Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-12 / 10. szám
4. oldal. BÁCSMEGVEI NAPLÓ 1927. január 12. Milyen hosszú legyen a noviszadi híd ? ellentétek az építésügyi minisztérium és Noviszad város köztttt Noviszadról jelentik: A noviszadi közúti hid építésének kérdésében konfliktus támadt a város és az építésügyi minisztérium között, amely két és félmillió dinár terhet ró Noviszad városára. A hidat, mint 1 ismeretes, a stettini Gollnow-cég építi a német jóvátételi számla terhére és a munka júniusra lesz készen, de még nincs eldöntve, hogyan hosszabbítják meg a hidat. A város eredetileg hét méteres hidnyilással akarta a hidat a rakparttal összekapcsolni, később azonban belátták, hogy ez akadályozná a rakpart megfelelő kiépítését és kérték, hogy harminc méterrel hosszabbítsák meg a hidat. Ezt az építésügyi minisztérium jóváhagyta és megrendelte a meghosszabbítást a német jóvátétel terhére. Közben a minisztérium újra visszatért a hét méteres megoldáshoz és a harminc méteres hidineghosszabbitási alkatrészeket odaígérte Leszkovác városának. A noviszadi építésügyi igazgatóság erre azt kérte a minisztériumból, hogy utalják ki a városnak azt az összeget, amibe a hét méteres hidnyilás kerülne és a város saját költségén építi fel a harminc méteres meghosszabbítást. Az építésügyi igazgatóság felterjesztésében megindokolta, hogy a hidmeghosszabbitás nélkül a kikötőt nem lehetne megépíteni, mert a kikötőnek a hid alatt kell lenni, miután másutt arra nincs hely. De biztonsági szempontból szükséges a hid meghosszabbítása. Atnig a noviszadi vasutihid négyszázötven méter hosszú, a negyven kilométerrel feljebb levő bogojevói hid kétszáz méteres, a noviszadi uj közúti Ind csak háromszáz méteres és igy a Duna legrövidebb hídja. Árvíz esetén a hidpillérek ennek folytán olyan nyomást lesznek kénytelen kiállni, a mely állandó veszedelmet rejt magában. Az építésügyi minisztérium a noviszadi építésügyi igazgatóság javaslatával szemben úgy döntött, hogy hét méteres hidnyilás kapcsolja össze a hidat a rakparttal, de ha a város harminc méteres vashidmeghosszabbitást akar, vagy ezt a kérdést harminchat méteres vasbeton híddal akarja megoldani, akkor ezt a városnak saját költségén kell telepíttetni. A miniszter esztétikai szempontból is kifogásolja a 30—36 méteres megoldást, mert a hid nem volna szimetrikus, miután Petrovaradinban csak hét méteres hidtoldalék épül. A miniszter végül elrendelte, hogy abban az esetben, ha a város a 36 méteres vasbeton hidmeghosszabbitáshoz ragaszkodik, készítsen újabb terveket, mert az eddigiek szerint a hid alatt nincs meg az előirt magasság. Noviszad kiszélesített tanácsa hétfői közgyűlésén foglalkozik a hídépítés kérdésével és az eddigi helyzet szerint a harminchat méteres megoldási terv mellett fog dönteni, ami a városnak minimálisan két és félmillió dinár kiadástöbbletet jelent. • • Összeült a francia parlament Poincaré és Briand közt kompromisszum készül az interpellációk tárgyalása ügyében Párisból jelentik: A karácsonyi szünet óta a kamara kedden tartotta első illését. Ugyancsak kedden ült össze a részben megújított szenátus is. A törvényhozás mindkét háza elsősorban elnököt választ. A szenátus elnöke valószínűleg Peret, eddigi kamarai elnök lesz, aki most került be a szenátusba, a kamara elnöke pedig valószínűleg Steeg, Franklin-Bouillon vagy Leygues lesz, de még több név van kombinációban. Politikai körökben egyébként érdeklődéssel várják a kormánynak a beadott mintegy nyolcvan interpelláció ügyében való állásfoglalását. A kamara folyosóin úgy tudják, hogy Poincaré és Briand. között kompromisszum készül ebben a kérdésben. Briand ugyanis a külpolitikai interpellációk azonnali tárgyalása, Poincaré pedig azoknak feltétlen elhalasztása mellett volt. Hír szerint a kompromiszszum értelmében a pénteki napot jelölik ki a kamarában az interpellációk tárgyalására. Jugoszláviába. Erre a román pap százhúsz láncos birtokából negyven láncot minden további nélkül a bírónak adtak, aki természetesen egy fillér kártérítést sem fizetett. A Bánátban százötvenezer román él akik legnagyobb részben szegény földj mívesek. Negyvenkét főnyi lakója színtiszta román. 