Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-23 / 21. szám

1927. január 23.

BÁCSMEGTEX NAPLÓ

17. oldal.

sza és tisztázza maját az ellene emelt vádak alól. Erre a felszólításra Ahrer kedves humorral azt válaszolta egy nagyon komoly levélben, hogy nem érzi magát bűnösnek és vissza is los térni, de csak két-három év múlva, mert most nem ér rá, nagyon sok dolga ven a iarmja berendezésével.

4.

Ausztriában senkit sem érdekel, hogy ellopták az államot. Itt nincs közszellem, Az osztrák nem hazafi, A bécsi szereti Bécset, de már Qrác épen úgy nem érdekli, mint Sanghai. A közvélemény —• ha lehet Ausztriában ilyenről beszélni — teljesen természetesnek találja, hogy a kis, republika nem lehet független és önálló, hanem csatlakoznia kell Németországhoz, máskülönben tolvaj politikusai még a szemét is kilopják.

Az osztrák minden felháborodás nélkül belenyugodott már ebbe.

5. ,

Sokkal inkább, mint abba, hogy Becs város az osztrák köztársaság egyetlen nagykapitalistája.

6.

A bécsi községtanács, amelynek többségét szociáldemokraták alkotják, hat évvel ezelőtt egy volt banktisztvl selőt választott meg pénzügyi tanácsos nak, Breitner Hugót. Senki sem ismerte, nem tartozott a szereplő szocialistavezérek közé, egy íeketeszakállas elvtárs volt csak és ma a legtöbbet emlegetett személyisége Ausztriának.

Igaz, hogy hízelgő jelzők kíséretében ritkán emlegetik.

Eleinte szimpatikus ember volt a polgárság előtt is. Ügyes ember, mondták, amikor egészen uj és sokszor különösnek tetsző ötletekkel megtöltötte az addig ürességtől kongó városkasszát.

Két Sillinget, húszezer koronát fizet Breitner jóvoltából mindenki, akit rendőr rajtacsip, hogy eldobott az uccán egy villanyosjegyet. Az első idő ben ez átlag havi hatvan milliót je leptett a városnak. Ma már s<Srrmí{, mert a bécsiek leszoktak róla, hogy a sze metet a {taszterre dobják.

Becs a legtisztább város Európában.

.ÍH 7.

Megnyuzta a bécsieket. Még a lélekzetvétclt is mégadóztatja. Becs városa ma tényleg nem tudja, hogy mit kezdjen a pénzével.

8.

A kereskedők, gyárosok, iparosok elkezdtek morogni a nagy közterhek miatt.

»Ez a Breitner gazember — mondták — így nem lehet keresni. A termelési költségeket megdrágítják a mérhetetlen városi adók, az egész nyereséget felemésztik a közszolgáltatások. Nem az ért dolgozunk, hogy a város Wertheimszekrény.ei tele legyenek pénzzel. Itt az ideje a pótadók leszállításának.«

Breitner nem törődött ezZcl. Abnormálisán megdűzzasztotta ä város pénztárát és abnormális méretű beruházásokba fogott. Nyakrafőre építteti a vá rosi bérházakat, inunkáslakásokat, fürdőket, iskolákat, gyermekjátszótereket, kórházakat.

Lehet, hogy csak ráfogják ezt a mondást:

— Nem tudok aludni, ha nem adtam ki az aznapi milliárdomat.

9.

A kereskedők, iparosok, gyárosok ez tagadhatatlan — lassan, de biztosan sorra tönkremennek. Nem birják a városi adókat és illetékeket.

»Ez a Breitner őrült —- mondják —• nem így kell szolciálpolitikát csinálni. Azért, hogy az unokáink majd jobb viszonyok közt éljenek, nem szabad a mai generációt tönkretenni. Minden üzem meg fog állni, ha Breitner tovább folytatja ezt a lehetetlen adópolitikát és a munkásoknak kell ezt megakadályozni, mert ők fognak először éhenhalni, ha a termelés válságba jut.«

Breitner nem felel a támadásokra. A munkások nem féltik a kenyerüket. Mért- há, csödbejut egy .téglagyár, rögtön megveszi á Breitner.

És ettől kezdve a saját olcsó téglájával épit.

