Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-08 / 336. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI XAPLÖ 1926 december 8. •«** ' '• - tvti A magyar sajtó a jugoszláv korm :nyvá/ságról Az albán-olasz szerződés veszélye Budapestről jelentik: A kedd délutáni budapesti sajtó az esemény komolyságához mért terjedelemben foglalkozik a jugoszláv kormányválsággal. Különösen nyes kérdésnek tekinti. Éppen igy kell gondolkozni erről a problémáról az őszszes többi európai államoknak, amelyek a népszövetségi paktum értelmében garantálták Albánia területi integritását és függetlenségét, amit Albánia ezzel a szerződéssel önmaga tett kétségessé. Az olasz-albán szerződés a legnagyobb mértékben a nyugtalanság elemeit viszi be Déleurópába, amely már elég bizonyítékát szolgáltatta pacifisztlkus hajlandóságának. Áll ez elsősorban Jugoszláviára. Nincsics külügyminiszter lemondása a helyzetből adódó egyetlen logikus konzekvencia, amit Nincsics a szerződés megkötéséből vont le. vuurvusnuK KormanyeinoKi AUI elérti deklarációban lefektetett programjának diadalát, amely első ízben proklamálta és követelte az önkormányzat visszaállítását, mert a teljes önkormányzat bevezetését tekinti a demokrata-párt az alkotmány igazi biztosítékának és az állami konszolidáció egyedüli támaszának. részletes tudósításban számol be a beogradi eseményekről az »Est és a »Magyarország«, amely utóbbi »A delegációtól a szkupstináig« cimü vezércikkében többek között a következőket írja: — A jugoszláv politika fordulópontért. Szülte példátlan jelenség, hogy egy orientáció bukása ilyen parlamenti »villámlás és menydörgés« közt történjék meg és egyik napról a másikra elsöpörjön egy kormányt a helyéről egy diplomáciai szerződés kipattanása. A háború utáni közép- és keleteurópai politikának talán alig volt mélyrehatóbb nemzetközi esemény, mint ez a mostani. Nincsics politikája meglehetősen mcgrcpesztette a kisantant egész szerkezetét, ez a politika Olaszországhoz simult és teljesen letompitotta a régi magyarellenes politika élét. Nincsics békepolitikus volt és békepolitikájának tengelye az olasz orientáció volt és éppen ez az, amely miatt megbukott, bár nem minden reménye nélkül a »lóvátétclnek«. Ezt a légköri nyomást az olasz-albán szerződés hozta magával. A cikk ezután foglalkozik azzal, hogy a régi osztrák-magyar monarchia idején is sok diplomáciai bonyodalomnak volt már okozója Albánia, majd igy folytatódik: — Mi most benne élünk a választási izgalmak katlanában és nem látunk tovább túl ezen a gőzkörön, ahol talán a magyar politika számára is egészen uj kontúrok bontakoznak ki. Beogradban ma nyíltan nagy magyarbarát húrokat pengetnek a lapok és a mohácsi beszéd, valamint Bethlen beszédének hullámverése most a legélénkebbek, amikor valóságos tengerrengésben van az egész Balkán- és szerbiai diplomácia. T- A magyar politikának éber szemmel keli figyelnie a Balkánon lefolyt eseményekre. Milyen nagy szerep várhatna most az igazi magyar diplomáciára — ha volna. Adamovics Dobroszláv, a budapesti jugoszláv követség vezetője, kedden fogadta a »Magyarország« munkatársát, akinek a kormányválsággal kapcsolatban a következőképen nyilatkozott: — Kormányunk az albán-olasz szerződés kérdését nagyon komdly és ké-Noviszad a tartományi választások előtt A radikálisok és a magyar párt közötti tárgyalások mer nem vezettek eredményre Noviszadon Noviszadról jelentik: Mint az országban mindenütt, Noviszadon is teljes erővel folynak a tartomány-gyűlési választásokra való előkészületek és vasárnap valamennyi noviszadi párt ülést tartott, sőt egyik-másik már meg is ejtette a jelölését. Feltűnést keltett, hogy a noviszadi radikálispárt is összeállította jelöltjeinek névsorát anélkül, hogy a magyar és a német párttal kötött megállapodásra tekintettel lett volna; A radikális-pár jelölései azonban még nem véglegesek, mert azokat a vasárnapi pártgyülés elé terjesztik és igy lehetséges, hogy a listán még történnek változtatások. Felkerestük az összes noviszadi pártszervezetek vezetőit és megkértük, hogy a megindult választási harc első etapjairól tájékoztassák a nyilvánosságot. A radikálisok valamennyi mandátumot meg akarják szerezni Dr. flics Brankó, a