Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-23 / 21. szám
16. oldal. 19'7. január 23. BÁCSMEGYEI NAPLÓ a' föld kerekségén, az összes kaszinókban s a francia és magyar regényekben annyi becsüietbÍTÓ, amennyi itt az egyensúlyt helyreállítaná; több a bűn mint az erény, s az összes vallások papjai kevesek hozzá, hogy abszolválják azokat, akik végbeviszik őket, s az irodalom — még mindig az iró beszél — ha tükre akar lenni az életnek, nem térhet ki e szomorú igazság elöl, annál kevésbé, mert hiszen az fret a legnagyobb regény- és novellái ró, akit a többi csak másol, plagizál és utánoz. S mentül jobban sikerül az Írónak utánozni vagy' másolni az Életet, annál inkább fogják eredeti-nek elismerni a kritikusok. Ha tehát eredetiségre törekszik, az életet valónak kell festenie, s az alakjait a többségből szedni elő, nem pedig a törpe kisebbségből. Óh, az irodalom nagyon jól tudja, hogy az élet regényeit nem a jó —tehát erkölcsileg szép — emberek csinálják, hanem a gonoszak, a morális szempontból ruták, ö tehát — az Irodalom — leggondosabban az utóbbiakon tartja a szemét. Ezek közt többféle és változatosabb típust s érdekesebb alakokat talál mint amazok közt, akikről fehér könyveket írnak a fehér szobákban lakó, fehér ágyakban álmodozó fehértestü és fehérlelkü leányoknak a morális — de kevésbé tehetséges — írók. Az' irodalom tagadhatatlanul lehetne fehérebb, s a panaszos levél írója joggal kifogásolja a kokott- és kurtizánregények szép nőinek a lelki rútságát, de az olvasó is engedhet valamit a fehér elveiből anélkül, hogy mingyári elkárhozás fenyegetné. Egészen fiatalokkal természetesen ma is Dickenst, Jókait s a hozzájuk hasonló erkölcsös Írókat kell olvastatni, de félreverni a harangokat nem szabad azért mert a mai regényíró az életet nem festi szebbnek mint aminő valójában. Egyikét-másikát e »rettenetes« könyveknek fiatal egyének is elolvashatják minden nagyobb baj nélkül. Legfeljebb az optimizmusuk fog némi csorbát szenvedni. S ki tudja, nem jobb-e, ha kellő időben megtudják, hogy az élet —- amely majdnem olyan mint az irodalomban most festik — távolrul se olvan szép, aminőnek a régiben rajzolták. Az életben — a társadalomban és a házasságban — kevesebbet fog csalódni, aki ezeket a könyörtelen rajzu regényeket és elbeszéléseket olvassa mint az, aki Jókainak a tiszta, fehér litteraturóján nőtt fel. Legjobb volna talán fölváltva olvasni egy-egy feliér s egy-egy »modern« könyvet. Az utóbbiból megtudná a fiatal olvasó, hogy' körülbelül milyen az élet, az előbbi pedig kibékitené azzal a kedvetlenséggel, amelyet a realista festés kelt föl benne. Magának a levél t. írójának pedig azt tanácsolom, hogy inkább olvasson olyan regényt, amely a rut életet művészien rajzolja, mint olyat, amely (bárminő tetszetősen) azt az életet festi, amely kívánatos, s olyan emberekkel népesíti be azt, aminökkcl a társaságban, fájdalom, sose találkozunk. Annak az olvasónak, aki bizonyos fokú műveltséggel — amefy mindig Ítélőképességgel is jár — vesz kezébe könyvet, úgy se kell a fehér irodalom. Az megtalálja a rútban s a szépét s a Macbeth boszorkáival dúdolhatja; szép a rut, és rut a szép. Hacsak a könyv maga szép, azaz jó. Emlékezzünk l Grünwald Béla a népiskola feladatairól, a tanít ik köt 'lezo nyelvvizsgájáról s a hazafiság és államnyelvtudás közötti