Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-08 / 336. szám

I92Ö december 8. B Ac Megyei napló 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Móricz Zsigmond, a kiváló magyar iró Erdélybe utazott, ahol adatokat gyűjt készülő nagy történelmi regényé­hez. A kolozsvári magyar újságírók a kiváló magyar Írót megkérdezték, mi igaz abból, hogy erdélyi utjával kapcso­latban Bukarestben felolvasást tart a román-magyar közeledésről? — Bevallom — felelte Móricz Zsig­mond — én őszinte hive vagyok a ro­mán-magyar kulturközeledésnek, de minden politikától független, tisztán iro­dalmi viszonylatokban. Azt a két hetet, amelyet itt szándékozom egyelőre töl­teni Erdélyben, nem is akarom másra íorditani, mint az irodalomra. Nem fe­lel meg a valóságnak, hogy — amint mondja, Írták — könyvem jelent volna meg románul Goga miniszter ur közve­títésével, erről semmit sem tudok. Ke­vés időmet itt szándékozom eltölteni, Erdély, magyar társaságaiban, de ka­rácsonyra már odahaza kell lennem. * Jellemző a román soviniszta körök felfogására az a nyilatkozat, melyet Mandreanu volt miniszter adott a Di­­mineata tudósítójának. Az újságíró azt kérdezte a liberális-vezértől, hogy pártja valóban paktumot készül-e kötni a ki­sebbségekkel. A volt miniszter a kér­désre igy válaszolt: — Hogy őszintén közöljem a vélemé nyemet, az a benyomásom, hogy ha a román pártok még csak néhányszor el­követik a kisebbségekkel való paktálás hibáját, oda fog fejlődni a dolog, hogy mi románok leszünk kénytelenek a Nem­zetek Szövetségétől védelmet kérni a kisebbségekkel szemben. * Jorga Miklós, Románia világhírű tu­dósa, nemrégiben Compiában előadást tartott »Micsoda mosit és mivé lehet az idegen Románia« címmel. Az előadás­ban Jorga azt bizonyította be, hogy az országban tiszta faj nincsen; a románo­kat nem a közös leszármazás, hanem a közös erkölcsi, érzés tartja össze. Rész­letesen kimutatta, hogy hány néptörzs Olvadt be a román nemzetbe és az or­szágnak jelenleg is több milliónyi ki­sebbségi lakosa van. »A romániai ki­sebbségek közül — mondotta Jorga — a szászok hozták be Erdélybe a városi életet és ennek hatása az ókirályságban fs érezhető. A magyarok és székelyek értékes kultúrát közvetítenek a román­ság részére és természetes összekötői ama nép nagy tömegei felé, amelyhez való hozzátartozásukat sem módunk­ban, sem jogunkban nem áll megakadá­lyozni. Velük szemben minden viszony­latban el kell tűnni az idegen megjelö­lésnek. Ezt jogosan utasítják vissza maguk a kisebbségek is.« Seifert a kérést kereken megtagadta és izgatott hangon felszólította a titkárt, hogy azonnal hagyja el a helyiséget, mert különben szolgával dobatja ki. Cser­vény, hogy elejét vegye a további ve­szekedésnek, eltávozott, dej nemsokára visszatért Hvozdik János Hlinka-párti képviselővel, aki a mühelyfőnököt föl­kérte, hogy a törvény rendelkezése ér­telmében a cseh feliratokat szlovákkal cserélje ki. Seifert durván a képviselőre ripakodott: — Takarodjon ki a hivatalomból. A következő pillanatban a szomszéd helyiségből több vasutas lépett be a fő­nök szobájába, akik körülvették a Hlinka­­párti képviselőt és szidalmazni kezdték. — Piszok hazaáruló. Az egyik vasutas odáig merészkedett, hogy meglökte a képviselőt és az ajtó felé tuszkolta. Hvozdik és a vasutas­titkár, látván, hogy tjettlegességre ke­rülhet a sor, eltávoztak és az esetet azonnal jelentették a városi rendőrigaz­gatóságnak, mely a'nyomozást megin ditotta. A román-olasz szerződés a bukaresti kamara előtt Vajda-Vojv«da Sándor interpellációja a kü ügy miniszterbet Bukarestből jelentik: A kamara legutóbbi ülésén Vajda-Vojvoda Sán­dor interpellációt intézett a külügy­miniszterhez az olasz-román szer­ződés ügyében, amely erősen foglal­koztatja a közvéleményt, főleg Besszarábia annektálása miatt. Vajda-Vojvoda Sándor interpellá­ciójában kérdi a külügyminisztert, hogy azonositja-e magát azzal a móddal, ahogyan ezt a szerződést megkötötték, vállalj a-e érte a fele­lősséget, biztosítva van-e Besszará bia annektálásának ratifikálása Olaszország részéről és végül mi­korra várható a ratifikálás. Mitilineu külügyminiszter kijelen­tette, hogy az interpellációra a tör vényes határidőn belül