Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-05 / 4. szám

12 OLDAL ♦ ÁRA »'/, DINAR Poštarina u gotovom plaćenal XXVIII. évfolyam. Szubotka, 1027. SZFROA mmr 5. szám. Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 105 din. Szerkesztőség: Zma.i ,)ovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 5. (Minerva-palota) A szaktudás expozéja Panaszok, feljajdulások, tiltako­zások és demonstrációk hosszú so­rában tárta fel éveken át a Vajdaság az igazságtalan megadóztatás által ütött sebeit anélkül, hogy az illetékes tényezőknél meghallgatásra talált volna. A szaktestületek próbálkozá­sai meghiúsultak, a vajdasági radi­kális képviselők időnként kiújult ak­ciói elsekélyesedtek és nemcsak nem nyúlt segítő kéz felénk, hanem az is megesett, hogy az államcllenesség vádját lóbálták meg azok ellen, akik az anomáliák fölötti elkeseredésük­nek nyomatékosan kifejezést ad­tak. Markovics Bogdán dr-nak, az uj pénzügyminiszternek a pénzügyi bi­zottságban tartott expozéja a Vajda­ság szempontjából elsősorban azért nevezetes, mert a közgazdaságtani törvények alapos ismerőjének tudo­mányos fegyverzetével és a gyakor­lati financier exakt tapasztalataival erősiti meg azt a laikus érvelést, a mely szerint a gazdasági élet beteg­ségének egyik jelentős kórokozója az aránytalan és súlyos adómegter­helés. Nem tartja kötelességének, az uj pénzügyminiszter, hogy mint az államkincstár érdekei­nek legfőbb őre, a tények értékét vé­dőügyvédi rabulisztikával homályo­­sitsa el és a gazdasági kibontakozás akadályát nyíltan a túlságos és egyenlőtlen megadóztatásban jelöli meg. Kell-e ennél kompetcnsebb és hatásosabb approbálása annak a méltatlankodásnak, amely a Vajda­ság népét teherviselőképessége tul­­csigázása miatt eltölti? Az egész expozé abban üt el az eddig elhangzott pénzügyi expozék­tól, hogy nem zsonglőrködik a szá­mokkal. hanem a bajok okait kutat­ja fel, diagnózist ad és a therápia re­ceptjét szövegezi meg. Eszmemene­tét az az alapgondolat tartja össze, hogy az állam pénzügyi politikája nem függetlenítheti magát a gazda­sági fejlődés követelményeitől és az államháztartási szükségletek kielé­gítésére reálisabb, szilárdabb bázist kell teremteni, mint amilyet a hor­ribilis adók kivetése és kíméletlen behajtása biztosíthat. A takarékoskodás kétségtelenül elkerülhetetlen, de ebbe is rendszert kell belevinni és nem ötletszerűen, esetről-esetre redukálni a kiadáso­kat, hogy kierőszakoljuk az egyen­súlyt a bevételek és kiadások közt. A főcél az állami kiadások racioná­lis elosztása, hogy azoknak a kiadási csoportoknak lehessen elsőbbséget adni, amelyek az ország gazdasági helyzetének alakulására kedvező ha­tást gyakorolnak. Mindjárt rá is mu­tat a pénzügyminiszter egy olyan ki­adási kategóriára, amely lényegesen csökkenthető anélkül, hogy bármi­féle jogos érdek csorbát szenvedne. Csak ki kell mondani, hogy egyetlen tisztviselő sem nyugdíjazható idő előtt, azok pedig, akiket pártpoliti­kai okokból nyugdíjaztak, reaktivá­­landók és a költségvetés nyomban nagy tehertételtől mentesül. Ez a lecke olvasható ki abból a pénzügy­miniszteri figyelmeztetésből, hogy legyen vége a korlátlan nyugdíjazá­soknak. Arra a kérdésre is megfelel a pénzügyminiszter, hogy az adók le­szállítása után mikép szerezhető fe­dezet az állami kiadásokra, holott a maximális adók mellett is a kiadások nagyfokú restringálása válik szüksé­gessé. Az államnak az adóbevé­teleken kívül számos egyéb jövedel­mi források állnak rendelkezésére, amelyeket azonban elapaszt a' bü­rokratikus gazdálkodás. Kommer­­cializálni kell tehát az állami üzeme­ket, hogy az adók