ö sszefii jgésrő . A magyar képviselőházi 1879 május b-iki ülésén modotta el a nagy magyar hisztérikus az itt részleteiben közölt beszédet. Az elemi iskolákról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, melynek egyik rendelkezése szerint a tanítóknak — akkor is — az államnyelv tudásából vizsgát kellett tenniök. Ez ellen tiltakozik Grünwald Béla, a következőket mondván: A tanitó, aki elnyerte a tanítói oklevelet s a tanítói pályára lépett s állomását elfoglalta, mindezt egy fennálló törvény alapján tette. E törvény megszabta a kvalifikációt, melynek alapján valaki tanítói oklevelet nyelhet és a tanitói állást elfoglalhassa. így természetes, hogy az illető tanitó biztosítva érezte magát azt hívén, hogy most neki valóságos érvényes oklevele van s ő valóságos tanitó, mert évek hosszú során át működött Most egyszerre egy törvényt alkotnak, melyben azt mondjuk, hogy te, tanitó, nem vagy tanitó, a te okleveled nem tanitói oklevél, csak majd négy, illetőleg hat év múlva fogjuk elhatározni, hogy tanitó vagy-e s hogy okleveled érvényes-e? S igy az ő egész szociális pozíciója kérdésessé s függővé vau téve attól, vájjon ő négy, vagy hat év múlva sikerrel fogja-c letenni a vizsgát a magvar nyelvből. Kétségtelen, hogy ez rendkívül sújtsa a tanítót s azon négy illetve hat évi aggodalom, vájjon ő a vizsga alkalmával meg fog-c felelni a követelményeknek, ha meg nem felel, nem veszíti cl állását, oly lelki állapot, melyet már előlegesen büntetésnek lehetne a tanítóra nézve nevezni. Azt mondhatnék ugyan, hogy a törvényjavaslat csak csekélységet követel a tanítótól. Nem .követel tőle egyebet, mint azt, hogy magyarul megtanuljon. Azor.ban először is a magyar nyelv megtanulása nem tartozik a könnyű feladatok közé. Könnyű feladat lett volna az. hogy ba azt kívántuk volna a tanítótól és pedig % korábbi tórvónyöea* 1jegy sflskc* ó a tanítóképző intézetbe lép, akkor kezdődjék számára kurzus a magyar nyelvből. Amit ma követelünk, azt a korábbi törvénybe nem tettük bele, hogy a tanitó magyarul megtanuljon, hogy a képzőintézetben a magyar nyelv oly módon taníttassák, mint most S addig, amig a tanitóképzőintézetben volt, nem követeltük tőle, hogy a magyar nyelvet megtanulja, de most, mikor évek óta kint van az iskolában, mikor tényleg működik, mikor egy oláh, vagy tót faluban van, ahol mérföldekre magyar szót nem hall, mikor a magyar nyelv megtanulása ránézve majdnem lehetetlenség,, akkor látjuk szükségét annak, hogy a magyar nyelvet megtanulja. Ez, azt hiszem nem lehet igazságos. En nem félek a nemzetiségi izgatásoktól, nem azoktól féltem én a magyar nemzet érdekeit, hanem féltem saját hibáinktól, sa.át mulasztásainktól. Rám nézve az a mérték: megfclel-c valamely intézkedés a magyar állam érdekének, vagy nem? Tap;sztalatom szerint a népiskoláknak nincs nagy hivatása a magyarság terjesztése körül. Két ponton van hivatása: egyik a város, másik az a pont, rhol a magyar ajkúak a nem magyar ajkuakkal érintkeznek s ahol azt tapasztaljuk, hogy a magyarság esik áldozatul akár a román, akár a tót asszimilációnak. Ez a két pont az, chol az iskolának hivatása van. A lakosság mozgékonysága magasabb kulturigénye, a városokban sok. kai természetesebb talaj arra, hogy az állam nyelvét terjesszük s hogy a magyarság jellegével ruháztassék fel a város. A másik pont