válaszolni fog. Románia nagy esemény küszöbén A volt román külügymnhzler nem bizik a román-magyar barátságban Budapestről jelentik: Az Est-lapok Bukarestbe kiküldött munkatársa, Pásztor Árpád folytatja a román politikusokkal folytatott beszélgeté­sek közlését. Ezek közül érdekes az a beszélgetés, amelyet Dúca volt külügyminiszterrel folytatott és a melyekről a következőkben szá­mol be: — Dúca volt külügyminiszter ki­jelentette, hogy nem ad interjút, mert Románia nagy külpolitikai ese­mény előtt áll és minden szót félremagyaráznak. Hogy mi az a nagy külpolitikai ese­mény, ami januárra várható, arról Dúca természetesen nem nyilatkoz­hatott. Az újságíró ezután kérdést inté­zett Dúca volt külügyminiszterhez, hogy mi a véleménye a jugoszláv' magyar orientációról és hogy ez nem befolyásolja-e a kisantant hely­zetét. Dúca a következőképpen vála­szolt: — Nem, semmiben sem. Nagyon hasznos dolognak tártjuk és mi is szeretnénk Magyaror­szággal olyan jó viszonyba lép­ni, de nincs rá sok remény. Bethlen debreceni beszéde nem erősíti meg a köztünk levő jóvi­­szonyt. A magyar miniszterelnök beszédé­ben a békeszerződés revíziójára és a nemzetiségek önrendelkezési jo­gára vonatkozó célzások lehetetlen­ségek és csak nehezebbé teszik a helyzetet. A nagy hóvihar megállította a vonatokat Középeurópa nagy részén Budapest és Bécs között szünetel a vasúti forgalom — Óriási bóvi.iar dühöng Nyugateurópában, Ausztriában, Csehszlová­kiában és Magyarországon A bukaresti szenátusban, a kisebbségi vállalatok nacionalizálása ügyében Gyárfás Ellemér magyar szenátor, inter­pellációt intézett a kereskedelmi minisz­terhez. Gyárfás kifogásolta a miniszter­nek november 13-án kiadott 83.149. szá­mú körrendeletét, amely újabb kontroll alá helyezi a kisebbségi részvénytársa­ságokat abból a szempontból, hogy váj­jon a részvények magyar, sváb vagy szász tőke tulajdonát képezik-e. Az ide­gen tőkeérdlekeltségek felülvizsgálatára vonatkozólag a miniszteri intézkedésnek van ugyan törvényes alapja, de tekin­tettel arra, hogy az illetékes szervek ed­dig is lelkiismeretesen ellenőrizték ezek betartását, felesleges zaklatásnak tekin­tik az újabb felülvizsgálatokat. Az a kö­rülmény pedig, hogy különbséget akar­nak tenni a belföldi tőkék között abból a szempontból, hogy vájjon kisebbségi érdekeltségek-e és ettől teszik függővé a működési és tőkeemelési engedélyek kiadását, az alkotmánytörvény 5., 6. és 7 szakaszaiba ütközik. A miniszter még nem válaszolt az interpellációra. * A kassai vasutasszövetség szlovák titkára, Cservény János a napokban föl­kereste Seifert János cseh származású kassai mühelyfőnököt és a vasutügyi minisztérium rendeletére hivatkozva, udvarias “hangon felszólította, hogy a műhelyben levő cseh feliratokat távolít­sa el és azokat szlovákkal helyettesítse. Budapestről jelentik: Vasárnao délután olyan nagy fömegekben esett le a hó Szombathely, Győr és Hegyeshalom környékén, az osztrák, határon pedig Brucknál és Király­­hidánál, hogy hétfőn éjjel hóekékkel kellett utat vágni a másfél méteres hóban megrekedt személy- és gyors-, vonatok részére. A hózivatar Buda­pest és Bécs között a forgalmat tel­jesen megbénította. A Budapestről hétfő délután négy órakor és este ti­zenegy órakor indított bécsi gyors egész Hegyeshalomig jutott el, ahol azonban még kedd reggel is veszte­gelt a hatalmas hótorlaszok miatt, amelyek a gyorsvonat utjának foly­tatását lehetetlenné tették. Nem ér­keztek meg Budapestre a Bécsből indított gyorsvonatok sem, sőt ezek­nek sorsáról nem is tudnak semmit, mert. Ausztriával a telefonforgalom is szünetel még. Kerülő utón csak annyit sikerült megtudni, hogy az a bécsi gyorsvonat, amelynek kedden reggel hat órakor kellett volna Bu­dapestre érkezni, reggel nyolc óra­kor még osztrák területen, Murány­­ban állt. Teljesen bizonytalan még, hogy mikorra. lehet a vasúti pályát meg' tisztítani, mert a Máv. igazgatósága sem tudja megállapítani, hogy a hó ekék eddig mennyit végeztek. A szélvihar még mindig változatlan erővel dühöng és nagy aggodalmat kelt, hogy Nyugateurópából újabb nagy hózivatarokat jelentenek. A bécsi vonatok elmaradása nagy iz­galmat okozott a budapesti közönség körében és