Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-17 / 15. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 17. — Subotica város radikális vezetősé­ge is megtett mindent az adóterhek könnyítése érdekében. A város vezető­sége, amelynek élén lenni van szeren­csém, rendezte a közigazgatást, amely­ben eleinte káosz volt és amely most az egész vonalon bevezetett takarékosság nak köszönve egyre javul. Sikerült a városi pótadót, amely há­rom évvel ezelőtt még nyolcszáz százalék volt, ebben az évben százszázalékosra csökkenteni, az utadóköltségvetést pedig, amely a múlt évben százszázalékos volt. az idén harminc százalékkal leszállí­tani. — íme, röviden kifejtettem azt, amit a város minden öntudatos polgárának tudnia kell és végezetül most kijelent­hetem, hogy amikor eljön január 23-ika, mind­annyian egyetértve, testvér a test­vérrel, szomszéd a szomszéddal, sógor a sógorral, barát a baráttal, koma a komával, kéz a kézben In­dulnak előre a szavazásra, a győ­zelemre! A radikális párt éltetésével fejezte be beszédét a polgármester, L.kinek szavait lelkes éljenzés, viharos taps követte. Vldákovics Antal, a radikális-magyar lista szuboticai lis­tavezetője volt a következő szónok. Ki­fejtette, hogy a nemzeti radikális párt, az ország legnagyobb pártja, nemcsak a szerb nép bizalmát bírja, hanem az or­szág többi népét is. A tartományi vá­lasztásokon Szuboticának is be kell bi­zonyítani államalkotó lojalitását — mon­dotta nagy tetszés közepette. Dr. Nagy Ödön a radikális párttal kötött megegyezésről Dr. Nagy Ödön a magyar pár jelöltje a közös listán, a magyar párt állásfogla­lását indokolta tartalmas, lendületes be­szédében. — Amikor uralkodó nemzetből kisebb­ségi nép lettünk — mondotta — és uj vi­szonyok közé kerülve megalkottuk a ma­gyar pártot, csak fajunk szeretete és az idők parancsoló szüksége nyomta ke­zünkbe a zászlót, amelyet mi a magas­ba emeltünk és mutattuk az utat, amely a magyar kisebbségi politika szebb jö­vője felé vezet. Hiába mondták, hogy az utat eltévesztettük: mi a másik utón sem könnyeztünk, sirtunk volna kevesebbet. Mérész politikai kockajátékot sohasem ját­szottunk, de ha áldozatkészség, bátorság becsületes elhatározottság kellett, soha­sem haboztunk, hogy példát adjunk. Az évek múlása, Európa levegőjének változá­sa hozta magával, hogy a kormányzó pártok minden ország­ban alkalmazkodtak az egész világ demokratikus felfogásához s megba­rátkoztak azzal a gondolattal, hogy a kisebbségi követeléseket meg kelt valósítani, mert belátták, hogy ez egyúttal az állam érdekeit is szolgálja. — Ekként változott meg a mi radiká­lis kormányunk mentalitása is s a tarto­mányi választások kiírása csak jó alka lom volt, hogy mi minden erőnket és munkánkat felajánljuk az állam javára mert ez alkalmas pillanat volt arra is, hogy sorsunk eredményes megjavítását követeljük. Mi a radikális párt többségét alkotó szerb nemzettel mindig testvéri sze­­retetben éltünk, nem kellett hát les­ni, hogy megéreit-e az idő egymás megértésére. Ezárt jött létre a pak­tum, amely sem több, sem kevesebb, csak a január 23-ikán tartandó tar­tományi választáson egymás kölcsö­nös támogatására kötőit egyezmény. — Él voltunk készülve, hogy ez a szö­vetség félreértéseknek lesz kitéve és ellen­zéki oldalról ellentmondásokra talál, de mi most az ellenvetéseket számba sem vehetjük, mert azokat önző cél vagy párt­­szenvedély irányítja. — Választási kortes-beszédben is lehet igazság, de hogy most az ellenzéki és disszidrns magyarok együtt imádkoznak Pribicseviecsel minden nap a