Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-29 / 354. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 192“. december 29. Rend lesz a szuboticai adódzsungelben Elbocsátott és nyugdíjas régi tiszt­viselőket szerződtettek az adófő­­kőnyvek le.árására A pénzügyminisztérium részéről Bo­­gojevics Iván inspektor — mint ismere­tes — nemrég bejárta a Vajdaságot, ahol felülvizsgálta a városi és községi adóhivatalok működését. A vizsgálatok során megáHapitotta, hogy a szuboticai adóviszonyokról nem lehet pontos tájé­kozást szerezni, mert 1919 óta nincsenek lezárva az adófőkönyvek. Erről a vizs­gálat befejezése után jelentést is tett a pénzügyminisztériumban, ahonnan az a rendelet érkezett le a városi tanácshoz, hogy 1928. év végéig vagy lezáratja a város a főkönyveket a saját költségén, vagy a minisztérium rendel ki erre tiszt­viselőket a város költségére. A rendelet megérkezése után a városi tanács úgy döntött, hogy ezt a hatalmas munkát külön, hozzáértő tisztviselőkkel végez­teti el és több nyugdíjas városi tisztvi­selővel kezdett tárgyalásokat, amelyek eredménnyel is végződtek. Öt nyugdíja­zott adótisztet szerződtetett a város oly­képpen, hogy a nyugdijuk mellett meg­kapják még a rendes fizetéskülönböze­­tet is. A munka már meglehetősen előreha­ladt és rövidesen sor kerül az 7979. évi adófökönyv lezárására. Értesülésünk szerint már most is megállapítható, hogy az adófizetések tekintetében, a múltban rendkívül nagy zavarok voltak, az adót a legtöbb esetben nem tudták pontosan kivetni és bár akadnak olyan adófizetők, akik hátralékban vannak, sokan vannak olyanok is, akik jóval többet fizettek, mint kellett volna. Ez a körülmény az­zal magyarázható, hogy a főkönyvek efektetése nélkül senkinek sem tudták xiszámitani az adóját, amikor pedig va­laki adóbizonylatot akart szerezni, több­nyire ötletszerűen fizettettek vele — adóelőleget. Az összes főkönyvek lezá­rása után állapíthatják meg pontosan, hogy ki mennyivel fizetett többet, vagy mennyi adóval van hátralékban; : | A Bdcsmegyci Napié munkatársa íjfR Kereste Jakovljevics Obrád adófőnököt,-' aki a főkönyVek lezárásával kapcsolat­ban kijelentette, hogy az első kétthárojm év adókönyvének a lezárása előtt még néni lehet arról beszélni, hogy ki meny­nyivel fizetett több, vagy kevesebb adót, mint amennyit kellett volna. — Az tény — mondotta — hogy a fő­könyvek lezárása után lesznek olyanok, akik az ismert okok miatt többet fizet­tek, mint amennyi kellett volna. Ez több­nyire azokkal történt meg, akik ha adó­bizonylatot akartak szerezni, nem tud­ták igazolni, hogy előzőén mennyi adót fizettek. Ezeknek azután az adóhivatal kiszámította adójukat és ezt megfizet­tette velük, habár «— mint most a köny­vek lezárása alkalmával kiderül — nem Férfias, vállas alakján az amerikai lelkészek egyszerűsége. Kézfogásában, mozdulataiban és beszédmodorában az amerikai ember-tipus. Pedig hat évvel ezelőtt még szuboticai prépost-plébános volt bajsai Vojnits Dezső. A sors kivitte Amerikába, ahonnan most először jött haza hosszú évek múltán szüleinek meg­látogatására. Amikor a Vöjníts-kuria szalonjában leülünk vele szemben, kissé fátyolos hangon mentegetőzik, hogy na­gyon elfárasztotta a hosszú ut. Ennek a fáradtságnak és az elmúlt éveknek azonban nincs semmi nyoma Vojnits Dezsőn, elegáns, sudár alakja kissé kar­csúbbá lett az utolsó években, .mint mondja, az erős sportolástól, amit Ame­rikában megszokott. Fesztelen beszélgetés során elmondja Vojnits Dezső az utolsó évek történetet a szuboticai plébánosságtól az észak­amerikai Dayton város Moly Name plé­bániájáig. Az egész beszélgetést átfűti