Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-14 / 12. szám

2. oldal,

BÁCSMEGYE3 NAPLÓ

1927. január 14.

két füzünk a látogatáshoz Mussolininál, hiszen nálunknál nagyobb urakról sem szűnnek meg Európában hiresztelni, hogy legközelebb találkozni fognak a dúcéval. Bethlennek e találkozása Mussolinivel lesz az első lépés ahhoz, hogy Magyarország komolyan belekapcsolódjék az európai politikába.

Nem lehet természetesen sem kívánatosnak, de valószjpünek sem tartani, hogy Bethlen szorosabb kötelezettségeket vállaljon Olaszországgal szemben. A ml helyzetünk még olyan kényes és nehéz, hogy sem provokáló, sem kalandos nemzetközi üzletekbe nem bocsátkozhatunk. Olaszországgal szemben a tengeri kérdés, Fiume dolga, gazdasági érdekek: mindez bő anyag és széles tér ahhoz, hogy a két ország barátságosan találkozzék éskölcsönös hasznára megértesse egymást.

»Európa stabilizálása mégsem áll valami sziklaszilárd alapon«

A Pesti Napló vezércikke megáliapitja, hogy Magyarország most időszerűnek látta, hogy az olasz-magyar gaz dasági kérdéseket tisztázza és ezért utazik a magyar kormány feje Rómába. Nincs ebben sem akna, sem hátsó ajtó. Azok, akik ebben kételkednek, majd át fogják ezt látni, ha Magyarország a többi államokkal épugy fogja rendezni a gazdasági kérdéseket, mint ahogy most Olaszországgal rendezni fogja.

Ez a rendezés különben sem jött meglepetésszerűen — írja a lap. — Akinek némi fogalma van a nemzeti életről, az szempillantásig sem kételkedhetett ennek elkövetkezésében.' Az eddig elvégzett munka

feljogosítja Magyarországot arra, hogy egyenrangú tárgyaló félként álljon a többi államok mellé. Magyarország már nem az az ország többé, amelytől csak követelni lehet

és amelynek feje fölött üzeneteket lehet váltogatni. Már számit. Jelentősége van, súlya van.

Azok, akiket a magyar kormányelnök római útja idegessé tesz, ugylátszik ezt olvassák ki a római útból és ezért vannak annyira magukon kivül.

Sajnáljuk, de nem tehetünk róla. Magyarország el van szánva rá, hogy tovább halad a megerősödés utján és amilyen mértékben konszolidálja a maga erejét, époíy mértékben azon lesz, hogy más államokkal való viszonyát összhangba hozza ezekkel az erőkkel.

A félhivatalos »Budapesti Hírlap« »Zörög a haraszt« cimü vezércikkében azt írja, hogy Bethlen utazása hírének szele megzörgette Európa papiroserdőit és mire a kisantanthoz jutott, tájfun lett belőle.

Magában abban a szándékban, hogy Bethlen Rómába készül, semmi sincs,

■ ami messzemenő következtetésre adhatna okot.

Barátságos viszonyban levő államok között— írja a »Budapesti Hírlap«— a személyes érintkezések a megszokott jelenségek közé tartoznak, különösen akkor, ha ezeket az államokat többféle gazdasági érdek is összefűzi. Abból, hogy a miniszterelnök megmozdulása, milyen kavarodást idéz fel, a kombinációk milyen nemzetközi zsibvásárát nyitja meg, két következtetésre juthatunk:

az uj Európa stabilizálása mégsem áll valami sziklaszilárd alapon és Magyarország mégis csak valaki, a kinek értékét íokról-fokra becsülni kezdik és olyan tényezőnek tekintik, amellyel számolni kell.

Ez a felismerés ad jelentőséget azoknak a lépéseknek, amelyek Magyarországból kiindulnak, ez teszi azt, hogy foglalkoznak vele és szóljanak bár róla az irigység és gyülölség hangján, de létének, súlyának és előretörésének valóságát nem' rejthetik véka alá.

A fajvédő »Nemzeti Uiság« és az »Uj Nemzedék« azt a megállapítást szegezik le, hogy Bethlen utjának hírével kapcsolatos hangzavarban csak az a fontos és az a tény, hogy Magyarország külpolitikai jelentősége az egész világ előtt kezd egyre jobban kidomborodni, hogy Magyarország nem quantlte negligeablc többé az európai politikában

és Magyarország szándékai, tervei és célkitűzései nem közömbösek többé sem Magyarország ellenségei, sem barátai számára.

A magyar ellenzéki sajtó szívesebben látná a jugoszláv orientációt

A liberális Újság vezércikkében a többek közt a következőket Írja:

— Tehát Rómában nem esik szó a királykérdésröl. Dehát miről? Ennél a kérdésnél is érdekesebben hat ránk az, hogy

az uj többséggel a háta mögött Bethlen gróínak az első, a múlttól elütő cselekedete a római utazás és látván, hogy az első külpolitikai lépés Rómába vezet, nagyon plauzibilis megvilágítást ad a választások alatt felkapott az az impresszió, hogy az ellenzékmentes, akadályta-^ lanul biztosan határozó képviselöház a kormánynak épen külpolitikai célokra kellett.

