Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-16 / 14. szám
1927. január 16, 2D. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ mellyel halad, annyira újnak tetszik, mintha tegnap keletkezett volna: inkább egy csoda müvének, mint a türelmes erőfeszítés gyümölcsének. Különben szakértők véleménye szerint a kiállítás semmi lányégbe vágó újítást nem hozott. A gépek egyre tökéletésülnek, azok az ötletek, melyek pár év előtt még ábrándoknak rémlettek, megvalósultak. Mindig nagyobbnagyobb erőt fejtenek ki a motorok, a légcsavarok kevesebbet fordulnék, az ellenőrző-készülékek biztosak, életveszedelcrnről már alig lehet szó. Aa az utas. aki nem akarja tudni, hogy a fellegek között van, túl a magas hegyek ormán, egyszerűen végigheveredhet a lecsapható ágyakon, alva teheti meg az utat. . Kétségtelen, hogy Ikarius, az istenkiséi'tő hős — beérkezett. Aki még fél a repülés újdonságától, azt nyilván csak iskolai emlékei kisértik. A kiállításon szerepelt a repülés története is. Ovidius párából áj ától kezdve egészen a mai napig. Ábrák mutatták be Leonardo da Vinci repülőgépét. A Krisztus előtti negyedik évszázadban Archit ás megismételte Dédalus kísérletét A tizennegyedik században égy bencésrendi szerzetes Olivier de Malmesbury szárnyat kötött magára, le akart ereszkedni egy toronyból, de eltörte lábát. Kontantinápotyban a tizenkettedik században egy szárácén át akart repülni az arénán, de szörnyethalt. A tizennegyedik században perugiai Gian Battista Dante készüléket szerkesztett magának, hogy átszállton a trasimonci tavon, miután azonban kormánya eltört, ő is lebukott. De Ikarus mégis — beérkezett! »Védem a nőtleneket!« Angliában. Fpanciaofrszágban egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy az agglegényeket, akik nem alapítottak családot és mintegy sztrájkba léptek a társadalom ér dekei ellen, szigorúan meg keil adóztatnia az államnak. Ennek a tervnek Olaszországban is több szószólója akadt. A Sccótorban Serao Matilde, a hírneves írónő feltűnést keltő cikkben kell védelmükre a nőtleneknek, az agglegényeknek. — Isten neki, adóztassatok meg minden agglegényt, kopasszátok meg őket, ahogy tudjátok,; semmi irgalmat, könyörüJetet ne . ismerjetek, hanem nyomozzatok ki mindén nőtlent, minden agglegényt akárhol bujkál, uszítsátok rá az adódetektiveket is s ha nem akarnak fizetni, akkor árvereztessétek el holmijukat, .— de ne nevezzétek őkét önzőknek; nemzetietleneknek, hazafiathnoknak. Sokán vannak közülük, kik ma is örvendenek, hogy. nem házasodtak meg s a sokféle sértésre mosolyogva vállat vonnak: , sokan.: vannak közülük, akik örülnek : is .ennek az adónak, hogy társadalmi büpbocsánatot .kapnak általa. De vannak igeit sokan szegény agglegények is: na gyón-nagyon sok szegény agglegény van. Ebben a fékevesztett részeg, kegyetlen modern életben igen sok agglegény él, aki bármibe évvel ezelőtt, busz évvel ezelőtt minden gondolkodás nélkül elvehetett volna egy leányt, megélhetett volna vele tisztességesen, nem kellett' volna félnie, hogy két, három, öt gyermekük születik, mért akkor a lakás, élelmezés, ruházkodás, tanítás, tizedanynyiha se került, mint ma. Nézzétek meg a statisztikát: azt látjátok belőle, hogy az agglegények száma ijedclmescn megnövekédett. a modern, agglegények nagy szánta pedig, arra vall, hogy azok, akik nem is szegények, képtelenek lennének eltartani