Vojnits plébánosnak nagy öröme, hogy hat év után újra itthon van szülőváro­sában. Lelkesen mondja mindjárt a* be­szélgetés- elején: - * - . ; ’ :— Ma -már olyan kedvesek voltak az utak,' hogy eljöttek, hozzám, arra kérem önöket, hogy lapjuk utján nemzetiségi volt már akkor sem adótartozásuk. Eze­ket a túlfizetéseket természetesen adó­előlegnek vesszük be és igy végered­ményben az adófizető nem károsodik. A jövedelem-, vagyon- és hadinyereség­adó főkönyveit 1917-től 1926-ig már le­zártuk és ennél az adónemnél pontosan tudjuk, ki mennyivel tartozik, vagy ki­nek mennyi a követelése. Az adóhivatal a jövedelem-, vagyon- és hadinyercség­­adó-hdtralékosokat felszólítja a fizetés­re, azonban természetesen, ha nagyobb adótartozásról van szó. az adóhivatal a tőle telhető jóindulattal-fogja kezelni az adóhátralékosokat. és felekezeti különbség nélkül tolmá­csolják baráti igaz üdvözletemet min­denkinek Szuboticán. Nagyon - örülök, hogy itthon vagyok újra, hogy látha­tom régi barátaimat és azt. hogy min­denki milyen szeretettel fogad és igaz örömet okoz az is, hogy látom, hogy a város milyen szépen fejlődik. Kérdésünkre ezután elmondja Vojnits Dezső plébános, hogy hat év előtt tá­vozott Szuboticáról és rövid külföldi tartózkodás után Amerikába ment. — Márciusban lesz hat esztendeje — mondja — hogy az északamérikai Ohio állam Dayton városában a Holy Name templom plébánosa vagyok. Ez a plébá­nia a cincinnati érsekség alá tartozik, a városnak kétszázezer lakosa van, te­hát nagy város. Daytonban százhuszon­­két templom van, ezek közül tizennyolc a kathoHkus templom. Az én plébániám­hoz ötszáz család tartozik. Mindazon­által egyedül végzem a plébánia ügyeit, mert Amerikában ritkák azok a plébá­niák, amelyeken káplánok is működnek. Megkérdezzük, hogy milyen a daytoni jrlébánia. épülete, szebb-e mint mifelénk; a plébániák. I — Yes feleli önkénytelenül Voj­­r.its Dezső, akinek már, mini ’maga thörid­fa. kissé nehezére esik a magyar be­széd. Elmondja, hogy a plébánia föld­szinti részét a hivatalok, a plébánosi lakás, a fogadószobák és az autógarázs töltik ki, az emeleten vannak a vendég­­lakosztályok és minden lakosztálynak külön fürdőszobája van. A daytoni Holy Name — Jézus Szent Neve — plébániáihoz tartozó katholikus hivekről a következőket mondja el Voj­­nits Dezső plébános: —< A daytoni katholikus hitközség eredetileg magyar hitközség volt. Most azonban már külön angol istentiszteletet tartok, mert az óhazából kivándorolt ma­gyar családok második generációja már alig tud magyarul beszélni. A plébániám­hoz tartozó hivek között igen sok ma­gyar- van Magyarország minden részé­ből, különösen azonban Eszakmagyar­­országból és Szatmármegyéböl. Híveim között van azonban egy bácskai német és egy szentai magyar család is. Van­nak lóvéim között nagyszámban horvá­­tok és bunyevdcok is, akik azelőtt nem jártak templomba, mert szláv templom nincs Daytonban, mióta azonban meg­tudták, hogy én vagyok a Holy Name­­templom plébánosa és hogy beszélek szlávul, szorgalmasán járnak a templom­ba és a szentségekhez is járulnak. A Daytonban élő magyarok legnagyobb ré­sze gyárimünkás és kereskedő, intellek­­tuellek azonban kevesen vannak, mert Dayton kimondottan yenki város. Van azonban sok olyan nagy város az Egye­sült-Államokban, ahol igen nagy sze­repet játszik a magyar intelligencia és sok helyen a városi tanácsosok közt is található magyar. A daytoni magyarok­nak van külön klubjuk és betegsegélyzö egyesületük, a második generáció azon­ban már az angol iskolát végzi és én is angol nyelven tanítom a hittant a daytoni kivándorolt magyar családok gyerme­keinek. Az amerikai