A feladat kétségtelen elég nagy ahhoz, hogy a szerszám exorbitas méreteit igazolja. A magyar külpolitikai Célokról az ellenzék nélküli magyar nemzet nem tud semmit. Lehet, hogy nincs is mit tudnia, de még ezt sem tudja. Mert kaptunk néhány fénysugarat, amely csak sürgeti a homályt. A parlamenti nagy preparátumot nem okolja meg a reális és helyes, kívánatos, sőt mellőzhetetlen tengeri kikötő problémája.

A mohácsi kormányzói iniciativa általános várakozást keltett és nyomában nem hallottunk és nem láttunk semmit. Közben kitört a jugoszláv-olasz konfliktus és Bethlen gróf Rómába megy.

Elhisszük — az ellenkezője még csak nem is valószínű — hogy semmi vadregényesség nem készül, de magyarázat nélkül nem tud a magyar közvélemény arra hajlani, hogy a konfliktus közepette Rómába menve Bethlen elkerüli-e, vagy keresi-e a jugoszláv abrosz kettévágását. A belpolitikai helyzet grandiózus megváltozása alapján hihetőbbnek mutatkozik a valószínűtlen nagyszabás, mint a valószínűbb gyakorlati szűk keret. Külpolitika dolgában nálunk nagy nyugtalanság van. amely minden fantasztikumnak felül, de közvélemény nincs. A legvcrzátusabbak sem tudnának felelni a kérdésre: külpolitikailag trianoni revízión kivül mit kíván a magyar nemzet? Ha csak azt nem: békességet mindenkivel.

A »Népszava«, a szociáldemokratapárt hivatalos lapja »Fekete inges külpolitika« cimü vezércikkében megállapítja, hogy

a Magyarországon Jugoszlávia felé elhangzott barátságos kijelentéseknek egész Európában, de különösen a magyar közvéleményben kedvező visszhangja támadt. Ebben a pillanatban azonban a magyar közvélemény teljesen tájékozatlan afelől, hogy létesülnek-e kapcsolatok Jugoszlávia és Magyarország között, még inkább tájékozatlan pedig a kormány külpolitikai szándékai felöl. Bizonyos — folytatja a vezércikk — hogy a római útnak komoly okai vannak és épolyan bizonyos, hogy ezek az okok lé nyjegesen befolyásolhatják Jugoszláviához való viszonyunkat és a kisantanttal szembeni helyzetünket. Kétségtelen hogy

Bethlen utjának a fiumei szabadkikötö rendezésén túlmenő jelentősége van. Lehet, hogy ez csak kísérlet, de ez a kísérlet is veszedelmes utakon halad.

Botorság volna tiltakozni olyan tervek ellen, amelyek Magyarországot ki akarják ragadni külpolitikai elszigeteltségéből, de viszont a kötelesség parancsolja elsősorban a mi számunkra, hogy tiltakozzunk minden olyan külpolitikai terv ellen, amely Magyarországot egy imperialista állam pórázára akarja kötni,

mert úgy érezzük, hogy ez a veszedelem fenyeget bennünket.

Jugoszlávia és Magyarország megegyezett a fiumei szabadkikötö kérdésébe** ?

Bethlen miniszterelnök római útitervének illetékes helyről származó, információ szerint még nincs konkrét formája, de politikai körökben tigy tudják, hogy Bethlen február második hetében indul Rómába.

A parlament február harmadikén kezdi meg érdemleges munkáját az adóterhek csökkentéséről szóló javaslat tárgyalásával, amit valószínűleg egy-két nap alatt elvégez a képviselőház, majd a költségvetés bizottsági tárgyalása kezdődik, amely alatt a Ház valószínűleg szünetel és Bethlen ezt az időt használja fel a római utazás céljára.

A magyar kormányhoz közelálló helyen egyébként a miniszterelnök római utjával • kapcsolatos külföldi lapközleményekkel összefüggésben a következőképen ismertették a kormány felfogását: — A magyar kormány azt a tényt, hogy nincs titkolni valója, azzal is dokumentálni óhajtja, hogy a sajtó rendelkezésére bocsájt minden külföldi hirt, a mely a miniszterelnök római utjával függ össze. Ezzel óhajtjuk az ügy egész misztériumát eloszlatni, amellyel bizonyos oldalról el akarják homályositani az ügyet. A külföldi laptndósitásokból mindenesetre három tényt lehet megállapítani, még pedig azt, hogy az európai helyzet nem stabil, hogy Magyarországnak van külpolitikai jelentősége és végül rengeteg rosszindulatú híresztelésekkel árasztják el Európát a magyar külpolitikai orientációt és az ezzel kapcsolatos kérdéseket illetően.