noviszadi radikális-párt elnöke a következőket mondotta: — A noviszadi radikális-párt helyi szervezete, mint , ismeretes, vasárnap már megejtette a jelölést és a jelöltek névsorát a jövő vasárnap megtartandó pártgyülés elé terjesztjük, amely véglegesen dönt a jelölésekről. Feltétlenül arra törekszünk, hogy a párt többsége autoritást nyerjen és ne legyenek külön pártkisebbségi frakciók és esetleges ilyen listák, A pártkisebbségnek okvetlen alá kell - vetni magát a többségnek és ha a kisebbség ezt nem tenné meg, nyomban megtoroljuk a fegyelmezetlenséget és a párt beogradi főbizottságához fordulunk azzal a kéréssel, hogy zárják ki a renitenseket a pártból. Ha mi maradunk kisebbségben, előre kijelentem, én feltétlenül respektálom a többség akaratát. Véget kell vetni az eddigi kaotikus párt állapotnak. Remélem, hogy Noviszadon ha a radikálispárt nem lesz közönyös, hogy mind a négy mandátum a mienk lesz. A novtszadi járásban együtt dolgozunk a szlovákokkal. — Ami a magyar párttal való együttműködést illeti, úgy vagyok értesülve, hogy a noviszadi magyar párt vezetősége tárgyalni fog a szombori főispánnal és ezektől a tárgyalásoktól függ, hogy Noviszadra vonatkozólag is létre iön-e a magyar párttal a megegyezés. Eddig is folytak ilyen irányú tárgyalások, de ezek nem voltak hivatalos jellegűek és igen kezdetleges keretek között, mozogtak A demokrata párt ni ég nem ejtette meg a jelöléseket Dr. Nikotics Brankó, a demokratapárt országos főbizottságának tagja, a vajdasági pártszervezet elnöke kérdéseinkre igy válaszolt: — A demokrata-párt főbizottsága utasítást adott, hogy a járási szervezetek szabadon és minden jóváhagyás bevárása nélkül, a helyi érdekeknek megfelelően járjanak el és legjobb belátásuk szerint vagy önálló listákkal, vagy olyan pártokkal együtt vegyenek részt a választásokon, amelyek a múltban is tiszteletben tartották az embert szabadságjogokat és hívei az igazi önkormányzatnak. Minthogy a választási listák összeállitása és az ezzel kapcsolatos előzetes tárgyalások még nem fejeződtek be. pártpolitikai okokból egyelőre a részletekről nem nyilatkozhatok. — Bizalommal vagyok, hogy a választások eredménye igazolni fogja Da-X független demokraták a Davidovics-pártta! szövetkeznek Dr. Mócs Sándor volt főispán, a független demokrata-párt társelnöke a következő nyilatkozatot tette: — A független demokrata-párt elve önállóan fellépni, de nem zárkózik el az elől, hogy az ellenzéki pártokkal, de csak az ellenzéki pártokkal együtt haladjon olyan járásokban, vagy városokban, ahoi az ellenzék győzelme ezt az együttműködést szükségessé teszi. Semmiképen sem megyünk a radikálisokkal, vagy Radicsékkal és együttműködés csak Davidovicsékkal, vagy a 'földmives párttal lehetséges. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy legszívesebben Davidovicsékkal haladnánk, de nem úgy, hogy az utolsó nemzetgyűlési választásokon elért számarányt vennénk alapul, hanem a mai erőviszonyokat, mert ma erősebbek vagyunk, mint akkor és a párttekintélynek nem szabad, csorbát szenvednie, mert ez a párttagok széles rétegeiben ellenszenves volna. Tegnap óta tárgyalok dr. Nikotics Biankóval, a Davidovics-párt elnökével és ők hajlandók Noviszadon és a noviszadi járásban velünk megegyezni. Noviszadon, ahol mi vagyunk az erősebbek, az első helyen a mi jelöltünk szerepelne, mig a járásban, ahol a Davidovics-párt van többségben, ott ők volnának a listavezetők. Erős a bizalmam, hogy Noviszadon feltétlenül kapunk legalább egy mandátumot és a noviszadi járásban íegalább kettőt. A magyar párt ma várja a döntést Dr. Brezsovszky Nándor, a noviszadi magyar párt elnöke igy nyilatkozott: — Az országos magyar párt és a radikális-párt között létrejött megegyezés természetszerűen Noviszadra és a noviszadi járásra is vonatkozik és mi e tárgyban már előzőleg is folytattunk tárgyalásokat, amelyek még nem zárultak le és hihető, hogy azok Noviszadon is kölcsönös megértéssel eredményesen fejeződnek be. Természetesen igényt tartunk arra, hogy a magyar SOMLYÓ ZOLTÁN. FÁK ... A csipketeritős kis asztal, amelynél este ülni jó, öreg tölgy vaskérgéből készült. A könyvszekrényem meg dió. íróasztalom mahagóni, ott száll lelkembül fel a