magyar is­koláért, azt hiába akarják velünk elhitet­ni. Mi a paktummal önállóságunkat föl nem adtuk, nem olvadtunk bele a radi­kális pártba. Arai annak előföltételét ké­pezte, — ismerjük el lojálisán és hálá­san, — a radikális párt már teljesítette is. Ma már minden magyar, aki alkotmá­nyos jogaival é!ni akart benne van a szavazó listában, szabadon szer­­vezkedhetik és agitálhat. A másik fontos érdekünk volt, hogy őr­szemeket állíthassunk a tartományi gyű­lésekbe, akik a mi követeléseink érvényre juthatásáért dolgozhassanak és kezdhes­senek. Számarányunknak megfelelően kellő helyen ezt is biztosítottuk magunk­nak. S mi hisszük, hogy rövidesen egyéb üdvös intézkedések is történnek, hogy a magyar kisebbségi kérdés megoldása jön. mert jönnie kell úgy itt, mint mindenütt. Elárulásról, becsapásokról csak azok be­szélnek, akiknek fáj, hogy ez a szövetke­zés nekünk már is erőgyarapodást hozott, akiknek fáj, hogy az ország egész ma­gyarságának szilárd akarata állást fog­lalt a megegyezés mellett, hogy a ma­gyar közvélemény nem akar széthúzást látni és hogy egyhangúan elitéli az egy­ség rovására érvényesülni vágyó egyéni törekvéseket. Mi a választás után vissza­nyerjük szabad kezünket és teljes akció­­szabadságunkat, de visszanyeri a radiká­lis párt is. — A választás után semmiféle jogi vagy politikai lekötöttség nem kényszerít a radikális párt oldalára. nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy helyzetünk eddig elért, bármennyire alábecsült javulását csak a radikális párt segítségének köszönhetjük, ha mi letérünk arról az útról, amely a rend, a megbékélés, a nyugalom, a gaz­dasági és kulturális felvirágzás megvaló­sítására vezet, akkor nemcsak az állam céljaival és jogaival kerülünk szembe, hanem letérünk a magyar kisebbség érde­keit szolgáló politi ; injáról is. A köz­vélemény szabadon (og megnyilatkozni, a hatalom nyomása nu : u lelkesedést sem bénítja meg. Szabad mozgása van min­denkinek, az ellenzék is ugyanoly esé­lyekkel és feltételekkel veheti föl a küz­delmet, aki tehát kiáltó visszaélésekről, a hatalom fenyegetéseiről beszél, az már most teres ürügyet a kudarcra Aki most lemarad a magyar össze­tartás ezen első erőpróbájáról, az a maga részéről is hozzájárul és pro­longálja a további magyar kálváriát. Legyünk méltóak a bizalomra, mu­tassuk meg, hogy a szuboticai ma­gyarság tisztában van kötelességeivel. — Január 23-án legyünk együtt' mind­annyian és tegyünk tanúságot, hogy min­den áldozatra készen vagyunk, hogy eb­ben az országban a társadalmi, faji és politikai béke, a lelkek békéje helyre áll­jon a többségi nemzet és a kisebbségek között — fejezte be lelkes éljenzés köz­ben beszédét a magyar párt jelöltje. Dr. Manojiovics Vladiszláv királyi közjegyző. • a' szuboticai radikális pártszervezet elnöke mondott még szert nyelven hatásos beszédet. amelyben, a város különböző nemzetiségű polgárainak egyetértésére hivatkozva felszólitotta a polgárokat, hogy a tartományi választá­sokon közös akarattal vigyék diadalra a radikális listát. Juries Márkó nemzetgyűlési képviselő ezután lelkes szavakkal zárta ke a nagy­sikerű gyűlést. A bankett A Hungária helyiségében este bankett volt, melyen tóbbszázan vettek részt. A magyar part elnöksége teljes számmal megjelent a vacsorán, melyen számos fel­köszöntő hangzott el. Klein Adolf dr. üd­vözölte a magyar párt elnökségét, majd Juries Márkó képviselő tartott beszédet. Gyorgyevics Dragoszláv polgármester fel­szólalásában annak a reményének adott kifejezést, hogy a magyarság és a szerb­ség a jövőben jó