enyhítéséből szár­mazó bevételi mínusz kiegyenlítőd­jék. Haszontalan ki-adások törlésével és az állami vállalatok és birtokok jövedelmezőségének kiaknázásával olyan bevételekre lehet szert tenni, amelyek bőségesen kárpótolják az államkincstár az adómérséklésért. Három feladatot tiiz maga elé a pénzügyminiszter: rendet teremteni az állami gazdálkodásban, összhang­ba hozni az állam pénzügyi érdekeit a széles néprétegek gazdasági és szociális érdekeivel és a hitelviszo- i nyokat felemelni az ország gazda-1 sági és pénzügyi erejének megfelelő j nívóra. Csupa olyan programpont, J amelynek megvalósításáért annyi ! hiábavaló harcot folytattak a gazda- | sági körök és az argumentumok! egész arzenálját vonultatta fel a pub­licisztika- Tudományos meggyőző­dés, praktikus szakértői tájékozott­ság és a gazdasági szükségszerűsé­geket ösztönszerüen megérző közvé­lemény találkoznak ennek a munka­­tervnek jóváhagyásában. Az a szé­leskörű tudás és a bonyolult össze­függéseket meglátó judicium, amely i az egyetemi előadás magas színvo­nalán tartott expozéban megnyilat­kozik, garancia arra. hogy a pénz­ügyminiszteri tárca avatott kezekbe került. Már maga ez az* expozé iga­jzolia Uzunovics miniszterelnöknek azt az eljárását, hogy a pénzügymi­niszter személyének megválasztásá­lnál nem ragaszkodott a parlamentá- I ris elv olyan értelmezéséhez, amely szerint miniszteri tárcát csak a par­­! lamenti pártok tagjai kaphatnak. Az ország élénk várakozással te­kint Markovics Bogdán dr. működé­se elé és kívánja, hogy az uj pénz­ügyminiszternek sikerüljön kimen­tenie a gazdasági és pénzügyi sza­nálás érdekeit a politika hullámai kö­zül. Képviselői mandátum nélküli bankigazgató a pénzügyminisztérium lés tábornok a közlekedésügyi mi­nisztérium élén: sokkal kisebb sérel­me a parlamentarizmusnak, mint amilyen bűn, hogy fontos resszort­­tárcákat zsákmányul dobnak oda a pártpolitika molochjának. A pénzügyi bizottság megkezdte a költségvetés általános vitáját Marinkovics Voja a gazdasági és pénzügyi válság okairól Szélcsend a politikában — A tartományi választásokig nem várható változás nak-e folyni. A maga részéről Beogradból jelentik: A pravoszláv karácsony közeledtével egyre inkább elcsendesedik a politikai élet és a keddi napon már csaknem teljes po­litikai eseménytelenség uralkodott Beogradban. Uzunovics miniszterel­nök a délelőtt folyamán a kormány néhány tagjával tanácskozott, de délután a miniszterelnökség táján is csend volt és csak este hat órakor ült össze a kormány minisztertanácsi ülésre. A pártklubok üresek, miután a képviselők legnagyobb része eluta­zott a fővárosból. A pénzügyi bizott­ság tagjain kiviil alig néhány politi­kus tartózkodik Beogradban. Simonovics Milán és Miletics Szlávkó dr. lemondásának visszavo­násáról még mindig sokat beszélnek politikai körökben. A Pasics-csoport íagiainak kö­rében meglehetősen éles kifa­­kadások hallatszanak a két mi­niszter ellen és azt hangoztatják, hogy a csoport­tal semmiféle megbeszélést nem folytatott a két miniszter a lemondás visszavonására vonatkozóan. Van olyan verzió is, mely szerint a két miniszter csak a tartományi válasz­tásokig márad benn a kormányban és azután okvetlenül benyújtja le­mondását. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság keddi ülésén megkezdődött az általános vita a költségvetésről. A vita első szónoka Marinkovics Voja demokrata volt. Marinkovics rámutatott arra, hogy a pénzügyminiszter nehéz helyzet­ben volt, amikor expozét adott, mert már kidolgozott költségvetést talált, amelyben jelenlegi kollégájának po­litikája jut kifejezésre, ö világosabb lesz, mert őt nem kötik azok a szem­pontok, amelyek a pénzügyminisz­tert feszélyezték A pénzügyminisz­ter arra a kérdésre keresett választ, hogy reális-e a költségvetés és arra a megállapításra jutott, hogy ez at­tól függ, vájjon a bevételek be fog­nem bízik abban, hogy az elő­irányzott bevételek tényleg be­folynak. A pénzügyi válság annak a gazda­sági válságnak következménye, ami már két év óta tart és aminek a vé­gét nem lehet látni. Ennek a válság­nak kifejezésre kell jutni az állami bevételekben is. A gazdasági és a pénzügyi vál­ság a dinár emelkedéséből eredt. Eltűrték azt, hogy a dinár nemzet­közi értéke túlhaladja azt a nívót, amelyen az árak é£ a munkafeltéte­lek stabilizálódtak. Az adókötelesek nem termelnek dinárokat, hanem meg kell azokat vásárolniuk termé­keik eladásával, viszont az állam most is, amikor a dinár értéke anv­­nyira emelkedett, ugyanannyi dinárt követel az adókötelesektől, mint az­előtt, vagyis kétszerannyit. Vagy könnyelműen tovább haladunk azon az utón, amely a pénzügyi összeom­lásra fog vezetni és uj hitelek felvé­telére a Nemzeti Banknál, ami a di­nár leromlását fogja előidézni és ez­zel a gazdasági válság egyszerre megoldódik, de pénzügyileg és poli­tikailag az állam visszaesik, vagy pedig az állami kiadások komoly re­dukálásához keli hozzálátni. arányba kell hozni a dinár ér­tékét a pénzügyi helyzettel és az állami kiadásokkal, redukálni könyörtelenül minden fe­lesleges állami hivatalt addig is, amig egy általános közigazgatási re­formot megvalósítunk. Sztankovics Szvetiszláv Jovano­­vics-párti volt a következő szónok. Kijelentette, hogy a pénzügyi bizott­ságnak kevés idő áll rendelkezésére a költségvetés megvitatására. — A kiadások — folytatta beszé­dét Sztankovics — nem kisebbek, mint a múlt évben, pedig a nép gaz­dasági ereje csökkent, ami onnan is látszik, hogy az egyenes adóbevéte­lek fogynak. Körülbelül egvmilliárdra tehető az adóhátralékok összege. A nép nem fizet, mert nem tud fizet­ni. Kérdem a pénzügyminisztert, mi­ért nem nyújtják be az adóegysége­sítési törvényjavaslatot tárgyaló bi­zottság jelentését, holott a bizottság már rég befejezte munkáját. Az ármentesitő társulatokról be­szélt ezután Sztankovics Szvetiszláv és kijelentette, hogy az ármentesitő társulatok azért nem tudnak hitelt kapni, mert az agrárreform aláásta hitelképességüket. Végül az adó, pótadó és illetékek csökkentését sür­gette és kijelentette, hogy elvben a költségvetés mellett foglal állást Markovics Bogdán dr. pénzügy­­miniszter azonnal válaszolt Sztan­­kovicsnak és megcáfolta azt az állí­tást, hogy az állami jelzálogbank nem nyújt hiteleket az ármentesitő társulatoknak. Az állami jelzálogbank eddig harmincmillió hitelt nyújtott az ármentesitő társulatoknak. Nem az agrárreform az oka, hogy az ármentesitő társulatok nem kap­nak elég hitelt az állami jelzálog­­banktól, hanem az, hogy a banknak nincs elég pénze, mert az alapítvá­nyokra vonatkozó rendelkezések hiányosk és különösen az uj tarto­mányok nem utalják be az alapít­ványokat. Végül kijelentette a mi­niszter, hogy szivén fogja viselni az ármentesitő társulatok sorsát. Miletics Vlada radikális azt ja­vasolta, hogy a parlament legköze­lebbi ülésén terjesszenek be házsza­­bálymódositási javaslatot, mely sze­rint a költségvetés tárgyalási ideje a pénzügyi bizottságban nagyobb, a parlamentben pedig kisebb volna. Radonics Jován dr. elnök a ja­vaslat ellen szólalt fel. rámutatva arra, hogy a költségvetési vita po­litikai jellegű, mert hiszen a költ­ségvetésben a: kormány . politikája tükröződik és ezért alkalmat kell

Next

/
Thumbnails
Contents