feleségüket, gyermekeiket s ha megnősülnének, csak nélkülözést, nyomorúságot látnának. Aztán hány oly szegény agglegény van. aki fiatalkorában beleszeretett egy lányba, aki megszegte a szavát, otthagyta és máshoz ment. Szegény, szegény agglegény te ki egy em'ékezetes napon, valahol tneszsze futóan találkoztál azzal, a növel, aki feleséged, hitvestárssd lehetett volna, azzal a nővel, aki talán téged is szeretett rövid ismeretségiek alatt, de aztán az édes és bolond idill megszakadt, széttört, a nő eltűnt életedből, de ott maradt szivedben s te neki áldoztad a magányodat. Agglegény, barátom, szúrd le az adót. De aztán kérd meg az embereket, hogy hagyjanak békében a titkoddal melyet telkedbe zártál... * Mivel gyógyítanak a csodadoktorok? A háború után se szeri, se száma a csodadoktoroknak. Mindenütt elszaporodtak ezek a hiszékeny önáltatók, vagy minden hájjal megkent kuruzslók és gyógyítanak. Osty doktor egy francia folyóiratban beszámol tevékenységükről. Az egyik csodadoktor Toursban a beteg köré krétával kört rajzol, tömjénnel füstöli körül, bűvös igéket mond. Mások az altatáshoz, a spiritizmushoz folyamodnak, a szemekből olvasnak, vagy folyadékokkal kúrálják a nyavalyásokat. Egy Jacob nevű zuávnak annyi betege volt, hogy hetekkel előbb számokat osztogatott a jelentkezők között Egy másik a pácienseivel vizet hozatott, melyet megáldott, ebbe a vizbe a betegnek vattát kellett mártania, azzal be kellett dörzsölnie a homlokát. Egy harmadik viszont önborotvával borotvába betegjeinek szőrét, abból a fölfogásból kiindulva, hogy a nyavalyákat a bőr mögött serkedö szőrök okozzák s minthogy azokat nem bírjuk kiirtani, legalább a bőr felületén lévőket borotváljuk le. ■ Néhány csodadoktor a szemölcsöt, a holttetemet selyemzsinórral gyógyítja. Annyi csomót köt a selyemzsinórra, ahány szemölcse van a betegnek, aztán a selyemzsinórt elássa a kertben, mire az elrothad, a szemölcsök lehullanak. Vájjon meggyógyulnak-e ezek a betegek — kérdezi az orvos. Igen — feleli — gyakran meg is gyógyulnak.; Egy fiatalember nagy idegességről, nagy levertségről panaszkodott, dolgozni se tudott. Miután tizenötször fölkereste az onborotvás csodadoktort, teljesen meggyógyult. Miből? Ideges képzelődéséből. Kétségtelen, ezek a csodadoktorok hatni tudnak betegjeik lelkiállapotára. Sok diplomás orvos beéri azzal, hogy megtalálja a kórjelzést és rendelvényt — A töltött káposzta ir, de nem foglalkozik a betegjének lei- csusza? kével. Ellenben — állapítja meg az orvos — az is kétségtelen, hogy a kuruzslók gyakran vissza is élnek sugalmazásüktoal, úgy hogy betegjeik belepusztulnak. Mérges benzinfeliegek. Azok a kék, rosszilíatu fellegek, melyek az automobilok után szállnak, nemcsak orrunknak kellemetlenek, hanem egészségünknek is. A párisi méregtani intézet igazgatója tüzetesen tanulmányozta a kérdést megállapította , hogy a tökéletlen elégés folytán minden liter benzin 560 liter szénsavat, ugyanannyi széndioxidot termel. A széndioxid tudvalevőleg különösen mérgező gáz, halálos ártalma a vérnek Párisban körülbelül 60.000 gépkocsi cirkál. Föltéve, hogy naponta e kocsiknak csak kétharmada van forgalomban s hogy mindegyikük csak 5 liter benzint fogyaszt és hogy 500 liter szénsavat széndioxidot bocsát ki minden liter benzin után, a 40.000 autó naponta körül belül százmillió liter széndioxidot áraszt el. Nagy általánosságban