A város sokszáz üzemnek csöndes társa, vagy nyílt tulajdonosa.

1°.

Breitner se nem gazember,, se nem őrült, hanem: szocialista.

Azt csinálja, amit a szocialisták célul tűztek ki maguk elé, szocializálja a magántulajdont. Közüzembe veszi a nagyvállalatokat s a szocializált nagyüzemekkel lekonkurrálja a fejletlen és profitra dolgozó — tehát az altruista vállalkozással szemben versenyképtelen — kisüzemeket.

Azt valósítja meg vér és erőszak nélkül, amit a kommunisták próbáltak Oroszországban vérrel és erőszakkal.

11.

Szinte hihetetlen, hogy a polgári közgazdászok, akik öt év óta támadják a

»Breitneráj«-nak szktatt városi gazdálkodást, erre még mindig nem jöttek rá.

Még mindig azon lovagolnak, hogy Breitner nem ért az adópolitikához.

A mai »Neues Wiener TagbBatt« vezércikke az első közlemény, amelynek Írója már kifejezést ad annak a gyanújának, hogy a Breitner-féle adórendszer, úgy látszik, szisztematikus támadás akar lenni a polgári osztály és a jelenlegi gazdasági rend ellen.

12.

Egy bécsi gyárostól hallottam ezt a I paradoxont:

— A keresztényszocialisták koldussá tették az országot. A szociáldemokraták dúsgazdaggá tették Bécset. Nem tudom, melyiket lehet inkább megbocsátani ...

( d. t.)

A liberalizmus

Halla Antal könyve

|rta: Dr. Seltmann Rezső

Az elmúlt év könyvpiaca két olyan termékkel lepte meg az olvasót, amely tudományos müveknél csak a legritkább esetben fordul elő. Az egyiket, Ford populáris, de sok uj eszmét tartalrnozó munkáját csak nemrégiben ismertettem, a másik pedig magyar szerzőnek, Ford fordítójának, dr. Bállá Antalnak valamennyi kritikustól méltán megdicsért kiváló munkája: »A liberálizmus történelme, gazdasági és politikai tanítása« (i926). A kiváló publicista, aki a legelterjedtebb magyar lap külpolitikai rovatvezetője, tulajdonképpen régi szerelméhez, az elmélethez tért itt vissza, miután a tudomány kincstára mellé a publicista, gyakorlatát is megszerezte. Bállá Antal neve a tudományos világban régőid megbecsült, hiszen már tizenöt éve annaki hogy HobbesróJ, szólq államti'ölcseleti munkáját az Akadémia kiadta. Azonkívül pedig Magyarországon ..Burékhéimnek, a mi századunk legnagyobb frn'hcia szocialógusának müveit ő interpretálta és azokról alapos tanulmányokat irt. Mostani müve onnan indul ki, ahol tulajdonképen tizenöt éve: az újkori angol alkotmány szellemi indító okaiból.

Az olvasó előtt ez a kiinduló pont mindenesetre nóvum, de mi ennek okát könnyen megmagyarázhatjuk. Nálunk a német tudósok és sarlatánok nyomán mindenki minden kritika nélkül azt az álláspontot foglalja el, hogy a liberálizmus a francia forradalommal született meg. Tankönyveink, meg úgynevezett tudományos müveink egyaránt azt állítják, hogy a francia forradalom szónok ti mind liberálisok voltak, hogy liberális, radikális és destruktiv az egy fogalom, hogy az a Bastille ostromának napján jött á világra. Valamennyi ezek közül vagy tudatlanságon alapuló tévedés, vagy épen időtlenség. Nincs nagyobb tévedés az állameszme ismerője előtt, mint ezek a hamis állítások.

