Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-22 / 20. szám
I 4. oldal. BÁCSMEüYEI NAPLÓ 1927. január 22. Megnyitották a vrsaei népegyetemet Nagyszabású kuiturprogramot dolgozott ki az egyetem vezetősége ^rsacról jelentik: A vrsaei népegyetemet ünnepélyes keretek közt nyitották tneg nagy közönség előtt. A megnyitóelőadást dr. iskrutjev Jovan igazgató hatásos beszéde vezette be, majd dr. Sztanojevics Braniszláv ügyvéd Brankavics György despotáról tartott igen érdékes előadást, amit a szépszámú közönség nagy érdeklődéssé! hallgatott vé- Jtig- A szerb egyházi dalegylet, az iparosok dalköre, a föld míves dalárda és a tanítóképző intézet énekkara működtek sikerrel közre a megnyitó előadáson.! Az ünnepélyes megnyitás alkalmából ! dr. /skrnljev Jovan, a népegyetem igazgatója a Bácsmegyei Napló munkatársának az egyetem programjáról a következőket mondotta: — Kulturmissziót akarunk teljesíteni a Bánátban és épen ezért olyan programot dolgoztunk ki, mely a népegyetemet az ország első intézményei közé iogja emelni. A népegyetem számára tantervét állapítottunk meg, melynek megszerkesztésével engem bízott meg a szervező bizottság. A legfőbb célunk, hogy különösen a parasztság és a munkásság körében teljesítsük kulturális feladatainkat. Az egyetem munkásságát ki fogja terjeszteni egész Bánságra és az egyes községekben fiókokat állítunk föl. A helybeli szakembereken kívül több országoshirii tudós is fog előadást tartani Vrsacon, többek között dr. Vutics beogradi egyetemi tanár, dr. Petronievlcs, a hires filozófus, dr. Miiojevics, az ismert beogradi zeneművész, Nedelko Divac, a kiváló biológus és dr. Atanazievics Xenie beogradi egyetemi tanár. A rendes előadásokat hetenként háromszor, kedden, csütörtökön délután és vasárnap délelőtt tartjuk meg a városháza közgyüléstermében. A népegyetem .élyn ,dr„ Iskritlicv: lovai) -igazgató áll, aki egy tizenkét tagú választmánnyal vezeti ezt a kultur-tntézményt. A..légiitg)i(}í gyűléseit a tisztikart is megválasztották: aligazgató dr. Bocur Ignat tanitóképezdei tanár, vezértitkár Mitrovics Bozsklár, a Banatszke Novine szerkesztője, titkár Marose ties tanár, pénztárnok Kodics Jovan j nyugalmazott tanító, könyvtáros Vük- í csevics gimnáziumi tanár. Az őr gróf irt a : Illés Endre | 1. A nevét senki sem tudta. Azt sem: honnan jött. A szomszédos villák házmestercsemetéi az uccán néha utánakiáltottálc: őrgróf! Azután hangosabban: őrgróóí! S amikor erre sem fordult hátra. hosszan, elnyújtva bőgték: őörgróóóí! Szomorú, harminc évesnek látszó, félbeniTK'.radt fiatalember volt. A háziasz-* szonyom legalább így mondta. Honnan szedték a maszatos kölykök az őrgrófot: nem tudni. Valószínűleg otthon hallották. S ez a név végül is rajtaszáradt. Az őrgrófot Elvira tartotta ki. Elvira valaha színésznő volt. mostani foglalkozása azonban már csak abban merült ki. hogy az ötvenen túli éveit taposta. S közben keserves, szívós harcot folytatott a lábában bokázó köszvénynj'el. Az uccai járókelők gyakran hallották kapnelőtti panaszait: — Hej, a szív ló még ... csak a motor rossz már! — S kényesen meg-megemelgctte vastag, régi szoknyája alatt clformátlanodó lába fejét. Amire mindenki menekült. A szív jó még... Ezért lakott nála az örgróf is. Szegény őrgróf! Inkább cseléd volt, mint egyéb. De Elvira rettentő féltékenységgel őrizte. Csak ketten laktak: egyedül az elhagyott, rozoga villában. Senki nem kerülhetett beljebb a lakásba. Még kiszolgáló sem. Maguk takarítottak, rendeztek, tisztítottak mindent. Ha ugyan egyáltalán csináltak valamit. A környéken úgy mondták: a tegnapi tányérról eszik a tegnapelőttröl maradt ételeket. De ez pletyka volt. Nem is hitiem