Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-16 / 14. szám
1927. janužr 16. BÁGBirom waplo Somlyó Zoltán: Egy Rodin-akthoz Mint tengerhabbal szegett labdarózsa, mely ringva reng a mélynek fövenyén, itt kacérkodsz a szoba zord iáidról: ó, mért vagy rajz? Ó mért nem vagy lenyém! Az arcodon szemérmes-bús mosoly van és méla árny a csók kies helyén... Lámpám kigyulva, minden este nézlek tág szemével a vérbeborult észnek... Néhány vonás a szent művészirónnal, pár karcolás, néhány völgy és halom; alatta mintegy ravatalra dőlve, borzas fejem az Íróasztalon. És elvesztem a fért, amelyben élek és elnémul a gyatra percmalom ... És béna kézzel, lent a képnek alján, tapogatok az aktnuk pár vonalján... Ott kis cipőcske volna, szép kivágott, hegyes kis orr, és antilop-betét. Megbolonditná a bolond világot , mely megbomlotton borulna eléd. Opálbokáid táncra lengenének: ó, vágyakat felrázó sziiz minőt... De — meztelen, mint angyalok az égben. S mint kis virág a széles mindenségben. Följebb harisnya simulna a bőrhöz, selyempókháló, könnyű, mint a liab... mint a tiéd ...a vér illatszerével locsolva enyhén s vérnél pirosabb ottfenn a térdnek gömbölyű oválján az atlaszkötő, műremek — darab... Mit szép kezed pindva igazitgat — De meztelen... fantáziát nem izgat. 1. Párisban kiadták a jelszót: Le a koszszu nadrággal! A férfidivatban uj korszak kezdődik. Bealkonyult a pantallónak. A túlzások mindig megbosszulják magukat Az idei divatreakciónak, a lötyögősen bő, szoknyaszerü nadrágnak a reakciója nem maradhatott el, s a viszszahatás radikális nem állt meg, csak a nadrág teljes eltörlésénél. Jön a bugyogó! 2. A francia divatsoviniszták nem nézhetnek tétlenül zsebre — nadrágzsebre — dugott kézizel, hogy a nadrágrefbrmmal ínás metropolis ajándékozza meg a világot, ne Páris. Az utolsó órában adta ki a jelszót Maurice de Waleffe. Már fenyegetett a veszély, hogy Anglia, amely amugyis vezet a férfidivat terén, most is megelőzi a csatorna innenső partjának szabászlángelméit azzal, hogy kötelezőnek deklarálja a térdnadrágot. A tipp elvégre kézenfekvő. A rövid nadrág, mint mondani szokás, a levegőben lógott... 3. Franciaország legelterjedtebb napilapja, a »Le Journal? első oldalon, vezércikknek közli Walaííe harci riadóját. Az illusztris bugyogó publicista azzal a históriai megállapítással kezdi elmefuttatását, hogy a hosszú nadrág, ez a szábászati szörnsúiszülött, tulajdonképen parvenü még száz esztendős sincs, hiszen csupán az 1830-as polgári forradalom után terjedt el szélesebb körökben. A neve — pantalon — szintén csak azóta nyert polgárjogot a francia nyelvben, ahová eredetileg mint gunyszó kopogtatott be. Az olasz komédia-triásznak volt beltagja Arlecchino és Bajazzo mellett a harmadik állandó figura, a kürtőnadrágos doktor Pantalon és eleinte bizony csak a suszterinasok kiabáltak az uralomrajutott harmadik rend gigerliskedő polgárja után, hogy Pantalon! Pantalon! . . . Azelőtt Culotte á I» hussarde-nek, htrszárnadrágnak hívták a franciák a hosszú nadrágot, a cikkíró szerint azért, mert a magyar huszárok hurcolták be azt a járványt Párisba. Ez az állítás kissé meglepően hangzik, de Be ártatlan a két tejfényü oszlop: a két comb, a test bezárt bapuja! Fehér selyemből volna rajta holmi, melyen átfénylik a bőr, a puha. S köröskörül a csipke patyolatszin, mint nyári kertben álmodó thuja... De — meztelen... Szemembe vág a [fénye, nem száll belőle titkok hő reménye... A testnek áldott, misztikus középje, Rodin-delejjel meglehellt csípők! Miként a földet átölelő délöv — röhögne rajt a szoknyahős — ripők. Mit tudhat ö az isteni csípőkről, szent bölcsökről vájj mit tudnak ők! Forró lengő burnuszba öltöztetném... De — meztelen. Nem hódítja az elmém. S a váll s a nyak s a mell kis vajszigetje, e lágyan árnyas-völgyes havas ut; amely cikázva omlik le szelíden s a tekintettel le a mélybe fut. Ó, hol