az. érintkezési vonal, hol a magyarság a tótsággal, vagy az oláhság a magyarsággal érintkezik. Itt árról vm szó, hogy egy nagy processzust akadályozzunk meg, mely fogyasztja a magyar köznépet a pap és tanító utján. A népiskolának legfőbb hivatása nem abban rejlik, bo y a magyar nyelvet terjessze ét uan kávások ée. aagytg sysivfi ál*mi iskolát ott, ahol a nem magyar fajhoz tartozó lakosság nagyobb tömegekben lakik. Amit én kívánok, az, hogy az iskolának magyar szelleme legyen. A magyar nyelv tudása még nem biztosítéka a hazafiasságnak és a magyar nyelv nem tudása még nem jelenti azt, hogy az Hletö nem jó hazafi. Én ezt a problémát megoldva látom Magyarországon és sehol nem látom úgy megoldva, mint itt, hogy olyanok, kik egy szót sem tudnak magyarul, a leglángolóbb hazafiak, nem olyan értelemben, mint bizonyos képviselő urak, kik ellene szólnrk c törvényjavaslatnak, hanem olyan értelemben, hogy valóban szolidaritásban lévőknek érzik magukat a magyar fajjal és képesek ezért a legnagyobb áldozatokra is. Megtörténhetik tehát, hogy oly tanítókat fogunk protegálni, akik a törvény követelményének, miszerint magyarul kell tudniok, megfelelnek ugyan, de a mellett a legnagyobb agitátorok a magyarság ellen az iskolákban. S megtörténhetik, hogy azon tanitót, aki különben hazafias szellemű és nem tud magyarul e törvény alapján kiküszöböljük az iskolábóL Ez az, amitől én a nugyar nemzetet megóvni kívánom. Valóban, mindig keservesen komikus benyomást tesz» rám. midőn azzal a váddal illetnek bennünket, hogy mi vagyunk azok, kik a nem magyar mnzctiségeket elnyomjuk. íme a példa, hogy az állam összes eszközeivel kezében nem voltunk képesek megakadályozni, hogy ne essünk az idegen elemek asszimilációjának áldozatául, mi nem voltunk képesek előmozdítani saját szaporodásunkat és ha valami, úgy e tény fényesen bizonyítja, hogy a magyar soha nem nyomott el senkit, de valóban erre benne a hajlam és képesség Is hiányzik. Hogyan lett Herzog Franzból, a vasáéi sváb jogászból Herczeg Ferenc, az ünnepelt magyar iró Lapunk 1927. január 16-iki számában »Hogyan lett Herzog FranzbóL. stbbi* cimü Ferenczy György aláírással megjelent cikkünknek a Herczeg Ferenc egykori párbajával kapcsolatosan emlegetett urinőnek családi életére vonatkozó része nem felel meg a valóságnak, roiértis sajnáljuk, hogy a cikknek c része téves információ alapján lapunk ha- I sábjain megjelenhetett Az ellopott ország és fővárosa, a nábob í. Ausztriáról van szó és Becsről 2. A német-osztrák köztársaságban megalakulása óta a két párt-rendszer van divatban. Két nagy párt, í keresztényszociális éá a szociáldemokrata verseng egymással a hatalomért,; a többi törpepárt statisztál éhhez a birkózáshoz A kcresztényszocialista-pártot támogatják a nagybirtokosok, a gazdag zsidók, a gyáriparosok, a parasztok és a vidék polgársága, a szociáldemokrata-párthoz tartoznak az ipari munkások es a kiszsidók. A szokásos szinmegjelöiessel a főváros vörös, az állam fekete. Az állam kormányzásában a szociáldemokraták évek óta nem vesznek részt, Becs város ellenben teljesen a kezükben van és a polgármestertől lefelé minden vezető tisztviselő szociáldemokrata. 