el, bárhogv is erősitgették előttem. Később megtudtam: Elvirának tulajdonkép nem Elvira az igazi neve. Csak cmlegetle folyton: — Hej. lelkem! hit Elvira szerepében 1 Hamisbor-gyárak működnek Dalmáciában A francia borbehozatal nagy károkat okozhat a jugoszláviai bortermelőknek A vrsaei bortermelők egyesülete a bor hamisítása ás a francia import ellen Az ország bortermelői körében nagy nyugtalanságot keltett a irancia-jugoszláv tárgyalások hire. A francia diplomácia ugyanis mindent elkövet, hogy az ország borfeleslege részére piacot teremtsen Jugoszláviában és hogy a kormányt a vám kérdésében engedékenységre birja. Franciaország évenként, jó termés esetéit százhatvan millió hektoliter bort termel és igy nagy felesleggel rendelkezik és a francia termelők arra törekednek, hogy Jugoszláviában szerezzenek piacot. A kormány eredetileg száz aranydinárban állapította meg a francia bor behozatali vámját, mig a tárgyalások folyamán a franciák harminc arany dinárra akarták ezt redukálni. A kormány hajlandónak mutatkozott ötven arany dinárra csökkenteni a vámot és a megegyezés már aligha van messze. Ennek ellensúlyozására a ljutomeni borvidék termelői már több helyen. tartottak tiltakozó népgyüfést, mert a banda bor-import lelbecsüthelctlen károkat okozna a lugoszláv bortermelőknek. A francia bor minőségileg minden tekintetben felveszi a versenyt belföldi borainkkal és különösen a magas alkoholtartalmú fajbortermelést tenné teljesen tönkre. A francia bor behozatalának hire érthető izgalmat váltott ki a vrsaci bortermelők körében is és a Vrsaci Bortermelők Egyesülete legutóbbi nagygyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Akció a bortörvényért A gyűlést Mauser Károly elnök nyitotta meg, aki elsősorban rámutatott arra, hogy a rendezetlen és egészségtelen állapotok csakis akkor szűnhetnek meg, ha a parlament törvénnyel szabályozza a bortermelést. Igaz, hogy a- Vajdaság ,területén érvényben van még papiroson a régi magyar bortörvény, de mit érünk vele, ha a régi Szerbia terű* létén még papiroson sincsen ilyen törvény. Az uj törvény teremthet csak rendet az országban, mert utóvégre tudnunk kell. hogy szalmd-é á mustot cukrozni vagy ndn. Ezután indítványt terjesztett elő, hogy a gyűlés foglaljon állást a bor cuk* rozása ellen. Seich József az indítvány módosítását ajánlja, hogy abban az esetben, ha gyengébb kvalitású termésre van kilátás. mérsékelten megengedhető legyen a bor cukrozása. Ezt azzal indokolja, hogy a bánáti bortermelők amúgy is nehéz helyzetben vannak, mi lesz akkor, ha rossz kvalitást termelnek? A gyűlés azonban Seich indítványát elutasította és egyhangúlag tiltakozott a bor cukrozása ellen. Szóba került ezután a gyűlésen a bánáti bortermelőknek az a sérelme, hogy háromszor annyi a bánáti bor fuvardíja. mint a dalmáciai boré. Mauser elnök kijelentette, hogy már több Ízben interveniáltak ebben az ügyben Beogradbari, de hiába, mert a kormány álláspontjából nem enged. Dalmáciát akarják ezáltal megvédeni. Thomas Antal a külföldre szóló fuvarlevelekről beszélt, majd Ismét Mauser elnök emelkedett szólásra. A jugoszlávfrancia tárgyalásokkal foglalkozott. Követelte, hogy védővámokat állítsanak fel a belföldi borok védelmére. Indítványozta, hogy a vrsaciak csatlakozzanak a ljutomeri bortermelők akciójához és kérjék fel intervencióra a bánáti képviselőket. Dr. Singer Miklós követelte, hogy a város kibővített tanácsa tartson rendkívüli közgyűlést és Belacrkva városi tanácsát és bortermelőit is szólítsák fel hasonló akcióra és közös erővel küzdjenek a francia borinvázió ellen. A gyűlés ezután kimondotta, hogy a legszélesebb körű akciót indítják a jugoszláviai bortermelés