Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-29 / 354. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 192“. december 29. Rend lesz a szuboticai adódzsungelben Elbocsátott és nyugdíjas régi tisztviselőket szerződtettek az adófőkőnyvek le.árására A pénzügyminisztérium részéről Bogojevics Iván inspektor — mint ismeretes — nemrég bejárta a Vajdaságot, ahol felülvizsgálta a városi és községi adóhivatalok működését. A vizsgálatok során megáHapitotta, hogy a szuboticai adóviszonyokról nem lehet pontos tájékozást szerezni, mert 1919 óta nincsenek lezárva az adófőkönyvek. Erről a vizsgálat befejezése után jelentést is tett a pénzügyminisztériumban, ahonnan az a rendelet érkezett le a városi tanácshoz, hogy 1928. év végéig vagy lezáratja a város a főkönyveket a saját költségén, vagy a minisztérium rendel ki erre tisztviselőket a város költségére. A rendelet megérkezése után a városi tanács úgy döntött, hogy ezt a hatalmas munkát külön, hozzáértő tisztviselőkkel végezteti el és több nyugdíjas városi tisztviselővel kezdett tárgyalásokat, amelyek eredménnyel is végződtek. Öt nyugdíjazott adótisztet szerződtetett a város olyképpen, hogy a nyugdijuk mellett megkapják még a rendes fizetéskülönbözetet is. A munka már meglehetősen előrehaladt és rövidesen sor kerül az 7979. évi adófökönyv lezárására. Értesülésünk szerint már most is megállapítható, hogy az adófizetések tekintetében, a múltban rendkívül nagy zavarok voltak, az adót a legtöbb esetben nem tudták pontosan kivetni és bár akadnak olyan adófizetők, akik hátralékban vannak, sokan vannak olyanok is, akik jóval többet fizettek, mint kellett volna. Ez a körülmény azzal magyarázható, hogy a főkönyvek efektetése nélkül senkinek sem tudták xiszámitani az adóját, amikor pedig valaki adóbizonylatot akart szerezni, többnyire ötletszerűen fizettettek vele — adóelőleget. Az összes főkönyvek lezárása után állapíthatják meg pontosan, hogy ki mennyivel fizetett többet, vagy mennyi adóval van hátralékban; : | A Bdcsmegyci Napié munkatársa íjfR Kereste Jakovljevics Obrád adófőnököt,-' aki a főkönyVek lezárásával kapcsolatban kijelentette, hogy az első kétthárojm év adókönyvének a lezárása előtt még néni lehet arról beszélni, hogy ki menynyivel fizetett több, vagy kevesebb adót, mint amennyit kellett volna. — Az tény — mondotta — hogy a főkönyvek lezárása után lesznek olyanok, akik az ismert okok miatt többet fizettek, mint amennyi kellett volna. Ez többnyire azokkal történt meg, akik ha adóbizonylatot akartak szerezni, nem tudták igazolni, hogy előzőén mennyi adót fizettek. Ezeknek azután az adóhivatal kiszámította adójukat és ezt megfizettette velük, habár «— mint most a könyvek lezárása alkalmával kiderül — nem Férfias, vállas alakján az amerikai lelkészek egyszerűsége. Kézfogásában, mozdulataiban és beszédmodorában az amerikai ember-tipus. Pedig hat évvel ezelőtt még szuboticai prépost-plébános volt bajsai Vojnits Dezső. A sors kivitte Amerikába, ahonnan most először jött haza hosszú évek múltán szüleinek meglátogatására. Amikor a Vöjníts-kuria szalonjában leülünk vele szemben, kissé fátyolos hangon mentegetőzik, hogy nagyon elfárasztotta a hosszú ut. Ennek a fáradtságnak és az elmúlt éveknek azonban nincs semmi nyoma Vojnits Dezsőn, elegáns, sudár alakja kissé karcsúbbá lett az utolsó években, .mint mondja, az erős sportolástól, amit Amerikában megszokott. Fesztelen beszélgetés során elmondja Vojnits Dezső az utolsó évek történetet a szuboticai plébánosságtól az északamerikai Dayton város Moly Name plébániájáig. Az egész beszélgetést átfűti