barátságban együtt dol­gozik az állam javára. Streliczky Dénes dr. erélyesen visszautasította az ellenzék vádjait. Fenyves Ferenc dr. rámutatott arra, hogy a magyarságnak zárt sorok­ban kell a paktum kötelezettségeit telje­síteni. Evetovics Mátyás alpolgármester és dr. Sdntha György után Manojiovics Vla­diszláv dr„ a radikális klub elnöke tar­tott beszédet. Tifkovics Márkó a szombori gyűlésen élesen támadta Radics Istvánt Szomborból jelentik: Szomborban va­sárnap két nagygyűlés volt, amelyek a városnak már a kora délelőtti órákban szokatlanul mozgalmas képet adtak. A városháza előtti Szent Győrgy-téren az egyesült radikális, magyar, német és bu­­nyevác-sokác pártok tartottak gyűlést, a Szloboda-szállóban pedig az egyesült el­lenzéknek volt gyűlése. A radikális párt és szövetségeseinek népgyülésérc Rcogiadból szombaton este leérkezett Trifkovics Márkó házelnök Gavrilovics Ottó, Leovac Dragisa és Bánac Jovan nemzetgyűlési képviselők kíséreté­ben. A szombori kerület községeiből már reggel tömegesen vonulták fel zeneszóval és zászlókkal a gyűlésre, melyen közel nyolcezren vettek részt. Kilenc órakor, miután Trifkovics Márkó házelnök Petro­­vics Milivoj főispánnal és a képviselők­kel megérkezett, Igyuski Pera, a szom­bori radikális párt alelhöke megnyitotta a gyűlést. Indítványára Konyovics Zsiv­­kó nagykereskedőt, a párt elnökét válasz­tották meg a gyűlés elnökévé, a német párt részéről Jeitl Henriket, a magyar part részéről Petényi Józsefet, a bunye­­vác párt részéről Firány Józsefet válasz­tották táiselnökökké. Trifkovics Márkó volt a gyűlés első szónoka. Nagyhatású beszédében üdvözöl­te Szombort és a szomboriakat és megje­gyezte, hogy Szombor az utóbbi időben Jugoszláviának úgyszólván politikai köz­pontja lett. Itt gyülekeztek legutóbb -az összes pártok legkiválóbbjai népgyülések­­re. A radikálisok, akiknek Szombor igen kedves, tudják, hogy ez a város so­kat tett Bácska és az egész ország javára. — A nagy radikális párt, amely a leg­nagyobb és legrégibb a jugoszláviai pár­tok között, amelynek nagy' hagyományai vannak a nép jóléte és az állam naggyá­­tétele terén, sohase változtatott nevet és elvet, mint más pártok. Vezére is min­dig egy volt: Posies Nikola. E nagy ve­zér alatt érte el nagy sikereit nemcsak mint párt, hanem mint államfenlartó té­nyező is. Mindig a néppel a népéri! — ez volt a jelszava és az marad is. — Az egyesülés az alkotmány megho­zatala után első volt a kommunista párt megsemmisítése és ezzel államunk nagy tekintélyre tett szert. A honát kérdés rendezése — Ezután már csak a horvát paraszt­­párttal való viszony rendezése maradt hátra. (Felkiáltások: Le RadiccsaH Ylsz­­sza vele a lyukba!) Ennek a kérdésnek a rendezése államérdek volt, de nagy fel­adat, mert Radics. mint pártvezér tekintés lyével és tudásával — és ez van neki — mindenáron arra törekedett, hogy követőit az állam ellen izgassa. Úgy dolgozott, mint a volt osztrák-magyar .monarchia amely a horvát népet el akarta idegeníte­ni a szerb testvéreitől. Radics propagan­­.ia-utat tett külföldre, volt a bolsevik! Moszkvában, összeköttetést tartott fenn a bécsi «zovjetkövettel, a hadsereget batiná­­sekhak nevezte, míg végre a kormány el­vesztene a türelmét. A választásokon a kormány győzött, de a horvát paraszt­­párt is nagy számmal kapott képviselőt Mintán Superina és Radics kijelentették, bogy a horvát parasztpárt eddigi elveitől eltér, lehetővé vált, hogy velük egyezsé­get kössön a kormány. Ezt az akciót Pa sics, a radikális párt elhunyt nagy vezé­re indította meg. Létrejött