katholikus papok javadal­mazásáról érdeklődünk és Vojnits Dezső plébános elmondja, hogy az amerikai plébániákat a hitközségi tagok tartják lenn és a papok fizetését egyházmegyén­kig állapítják meg. Ezután az amerikai életre terelődik a szó; VöjriMSí Dezső csak néhány adatot rhorfd Daytonfól, a mely legutóbb a hírhedt majo.mpörröl lett az egész világon ismeretes, de ez a néhány adat is a legnagyobb arányokról Vojnits Dezső plébános hazajött Amerikából Beszélgetés az ohiói Dayton plébánosával egyház­községérő , magyar és szláv híveiről, az amerikai életről és Szuboticáról Creusa Irta: Baláss Sándor Micsoda nap! És micsoda éj! Előbb az ájult nagy öröm, mikor üres­nek látták a partot a görög hajóktól, mikor megtudták, hogy elmentek, nin­csenek és Trója felszabadult! Tiz év szörnyű ínsége, rettentő ostrom, bősz harcok.végét jelenti e nap, szabad már kimenni a falak közül, a kapuk megnyíl­hatnak és a íenger vizében ismét áztat­hatják szép fehér lábukat a trójai nők. Itt volt Achilles sátora, itt szőtte cselét a ravasz Ulixes — ó, száz és száz látni­való, öröm és ujjongás! Aztán Laokoon halálhörgése — úgy kellett neki, hogy merte megsérteni az istenek ajándékát, a roppant falovat. Be, be a városba, rigyük be, fel a várba, hogy Trójának örökös védője legyen és soha ellenség fegyvere erőt ne vehessen a szent városon. Nem fér be a kapun? Romboljátok le a falakat, nyissatok neki utat, fel fel, a várba, vigyétek, emeljé­tek, gördítsétek a nagyszerű állatot! Leányok, ifjak énekeljetek, koszoruzzá­­tok meg és hintselek virágot eléje! Trója őrjöngött a felszabadulás má­morában. Bor ömlött, citera pengett és csókok csattogtak madárdal gyanánt. Nyílt uccán párok ölelkeztek, részegek összefogózva énekeltek, ojtárok füstöltek és áldozati barmok véres húsán osztozott a kiéhezett tömeg. A királyi palotában ünnepi lakoma, mindenki ott van, férfiak, asszonyok, csak Creusát nem vitte magával férje, Aeneas. Ó; nem volt titok, hogy miért! hogy annál bátrabban imádhassa Helénát, a céda görög asszonyt, akiért mindez. Trója ostroma, annyi hős halála s most e nagy vigasság. Tiz év alatt sok férfit fogyasztott, sorban hullottak buja ölé­be, akire csak rávetette leigázó szemét. Most Aeneas volt a kedvese és ezért ; nem mehetett el Creusa a királyi lako­mára. . : A tivornya mind vadabbul harsogott s a gyönyör terjedt, mint a tűzvész. Csak Creusa volt magában, de ő sem sokáig, mert berontott hozzá férje fegy­verhordozója, az ifjú Coroebus, lángolva a bortól, erőtől és szerelemtől és lébo-. rult előtte ittasan őszinte szavakkal: — Asszonyom, ma mikor minden újra él, én meg akarok halni, mert tudom, hogy nem élhetek tovább, ha megmon­dom, de én megmondom: asszonyom, imádlak... ölj meg. de én akkor is imádlak... Tudom, hogy nem vagyok méltó tekintetedre, de régóta, amióta ide e házba beléptem, mikor először meg­láttalak ... istennő, tiporj el, hadd hal­jak meg sarkaid alatt... — Bolond... kölyök... le. engedi? — és Creusa termete felmagasudott és szűzies arca fényiéit. — Menj. kisfiú, menj haza anyádhoz, részeg vagy, csa­csi vagy, aludd ki magad, megártott á bor, a hirtelen öröm, nem való ez még neked. Gyere, majd hazaviszlek. És felemelte a földről, tüzes arcát vé­­gigsimitva hűvös tenyerével. A kerten keresztül vezette, ahol nagy fák borítot­tak fekete árnyat a puha fűre. Itt men­tek egymás karján a szégyenkező ifjú és a tiszta asszony, itt csend volt, de kívül a városban tombolt a mámor és sikotigó hangjait ide horefta a szél. Creusa meg­remegett. ö is ezt a levegőt szíttal a mé­reg átment ereibe, a szeme kigyult. He­léna — Aeneas — és ő magára