Vojnits plébánosnak nagy öröme, hogy hat év után újra itthon van szülővárosában. Lelkesen mondja mindjárt a* beszélgetés- elején: - * - . ; ’ :— Ma -már olyan kedvesek voltak az utak,' hogy eljöttek, hozzám, arra kérem önöket, hogy lapjuk utján nemzetiségi volt már akkor sem adótartozásuk. Ezeket a túlfizetéseket természetesen adóelőlegnek vesszük be és igy végeredményben az adófizető nem károsodik. A jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó főkönyveit 1917-től 1926-ig már lezártuk és ennél az adónemnél pontosan tudjuk, ki mennyivel tartozik, vagy kinek mennyi a követelése. Az adóhivatal a jövedelem-, vagyon- és hadinyercségadó-hdtralékosokat felszólítja a fizetésre, azonban természetesen, ha nagyobb adótartozásról van szó. az adóhivatal a tőle telhető jóindulattal-fogja kezelni az adóhátralékosokat. és felekezeti különbség nélkül tolmácsolják baráti igaz üdvözletemet mindenkinek Szuboticán. Nagyon - örülök, hogy itthon vagyok újra, hogy láthatom régi barátaimat és azt. hogy mindenki milyen szeretettel fogad és igaz örömet okoz az is, hogy látom, hogy a város milyen szépen fejlődik. Kérdésünkre ezután elmondja Vojnits Dezső plébános, hogy hat év előtt távozott Szuboticáról és rövid külföldi tartózkodás után Amerikába ment. — Márciusban lesz hat esztendeje — mondja — hogy az északamérikai Ohio állam Dayton városában a Holy Name templom plébánosa vagyok. Ez a plébánia a cincinnati érsekség alá tartozik, a városnak kétszázezer lakosa van, tehát nagy város. Daytonban százhuszonkét templom van, ezek közül tizennyolc a kathoHkus templom. Az én plébániámhoz ötszáz család tartozik. Mindazonáltal egyedül végzem a plébánia ügyeit, mert Amerikában ritkák azok a plébániák, amelyeken káplánok is működnek. Megkérdezzük, hogy milyen a daytoni jrlébánia. épülete, szebb-e mint mifelénk; a plébániák. I — Yes feleli önkénytelenül Vojr.its Dezső, akinek már, mini ’maga thöridfa. kissé nehezére esik a magyar beszéd. Elmondja, hogy a plébánia földszinti részét a hivatalok, a plébánosi lakás, a fogadószobák és az autógarázs töltik ki, az emeleten vannak a vendéglakosztályok és minden lakosztálynak külön fürdőszobája van. A daytoni Holy Name — Jézus Szent Neve — plébániáihoz tartozó katholikus hivekről a következőket mondja el Vojnits Dezső plébános: —< A daytoni katholikus hitközség eredetileg magyar hitközség volt. Most azonban már külön angol istentiszteletet tartok, mert az óhazából kivándorolt magyar családok második generációja már alig tud magyarul beszélni. A plébániámhoz tartozó hivek között igen sok magyar- van Magyarország minden részéből, különösen azonban Eszakmagyarországból és Szatmármegyéböl. Híveim között van azonban egy bácskai német és egy szentai magyar család is. Vannak lóvéim között nagyszámban horvátok és bunyevdcok is, akik azelőtt nem jártak templomba, mert szláv templom nincs Daytonban, mióta azonban megtudták, hogy én vagyok a Holy Nametemplom plébánosa és hogy beszélek szlávul, szorgalmasán járnak a templomba és a szentségekhez is járulnak. A Daytonban élő magyarok legnagyobb része gyárimünkás és kereskedő, intellektuellek azonban kevesen vannak, mert Dayton kimondottan yenki város. Van azonban sok olyan nagy város az Egyesült-Államokban, ahol igen nagy szerepet játszik a magyar intelligencia és sok helyen a városi tanácsosok közt is található magyar. A daytoni magyaroknak van külön klubjuk és betegsegélyzö egyesületük, a második generáció azonban már az angol iskolát végzi és én is angol nyelven tanítom a hittant a daytoni kivándorolt magyar családok gyermekeinek. Az