3. A keresztényszociális kormányok néhány év alatt elherdáltak az egész államkasszát. kincstár nyugodtan kiülhetne a Grand Hotel kapujába a szerocsencipőpucoló mellé koldulni. Minden harmadik nap kipattant valami uj panama botrányt s ezek a panamák olyan nagy összegekben mennek, amiket már csak csillagászati számokkal lehet kifejezni. A három utolsó bagateli-affér• A Zentralbankot csőd fenyegette. A Zentralbank, véletlenül, a kercsztényszociálisok pénzintézete. A vidéki kereszténvszociális szövetkezetek pénze ennél a banknál van elhelyezve. Igazgatósága a keresztényszociális vezérekből kerül ki. Mit tesz ilyenkor a keresztényszociálisokból álló kormány? A pártbank szanálására kiutalványozott az állam pénzéből hatszázötvenmilliárd — nem millió, milliárd! — korona »nemezti ajáudék«-ot. Ez a szám igy néz ki leírva: 650.tm,000.000. Más. A jelenlegi Seipef-kormány előtt szintén a keresztényszociálisok kormányoztak egy kisebb párttal, a nagynémctekke! koalícióban: a kormányban Rlntelen volt gráci tartományi főnök . játszotta mint kultuszminiszter, a prímet Ez a kormány a sok kicsi sokra megy elv alapján panamázott, olyan szemérmetlenül csinálták Rintelenék az üzleteiket, hogy maga a keresztényszociálispárt vezére, Seipei Ignác pápai prclátus lépett fel ellenük és bukta:ta meg őket azzal a nyíltan hangoztatott jelszóval, iggs: »Biáe vett « jtmasúibólí* Á Rtntelen-vircsaft jellegzetesebb epizódjairól azóta köteteket írtak össze a lapok s még néhány hónapig meg fogja tölteni az újságok hasábjait szennyesük kiteregetése. Más. Ahrer pénzügyminiszternek, a keresztényszociálisok egyik vezérének viszonya volt egy ferjes asszonnyal. Ez magánügy A férj azonban, amikor megtudta a dolgot, másként fogta fel a helyzetet »Ha valaki még politizálni is a kereszténység szellemében akar — gondolta — a2 ne kívánja el felebarátja feleségét. Egy bázaságtorCs! botrány nem támasztaná éppen alá Ahrer pozícióját a kercsztényszociális-pártban, sőt egész karrierjének nyakát szegheti Ahrernak tehát pénzt ér. hogy botrány ne legyen.» A férj egesz csinos összeget követelt hallgatási dij fejében, sokkal többet, mint amennyit Ahrer a megtakarított fizetéséből ki tudott volna guberálni Mit tesz ilyenkor egy pénzügyminiszter? Megállapodott a csőd szélén álló Bősei Zsigmonddal, az ismert bécsi nagysikerrel, hogy jelentékenyebb állami hitelt bocsát rendel kezesere — temószetesen megfelelő provtzio ellenében — az állami Postatakarekpenztar utján. A szóbanforgó öszszeg csekélység: másfélbillió. tßOOMOJJOO.OOO korona. Az cktát Ahrer bemutatta Ramek akkori kancellárnak. Ramek így ismertette az esetet utólag a nemzetgyűlés előtt: — Ebben az ügyben leiugrottam a pénzügyminisztériumba, de csak tiz perc időm volt, ezért kabatban, kalapb; n éppen csuk hogy belenéztem az iratokba. Mindjárt mondtam Ahrernak, hogy a dolgot nem kell megcsinálni. így intéznek ei Ausztriában egy ezerötszázmilliárdos ügyet. Ahrer egyébként a kancellár állítólagos tiltakozása ellenére, anélkül, hogy miniszitertanács elé vitte volna a dolgot, mégis kiutaltatta Boselnak a másfél billiót, ami természetesen az utolsó fillérig elveszett. Amikor a botrány kipattant, Ahrert »hivatalos megbízatással« kiküldték Amerikába. Innen elfelejtett visszajönni Először az a hir jött róla, hogy eltűnt. majd kiderült, hogy Newyorkbót megszökött és Kuba szigetén letelepedett, mint farmer. A kormány, amely útlevéllel ellátta, a forma kedvéért fclsattifitst küldött neki, ho*y térien