hagyva... — Szeretsz? — kérdezte hirtelen, Coroebushoz fordulva. Az felhördült és az asszony dereka után kapott. Creusa lehajolt hozzá, hogy megcsókolhassa. A kertre alkonyat bo­rult. — Kis buta kölyök... elaludt... al­szik... Itt jó helye van. Reggel ha fel­ébred, azt hiszi, álmodott. Creusa bement a házba és hidegvízbe mártotta arcát. Leült és, álmodozott. Ta­lán el is aludt, mert csak arra ébredt fel, hogy az ura, Aeneas, durván megrántja karját és magából kikelve ordít: Kelj fel! Meneküljünk! A görögök visszatértek! Ég a város! A király le­gyilkolva! Meneküljünk! Creusa még nem is tért magához az alom kábulatából és már kint voltak az uccán. Éjszaka volt és a levegőt most is őrült lárma töltötte be, de jaj, mennyire más, mint azelőtt! Fegyvercsörgés, ká­romkodás, gyerekek sikoltozása. A há­zak ropogva égtek. A faló mereven bá­mult. Fáklyás görögök ujjongva rohan­tak föl a várba. Már kint jártak a falaknál, Aeneas és háza népe, vagy ötven szolgája és akik az uccán ráismertek és hozzája csatla­koztak. Halkan, bujkálva, a rémület szót­lanságával mentek kis mellékuccákon, a házakhoz lapulva. Creusa bódultán ve­lük. Csak most kezdett föleszmélni. Me­nekülnek. Igen. A görögök. A faló csak csel volt. Trója ég. Igen. Mlngyárt kint lesznek a városból, a hegyek közé rej­tőznek, ott nem éri őket utói az ellenség. Mind itt vannak, csak Coroebus... Csak Coroebus, a kis apród, a tészeg csacsi, a drága szerelmes alszik a kert füvén. Szépet álmodik és pelyhes gye­rekszája mosolyog. Creusának iszonyú fájás jött a szivé­be. ö, hogy is tehette, hogy otthagyta, miért nem ment ki érte, fölkelthette vol­na, most jönne velük, itt volna, szép ked­ves fiú, szép kis szeretője. Az még most is alszik gyanútlanul és talán most emeli föl rá dárdáját egy vad görög. Creusa majdnem fölsikoltott. Nem, nem hagyhatja itt, visszamegy érte, föl­kelti, megmentheti. Még van idő. Még utólérik ezeket. Megállt, a vaksötétben észrevétlenül. A menekülés lázában senki sem vette ész­re. ö megvárta, amíg mind eldobognak mellette. Es akkor visszafordult a láng­tengerbe. tesz tanúságot. Hatvanezer autó fut Day ton uccáin. és a városban van a világ legnagyobb .repülőtelepe, a Mac Cook Field-repülőtelep. A város főútvonalán reggel nyolctól este nyolcig 14.600 autó és 400 villamos közlekedik naponta, este a pazar ucai világítás és a hirdetések és reklámtáblák fényszórói nappali világos­ságot árasztanak a városra, pedig Day­­ton nem is tartozik a kimondottan nagy városok közé Amerikában. Még az utazásról mond néhány érde­kes részletet Vojnits Dezső. Tizenkét nap alatt tete meg az utat Daytontól Szuboticáig, amiből egy hetet töltött a »Berengária* nevű 52.000 tonnás hatalmas Óceáni árón, amely ölajerőre van beren­dezve és gépházában hatszáz mérnök dolgozik. Vasárnap érkezett haza Szubo­­ticára és február elsejéig marad itthon szüleinél, majd ismét visszatér a daytoni plébániára. Vojnits Dezső amerikai ál­lampolgár, angolul gondolkozik és nem is tudna egykönnyen lemondani arról, hogy visszamenjen az Egyesült-Álla­mokba, ahová már most híveinek szere­­tete is fűzi. A bucsuzásnál újra nyomaté­kos hangsúllyal ismétli azt, amivel a beszélgetést elkezdte: — Nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül szeretettel üdvözlök mindenkit Szuboticán. .' (I. f.) j ENGLESKI MAGAZIN j * fiókja Beograd, Vuka Karadž ća 18 « :------------------------------------------j • Mértékosztály legfinomabb férfiruhákra ♦ X Fehérnemű mérték után t » ♦ ♦Különlegesség: kész angol ultterek, rag-J ♦ lánok, eredeti „Burberys“ esököpeny t Sportruházati különlegességek 3310 | • 1

Next

/
Thumbnails
Contents