érdekében és ebbe az akcióba bevonják az összes vajdasági bortermelőket. A határozathozatal után ismét Singer Miklós dr. szólalt fel. Hamis bőrgyárak Dalmáciában Rámutatott a másik nagy veszedelemre, a hamis bor gyártására, ami köztudor másulag Dalmáciában igen kifejlődött iparág. Ez a csalás -r-* mondotta — ma már általános és nyílt, ebből ma már senki sem csinál titkot. Gyárak működnek, ahol a mesterséges bort készítik. Energikus beavatkozást követelt. A kormánynak mindent el kell követnie, hogy megakadályozza ennek az iparnak továbbterjedését. Ha a külföld megtudja. hogy nálunk a borhamisítást ennyire nyíltan űzik, egészen le fogják törni amugy is szegény borkivitelünket. Dr. Singer beszéde után a gyűlés elhatározta, hogy illetékes helyen a 1 eghatározottabban tiltakoznak az általános borhamisítás ellen. Bortermelő körökben bíznak abban, bogy a kormány a jugoszláv bortermelés érdekében meg fogja Akadályozni a borhamisítást és védővámokkal fogja megvédeni a belföldi'bortermelést az idegen borok mindjobban érezhető konkurrenciájáva! szemben. ÍF. Gy.) :1 Tartományi fővámhivatali akarnak felállítani Szuboíicán A kövezetvám-jövedelemböl Építenék fel a vámhivatal épületét A szuboticai vámhivatal pénztárához • az elmúlt két év alatt négy és félmillió dinár folyt be kövezetváin cimén. Ez az összeg a pénzügyi törvény értelmében a várost illeti meg azzal, hogy a kövezetvámjövedelemből az utakat tartozik karban tartani, azonban mindez ideig a varos még nem kaphatta meg az őt megillető összeget. Értesülésünk szerint a pénz kiutalása eddig ezért nem történt meg, mert a pénzügyminisztérium különböző feltételeket szabott a pénz felhasználására vonatkozólag. Már régebben tárgyalások indultak meg a pénzügyminisztérium és a város között aziránt, hogy a város a kövezetvám-jövedelmet ne csak az utak karbantartására fordítsa, hanem építsen egy megfelelő vámépületet, nagy raktárakkal és tisztviselő lakásokkal. A tárgyalások folyamán a pénzügyminisztérium agy nyilatkozott, hogy Szuboticán tartományi fővámhivatalt állítanának fel, de ez a terv csak akkor valósulhat meg, ha a hivatal részére megfelelő épületet bocsájt rendelkezésére a város. A városi tanács még nem döntött ebben a kérdésben és igy mindaddig, mig a megegyezés létre nem jön, a pénzügyminisztérium nem utalja ki a négy és félmillió. dinárt, amely összegre a városnak Ts nagy szüksége volna, mert az utak nenicsak a kültelken, hanem.ü beltelkeii ts kriminális állapotban vannak. A szuboticai uccákon az aszfalton olyan gödrök vannak, hogy sehol sem biztonságos a közlekedés. Az aszfaltburkolat az egész városban alapos javításra szorul. látott volna! Ugv feszült rajtam a trikó, hogy még a polgármester is tapsolt. Ki volt a tapsoló polgármester, hol s merre élt: örök titok maradt. De hogy a trikó csakugyan formásán feszült: igaz lehetett. Egy kis villát tapsoltak össze a trikó rajongói. S némi pénzecskét is. Mert Elvira okos iiö volt. Már fiatalságában is gondolt sok mindenre. Különösen az elmúló évekre. Az elmúló éveknek ugyanis megrögzötten rossz a szokásuk: a bájai» is velük múlnak. S hogy egy napon az őrgróf is velük ne múljon: Elvira gondoskodott róla. Soha a szegény fin pénzt nem kapott kézhez. A háztartási bevásárlásokat könyvre végezte. S oly rongyos ruhában járt. mint a madárijesztők proletariátusa. Nem! így csakugyan nem lehetett elszakadni az imádott nőtől. Maradni kellett. Elvira mellett. Hűnek és kitartónak. Ám valami kicsinyke titok még igy kis körüisugározta az őrgróf szomorú alakját. Délután három és négy óra között Elvira rendszerint lefeküdt. Haját lerakta, fogait vizbe tette. Saját magút pedig a régi álmokba