vágy... A karosszéken izmos vasfa. S Világos topolyfa az ágy. A tükörráma is topolyfa, meg a kék nagy almáriom. Apám képének a keretje, hogy milyen fa — nem is tudom. A kis virágállvány, az kőris. Cseresznyefa a vitrinem. ... Milyen fából lesz a koporsóm?! Be jó vón tudni, hogy milyen? Ablakok Irta: Villányi Andor Ez a történet voltaképpn nem is Máriáról szól, akit szerettem, hanem az ablakokról. Ablakokról; közönséges üveglapokról, aminő ezer és ezer bámul rád, uccai bandukolásodban; vagy ha a méla kávéházban ábrándozol: — óh, be össze-vissza is ez az élet! Hadd mondjam el hát itt a kegyetlen ablakok eseménytelen balladáját — az érzéketlen ablakokét, mielőtt Végképp elmúlnánk egymásnak: én — neked; — te — nekem; s e bolondos élet mindannyiunknak ... I. Akkor még diák voltam és szerelmem tárgyáról, Máriáról — azt hiszen' már úgyis tudsz mindent. ö szép volt, én halálra szerelmes: ostoba ügy ez, oly ősi, mint az élet reménytelen volta — nincs is mit beszélni róla ... II. A ház, amelyben Mária lakott, még beépítetlen telken állt. Ez a telek kívül volt a városon, a kikötő mellett, a cantridai villanegyed kezdeténél. A ház nagy volt, hatalmas; uj. öt emelete égig nyúlt: — ah, a tejjel kevert haloványkék égig. Legcsodálatosabb azonban sok-sok egymás mellé sorakozó ablaka volt. Ezek az ablakok magasak és szélesek voltak; — az ablakokon át a kalitkaszerü szobákba lehetett látni; s én a rekkenő júliusi napban —• a telek végén vadul tenyésző babérbokrok tövében heverészve — órákhosszat bámultam a katonásan egymás mellé és fölé sorakozó ablakokra. III. Ezeknek az ablakoknak kétféle életük volt. Nappal a szfinxek életét élték. Néztek a ragyogó déli napba és szikrázva vertek vissza minden fényt — nem engedve bepillantást a kalitkákba, amiknek nyúlásán érckeménységü pajzsokként őrködtek. Fölfogták és visszadobták a Karszt kietlen szikláit és a menyasszonyszelidségii sima tengert; — láttatva és ttikröztetve mindazt, ami künn élt, hevült, vagy haldokolt — de némák és titokzatosak maradtak, ha a mögöttük való világot akartam látni. Nappal nem szerettem az ablakokat. Nappal nagyon gyűlöltem őket. De este megváltoztak. Ha a tengerbe bukó nap utolsó lobbanására gyászburájával a földkorong fölé borult a csillagokkal hímzett égbolt: — akkor megelevenedtek. Akkor a merengésükből fölriadt lányszemekhez hasonlóan fölnyiltak — fényleni kezdtek és megmutatták belsejüket. Este megbocsátottam az ablakoknak nappali titokzatosságukat; este nagyon szerettem őket. Szerettem őket, mert szomjas szemem elől nem zárták el szobáik méhét és szerettem őket főként, mert minden este megmutatták nekem Máriát. IV. Mária fölött, a második emeleten, nagy erkélyes lakásban, egy sorhajóhadnagy lakott. Ez a sorhajóhadnagy szép volt; fiatal; bronzarcu és szénfekete hajú. Ha nevetett, széles, piros, vérszinü szájából egészséges, hófehér fogak csillantak ki. A sorhajóhadnagyot nem szerettem. Olyan volt, mint egy nagy, erős ragadozó. Egy este, amint a fövényen heverve, néztem Máriát a fölgyult ablakok sárga fényében, megnyílt a sorhajóhadnagy erkélyének ajtaja s a hadnagy hegedűvel kezében kilépett a terraszra. Kis idő múlva, a hegedühangra fölfigyelve, megjelent alul Mária és fölnézett. Most már a két szempár találkozása közben zengett, csattogott, bókolt és epedett a hegedű s én ezen az estén valami különöset fedeztem föl magamnak az ablakokhoz való viszonyában. Tragikus volt és szinte kétségbeejtő; nekem — az este oly kedves ablakok — kezdtek ellenszenvessé válni. Öh — kimondom nyíltan; én most már este is gyűlölni kezdtem a kétségbeejtő ablakokat. Gyülöltém, gyűlöltem őket. Vad gyűlöletem nőtt, megáradt, habzott, föltornyosult, tajtékzott, mint a tenger. Tajtékzott és ágybadöntött. — Lázban, betegen, mint egy nyomorék titán, kibe egy háborgó őselem vad, kétségbeejtő, égigüvöltő kínja szorult, tehetetlenül sokáig feküdtem az ágyban. Amikor szabad volt kijárnom, Mária ebédlőjében már ketten vacsoráztak. Ezen az estén már nem vártam meg, mig szerelmem alkóvjának kék ampolnája kigyul. Fölálltam; kicsit még ténferegteni; aztán lehorgasztott fővel hazaballagtam. És sokáig, nagyon sokáig nem tudtam többé este a kigyuló ablakokra nézni...