116 román iskolából ma egyetlenegy román tannyelvű iskola sincsen. Mindössze 27 román tanító működik és ezek közül is csak 12 tanító taníthat kisegítő nyelv gyanánt románul is. A román hadirokkantak és hadiözvegyek egy fillér nyugdijat nem kapnak és igy a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve. A Tiniok völgyében és Macedóniában élő románok száma négyszázezer, ezeknek azonban sem iskolájuk, sem templomuk nincsen. Ezek a jugoszláviai románok sérelmei. Ezzel szemben áll, hogy Romániában a szerbek szintén a nemzeti kisebbség keserű kenyerén élnek. Tőlük is elvették iskoláikat és az ő földjüket is igénybevette a romániai agrárreform. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdést csak kölcsönös megegyezéssel lehet rendezni. Kölcsönös megállapodással kell rendezni a román és szerb kisebbségek helyzetét Jugoszláviában a románok, Romániában a szerbek földjét vette el az agrárreform — A jugoszláv Bánátban egyetlen román földmives sem kapott földet Vrsacról jelentik: Bukaresti jelentés alapján megírta a Bácsmcgyei Napló, hogy GaroHld román földmivelésügyi miniszter kezdeményezésére a román kormány interveniálni akar Beogradban a jugoszláviai román nemzetiségű földbirtokosok kártalanítása érdekében, kiknek birtokait »minden ellcnérték nélkül kisajátította az agrárminisztérium.« A román kormány tervét örömmel hallották a jugoszláviai románok, akik már többször emeltek panaszt az agrárreform végrehajtása ellen. Az államalakulás első éveiben, amikor a román intelligencia _ tekintélyes része és a legtöbb lelkész is repatriált Romániába, feloszlatták minden olyan egyházközség birtokát, amelynek papja nem volt idehaza. Ezeknek a földeknek csak csekély részét sikerült visszaszerezni. Margita határában például a karánsebesi román görög-keleti püspökségnek nyolcszáz lánc birtoka volt, amelyet szintén fel osztottak. A telepesek átvették a földet, azután kiadták bérbe, akik ki is fizették előre a bérösszeget. Amikor azután a termést be akarták takarítani, megjelentek ismét a telepesek és elvitték a termés egy részét. Ismételt intervencióra száz lánc földet kapott vissza a püspökség. A bánáti románok vezetői szerinti a románság legnagyobb sérelme, hogy román földmives egy talpalaltnyi földet sem kapott, pedig a román parasztság a legszegényebb, a száraz puliszkát is alig tudja előteremteni. Vladimirovac Anika román falu, de az ott kisajátított román egyházi földekből sem kaptak a román parasztok egy láncot sem. Novoselo községet háromnegyed részben románok lakják. A román egyház tulajdonát képező 294 lánc földből százötven láncot osztottak fel a telepesek között és a megmaradt földből nem tudják ícntartani a parochiát. Kosteniben történt, hogy az odavaló román pap repatriál« és ugyanakkor a romániai Catai község volt bírája átjött Százhuszonöt ember halt meg egy mozi-előadáson Newyorkból jelentik: A kanadai Montreal legnagyobb mozgófényképszinházában vasárnap súlyos katasztrófa történt. A délutáni előadáson, amelyre ezerszáztiz jegyet adtak el, az emeleten egy oszlop meHett egy kisfiú füstöt vélt látni és elkiáltotta magát, hogy tűz. van. A következő pillanatban már mindenki a kijáratok felé rohant és bár a vészkijáratokat is azonnal kinyitották, az egyik kapunál olyan nagy volt a tolongás, hogy az emberek egymást taposták agyon és hatvan ember meghalt. A sebesültek száma még ismeretlen. Az áldozatok legnagyobb része francia-kanadai fiú és leány. Az újabban érkezett jelentések szerint, a katasztrófának sokkal több halottja van. Eddig 125 ember halt meg és hetvenötén súlyosan megsebesültek. Enyhítette valamennyire a katasztrófa nagyságát hogy három vészkijárat kifogástalanul működött és csak a negyediknél volt baj, mert belülről nem lehetett kinyitni. Csak ennél az ajtónál nyolcvannégyen haltak meg a tumultusban, fökép gyerekek. A tüzet hamarosan eloltották. A „Nő" lia: Kocsis László A színház igazgatói szobájában találkoztak: a titkár, az újságíró és a vezér. A vezér finom egyiptomi cigarettával kínálta a társaságot, azzal a cigarettával, amit csak a primadonna szív akkor, mikor szerződtetésl ügyben tárgyal a dirivel. És szerzödtetési ügy az olyan szeszélyes hölgyeknél, amilyen feketehajú, macskarugalmas, simuló, kúszó, vadállatcrőszakos primadonna — minden héten kétszer-háromszor akad. — Kérlek szépen —• mondja a vezér — borzasztó kellemetlen, ha olyankor tör be hozzám, ha vannak nálam... — Eérfiak? A háromszög három sarkán végigbukdácsol a nevetés.