a párisi úttestek kerülete 2000 hektár, (vagyis 20 millió négyzetméter). Ebből az következik hogy az autók naponta minden négyzetméternyi útra 5 liter széndioxidot okádnak. Tekintetbe véve a körülményt, hogy a 2 méter magasságban lévő légréteg minden 2 köbméterjére 5 liter ilyen mérges gáz esik, a keverés oly veszedelmes, ltogy halált is okozhatna, ha a széndioxid egy része fölebb nem szál! na s el nem tűnne a szelek által. Annyi kétségtelen, hogy azok a roszszullétek, melyek az uccán váratlanul mutatkoznak, anélkül, hogy az orvosok az okát sejtenék, többnyire a benzinfellegek mérges gázainak tulajdoníthatók ALAKOK-BSP Szakács (Óriási konyha az ivlámpák lila fényében. Középütt trónol a dupla tűzhely, mely sütőivel, rostélyaival, akkora, mint egy hadihajó. Üstök, rézkondérnk, lábasok, fazekak, csuprok. A vdgódeszkdn, mely íróasztalnak is beillenék, bárdok, kések, nyársak hevernek. Hatásos színpadi jelmezében, magas fehér turbánjával a tűzhely mellett szorgoskodik a szakács, hórihorgas, sovány, szőke férfi, dtfülve a melegtől. Mikor megszorítom a kezét, érzem, hogy forró. Tizennégy éves kora óta süli a láng. Télig már meg van siilve. De azért nem eszem meg. Bemutat munkatársainak.) ■ — Ez itt a hideg — szakács. — Furcsa. A konyhalányhoz hideg? — Nem. ö a mártásokat keveri. lit a sütő-mester, ur, a cukrász, a segéd-szakácsok. — Miért viseli ezt a fehér sapkát? — A tisztaság miatt. — Antíszepszis. — A bajuszomat is lekötöm. Némely helyütt a szakácsok kopaszra borotválják fejüket, bajuszt se viselnek. Tetszik tudni: a haj. — Az, amelyik a levesbe hullik? Ez tisztességtelen konkurrencia a humoristáknak. '— Marad még nekik elég írni valójuk. A légy stb. — Itt csupa férfi szakácsot Iátok. Mi a véleménye á szakácsnőkről? — A szakácsmüvészet — ugv látszik mégis csak a férfiaké. Nem mondom, akadnak jó szakácsnék is, de ezek kivételek. Eppezért beszélnek róluk. Aki azonban jól akar enni, az szakácsot fogad. Arról nem beszélnek. A jó szakács nem csoda. Annak nincsenek »kitűnő rétesei«, se »kitűnő sültjei«, melyekről hetekig áradoznak, mert mindig jó rétest, mindig jó sültet készít. A nők szeszélyesen, találomra főznek, hangulataiktól vezetve, a véletlen az ültetőjük. Mi véletlent nem ismerünk. Ahogy tiincsenek nagy női zeneszerzők, úgy nincsenek nagy, alkotó szakácsnők sem. — Hol tanult? — Négy reált végeztem, aztán mindjárt kimentem Párisba. Ott eleinte nagyon kis pont az ember, legalól kell kezdeni, mig lassankint chef lesz belőle. — Csakugyan ők az elsők a világon? — Föltétlenül. Mindent ők találnak ki. a többi népek csak alkalmazzák. A békében mi álltunk a második helyen. A németek kotyvasztanak, kontárok, az olaszok pongyolák,' áZ angolok’ nehézkesek. Brillaí-Savai\iit azt Írja, »hogy a jó szakács lesz, de a jó sütőmeStcr születik. — Igaza is van. Magát a szakácsmesterséget ki lehet tanulni könyvekből, de a sütést, a pecsenyék pirítását sohasem, hiába nézünk az órára, csak tapasztalatunk, érzékünk mutatja meg, mikor. elég. Ez már művészet. Tehetség kell hozzá. Némely ember, akármilyen szorgalmas is, egész életében tucat — szakács marad. — Milyen most az emberek étvágya? — Ma átmeneti, korszakot élünk. A háború után az emberek lázasan ettek, nem volt oly drága, ritka étel. melv kielégítette volna őket, kárpótolni akarták magukat a sok szenvedésért. Soha annyi tengeri rák, annyi