A liberálizmus angol gondolat, melynek megteremtői mindazok a gondolkodók voltak, akik Descartes racionalizmusából és Qrotius tcrinészetjogi iskolájából táplálkoztak s akik az egyén feltétlen emancipálásának voltak a hívei az újkor elején. Ha az itáliai művészetben maguk a művészek voltak az úttörők, ugy Angliában ez politikai és valláspolitikai téren valósul meg. Coke, az elcsapott lord-főbíró, Anglia egyik legnagyobb jogásza, meg Hampden, az illetéktelen adót megtagadó vidéki gentry, amikor alkotmányos támadásaikkal a XVII. században kikezdték a józan cszszel és az angol alkotmány szellemével ellenkező abszolutizmust, öntudatlanul is individualisták voltak, mint akár Leonardo da Vinci vagy Michel Angelo individualizmus és liberálizmus azonos kategóriák. Az olyan rendszer, mely akárrtiilyén irányban is, de az egyéni szabadságot korlátozza, ea minden más lehet, csak épen ném liberális. Az egyoldalúan végrehajtott vagy végrehajtani .szándékolt' marxizmus szinten - ellenkezik természeténél fogva az individualizmussal. A liberálizmus születésétől kezdve elveti az államosítás eszméjét és gyakorlatát. Politikai és kulturális téren épenugy, mint gazdasági téren az egyént helyezi a világ középpontjába, nem pedig a mindenható államot. A liberális gondolat apostolai ütöttek rést először a fejedelmi abszolutizmuson, a rendi kiválóságokon, a törvény előtti egyenlőtlenségen, a törvénytelen adóztatáson, a jobbágyokkal dolgoztató Ilii* bérrendszeren és a vámsorompókon. A íiziokraták, akiknek az angol gazdasági liberalizmusra, sőt magára Smith Ádám- Ta, a nagy nemzetgazdászra, e tudotnány első rendszerbe foglalójára is döntő hatásuk volt, először dobták ki az ablakon az elavult merkantilista dogmákat, melyek mindent a vámsorompóktól remélték s ■árneli'ök 'mindenkor állami tá'tn<.!gcifástr vártak. A fizükrata-líberális iíözgaszdásZok ítyornán váltották be a. xrx. században Angliában a szabadkercskedelem eszméiét a gyakorlatban. S ahol a liberálizmus uralmon volt, ott az állami beavatkozás úgy gazdasági, mint kulturális téren á minimumra csökkent. Vegyünk elő néhány példát. Agnliában és az Egyesült-Államokban vagy az annak mintájára alakult államokban vagy az önálló,' nagy angol domíniumokon, Canadában, Ausztráliában teljesen ismeretlen nemcsak az, hogy ipart vagy pláne kereskedelmet állammal támogassanak. hanem az is, htigy az állam iskolaügyekbe a legcsekélyebb mértékben is beleavatkozhasson.

Mindezek a princípiumok már megtalálhatók az angol liberálizmus elméleti megalapozójánál, Lockenél, aki tudvalevőleg a XVII. század végén irta nagyszerű munkáját a »Kormányzatiról, tehát épen akkor, amidőn II. Stuart Jakabnak, a terrorisztikusan uralkodó angol királynak elűzésével (Drámai Vilmos s vele együtt a liberálizmus jut végérvényesén és megrindethetctlenül kormányra Angliában. 1689. és nem 1789. a liberálizmus tulajdonképeni születési éve, mert ekkor fejeli meg Sornero Edward lord-kancellár az általa kidolgozott »Declaration of rigth«-tal az angol alkotmányt úgy, hogy annak szellemén és irányzatán többé változtatni nem kellett és nem is kell a jövőben sem. Ez az a híres liberális alkotmány, amelyen nyugszik a későbbi Egyesült-Államok nem kevésbé Irres »Függetlenségi Nyilatkozata« és a francia forradalom évének »Emberi Jogok Nyilvánítása«. Ezek a liberálizmus nagy Politikai eredményei, nem pedig a »liberális« nevet viselő politikai pártok és klikkek gazdasági téren viszont Cobden és Bright, a szabadkereskedetem nagy bajnokai, tehát maguk a felvilágosult kapitalisták köréből kerültek ki a héroszok, akiknek eg.v egész korhadt világgal kellett megütközniük. Ez utóbbi tény azonban felvet egy újabb kérdést amire Bállá könyve szintén részletesen kiterjed: vajjón liberálizmus és demokrácia azonos iogalmak-e? A kérdésre határozottan tagadó a válasz. Sok államban van teljes demokrácia, például Franciaországban, de liberálizmus nincs, sőt politikai párt sohasem volt. Főleg feltűnő, hogy a déli katholrkus monarchiákban hiányzik a liberális párt a parnlmentekből, bármennyire is a demokrácia felé hajlottak is a XIX. század folyamán. Ennek magyarázata az, hogy a kathoficizmus és a velejáró művészeti romaiiticizmus az abszolutizmus sokkal tovább megtűrte, mint a protestáns államok, amelyek már a reformációtól, a liberális mozgalmak eme kútfőjétől kezdve áttörni óhajtotta az abszolutizmus bástyáját. Sajnos, Bállá rendkívüli mértékben eszmegazdag és csupa uj problémát felvető, uj meglátásokban annyira bővelkedő könyvének nem térhetek ki e szűk helyt bővebb ismertetésére s igy csupán felhívhatom az olvasó figyelmét arra, hogy miután a liberálizmus eredetét, országonkénti történetét s a XIX. és XX. századbeli gazdösági és politikai liberálizmus pályafutását kimerítő részletességgel adja, külön fejezetben tárgyalja a magyarországi liberálizmust is, mely szerinte Kossuth nagy alakjában kristályosodik ki.