Budapesti diplomáciai körökben, különösen a kisantant diplomatái között azt az információt adják a sajtónak, hogy Bethlen római útja a kisantant államokat nem érinti meglepetésszerűen. Tudvalevő, hogy

a spiiti szabad magyar kikötő megvalósítása súlyos gazdasági nehézségekbe ütközött és épen ezért történt a jugoszláv és magyar kormány között olyan megállapodás, hogy Magyarország tengeri kikötője inkább Fiumében legyen. x— Bethlen és Mussolini tárgyalásain pedig kizárólag ez a kérdés fog szóbakerülni, Jugoszlávia részéről e probléma letárgyalása már teljesen befejeződött, sőt

a jugoszláv és a magyar kormány a fiumei szabadkikötö kérdésével kapcsolatban álló többi igen jelentős kérdést is letárgyalta már.

A fiumei magyar szabad kikötő kérdésében most már kizárólag csak az olasz ■'kormánnyal való megállapodás esedékes és e célból fog Bethlen Mussolinivel tárgyalni.

Állítólag már kész a magyar-ola^z barátsági szerződés

Berlinből jelentik: Bethlen magyar miniszterelnök római utazásának a terve mind nagyobb méretekben foglalkoztatja a diplomáciai köröket Európa minden centrumában. Általános az a nézet, hogy

a magyar-olasz barátsági szerződés terve már elkészült és csak Bethlen és Mussolini aláírására vár.

Ez a hir mindenütt általánosságban cl van terjedve és mindenütt hitelre talál. Ha ez a hir való — mondják diplomáciai körökben — akkor Jugoszlávia elszigetelése is valóra vált, de csődöt mondott Benes politikája is, amely viszont Magyarország elszigetelésére volt felépítve és csak arra vezetett, hogy a kisantant egyik állama elvesztette jól elökésziteit

összeköttetéseit. Hir szerint Kártya Kálmán berlini magyar követ is elkíséri Bethlent Rómába és

nem lehetetlen, hogy Bethlennel együttesen a román kormány egyik tagja is Rómában lesz,

mert a folyamatban levő román-olasz kereskedelmi tárgyalások szükségessé teszik a személyes érintkezés felvételét.

A balkáni eseményekkel szemben egyébként Németország hivatalos politikáját a következőképen körvonalazzák: A Balkán politikai eseményeibe Berlinnek semmi oka sincs beavatkozni. Természetes, hogy e semlegesség nem zárja ki a kereskedelmi érdekek előmozdítását és amint a Romániával folytatott tárgyalások mutatták, kedvező eredményeket lehet elérni, ha minden politikától mentesen igyekeznek a kereskedelem útjait egyengetni. Stresemann külügyminiszter ettől az állásponttól semmi körülmények között sem fog eltérni, noha már más oldalról is felkérték arra, hogy a Balkán-eseményekkel melegebben foglalkozék.

Az olasz sajtó tartózkodó magatartása

Rómából jelentik: Bethlen római útitervével kapcsolatban az olasz sajtó teljesen tartózkodó álláspontot foglal el és a római lapokban eddig alig jelentek meg az ügyre vonatkozó kommentárok. Nyilvánvaló, hogy

a külügyminisztérium utasította a lapokat, hogy a messzemenő kombinációktól tartózkodjanak.

Az olasz lapok csak a külföldi lapvéleményeket közük és kizárólag arra szorítkoznak, bogi’ megcáfolják ,a különböző külföldi kombinációkat. Így elsősorban a beogradi lapok híreit cáfolja az olasz sajtó, a lapok azonban nem tagadják, hogy a magyar-olasz baráti jóviszony, mit Beogradban egyre fokozódó aggodalommal néznek, tényleg fennáll és a jövőben még meg fog erősödni.

Február 1-én tartják meg

az utódállamok ügyvédi konferenciáját

A vajdasági ügyvédek képviselői is részt/esznsk a pozsonyi értekezleten

Noviszadról jelentik: Az utódállamok ügyvédei — mint annakidején jelentettük — Becsben tartott előértekezletükön elhatározták, hogy Pozsonyba konferenciára hívják össze az utódállamok valamennyi ügyvédi érdekképviseletének kiküldötteit, hogy a békeszerződésben egyáltalán nem szabályozott, vagy csak felületesen említett jogviszonyok szabályozását előkészítsék. A bécsi értekezlet úgy döntött,, hogy szükség esetén az utódállamok ügyvédi képviseletei évenként másik államban tartanak konferenciát, hogy megszüntessék a kölcsönös jogsegélyben felmerülő anomáliákat.

A pozsonyi konferencia napját február elsejére tűzték ki és a meghívót most kapta meg dr. Adarnovics István noviszadi ügyvéd, a vajdasági ügyvédi kamara elnöke.

A meghívó szerint a konferencia napirendje a következő lesz:

k A polgári jogsegély kérdése az utódállamok közt.

2. A határszéli telekkönyvi forgalom.

3. A kettős adózás és kettős illetékczés elkerülése.

4. A régi koronatartozások átértékelése es valorizálása.

5. A külföldi ügyvédhelyettesités szabályozása.

6. Az állandó ügyvédi konferencia alapszabályai.

A pozsonyi konferencián dr. Adamovics Istvánon kivül több noviszadi és szuboticai ügyvéd vesz részt.

Dl AVVMC3 nap alait ,ehéM o3*1 Dl-UAYl\t »»PtSMÖE