- Persze hogy férfiak... — és nevet a vezér, hófehér fogai, melyeket még kis színész korában részletfizetésre vásárolt egy budai fogorvosnál, kivillantak a szájából. —- Olyankor felfordulás támad az egész fronton, önagysága sikoltoz, akaratoskodik, talán verekedne, talán öszszekarmolna... Az emlékezés pazar szépsége átfut pocakos, öregedő testén, hátrabanyatlik a bársonyos vezérkari székben, azután hirtelen félbeszakad a kacagása. — Persze, hiszen ti nem azért jöttetek hozzám, hogy erről beszéljek... De előveszi az embert az emlékezés... Hit parancsoljatok... Rendelkezzetek velem. Gyújtsatok rá cigarettára. Vagy szivart parancsoltok? Persze, mindig cigaretta ... Finomkodunk az életben, a nőkérdésben, a cigarettában. A nő és a cigaretta karcsú legyen, olyan karcsú, hogy egyetlen érintésre szétolvadjon az ölelő kézben egész testisége. Nyavalyás, törékeny legyen a nő... Én emlékszem arra az időre, mikor sok fehérneműből, csipkéből hámoztuk ki a nő testét és kezünkben tartottuk, mint egy drágakövet Mára a ruhából, csipkéből és a nő értékéből annyi eltűnt... talán semmi nem maradt... Megint én beszélek... Miért is jöttetek hozzám? •Az újságíró kivette a szájából a cigarettát, a titkárra nézett, onnan vissza a vezérre és vi^za megint a titkárra, mielőtt beszélni kezdett. — Tegnap délelőtt megismerkedtem egy kis szinlnövcndékkcl... Azaz nem ismerkedtem meg vole, csak cikisérteni ide a színház kiskapujáig, befutott a kiskapun és azóta nem tudtam vele találkozni. Most szeretném megtudni, hogy kicsoda, hogy hol találhatom meg... —... van-c már barátja... — a direktor torkából ismét felszakadt a nevetés. — Nos, hát, hogy van-c barátja. — Mit tudsz róla? — Magas, karcsú, kék szem, fekete haj... — ...kissé túlságosan lesült a margitszigeti strandon, Annának hívják, itt a színházban Médinek nevezték... — A pesti Dunaparton lakik... Az újságíró csodálkozott, mert ezeket a dolgokat már közbebeszélte a másik kettő. — Ifát ismeritek? A direktor elgondolkozott. — Nem. nem mondhatnám éppen, hogy ismerem. Nem is lenne ió ajánlólevél, ha ismerném. Tudod — fordul az újságíróhoz — az én hírem igen rossz ebben a társaságban, pedig istenbizony, érzem, hogy elhagy a fiatalságom. Csak láttam tegnap délután és megtetszett a csemete. Fiatal 17 éves teremtés... A titkár közbeszólt. — Igen, én Is észrevettem. Mindössze két napja van nálunk. Statisztál. Annyit tudok róla, hogy a pesti Dunaparton lakik és — érdeklődni akartam én is utánai de még nem volt időm... — Szóval nem ismeritek... — mondta az újságíró. — Nem. De várj! — a vezér megnyomta a csengőgombot, az ajtó kinyílt. — Az ügyelő urat kérem... Bejött az ügyelő. — Egy feketehaju, kékszemii... 17 éves szininövendéket keresünk... — Igen, kérem... Feketehaju, 17 éves. magas, karcsú... két napja van csak nálunk. — Maga is észrevette? — Kérem, a resszortomba tartozik, hogy én észrevegyék mindenkit. És észrevegyék mindent. Nagyon bájos a kisleány. A nevét még nem tudom. Egy szőke fiatalember kisérte haza a tegnapi előadás után... A csalódás csendje futott végig a mosolygó háromszögön. — Tehát foglalt... — mondta az újságíró. — FiatalemberJ.J, persze... fiatalember... — az igazgatóból valami féltékeny izü dadogás robbant bele a csendbe. Ezek a fiatalemberek... Uraim... A titkár mély lélekzetet vett, látszott a szeme villanásán, hogy valami régi kalandot akar elmondani. — Úgy indult a dolog... Az ügyelő közbevágott. — Nem baj az, kérem ... Sok ilyen eset volt a prakszisomban... Majd megtudom, hogy kicsoda és... Hová parancsolják, hogy küldjem a kicsit? ... A kérdés nagyon durva volt. Az újságíró felszisszent. — Kérem... A nevét kérem és a lakása címét... A többit az én dolgom lesz... Azután sok mindent, sok csúnya dolgot beszéltek a nőkről. Teregették a színház szennyesét. Harmadnap délután az újságíró elindult a növendék lakására. Az ajtó előtt még habozott. Azután becsöngetett. Hosszú várakozás után kinyílt a figyelőablak. A szininövedék kidugta a fejét. Kezében egy visító kisbabát ringatott. — Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig várattam, de nincs itthon senki. A cseléd elment... És a mamám itthagyta öcsikét... És én most itt vagyok öcsikével . . Ekkor ismerte meg az újságírót. Halk sikoly szaladt ki a száján. Az újságíró ránézett a leányra, a gyerekekre és — borzasztóan Szégyelte magát. Sarkonfordult, dadogott valamit és elment. Öcsike rémesen bömbölt a félig nyitvamaradt elószobaajtó mögött.