nagy tömegek ostromol­ják meg a Keleti pályaudvaron az állomásfőnökséget, információkat kérve. A Déli Vasút vonalain keddre helyreállították a forgalmat, csupán a trieszti vonatoknál vannak még akadályok, mert a trieszti gyors a jugoszláv hóvihar miatt már jugo­szláv területről négyórás késéssel indult. A telefon- és táviróforgalomban is még nagy zavarok vannak. Bécs és Mährisch-Ostrau irányában a hó­vihar ledöntötte a telefonpóznákat és Ausztria, Csehszlovákia és Né­metország felé is megszakadt a tele­fon- és táviróösszeköttetés. A leg­gyorsabban a berlini kapcsolást állí­tották helyre, a többi vonal azonban még rossz. A magyarországi vona­lak megjavításán megfeszített erővel dolgoznak, azonban ezeknek nagy­része is még hasznavehetetlen. Sú­lyosabbá teszi a zavart, hogy He­gyeshalom és Bécs között kedden még nagyobb orkán dühöngött, mint a vasárnapi volt. Csehszlovákia felé is minden telefon- és táviróvonal rossz, annál is inkább, mert Érsekúj­vár és Pozsony között kedden is óriási hózivatar volt. A Dunántúl nagyrésze is még mindig el van zár­va Budapesttől. Kedden késő délután érkezett meg Budapestre az a gyorsvonat, amely Bécsből hétfő délután négy óra öt­ven perckor indult és amely hétfőn este nyolc órakor akadt el Hegyes­halom előtt. A gyorsvonat utasai egész éjjel rémülten várták a meg­szabadítást, ez azonban nem követ­kezett be, mert se Hegyeshalom ál­lomással, sem más vasúti állomás­sal nem volt semmiféle összekötte­tés. Végre egy kalauz nekivágott a másfél méter magas hónak és sike­rült is bejutnia Hegyeshalom állo­másra, ahonnan útnak indítottak há­rom hóekét és egy segédmozdonyt, az elakadt vonat kiszabadítására. Ez a mentőexpedició is azonban elakadt, mintegy száz méternyire a gyors­vonat előtt. A gyorsvonat utasai egész éjszaka virrasztottak, a vona­ton a hőszolgáltatás megszűnt és az utasok megrohanták az étkezőkocsit, amelynek azonban egy óra alatt tel­jesen kifogyott a készlete. Amikor a hegyeshalomi állomáson feltűnt, hogy sem a gyors, sem a segély­­expedició nem érkezik be. rosszat sejtve újabb segélyvonatot küldtek és végre hajnalban hat mozdonnyal sikerült bevontatni a gyorsvonatot az állomásra. A gyorsvonat tizenöt­órás késéssel érkezett meg délután Budapestre. Bécsi jelentés szerint az olasz partvidéken is óriási vihar dühöng, Amerika politikája: béke és jólét Coolidge a lefegyverzés szükségességéről Washingtonból jelentik: Coolidge elnök a kongresszus keddi ülésén nagy megnyitó beszédet mondott, a melyben többek közt a következőket jelentette ki: — Ha önöknek Amerika helyzeté­ről és politikájáról akarok beszélni, ezt nem jellemezhetem másképp, mint ezzel a két szóval: béke és jó­lét. Az elnök ezután valószínűleg Mexikóra célozva kijelentette, hogy az amerikai diplomácia bizonyos vidéken nehéz és komplikált pro­blémák előtt áll, de fegyveres konfliktustól nem kell tartani. A nemzeti védelem kérdésével kapcsolatban a következőket hang­súlyozta Coolidge: — A mi politikánk nem az, hogy hadat akarunk viselni, hanem a „ békét akarjuk biztosítani. Ebben a pillanatban a legjobb védel­mi szervezettel rendelkezünk, amely­­lyel valaha is birt egy állam béke idejében. Mint mindig, most is ellensége vagyok a fegyverke­zési versenynek. Évek óta pró­báltam rábírni a küiörabözö né­peket. hogy kezdjék meg a le­szerelést és amig ezt nem teszik, mi is fegyverben maradunk. Senkitől sem félünk, de senki se fél­jen tőlünk sem. Minden befolyáso­mat latba vetem a béke, a döntőbíró­ság és az ellentétek békés elintézése érdekében. A genfi lefegyverzési tárgyalások­kal kapcsolatban Coolidge elnök még a következőket mondotta be­szédében : — Bízom benne, hogy bizonyos mértékben létre fog jönni Genfben a megegyezés és nem kell külön hang­súlyoznom, hogyha itt lesz arra az idő, kész leszek arra, hogy praktikus utón tovább folytassam azokat a megállapodásokat, amiket annak­idején a washingtoni leszerelési kon­ferencián kötöttünk. Coolidge a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Amerika nem az az ország, a melynek ne volnának ideáljai és so­ha sem lehet azzá. de nincs az a nemzet, amely örökké izoláltan ma­gas hegycsúcsokon tudna élni.

Next

/
Thumbnails
Contents