az álmok drága hüs szövetje, mely eltakarva, megmutatni tud?!... Mert meztelen, mint csillagok seregje, vagy tengeren a felborult dereglye... De lám ...ez arc ...a hajnak mámorálban ... ez a tiéd!... előlem takarod!... Elémrajzolt a művésznek irónia s hogy igy meglássalak: nem akarod. És ijedtedben behúzod a vállad s, magasba ‘rántod karcsú két karod... Ó, nem kell semmi... csak az arcod Idsfsam!... A többit: majd megálmodom csudásan... tény, hogy egyidőben a magyar lovassági egyenruhához nem tartozott hozzá a jellegzetes feszes, csizsmába-bujtatott, zsinoros nadrág. Ilyenformán lehet, hogy igaza van a bricscszszakembereknek. 4.. Különben sem fontosán a nadrágkérdés eldöntésénél a történelmi érvek. A pantalló személyes ellensége, Walaffe is csak másodsorban említi ezeket. Nagyobb súlyt helyez a — politikai argumentumokra. 5. A hosszú nadrág — mondja — a polgári rend testvérisége és egyenlőségideáljának kifejezője a divat terén. A pantalló uniformizál. Egyenlőéit Eltünteti a fennálló osztálykülönbségeket a csámpás pipaszáriáb és az izmos sportvádli között. A szabadság-ideálnak azonban valóságos arculcsapása. A láb rab benne. 6. A nadrágölő bugyogó-lovag individuál-anarchista. Erősen fasiszta zamattal. — Kétszázmillió latin szeme tekint Párisra, — fejezi be cikkét igazi francianacionalista pátosszal — hogy átengedjii-e teljesen a férfidivat terén a hegemóniát az angoloknak, vagy végre: cselekszünk! Megjegyzendő: kétszázmiltió latin kissé sok. még akkor is, ha a spanyolokat. ! mórokat, portugálokat, délamerikaiakat, a törökországi szefárd-zsidókat, sőt a románokat is beleszámítjuk. S ha feltesszük, hogy mindezeknek más dolguk sincs, mint szemüket a párisi tailor for gentlemanekre méregetni. 7. Az esztétikai szempontok, amikről monsieur Walaffe hallgat (talán mert feleslegesnek tartja erről sokat locsogni, hiszen franciáknak ir s honfitársai született divatesztéták) mindenesetre a rövid nadrág mellett szólnak. A pantallót az ember szépségérzéke száz év alatt sem tudta bevenni. Ronda. Buta. Kényelmetlen. 8. Ha a rövid nadrág oífenzivája megkezdődik, nem lehet kétséges az eredmény. A hosszú nadrág úgy el fog tűnni, mint a nők hosszú szoknyája és hoszszu haja. Azi átmenet nehézségeire természetesen el kell készülni. Mit fognak csinálni például a férfiak Németországban, ahol még ma is hosszú textilneműt hord a nadrág alatt mindenki? Egy darab kilóg majd a nadrágból. 9. S hova lesz a serdülő ifjúság nagy Az utolsó regényes költő. Jean Richepinnel eltűnt a föld színéről aa utolsó regényes költő is. ö külsejében, lelkében egyaránt a régi romantikusok törvényesen leszármazott kései ivadéka volt. Amikor a napóleoni birodalom részeire bomlott, a vihar rázta Franciaországot, a communárdok vörös soraiban harcolt, akik azt hitték, hogy hazájukat a szégyentől mentik meg, de csak uj bonyodalmakba döntötték. 1870. és 1880. között még váltig virágzott a kócos, titánkodó irodalom, költők akkoriban a Montemartre lankáin laktak, siralmas vityillókban, egy kertcske közepén. melynek ma már nyoma se maradt A borzas, kuszáit szakállu költő szobájában mindössze egy rozoga szék volt. egy asztalka; melyen gyertyatartó nélkül» lobogott a viaszgyertya, egy szalmazsák, pár halom szalma, melyen két kutyája aludt Richepin a gyertya pisla világosságánál írogatta zengzetes, keményen kikalapált verseit. Térdén felül érő, élénkszinü skó£ ; szoknyában járkált a körutakon, leginkább abban lelte kedvét, hogy kutyáit idomította. Szerette a cirkuszt — amit cigány származásával magyarázott — istenitette a bohócokat, a csepürágókaf. — Az erőmüvészek —• mondotta — pár pillanatig tartó mutatványért a legnagyobb fáradtságot állják ki, gyakorolják izmaikat, iskolázzák idegeiket, farkasszemet néznek a halállal. Ha mi is ennyire megtennök kötelességeinket, megannyi remekmű születne toliunkból. Egyébként több Ízben föllépett