szarvasgombával töltött Tourncáos nem kelt el. mint abban az időben. Ma egyszerűbbek, mértékletesebbek. — Es milyen az ön étvágva? — Nyáron alig eszem valamit. Különben is eltelek a szaggal, az ételek ízlelésével. Reggel kilenctől délután négyig, este héttől éjjel egyig itt kell forgolódnom, minden ételt külön-külön meg kell kóstolnom. — Van valami divat? — Sok étel egészen divatját múlta. Emlékszik még a Stefánia-sültre? (Marhasült, melynek közepén keménytojás szeletje sárgállott, mint egy érett fekély.) Ezt ma már seholse látni az étlapokon, végképp lekerült róluk, akár a »gyökérsült« és sok más hideg hús, melyet leöntöttek mindenféle forró lével. A közönség frisset kíván. és a turós— Azok halhatatlan ételek. — Mit gondol I.ucullusról, az ő hires lakomáiról a pávasültról és a fülemülelevesről? — Mesék. (Mosolyog.) Meg vagyok győződve, hogy ma a legegyszerűbb polgári ebéd is dusabb, izesebb, mint ezek a legendás lakomák voltak. A szakácsmüvészet folyton halad. —- Eccskefészket esznek még? — Elég gyakran, a levesbe szórják. Kedves inyencfalat a fenyőmadár és a szalonka bele is, a benne levő anyagokkal együtt. Pirított kenyérre kenik. Ez afféle romantika. A gyomor romantikája. Az emberek általában szeretik ételeiket távoli népekről elkeresztelni. Amit mi franciának nevezünk, többnyire nem Is francia- a »párisi« Párisban német kolbász, a »francia saláta« saladé russe. A »haché«, a husospogácsa bouchée á tu reine, a tejeskávé bécsi kávé, a bécsi szelet viszont Olaszországban milanese. Kolozsvárott egy alkalommal kolozsvári rakott káposztát készítettem, hússal és rizzsel, ahogy nálunk szokás, de. kinevettek. Ott nem ismerik a kolozsvári rakott káposztát. Ahány város, annyi szokás. Nálunk száz ember közül egy eszi meg az osztrigát, külföldön száz közül száz. A franciák nemzeti eledelét, a házinyulat bajosan lehet megetetni a magyarokkal. Bécsben a legelőkelőbb családok is eszik a lovat. Itt undorodnak tőle. Nem tudom, miért. — Azért, mert én egyszer a lópecse nyében találtam egy szem-ellenzőt meg egy ostörvéget s ezt mindenkinek elmondtam. Én vagyok az oka. Énekes madarakat nein esznek? — Csak fürjet. — Nyers húst? — Van egy vendégem, egy gyárigazgató, az a beufsteket teljesen nyersen eszi, tojással, vajjal, kaviárral, törött borssal összekeverve. —- Oroszlánpaprikást. Miért nem csinál neki egri-szer oroszlánpaprikást is? Milyen gyönyörűen hangzik. Mondja, hallott a növényevőkről? — Hallottam, de (Fejét rázza.) nincs jövőjük. (Régi magyar közmondás tartja, hogy a szakáccsal nem jó haragban lenni, ennélfogva nem zavaróin tovább. A konyában egyre nagyobb a sürgés-forgás, csörömpölés és tonna. Zubog a viz, dohog u láng. Libák és csirkék, pulykák és kacsák párolódnak a zsírban. Petrezse lyern, gyömbér éles illata nyilai át a levegőn. Tizenkét szopós malac sápadt holtteste hever egy márvány boncolóasztalun, immár leforrázva és megkopasztva, fás csecsemő állatkák, melyeknek az újév határozottan rosszul kezdődik. amennyiben az ünnep megakadályozta őket abban, hogy végigfussák disznópályájukat moslékban és sárban, kedélyesen röfögve mind a vágóiadig. Kis halott szemük megindít óan vesz részt ebben a csendéletben. Jó munkát és étvágyat kívánok a szakácsnak, ö ts nekem.) Kosztolányi Dezső iOiüHItySlfl! LONDON 1G1 ÉV ÚTA A LEGJOBB VEZÉRKÉPVISELET: A00LFSCHOSSBERGER N 0 V I S A 0 ,os27