amerikai katholikus papok javadalmazásáról érdeklődünk és Vojnits Dezső plébános elmondja, hogy az amerikai plébániákat a hitközségi tagok tartják lenn és a papok fizetését egyházmegyénkig állapítják meg. Ezután az amerikai életre terelődik a szó; VöjriMSí Dezső csak néhány adatot rhorfd Daytonfól, a mely legutóbb a hírhedt majo.mpörröl lett az egész világon ismeretes, de ez a néhány adat is a legnagyobb arányokról Vojnits Dezső plébános hazajött Amerikából Beszélgetés az ohiói Dayton plébánosával egyházközségérő , magyar és szláv híveiről, az amerikai életről és Szuboticáról Creusa Irta: Baláss Sándor Micsoda nap! És micsoda éj! Előbb az ájult nagy öröm, mikor üresnek látták a partot a görög hajóktól, mikor megtudták, hogy elmentek, nincsenek és Trója felszabadult! Tiz év szörnyű ínsége, rettentő ostrom, bősz harcok.végét jelenti e nap, szabad már kimenni a falak közül, a kapuk megnyílhatnak és a íenger vizében ismét áztathatják szép fehér lábukat a trójai nők. Itt volt Achilles sátora, itt szőtte cselét a ravasz Ulixes — ó, száz és száz látnivaló, öröm és ujjongás! Aztán Laokoon halálhörgése — úgy kellett neki, hogy merte megsérteni az istenek ajándékát, a roppant falovat. Be, be a városba, rigyük be, fel a várba, hogy Trójának örökös védője legyen és soha ellenség fegyvere erőt ne vehessen a szent városon. Nem fér be a kapun? Romboljátok le a falakat, nyissatok neki utat, fel fel, a várba, vigyétek, emeljétek, gördítsétek a nagyszerű állatot! Leányok, ifjak énekeljetek, koszoruzzátok meg és hintselek virágot eléje! Trója őrjöngött a felszabadulás mámorában. Bor ömlött, citera pengett és csókok csattogtak madárdal gyanánt. Nyílt uccán párok ölelkeztek, részegek összefogózva énekeltek, ojtárok füstöltek és áldozati barmok véres húsán osztozott a kiéhezett tömeg. A királyi palotában ünnepi lakoma, mindenki ott van, férfiak, asszonyok, csak Creusát nem vitte magával férje, Aeneas. Ó; nem volt titok, hogy miért! hogy annál bátrabban imádhassa Helénát, a céda görög asszonyt, akiért mindez. Trója ostroma, annyi hős halála s most e nagy vigasság. Tiz év alatt sok férfit fogyasztott, sorban hullottak buja ölébe, akire csak rávetette leigázó szemét. Most Aeneas volt a kedvese és ezért ; nem mehetett el Creusa a királyi lakomára. . : A tivornya mind vadabbul harsogott s a gyönyör terjedt, mint a tűzvész. Csak Creusa volt magában, de ő sem sokáig, mert berontott hozzá férje fegyverhordozója, az ifjú Coroebus, lángolva a bortól, erőtől és szerelemtől és lébo-. rult előtte ittasan őszinte szavakkal: — Asszonyom, ma mikor minden újra él, én meg akarok halni, mert tudom, hogy nem élhetek tovább, ha megmondom, de én megmondom: asszonyom, imádlak... ölj meg. de én akkor is imádlak... Tudom, hogy nem vagyok méltó tekintetedre, de régóta, amióta ide e házba beléptem, mikor először megláttalak ... istennő, tiporj el, hadd haljak meg sarkaid alatt... — Bolond... kölyök... le. engedi? — és Creusa termete felmagasudott és szűzies arca fényiéit. — Menj. kisfiú, menj haza anyádhoz, részeg vagy, csacsi vagy, aludd ki magad, megártott á bor, a hirtelen öröm, nem való ez még neked. Gyere, majd hazaviszlek. És felemelte a földről, tüzes arcát végigsimitva hűvös tenyerével. A kerten keresztül vezette, ahol nagy fák borítottak fekete árnyat a puha fűre. Itt mentek egymás karján a szégyenkező ifjú és a tiszta asszony, itt csend volt, de kívül a városban tombolt a mámor és sikotigó hangjait ide horefta a szél. Creusa megremegett. ö is ezt a levegőt szíttal a méreg átment ereibe, a szeme kigyult. Heléna — Aeneas — és ő magára hagyva... — Szeretsz? — kérdezte hirtelen, Coroebushoz fordulva. Az felhördült és az asszony dereka után kapott. Creusa lehajolt hozzá, hogy megcsókolhassa. A kertre alkonyat borult. — Kis buta kölyök... elaludt... alszik... Itt jó helye van. Reggel ha felébred, azt hiszi, álmodott. Creusa bement a házba és hidegvízbe mártotta arcát. Leült és, álmodozott. Talán el is aludt, mert csak arra ébredt fel, hogy az ura, Aeneas, durván megrántja karját és magából kikelve ordít: Kelj fel! Meneküljünk! A görögök visszatértek! Ég a város! A király legyilkolva! Meneküljünk! Creusa még nem is tért magához az alom kábulatából és már kint voltak az uccán. Éjszaka volt és a levegőt most is őrült lárma töltötte be, de jaj, mennyire más, mint azelőtt! Fegyvercsörgés, káromkodás, gyerekek sikoltozása. A házak ropogva égtek. A faló mereven bámult. Fáklyás görögök ujjongva rohantak föl a várba. Már kint jártak a falaknál, Aeneas és háza népe, vagy ötven szolgája és akik az uccán ráismertek és hozzája csatlakoztak. Halkan, bujkálva, a rémület szótlanságával mentek kis mellékuccákon, a házakhoz lapulva. Creusa bódultán velük. Csak most kezdett föleszmélni. Menekülnek. Igen. A görögök. A faló csak csel volt. Trója ég. Igen. Mlngyárt kint lesznek a városból, a hegyek közé rejtőznek, ott nem éri őket utói az ellenség. Mind itt vannak, csak Coroebus... Csak Coroebus, a kis apród, a tészeg csacsi, a drága szerelmes alszik a kert füvén. Szépet álmodik és pelyhes gyerekszája mosolyog. Creusának iszonyú fájás jött a szivébe. ö, hogy is tehette, hogy otthagyta, miért nem ment ki érte, fölkelthette volna, most jönne velük, itt volna, szép kedves fiú, szép kis szeretője. Az még most is alszik gyanútlanul és talán most emeli föl rá dárdáját egy vad görög. Creusa majdnem fölsikoltott. Nem, nem hagyhatja itt, visszamegy érte, fölkelti, megmentheti. Még van idő. Még utólérik ezeket. Megállt, a vaksötétben észrevétlenül. A menekülés lázában senki sem vette észre. ö megvárta, amíg mind eldobognak mellette. Es akkor visszafordult a lángtengerbe. tesz tanúságot. Hatvanezer autó fut Day ton uccáin. és a városban van a világ legnagyobb .repülőtelepe, a Mac Cook Field-repülőtelep. A város főútvonalán reggel nyolctól este nyolcig 14.600 autó és 400 villamos közlekedik naponta, este a pazar ucai világítás és a hirdetések és reklámtáblák fényszórói nappali világosságot árasztanak a városra, pedig Dayton nem is tartozik a kimondottan nagy városok közé Amerikában. Még az utazásról mond néhány érdekes részletet Vojnits Dezső. Tizenkét nap alatt tete meg az utat Daytontól Szuboticáig, amiből egy hetet töltött a »Berengária* nevű 52.000 tonnás hatalmas Óceáni árón, amely ölajerőre van berendezve és gépházában hatszáz mérnök dolgozik. Vasárnap érkezett haza Szuboticára és február elsejéig marad itthon szüleinél, majd ismét visszatér a daytoni plébániára. Vojnits Dezső amerikai állampolgár, angolul gondolkozik és nem is tudna egykönnyen lemondani arról, hogy visszamenjen az Egyesült-Államokba, ahová már most híveinek szeretete is fűzi. A bucsuzásnál újra nyomatékos hangsúllyal ismétli azt, amivel a beszélgetést elkezdte: — Nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül szeretettel üdvözlök mindenkit Szuboticán. .' (I. f.) j ENGLESKI MAGAZIN j * fiókja Beograd, Vuka Karadž ća 18 « :------------------------------------------j • Mértékosztály legfinomabb férfiruhákra ♦ X Fehérnemű mérték után t » ♦ ♦Különlegesség: kész angol ultterek, rag-J ♦ lánok, eredeti „Burberys“ esököpeny t Sportruházati különlegességek 3310 | • 1