a cirkuszban is, ott mondotta el verseit, oly igaz hévvel, hogy szereplése sohasem vált nevetségessé. Később felöltötte a zöldi frakkot, bekerült az akadémiába, szorgalmasan eljárt üléseire. Különösen a nagyszótár érdekelte. Legutóbb az akadémikusok azon vitáztak, vájjon fel kell-e venniök a nyelvkincsbe azt az egytagú francia szót, melyet Waterloonál mondott Cambrone tábornok (amely a mi nyelvünkben is egytagú szó), Richepin, az egykori káromkodások és szitkok költője egész leikével védelmébe vette ezt a rövid kis szót. Neki köszönhetjük, hogy az akadémia fémjelezni fogja. 19. mn , ■■■"■■»'I1.......... ■ ' ■ ■■ \ $ ' szenzációja, az első hosszú nadrág? Ezt esetleg úgy kell megoldani, hogy tizenhatéves korukig hosszú nadrágot viseljenek a fiúgyermekek és akkor kapják meg az, első rövidet Majd csak lesz valahogy . . . 10. Isten veled, hosszú nadrág! Kalinin, az orosz disz-paraszt. Egy moszkvai élclapban gyakran szerepel egy paraszt, aki a televényföldön áll, szőke kalászkoszoruk között, a háttérben egy fatörzsekből álló kunyhócskával, meg egy szélmalommal. Kezében sarló. Szeme mosolyog a jó aratásra. Orrán okuláré, ö a szovjet diszparasztja. Kalinin. A bolsevizmus nagy erőfeszítéseket tett, hogy a szovjet iránt bizalmatlan parasztságot megnyerje s a kisgazdát a városi munkásság fegyvertársává, testvérévé tegye. Kalinin személyében találták meg azt az orosz parasztot, akinek arcképei mindenütt láthatók, ö az eleven lobogó. Mikor Szyerdlof meghalt, Lenin őt idézte például, mint aki a szovjet eszményének megfelel. Kalinin belekerült a szovjet góthaj almanachjába, ahol, a vörös főnemesek nevei szerepelnek. Ez a paraszt parasztmódra beszéi a társaival, de bizonyos tetszelgéssel emlegeti a cári uralom alatti szenvedéseit, a szibériai száműzetést, a börtönöket, emellett a gyárimunkást is barátian köszönti. Csakhogy a tömeg nehez.en ért meg bizonyos dolgokat. Ha Kalinin ennyire példakép s Ily ily magasban van, hogy lehet paraszt? Hiába beszél, hogy ö is közülük való, a muzsikok némán rázzák fejüket, elfordulnak tőle. Amikor a népgyüléseken szónokol az egyenlőségről és a földosztás üdvös hatásáról, azok, akik nem kaptak semmit sem a polgárság birtokaiból és ma is épugy éheznek, mint annak előtte, igy kiáltanak közbe: — Te persze azt hiszed, hogy egyenlő vagy velünk, mert tegezel bennünket. Ne járj automobilon és éhezz úgy, mint mi, akkor leszel az elvtársunk. * Ikarus — beérkezett. Párisban megtartották az aviatikának immár tizedik kiállítását is. Fölvonultak a németalföldi, — masztodon-szeri! repülőgépek, egy olasz igen gyors aeroplán, aztán az angol repülés büszkesége, mellyel az óceánokat lehet átrepülni, aztán az a csodálatos masina is, mely 5400 kilométert tett meg egyfolytában, minden leszállás nélküL Aki megtekintette azt a kiállítást, voltakép azon bámult el, hogy már a tizediket látja. Ez az ipar és az a láz. A SZENT RÓKUS LÁBSÓS-FÜRDÖ Elegendő, ha egy csekély mennyiséget a Szt Rókus lábsóból bele teszünk egy lavór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig' Ezen idő múlva a láb dagadtsága, znzódása, a kínzó égető érzések, legmakac'abb fagyások egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket anynyira, hogy azok könnyű szerre!, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók. Meg lehet ön győződve, hogy a Szent Rókus-Lábsó a legelhanyagoltabb lábat is tökéletesen u já alakítja, úgy, hogy a szűk cipő, sőt az uj cipő is épen oly n kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Egy nagy csomag Szent Rókus-lábsó ára 16 dinár. Kapható minden gyógyszertárban és dro ériában. Ha nem kapaá, forduljon az SHS királyság területére jogosított képviselethez: NADA d rogeriaKolar 1 Gabrić Snbotica, Strossmay erő va 2 ______________________________________________________•_____________ _______________145 Búcsú a hosszú nadrágtól (d. t.) TERE-FERE