merítette. Megelégedett hortyogásábó! legalább is erre lehetett következtetni. Egy-két órát aludt. S itt jött a nagy titok. Erre az cgy-két órára az őrgróf mindig eltűnt. Hová? Merre? Senki nem tudta. — Biztosan van valakije! Ahhoz megy! — mondogatták a szomszédok. De még az ezerszeinü Plangár-gyerekek sem tudtak semmire rájönni. Ez a délutáni ut...: először izgatta az embereket, azután megszokták. És mentek a napok egymásután. Morzsolódott tovább minden. Egy délután a teniszpályán tűi, a ritkás cserjésnek tartottam. Már elmúlt a nyár. A szabadság utolsó hete is alkonyuk. Erősen bent voltunk a kezdődő őszben. Vörös és arany foltok pettyezték á sárguló bokrokat. Magányosan vágtam neki a csöndes, őszi délutánnak. Lassan elhalt mögöttem a háló fölött röpködő labdák tompa puffogása. Az uszodát is elhagytam. Elhalt az utolsó emberi szó is. Együtt mentem az álmos, mormoló patakkal. Az egyik váratlan kanyarodénál hirtelen meg kellett állnom. Az utolsó pillanatban téptem oldalt, majd belebotlottam valakibe. A száraz, naptól égett gyepen cgs: férfi feküdt. Előtte könyv. A két könyökére dőlve hajolt föléje. Elmerülve olvasott. Szertevált ajkai mozogtak közben. Amikor melléje kerül lem: csak akkor vett észre. Zavartan fölugrott. Porolgatni kezdte a ruháját. Valamit mormogott is. Csupa folt volt s csupa rongy. Először a könyvre pillantottam. Meszsziröt látszott: valami vastag jogi tankönyv. Azután a férfi arcába néztem: borostás, gyűrött, sárga szenvedő arc nézett rám vissza. Kissé kövér volt ez az arc. De oly felemás. A szem, az orr a fül: egy sovány emberéi. Csak a toka s a két arcfél párnája sárgállott a kövérséggel eljegyezve. S oly furcsán: mint szegény emberen gazdag urak palástja. Egészen valószínűtlen volt ez a kövérség. S végtelenül szomorú. Mentegetőzni kezdtem: — Bizonyára tanult... Megzavartam. Legyintett: — ó, semmi! A kíváncsiság fogva tartott. S néhány kérdést tettem még fel. Valamit motyogott erre az orra alatt. Ilyesfélét: 1 —Ösjogász vagyok.. De lehet, hogy más mondott, csak én nem értettem. Szótlanul álltunk egymás mellett néhány pillanatig. Sóhajtott. S a szemeben valami kis tűz iS' lobbant: az életfogytiglani foglyok reménytelen reménye a szabadulás után. Azután felkapta a könyvét s menni készült. Nem köszönt, csak a kezével intett. És eltűnt a tarkafoltos bokrok között. Olyan volt ez a jelenet, mint valami filmből egy kikapott rész. Gyors. S igy egymagában: szinte valószinütlen. Elővettem az órám: félötöt mutatott. Hosszan néztem a számlapot. Soha-soha nem láttam az őrgrófot. A társaságom lefoglalt. S különben is átfutó, nyári vendég voltam a kis telepen. Csak annyit tudtam róla* amennyit a háziasszonyom mondott néha. De most: ismerétlenül is azonnal ráismertem. S amint ott álltam, kezemben az órával, elgondolkozva a csendes, őszi délutánban, úgy éreztem: rájöttem az őrgróf nagy titkára. Szegény fiú! Dehogy is járt nőkhöz. amig Elvira aludt. Délutánonként itt tanulgatott. Valami ócska, régi könyvet, amit ki tudja, hol szerzett s hol rejtegetett. Tanult. Titokban. Elkeseredve. Hátha ... egyszer mégis lesz pénze, egyszer csak vizsgázhatik, egyszerre csak viszszacsusszan élete a régi sínekre. Egyszer-egyszer: mégis szabadul. S amig a gyerekek utána kiabáltak: örgróf — talán hitt is még, talán azonban már nem. De tamilt. 3. Lehet azonban, hogy ez nem is volt igy. Lehet, hogy az örgróf csakugyan nőkhöz járt: háromtól ötig. S ez a borostás, tanulgató ősjogász egészen más valaki volt. Lehet, lehet. Én nem ismertem az örgrófot. Nemsokára elmentem a telepről. Nem is láttam többé egyiköjiíket sem. S ezt a történetet csak a magam mulatságára gondoljam igy el.
