lesz, mint Amerikában, ami pedig csak rövid Idő kérdése, úgy az emberek Inkább kirándulnak szabad idejükben, semhogy regényeket bújnának. És ha marad még valami szabad idejük lelekvés tlőtt, szívesebben szórakoznak a soKiele mulatságot addó rádióval, mint a terjengős könyvekkel. A könyv halaira van Ítélve! — döbbent Tlhamérba a kétségbeejtő felismerés. Uj kultúra küszöbén állunk. melynek koronája nem a könyv és poézis szépsége, hanem a praktikus technikai találmány, amely eltüntet! a távolság és Idő korlátáit. Az uj ember típus: a rohanó ember. Az eseményeket villámgyorsan pergető film lett az élet szimbóluma. Ma már item születhetnek óriási képeket festő renaissance festők és tízkötetes regényeket iró Hugó Viktorok és Dumas Sándorok. Rövidség, Izgalom, feszültség, néhány perc*nyi ideg bizseregtelés és.,, gyerünk tovább! A világ lerongyolódott és elszegényedett. Testi munkásokra van szükség, izomemberekre. A nőkre sem lehet többé számítani. Az uj, forradalmi átalakulásóK- hoz érkező társadalom őket Is kivetette abból a kényelmes elhelyezkedésből, amelyben gondolatláttul és puhán tartott lélekkel érdeklődhettek az Irodalom iránt. Az, általános szegénység egyre kegyetlenebb munkára kényszeríti őket és a sztnokingos, férfi frízurás nő már egyáltalában nem érdeklődik áz érzelmes mesék vagy versek Iránt. Az élet józan, praktikus, crzelmesség mentes lett. A szerelem lassáüklnt megszűnik probléma Unni. a nők felszabadítják magukat, egyre közeledik a két nem egyenjogosultságának ideje, ami a nemek harcának megszűnését és a szerelmi poézis végét jelenti. Úgy bizony, a szerelem nem lesz irodalmi téma. Mintahugy nem téma az evés, fökőnyvelés, villamos. 106 111