M. Sz.

A mai Oroszország a szövetkezetek hazája

Irta: Dr. V, Totomlanz a berlini Handelshochschule tanára

Szovjetoroszországban van a világon a legtöbb szövetkezet. A szövetkezeti mozgalom a legutolsó években is erős fejlődést mutat. Ehhez hasonlót legfeljebb Indiában találhatunk. Európa — a kapitalista Európa —- nem szövetkezeti alapon épit. Csak a hitelszövetkezetek gyengébbek, mint háború előtt és a számuk is alig növekedett.

Szovjetoroszországban a hivatalos statisztika szerint százezer szövetkezet működött 1926-ban, az 1924. évi hatvanötezerrel szemben. A tagok száma az utolsó két évben tízmillióról húszmillióra emelkedett és az utolsó év forgalma hatrtiilliárd arnyrubel volt. Az ország kereskedelmének negyvenöt százalékát bonyolították le a szövetkezetek, mig 1923- ban csak tizenöt százalék volt a szövetkezetek munkája.

A vidéken 1926-ban huszonötezer szövetkezet negyvenezer üzletet tartott fenn és a tagok száma ezeknél tizenegymillió volt. 1926-ban a középbirtokosok és a kisbirtokosok harminc százaléka tömörült mezőgazdasági és hitelszövetkezetekben. Hatvanezer ilyen mezőgazdasági szövetkezet tömörült négyszáznegyven egyesületben és nyolc központi értékesítő szervezet végezte a termékek eladásának munkáját. Ezekhez a mezőgazdasági szövetkezetekhez tartozik húszezer közösen megmunkált birtok és tizenháromezer hitelszövetkezet. Az állam részesedése a szövetkezetekben és a szövetkezeti alapon megmunkált földekben-negyven százalék, a központi sző-, vetkezető harminchét százalék és a parasztoké csak huszonhárom százalék.

A háziipari szövetkezetek félmillió munkást foglalkoztatnak otthonukban és az 1925. évi kétszázmilliós forgalommal szemben a múlt évben félmilliárd rubel forgalmat értek el. Itt a tagok száma egy év alatt negyven százalékkal emelkedett.

A termelőszövetkezetek erős fejlődést mutatnak, a fogyasztási szövetkezetek azonban csak lassan erősödnek.

A fogyasztási szövetkezetek forgalma 8.2 millió rubel, a mezőgazdaságié 3.4 és az ipari egyesületé 1.6, összesen 13.2 millió rubel. Még mindig a legelső helyen állnak a fogyasztási szövetkezetek, bár forgalmuk mindinkább vészit jelentőségéből.

Hogy mennyire fejlődött a szövetkezeti organizáció az uj orosz gazdasági rendben, azt a következő két szám élénken illusztrálja:

Forgalom 1914-ben tízmillió aranyrubel. forgalom máig kiléncszázötvenöttnillió aranyrubel.

Tagadhatatlanul kiszorítja a szövetkezeti kereskedőim a magánosokat a kereskedelem terén is. A szervezkedésben és költség megtakarításban többet ért el. mint az állami kereskedelmi szervezet. Szovjetöroszórszág belkereskedelme (1922—1923., 1923—1924. és 1924—1925

években) a következőképen bonyolódott le: állami kereskedelmi szen'ezet

41.5, 45 és 50.47Í szövetkezeti 14.5. 19.7