a megegyezés és azt hittük, bogy a független demokra­tákkal kötött szerződés felbontása árán lét­­icjöH nemzeti megegyezés után sokkal köhnyebb lesz a munka, Radics kijelen­tette,, hogy segít az adóegységesitésrol, az agrárreformról, az únnenlesilésról. a ha­józásról, a bíróságok organizációjáról szóló törvények meghozásában. Megala­kult tehát a radikális—Radics-párti kor­mány, a Radics-párt fontos tárcákat ka­pott, maga Radics István filmszerű gyor­sasággal futotta meg karrierjét, gyorsab­ban, mint gróf Ándrássy Gyula Magyar­­országon, mert amíg Andrássynak húsz évig kellett várni a miniszteri székre, ad­dig Radics húsz hét alatt lett miniszter. Radics azonban ahelyett, hogy a bé­ke szellemében dolgozott volna, mint heves ellenzéki szónokolt gyű­lésein, támadta Pasicsot, támadta a minisztereket és a külföldi követeket. A horvát parasztpárt gyűlésén mindig azt hangoztatta, hogy a törvényhozást gyor­sítani kell, a parlament keveset dolgozik és végeredményben krízis krízist követeti Pasics mindig hangsúlyozta, hogy nem hiszi, bármelyik politikus is tudjon Ra­­drcsékkal dolgozni. A gazdasági váltság Trifkovics ezután Pasics érdeméit mél­tatta, majd áttért a gazdasági válság is­mertetésére. — Nem mi vagyunk Európában a2 egyedüli állam — mondotta, — ahol gaz­dasági válság van. A krízis minden euró­pai, sőt amerikai államban bekövetkezett. Nálunk a krízist fökép az idézte elő, hogy nagyok az adóterhek, az ipar vissza­fejlődött, nagy a függő adósság és visszaélések történnek. A bajokat meg kell szüntetni. Takarékos­kodni kell, a költségvetést le kell szállí­tani, a vasutakat, hidakat nem a költ­ségvetés terhére kell építeni, hanem ebből a teherből vegyen részt a jövő generáció is, amely élvezni fogja. Külföldi kölcsönt kell ezekre a célokra szerezni. A közgaz­daságot egészséges alapokra kell fektetni, mert gazdag nép gazdag állam, a meg­elégedett nép erős állam, melynek sok barátja van és az ellenfelei is tisztelik. Össze kell fognunk és akkor remélem, mindent elérhetünk. Trifkovics beszédét szűnni nem akaró Likes éljenzés követte. „Nem lehetünk fegyvertársa azoknak kiknek üres a tarsolyuk“ Kraft István d a német párt elnöke mondott erután német nyelven hosszabb beszédei, melyben a radikális párttá! kötött paktumot ismertette. — Mindenki hallotta — kezdte be­szédét — Trifkovics beszédét, mely uj lehetőségeket nyit meg előttünk. A Vajdaság népének, de általában az egész országnak meg van a lehetősége arra hogy elvesztett jólétét visszaszerezze. Bácskának minden lakója, nemzeti­ségi különbség nélkül, évszázado­kon át dolgozott ennek a földnek gazdagításán. A békés megértés vezette mindig a polgárokat: szerbet, németet, magyart, akik egyformán becsülték egymást. Ha azt akarjuk, hogy a virágzó Bácskát _ visszaszerezzük, össze kell fonnunk és közös erővel kell do’goznunk közös hazánk fejlődéséért és boldogulásáért. A német nép mindenütt, ahol él, bé­kés és lojális elem, mely minden te­kintetben hasznára van az államnak. A jugoszláviai németség soha sem tévesztette szem elöl a lojalitást és mindig engedelmes és hű polgára volt az országnak. Mikor 1923-ban nyolc német képviselő jutott be a parlament­be, a legteljesebb őszinteséggel kereste a békét és megértést. A megértést ke­reste most is, amikor választási megegyezést kötött az­zal a párttal, amely a legjelentősebb erő és érték az egész országban. A paktum, amit megkötöttünk, azt a célt szolgálja, hogy a népnek visszaad­juk a községi önkormányzatot, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents